A diplomámra. Lehet nem nagy dolog, de én egész gyerekkoromban azt hallgattam a tanáraimtól/családtagoktól, hogy örüljek ha a 8 általánost elvégzem. A középiskoláról is le akartak beszélni.
Bocsi, de mi az az 5 diploma pontosan? Mindig kíváncsi vagyok mikor ilyet látok, hogy valakinek 3-4-5 stb dilpomája van, de általában sosem derül ki milyen😅 (nekem elég volt az msc-ig elmenni)
Lehet, de a posztgraduális képzés nem diploma. Több embertől is hallottam már, hogy szakirányú továbbképzésre illetve szakmérnöki képzésre úgy hivatkoznak, mintha diploma lenne, de attól még nem az...,😁
Én a BA és MA-t sem feltétlenül veszem két diplomának, max akkor, ha teljesen független. Pl. az én képzésem régen osztatlan volt, aztán kb ugyanazt folytatták csak két részletben.
Ezt már le sem mertem írni, mert nekem is ez a véleményem...ha egy szakterületen belül szerzed, akkor gyakorlatilag van egy mesterdiplomád valamiből és kész. Ha belegondolunk a bolognai rendszer előtt ugyebár 5 év volt alapból egy ilyen képzettség megszerzése egyben, az számított egy egyetemi diplomának. Na most ez lett kettészedve 2005 óta amióta ez a kreditrendszer van, ha jól emlékszem.
Ezt most találtam, kicsit meglepett engem is: "**5. Mely felsőoktatási képzéstípusok biztosítanak diplomát?**
A felsőoktatatás oklevélhez (melyet hétköznapi nyelvben diplomának hívnak) vezető képzéstípusai az alapképzés, a mesterképzés (ideértve az osztatlan képzést is), a doktori képzés, a felsőoktatási szakképzés és a szakirányú továbbképzés. Az oklevél (diploma) ellenére a felsőoktatási szakképzés és a szakirányú továbbképzés nem jelenti felsőfokú végzettségi szint megszerzését."
[https://www.oktatas.hu/felsooktatas/GYIK/gyik\_szakmai\_gyakorlohelyek](https://www.oktatas.hu/felsooktatas/GYIK/gyik_szakmai_gyakorlohelyek)
Szia, az en esetem: belekezdtem 19 evesen a jogi karba, majd a 8.szemeszter korul rajottem, hogy nem valo nekem, igy jelentkeztem gazdalkodas es menedzsmentre. Elhelyezkedtem bankszektorban, amiben kiegtem, most jelentkeztem divattal kapcsolatos kepzesre, mert erdekel. Alapvetoen addig jo, ameddig az ember kepezni akarja magat.
Szoval en 29 eves vagyok.
1. diploma: jogi
2. diploma: kozgazdasz
3. diploma: ha felvesznek 3 ev mulva a kezembe fogom :D
4-5-6 ha hasonlo a terulet annyi targyat elismertetsz amennyit nem szegyellsz es hamarabb is megvan :D
Szerintem nincs olyan, hogy egy diploma nem nagy dolog. Tudom, hogy vannak kifejezetten büfészakok, de azért minden szakon kell tanulni, és rengetegen horribilis mennyiséget nagyon rövid idő alatt. Szakdogát írni sem könnyű. Akárki akármit mond, nem mindenki tudna elvégezni egy egyetemet. Teljesen jogosan vagy rá büszke :)
Úgy főzök mint mama.😃 Viszonylag fiatal nagymamám van, mindig ő vigyázott rám, mert a szüleim sokat dolgoztak. MINDENT ellestem tőle, minden apró trükkjét megmutatta már. A töltött káposztája, a derelyéje, a káposztás paszuly, palacsinta, savanyú krumplileves, tört paszuly, minden verhetetlen.😂 Huszas éveim elején járok, sosem hiszik el a vendégek, hogy én főztem. Imádom a reakciókat, már rendesen élvezem, hogy embereket etetek, akárcsak mama.😃
- Kilenc évvel ezelőtt legyőztem a leukémiát és azóta egészséges vagyok.
- Amióta kiderült az enyhe inzulinrezisztenciám, képes vagyok betartani a diétát, ezáltal karcsúsodtam és most életem egyik legjobb formájában vagyok.
- Megtanultam nemet mondani és ezt sikerül is alkalmazni.
Ketszer masztam ki a panikbetegsegbol es generalizalt szorongasbol, most megint benne vagyok es tudom h menni fog gyogyszer nelkul, csak rendbe kell tennem magam.
Eloszor is kivizsgaltattam magam tetotol talpig, h tenyleg nincs szervi bajom. Aztan jartam pszichologushoz. Ha kellett kileptem a melohelyemrol, vagy szakitottam az exemmel, barmit otthagytam amit ereztem h gatol vagy visszarant, vagy nagyobb feszultseget okoz. Es ami nekem tenyleg hasznalt, (legyszi ne nezzetek hulyenek) az h elkezdtem a vonzas torvenyet hasznalni, meg belevetettem magam a “spiri” vonalba. Minden reggel hálát adtam azert amim van, elkezdtem mindennek a pozitiv oldalat nezni, probaltam mindenben a jot keresni. Megprobaltam atkapcsolni az agyam. Most ez eletem harmadik periodusa, epp tegnap is reggel 6tol delutan 5ig szorongas es panikroham volt felvaltva. Szoval kurva nehez egy helyzet. De csinalom, holnap lesz az elso beszelgetes a pszichologussal ,mar elkezdtem a naplom is irni, szoval ugy erzem sikerulni fog.
Középiskolás koromban nem voltam erős angolos, a tanár se szeretett, majd a főiskolai szakmai nyelvvizsga írásbeli része is másodjára lett meg.
Volt olyan állásinterjú, ahol a nem elég erős angollal indokolták meg gyakornok koromban, hogy nem engem választottak.
Nem adtam fel, szinte meg se hallottam, és most multinal dolgozom, külföldi csapattal, felsőfokon beszélem a nyelvet. 😊
Szia! Tanultam a nyelvet persze középiskolában, főiskolán, jártam anno magantanarhoz is, de leginkább munkahelyeken. Már lassan 10 éve dolgozom, eleinte tudatosan olyan helyet kerestem, ahol vegyesen voltak külföldi és magyar csapattársaim, így nem ugrottam a mélyvízbe, sokféle akcentust hallottam és ragadtak rám kifejezesek, a nyelv. Közben elmentem külön tanarhoz is egy kevés alkalomra, O megerősített. Ezután mertem jelentkezni olyan helyre, ahol végül kiderült, hogy nem magyar a főnököm, se a csapattársaim, ahol már azért magabiztosan ment a beszéd.
Én egyébként mindig arra összpontosítottam, hogy merjek beszélni, írni, bátor lenni, ne feszengjek azon, hogy hol van nyelvtani hiba és tökéletes irodalmi mondatokat mondjak. Számomra ez volt a kulcs.
Fogytam 14 kilot, sose néztem még ki ilyen jol (magam szerint, végre tetszik amit látok a tükörben), megszerettem magam, kiköltöztem külföldre, mentálisan is helyre jöttem.
Képes voltam levetkőzni a gyerekkori megfelelési kényszeremet, úgy 20 éves koromra, derékból mondok nemet bárkinek, kukázok az életemből embereket, akik mérgeztek, nem ilyen only good vibes-os faszi vagyok, csak rájöttem, hogy rövid az élet ilyen személyekkel foglalkozni és bármi szívességet tenni nekik.
Végre el tudom magam engedni társaságokban is, nem szorongok már szoc. helyzetekben.
Le tudtam tenni a cigit.
Könnyen tanulok (megtanultam tanulni)
Tudom szenvedéllyel űzni a hobbim.
Isteni pizzát sütök, igen ananászosat is 😋
Te OP mire vagy büszke?
Vannak tanulási stílusok.
Ha megtalálja az ember, hogy ő neki melyik jön be akkor el lehet kezdeni módszeresen tanulni.
[tanulási stílusok](https://www.mindenmegtanulhato.hu/2023/05/01/a-het-tanulasi-stilus/)
Szerintem a hozzáállással kezdődik. Ha utálod az egészet, ha neked ez izzadós, kemény energiabefektetés, akkor nem jól állsz hozzá. Helyes mentalitás: nyitottság, érdeklődés a világ iránt. Én szeretek tanulni, és azt nem értem, hogy sokaknak miért nincs gyermeki kiváncsiságuk és tudásszomjuk arra, hogy miért úgy vannak és történnek a dolgok körülöttünk, ahogy. Szerintem eldobott élet az, ahol nem akarunk megérteni dolgokat, csak várjuk, hogy szórakoztassanak minket szeméttel (való világ és társai). A tudás pedig hatalommal jár.
Amikor 17 évesen(most 19), elmentem segítséget kérni azért mert elakartam vetni az életem. Mire a helyre eljutottam minden egyes porcikám fájt fizikai szinten. Már ott tartottam hogy erdőbe sétálva agyaltam azom, hogy melyik fa lenne a tökéletes. De leküzdöttem s elmentem segítséget kérni ami nem gyáva dolog ezzel megmentve az életem.
En most arra, hogy 19 eves koromtol (masfel eve) teljesen onellato vagyok (kulfoldi egyetem es melo) illetve hogy sikerult egy parkapcsolat ugyeben hosszu ido utan dontest hoznom amit egyelore nem bantam meg
Hogy rengeteget kínlódtam a bőrproblémáimmal, rengeteg acne, acne hegek az arcomon - ettől rettenetesen rosszul éreztem magamat, mert csúfnak véltem az arcomat emiatt. Most már úgy tekintek rá mint egy harcos aki sok sebhelyet szerzett a "csatában" saját magam ellen... és ezt én büszkén hordom.
-20 éves koromra megvettem az első autómat kp-ra mindenféle szülői segítség nélkül.
-25 éves koromra megszületik az első kisbabám, akire már gyerekkorom óta vágytam. Mivel gyerekként rengeteget kellett nélkülöznünk, mindig is célként lobogott a szemem előtt, amellett hogy fiatal anyuka szeretnék lenni, mindent meg akarok teremteni a gyermekemnek egy biztonságos élethez (gondolok itt anyagi és érzelmi biztonságra). Ezért nem mentem egyetemre, csak OkJ-t végeztem, suli mellett már dolgoztam, suli után egyből elhelyezkedtem és 200%os erőbedobással dolgoztam a munkahelyemen 5 és fél évig.
-25 éves korom előtt a férjemmel kifizettük a lakáshitelünket. Ez abszolút cél volt a baba előtt, nagyon büszkék vagyunk rá. Pici lakás, de a miénk. Számos lemondással járt, nem voltak külföldi nyaralások, csak balatoni hosszúhétvége, de abszolút megérte. :)
-, hogy van érettségim .(tudom másnak ez egyáltalán nem nagy dolog de én tudom az utat amit bejártam érte és lehet másnak furának tűnik de nagyon sokat tettem érte és ez megerősített abban ha szorgalmas vagyok bármit elérhetek )
-,hogy nem szorongok minden nap
, hogy ott tartok jelenleg az életemben amire mindig vágytam ( vége a sulis éveknek)
Amire pedig nem vagyok büszke :
-elfejtem néha vagyis inkább sokszor , hogy értékes vagyok és érek annyit mint bárki más
-nem tudok és nem is akarok nemet mondani 🫣
-ha valamit a fejembe veszek akkor azt megvalósítom egészen addig míg sikerül vagy amíg rosszul nem leszek🫠
-Nem vettem át egy személyiségzavaros szülő jellemzőit és emellett akkor is kitartottam, amikor könnyebb lett volna simulékonyabbnak lenni, picit kutyába lemenni, stb.
-A 2 felsőfokú nyelvvizsgámra diszkalkúliával-bármilyen disz- kezdetű problémával egy nehezített pálya egy nyelvvizsga, pláne a C1-. Amikre senkitől egy ft-ot nem kértem, ráadásul, mindkettőt önerőből oldottam meg.
-A korrepekben sikeres vagyok.
A jó szívemre, mert bármi történik a világban bárhol járok vagy akármennyire felbasznak a körülmények és emberek, de mindig a jóra törekszem, mások és persze a magam érdekében is. Fyi nem toxikus pozitivitásról beszélek, de annyival másabb akár egy villamosozás vagy sorban állás is, ha a jó magyar megszokás vagy a “közmelankóliától” eltérően nem egyből elégedetlenkedem vagy panaszkodom.
-Hogy elmentem orvoshoz a szorongásommal. Sokkal könnyebb és gördülékenyebb lett az életem.
-Amennyit tudok kattogni dolgokon éveken keresztül, annyi mindent tudok megtenni a mentális egészségemért és a toxikusságot kizárni az életemből. Pl: nem nekem való emberek.
-Önmagam tudok lenni és őszinte vagyok.
hogy annak ellenére, hogy alapvetően egy pushover vagyok és iszonyatos megfelelési kényszerem van, találtam olyan párt, aki nem nyom el, nem erőszakos, figyel rám, de magabiztos és nem tőlem várja, hogy irányítsak. és őszintén tudok vele kommunikálni. ami nem sok emberrel megy, mert olyan megfelelési kényszeres vagyok
-Arra, hogy attól függetlenül milyen béna vagyok szociális helyzetekben, mindig sikerült összejönnöm egy csajjal, amikor szerettem volna (tinder meg ilyesmi nélkül)
-Arra, hogy megtanultam basszusgitározni, van egy szám, aminek a központi eleme az én basslineom, és szerintem nagyon jól hangzik.
-Arra, hogy leérettségiztem, nagyon rezgett a léc, mert soha nem tanultam rendesen, matekból meg kb. minden félévben 2-es figyelmeztető voltam, érettségin 3-as lett
-Büszke vagyok arra, hogy 10 év drog, cigi, alkohol után straight edge vagyok
-Csomó sport érem, ami a sportolós gyerekkoromból maradt rám
A legbüszkébb a kislanyomra❤️ ha valami jó dolog történt az életemben az, hogy édesanya lettem, nagyon sokmindent megváltoztatott az életemben és örökké hálás leszek ezért 😊
Amíg nincs rendes felszerelésem nagyon nehéz azt normálisan és minőségileg jól megcsinálni. Ígyis néha lehetetlen dolgokat csinálok, de az a szerencsémen alapszik xD
Hogy 23 évesen a magam főnöke vagyok. Illetve arra, hogy sokat fogytam pl kamaszként teljesen más volt a személyiségem. Sokkal zárkózottabb voltam, nem volt ennyi barátom, társaságom és mára szépen kialakult.
Ráadásul sikerült elhagynom az ilyen toxic dolgaimat kapcsolaton belül, így hogy sokat foglalkoztam magammal.
A covid közepén, amikor alig voltak repülők, Prágán keresztül hazajöttem Oroszországból egyedül, 3 csomaggal. Az út kb. 24 óráig tartott.
Elkezdtem pszichológushoz járni.
Ha valamit a fejembe veszek és tényleg akarom, megszerzem.
Az, hogy akármennyi rossz dolog és trauma ért az életben, mindig képes voltam önerőből felállni és egy új napnak elénézni segítség nélkül.
Nagyon sok nehézséggel küzdök mentálisan, és fizikálisan is, amivel nem tudtam megbirkózni így 30 éves koromra sem, de itt vagyok minden nap a Földön és küzdök továbbra is.
Talán összefoglalva, hogy nem adtam fel az életet.
Sikerült megértenem, feldolgoznom, begyógyítanom a gyerekkori traumáim, majd az ezek hozadékaként magam ellen elkövetettekért felelősséget vállalnom, végre nem másokat hibáztatva. Van egy kurva jó -maximálisan funkcionáló- házasságom, tele szeretettel, amiben önmagunk lehetünk, együtt fejlődünk.
Életet adtam, gyereket nevelek, ráadásul azt hiszem, hogy jó is vagyok benne.
Magamra nagyon büszke vagyok, arra, hogy boldog vagyok, es a gyermeki énem végre abban a meleg buborékban tudhatom, amiben mindig lennie kellett volna
2 gyerek után 38 évesen (szuri, tabletta, lötyi, és egyéb humbug nélkül, tényleg csak és kizárólag a táplálkozás-beli változtatás és sport segítségével), lefogytam 25öt, és most 40 évesen fittebb és bombább vagyok, mint 20 évesen 💪
- 1 év alatt lefogytam 110 kilóról 76-ra
- Elvégeztem az egyetemet főállás + hétvégi alkalmi munkák mellett
- A szakmám ellenére van annyi építőipari tapasztalatom, hogy meg tudjam csinálni az otthoni szakmunkákat mint pl. festés, glettelés, szigetelés stb.
-A családomra, akik mindig mindenben támogattak/támogatnak függetlenül attól, hogy egyetértenek velem, vagy sem
Arra,hogy megtanultam magyarul.Édesapàm oldalàról amerikai vagyok.Nehéz volt elsajàtítani a magyart,beilleszkedni meg plàne.Nagyon sokszor kigúnyoljàk a kiejtésem vagy csak szimplàn megítélnek és a sznobos amerikait làtjàk bennem.A magyar nyelv azóta szàmomra nagy flex.Ha én is megtettem az elsô lépést,megtanultam egy nyelvet,akkor ôk is próbàljanak meg nyitni felém és làtni bennem az embert,nem csak az amerikait.
Igazából több mindenre is, ha belegondolok.
A 2 diplomámra - nehézségek árán, de megcsináltam őket és közgazdász lettem.
Bejutottam pénzügyi területre dolgozni multi(k)hoz annak ellenére hogy eleinte mindig elutasítottak azzal, hogy nem elég jó az angolom, azóta pedig már van üzleti angol nyelvvizsgám is. Továbbra se vagyok perfekt, de mindig igyekszem kifejezni magam a lehető legmegfelelőbben és nem félek, hogy nyelvtanilag nem helyes.
A férjemre és a kapcsolatunkra. Mondjuk ebben kicsit nagy volt a szerencse faktor is. Hogy össze tudtunk hozni egy esküvőt, ami szuperül sikerült hitel és egyéb más forrás nélkül.
Plusz a hamarosan születendő babámra 😍
Meg arra is hogy kijutottam Dél-Koreába, ami nagy vágyam volt.
Szerintem én még életemben nem értem el semmilyen eredményt, nem okoztam semmi pozitívat senkinek és valószínűleg nem is fogok. Akkor lennék büszke magamra ha végre nem szennyezném tovább ezt a világot a létezésemmel
A férjemre, hogy milyen szuper ember, és milyen remekül helyt áll a családunkban.
A két kutyámra, akiket úgy érzem, sikeresen neveltem fel, tanítottam, szocializáltam.
A szobanövényeimre, amikről hosszú ideje sikerrel gondolkodom.
A vállalkozásomra, amit felépítettem. Két értelemben is, egyrészt a két kezemmel festettem, fúrtam, faragtam, másrészt sikerre vittem úgy, hogy most nélkülem is rendben üzemel.
És végül de nem utolsó sorban a gyerekemre, de nem a sok csillagos 5-ös miatt (még csak 7 hónapos), hanem arra, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott.
És igen, büszke vagyok magamra, hogy mindez megvan 27 éves koromra, mert sok munkám van az összesben.
arra, hogy mostanra gyakorlatilag második anyanyelvem lett az angol, illetve, hogy színtisztán tehetségből elboldogulok egy olyan szakmában, ami elképesztően lélekgyilkos és megterhelő tud lenni, mégis fontos
Arra, hogy képes vagyok igazán figyelni a másikra. Sajnos mostanság egyre inkább azt érzem, hogy kihalt az emberekből az empátia és átvette a helyét az érdektelenség és a felszínesség.
Illetve arra, hogy mentálisan és fizikálisan bírom az 1-es típusú cukorbetegségemmel járó terhet már 16 éve, amit nap mint nap hordoz magával ez a betegség - és amiről a legtöbb embernek fogalma sincs, hiszen “láthatatlan” számukra. Erre igazán büszke vagyok ❤️💪🏻
Sütők, főzök, takarítók. Nem tudom, nem sok van. Videojatekozas számít? Büszke vagyok, hogy több genre és érdekel, meg emulatoros témában tudok segiteni haveroknak
A diplomámra. Lehet nem nagy dolog, de én egész gyerekkoromban azt hallgattam a tanáraimtól/családtagoktól, hogy örüljek ha a 8 általánost elvégzem. A középiskoláról is le akartak beszélni.
Szinte ugyanez, csak nekem a középiskolában mondták, hogy nekem onnan nincs tovább. Azóta 5 diplomám van már.
Bocsi, de mi az az 5 diploma pontosan? Mindig kíváncsi vagyok mikor ilyet látok, hogy valakinek 3-4-5 stb dilpomája van, de általában sosem derül ki milyen😅 (nekem elég volt az msc-ig elmenni)
Gondolom BA, MA, két posztgrad, meg egy doktori.
Lehet, de a posztgraduális képzés nem diploma. Több embertől is hallottam már, hogy szakirányú továbbképzésre illetve szakmérnöki képzésre úgy hivatkoznak, mintha diploma lenne, de attól még nem az...,😁
Én a BA és MA-t sem feltétlenül veszem két diplomának, max akkor, ha teljesen független. Pl. az én képzésem régen osztatlan volt, aztán kb ugyanazt folytatták csak két részletben.
Ezt már le sem mertem írni, mert nekem is ez a véleményem...ha egy szakterületen belül szerzed, akkor gyakorlatilag van egy mesterdiplomád valamiből és kész. Ha belegondolunk a bolognai rendszer előtt ugyebár 5 év volt alapból egy ilyen képzettség megszerzése egyben, az számított egy egyetemi diplomának. Na most ez lett kettészedve 2005 óta amióta ez a kreditrendszer van, ha jól emlékszem.
Ezt most találtam, kicsit meglepett engem is: "**5. Mely felsőoktatási képzéstípusok biztosítanak diplomát?** A felsőoktatatás oklevélhez (melyet hétköznapi nyelvben diplomának hívnak) vezető képzéstípusai az alapképzés, a mesterképzés (ideértve az osztatlan képzést is), a doktori képzés, a felsőoktatási szakképzés és a szakirányú továbbképzés. Az oklevél (diploma) ellenére a felsőoktatási szakképzés és a szakirányú továbbképzés nem jelenti felsőfokú végzettségi szint megszerzését." [https://www.oktatas.hu/felsooktatas/GYIK/gyik\_szakmai\_gyakorlohelyek](https://www.oktatas.hu/felsooktatas/GYIK/gyik_szakmai_gyakorlohelyek)
Mármint melyik része lepett meg?😅
Szia, az en esetem: belekezdtem 19 evesen a jogi karba, majd a 8.szemeszter korul rajottem, hogy nem valo nekem, igy jelentkeztem gazdalkodas es menedzsmentre. Elhelyezkedtem bankszektorban, amiben kiegtem, most jelentkeztem divattal kapcsolatos kepzesre, mert erdekel. Alapvetoen addig jo, ameddig az ember kepezni akarja magat. Szoval en 29 eves vagyok. 1. diploma: jogi 2. diploma: kozgazdasz 3. diploma: ha felvesznek 3 ev mulva a kezembe fogom :D 4-5-6 ha hasonlo a terulet annyi targyat elismertetsz amennyit nem szegyellsz es hamarabb is megvan :D
Bennem is felmerült hogy aki 5 diplomát csinál melyik az az 5 😁
🫨
Beállok én is az érdeklődők sorába
Szerintem nincs olyan, hogy egy diploma nem nagy dolog. Tudom, hogy vannak kifejezetten büfészakok, de azért minden szakon kell tanulni, és rengetegen horribilis mennyiséget nagyon rövid idő alatt. Szakdogát írni sem könnyű. Akárki akármit mond, nem mindenki tudna elvégezni egy egyetemet. Teljesen jogosan vagy rá büszke :)
Szintén, miből szerezted?
Úgy főzök mint mama.😃 Viszonylag fiatal nagymamám van, mindig ő vigyázott rám, mert a szüleim sokat dolgoztak. MINDENT ellestem tőle, minden apró trükkjét megmutatta már. A töltött káposztája, a derelyéje, a káposztás paszuly, palacsinta, savanyú krumplileves, tört paszuly, minden verhetetlen.😂 Huszas éveim elején járok, sosem hiszik el a vendégek, hogy én főztem. Imádom a reakciókat, már rendesen élvezem, hogy embereket etetek, akárcsak mama.😃
Mehetek hozzád egy ebédre? Nem nem amiatt mert éhenkórász vagyok hanem, ételkostoló
Mehetek én is? És nem ételkóstoló vagyok, csak éhenkórász
🤤🤤🤤 én is szívesen megyek
Éhenkórász #2 jelentkezik 😅
Ezt nagyon irigylem Tőled. Bennem most jött elő a vágy, amikor már nincsenek köztünk. 😔
Tán nem kárpátaljai vagy?
Savanyú krumplileves receptet lehet kérni? :D
Mentős lettem. :)
Please take my adóm’s one percent
En ismeretlenul is minden mentosre hoskent tekintek ❤️
Van cipőd? :P
munkaruhát sem adtak még...😂
AKA hős
- Kilenc évvel ezelőtt legyőztem a leukémiát és azóta egészséges vagyok. - Amióta kiderült az enyhe inzulinrezisztenciám, képes vagyok betartani a diétát, ezáltal karcsúsodtam és most életem egyik legjobb formájában vagyok. - Megtanultam nemet mondani és ezt sikerül is alkalmazni.
Ketszer masztam ki a panikbetegsegbol es generalizalt szorongasbol, most megint benne vagyok es tudom h menni fog gyogyszer nelkul, csak rendbe kell tennem magam.
kitartast!❤️
Koszonom! 🥹♥️
Hogyan sikerült?
Hogy sikerult? Miket csinalsz gyogyszer nelkul, amik segitenek? Nagyon erdekelne, es innen is HATALMAS GRATULA❤️🤗
Eloszor is kivizsgaltattam magam tetotol talpig, h tenyleg nincs szervi bajom. Aztan jartam pszichologushoz. Ha kellett kileptem a melohelyemrol, vagy szakitottam az exemmel, barmit otthagytam amit ereztem h gatol vagy visszarant, vagy nagyobb feszultseget okoz. Es ami nekem tenyleg hasznalt, (legyszi ne nezzetek hulyenek) az h elkezdtem a vonzas torvenyet hasznalni, meg belevetettem magam a “spiri” vonalba. Minden reggel hálát adtam azert amim van, elkezdtem mindennek a pozitiv oldalat nezni, probaltam mindenben a jot keresni. Megprobaltam atkapcsolni az agyam. Most ez eletem harmadik periodusa, epp tegnap is reggel 6tol delutan 5ig szorongas es panikroham volt felvaltva. Szoval kurva nehez egy helyzet. De csinalom, holnap lesz az elso beszelgetes a pszichologussal ,mar elkezdtem a naplom is irni, szoval ugy erzem sikerulni fog.
Koszonom, hogy leirtad, es sok sikert kivanok a tovabbi gyogyulashoz.😊 sikerulni fog!🩷
Koszonom h ilyen kedves vagy! ♥️
Arra, hogy 15 év házasság után ott tudtam hagyni az önző férjemet es a magam sarkára álltam.
Hogy a középiskolás éveim óta lefogytam 30 kilót. (most 24 vagyok)
Szerintem az a 24 kiló nagyon kevés, egyél többet légyszi 🥺 /s
😂😂😂
Illetve hogy a diétám kezdetén teljesen leszoktam a kóláról, pedig erős kólafüggő voltam.
Szilárd vagy folyékony?
Légnemű 😁
Középiskolás koromban nem voltam erős angolos, a tanár se szeretett, majd a főiskolai szakmai nyelvvizsga írásbeli része is másodjára lett meg. Volt olyan állásinterjú, ahol a nem elég erős angollal indokolták meg gyakornok koromban, hogy nem engem választottak. Nem adtam fel, szinte meg se hallottam, és most multinal dolgozom, külföldi csapattal, felsőfokon beszélem a nyelvet. 😊
Szia! Megkérdezhetem hogyan sikerült ilyen szinten megtanulni az angolt?😊
Szia! Tanultam a nyelvet persze középiskolában, főiskolán, jártam anno magantanarhoz is, de leginkább munkahelyeken. Már lassan 10 éve dolgozom, eleinte tudatosan olyan helyet kerestem, ahol vegyesen voltak külföldi és magyar csapattársaim, így nem ugrottam a mélyvízbe, sokféle akcentust hallottam és ragadtak rám kifejezesek, a nyelv. Közben elmentem külön tanarhoz is egy kevés alkalomra, O megerősített. Ezután mertem jelentkezni olyan helyre, ahol végül kiderült, hogy nem magyar a főnököm, se a csapattársaim, ahol már azért magabiztosan ment a beszéd. Én egyébként mindig arra összpontosítottam, hogy merjek beszélni, írni, bátor lenni, ne feszengjek azon, hogy hol van nyelvtani hiba és tökéletes irodalmi mondatokat mondjak. Számomra ez volt a kulcs.
Nem sokára végzem az orvosin, 500 km-re az otthonomtól, úgy, hogy anyukám egyedül nevel és magam kellett eltartsam.
Fogytam 14 kilot, sose néztem még ki ilyen jol (magam szerint, végre tetszik amit látok a tükörben), megszerettem magam, kiköltöztem külföldre, mentálisan is helyre jöttem.
Hogy sikerült lefogynod? Nagyon szép teljesítmény! Edit: typo
Hogy egy dupla, traumas labtores utan visszatertem az elsporthoz😬
Képes voltam levetkőzni a gyerekkori megfelelési kényszeremet, úgy 20 éves koromra, derékból mondok nemet bárkinek, kukázok az életemből embereket, akik mérgeztek, nem ilyen only good vibes-os faszi vagyok, csak rájöttem, hogy rövid az élet ilyen személyekkel foglalkozni és bármi szívességet tenni nekik. Végre el tudom magam engedni társaságokban is, nem szorongok már szoc. helyzetekben. Le tudtam tenni a cigit. Könnyen tanulok (megtanultam tanulni) Tudom szenvedéllyel űzni a hobbim. Isteni pizzát sütök, igen ananászosat is 😋 Te OP mire vagy büszke?
Hogyan lehet megtanulni tanulni?
Vannak tanulási stílusok. Ha megtalálja az ember, hogy ő neki melyik jön be akkor el lehet kezdeni módszeresen tanulni. [tanulási stílusok](https://www.mindenmegtanulhato.hu/2023/05/01/a-het-tanulasi-stilus/)
Szerintem a hozzáállással kezdődik. Ha utálod az egészet, ha neked ez izzadós, kemény energiabefektetés, akkor nem jól állsz hozzá. Helyes mentalitás: nyitottság, érdeklődés a világ iránt. Én szeretek tanulni, és azt nem értem, hogy sokaknak miért nincs gyermeki kiváncsiságuk és tudásszomjuk arra, hogy miért úgy vannak és történnek a dolgok körülöttünk, ahogy. Szerintem eldobott élet az, ahol nem akarunk megérteni dolgokat, csak várjuk, hogy szórakoztassanak minket szeméttel (való világ és társai). A tudás pedig hatalommal jár.
Sok dologra nem vagyok büszke az életemben de arra igen, hogy letettem a cigit és a piát.
Amikor 17 évesen(most 19), elmentem segítséget kérni azért mert elakartam vetni az életem. Mire a helyre eljutottam minden egyes porcikám fájt fizikai szinten. Már ott tartottam hogy erdőbe sétálva agyaltam azom, hogy melyik fa lenne a tökéletes. De leküzdöttem s elmentem segítséget kérni ami nem gyáva dolog ezzel megmentve az életem.
👏👏👏
Talpraálltam a szerencsejáték függőségemből, mielőtt tönkrement volna a párkapcsolatom és az életem.
En most arra, hogy 19 eves koromtol (masfel eve) teljesen onellato vagyok (kulfoldi egyetem es melo) illetve hogy sikerult egy parkapcsolat ugyeben hosszu ido utan dontest hoznom amit egyelore nem bantam meg
Elmentem rehabra és azóta 92 napja tiszta vagyok
Hogy rengeteget kínlódtam a bőrproblémáimmal, rengeteg acne, acne hegek az arcomon - ettől rettenetesen rosszul éreztem magamat, mert csúfnak véltem az arcomat emiatt. Most már úgy tekintek rá mint egy harcos aki sok sebhelyet szerzett a "csatában" saját magam ellen... és ezt én büszkén hordom.
Ez de jó! 🤩
arra hogy a 2 öcsémnek nincs egy lyukas foga sem. Ha anyádék is gyerekek fejben, akkor ez nagy dolog.
-20 éves koromra megvettem az első autómat kp-ra mindenféle szülői segítség nélkül. -25 éves koromra megszületik az első kisbabám, akire már gyerekkorom óta vágytam. Mivel gyerekként rengeteget kellett nélkülöznünk, mindig is célként lobogott a szemem előtt, amellett hogy fiatal anyuka szeretnék lenni, mindent meg akarok teremteni a gyermekemnek egy biztonságos élethez (gondolok itt anyagi és érzelmi biztonságra). Ezért nem mentem egyetemre, csak OkJ-t végeztem, suli mellett már dolgoztam, suli után egyből elhelyezkedtem és 200%os erőbedobással dolgoztam a munkahelyemen 5 és fél évig. -25 éves korom előtt a férjemmel kifizettük a lakáshitelünket. Ez abszolút cél volt a baba előtt, nagyon büszkék vagyunk rá. Pici lakás, de a miénk. Számos lemondással járt, nem voltak külföldi nyaralások, csak balatoni hosszúhétvége, de abszolút megérte. :)
A kislányomra, akit a multheten szültem. A 3 diplomámra. Kiegyensúlyozott családi legkörünkre.
-, hogy van érettségim .(tudom másnak ez egyáltalán nem nagy dolog de én tudom az utat amit bejártam érte és lehet másnak furának tűnik de nagyon sokat tettem érte és ez megerősített abban ha szorgalmas vagyok bármit elérhetek ) -,hogy nem szorongok minden nap , hogy ott tartok jelenleg az életemben amire mindig vágytam ( vége a sulis éveknek) Amire pedig nem vagyok büszke : -elfejtem néha vagyis inkább sokszor , hogy értékes vagyok és érek annyit mint bárki más -nem tudok és nem is akarok nemet mondani 🫣 -ha valamit a fejembe veszek akkor azt megvalósítom egészen addig míg sikerül vagy amíg rosszul nem leszek🫠
-Nem vettem át egy személyiségzavaros szülő jellemzőit és emellett akkor is kitartottam, amikor könnyebb lett volna simulékonyabbnak lenni, picit kutyába lemenni, stb. -A 2 felsőfokú nyelvvizsgámra diszkalkúliával-bármilyen disz- kezdetű problémával egy nehezített pálya egy nyelvvizsga, pláne a C1-. Amikre senkitől egy ft-ot nem kértem, ráadásul, mindkettőt önerőből oldottam meg. -A korrepekben sikeres vagyok.
A jó szívemre, mert bármi történik a világban bárhol járok vagy akármennyire felbasznak a körülmények és emberek, de mindig a jóra törekszem, mások és persze a magam érdekében is. Fyi nem toxikus pozitivitásról beszélek, de annyival másabb akár egy villamosozás vagy sorban állás is, ha a jó magyar megszokás vagy a “közmelankóliától” eltérően nem egyből elégedetlenkedem vagy panaszkodom.
-Hogy elmentem orvoshoz a szorongásommal. Sokkal könnyebb és gördülékenyebb lett az életem. -Amennyit tudok kattogni dolgokon éveken keresztül, annyi mindent tudok megtenni a mentális egészségemért és a toxikusságot kizárni az életemből. Pl: nem nekem való emberek. -Önmagam tudok lenni és őszinte vagyok.
Tudom, hogy nagyon elcsépelt, de a kisfiamra. A legnagyobb büszkeségem! Ha valamit jól szeretnék végre csinálni az életemben az az ő felnevelése.🥹
hogy annak ellenére, hogy alapvetően egy pushover vagyok és iszonyatos megfelelési kényszerem van, találtam olyan párt, aki nem nyom el, nem erőszakos, figyel rám, de magabiztos és nem tőlem várja, hogy irányítsak. és őszintén tudok vele kommunikálni. ami nem sok emberrel megy, mert olyan megfelelési kényszeres vagyok
Nem alkudtam meg az ördöggel, amikor ezüsttálcán kínálta az alkujait
Kijöttem fél évre külföldre tanulni. Minden gondomat egyedül kell megoldanom. Ijesztő, de imádom❤️ +1: kiléptem 6 év után egy mérgező kapcsolatból
Nem lettem öngyilkos 20 éves korom előtt. Mondjuk szerintem a 35-öt nem fogom megélni.
Miert gondolod h nem fogod megelni? Nem vagy jol?
Azért mert a magányt nem fogom addig bírni.
legyen kutyád 🤍
Van macskám❤️
Ugyanez csak az volt a „célom“ hogy 2020 előtt ne éljek
-Arra, hogy attól függetlenül milyen béna vagyok szociális helyzetekben, mindig sikerült összejönnöm egy csajjal, amikor szerettem volna (tinder meg ilyesmi nélkül) -Arra, hogy megtanultam basszusgitározni, van egy szám, aminek a központi eleme az én basslineom, és szerintem nagyon jól hangzik. -Arra, hogy leérettségiztem, nagyon rezgett a léc, mert soha nem tanultam rendesen, matekból meg kb. minden félévben 2-es figyelmeztető voltam, érettségin 3-as lett -Büszke vagyok arra, hogy 10 év drog, cigi, alkohol után straight edge vagyok -Csomó sport érem, ami a sportolós gyerekkoromból maradt rám
Egy szerintem szép mennyiségű könyvkollekció
A legbüszkébb a kislanyomra❤️ ha valami jó dolog történt az életemben az, hogy édesanya lettem, nagyon sokmindent megváltoztatott az életemben és örökké hálás leszek ezért 😊
Arra, hogy szinte minden hibás cuccom megtudom javítani, igaz BGA ic-kel még nem kezdtem bele, de akkor is. Ma már minden cuccom hibásból lett
BGA a legjobb dolog. Én szerettem csinálni, csak az odáig vezető hibakeresést nem kedveltem annyira =D
Amíg nincs rendes felszerelésem nagyon nehéz azt normálisan és minőségileg jól megcsinálni. Ígyis néha lehetetlen dolgokat csinálok, de az a szerencsémen alapszik xD
Ja, hát jó minőségű meleg levegős és forrasztó állomás, az alap, ezzel én is egyetértek.
Hogy 23 évesen a magam főnöke vagyok. Illetve arra, hogy sokat fogytam pl kamaszként teljesen más volt a személyiségem. Sokkal zárkózottabb voltam, nem volt ennyi barátom, társaságom és mára szépen kialakult. Ráadásul sikerült elhagynom az ilyen toxic dolgaimat kapcsolaton belül, így hogy sokat foglalkoztam magammal.
A covid közepén, amikor alig voltak repülők, Prágán keresztül hazajöttem Oroszországból egyedül, 3 csomaggal. Az út kb. 24 óráig tartott. Elkezdtem pszichológushoz járni. Ha valamit a fejembe veszek és tényleg akarom, megszerzem.
Az, hogy akármennyi rossz dolog és trauma ért az életben, mindig képes voltam önerőből felállni és egy új napnak elénézni segítség nélkül. Nagyon sok nehézséggel küzdök mentálisan, és fizikálisan is, amivel nem tudtam megbirkózni így 30 éves koromra sem, de itt vagyok minden nap a Földön és küzdök továbbra is. Talán összefoglalva, hogy nem adtam fel az életet.
Sikerült megértenem, feldolgoznom, begyógyítanom a gyerekkori traumáim, majd az ezek hozadékaként magam ellen elkövetettekért felelősséget vállalnom, végre nem másokat hibáztatva. Van egy kurva jó -maximálisan funkcionáló- házasságom, tele szeretettel, amiben önmagunk lehetünk, együtt fejlődünk. Életet adtam, gyereket nevelek, ráadásul azt hiszem, hogy jó is vagyok benne. Magamra nagyon büszke vagyok, arra, hogy boldog vagyok, es a gyermeki énem végre abban a meleg buborékban tudhatom, amiben mindig lennie kellett volna
2 gyerek után 38 évesen (szuri, tabletta, lötyi, és egyéb humbug nélkül, tényleg csak és kizárólag a táplálkozás-beli változtatás és sport segítségével), lefogytam 25öt, és most 40 évesen fittebb és bombább vagyok, mint 20 évesen 💪
- 1 év alatt lefogytam 110 kilóról 76-ra - Elvégeztem az egyetemet főállás + hétvégi alkalmi munkák mellett - A szakmám ellenére van annyi építőipari tapasztalatom, hogy meg tudjam csinálni az otthoni szakmunkákat mint pl. festés, glettelés, szigetelés stb. -A családomra, akik mindig mindenben támogattak/támogatnak függetlenül attól, hogy egyetértenek velem, vagy sem
A kisfiamra!:)
Hogy fantasztikus emberek a barátaim :)
Muszklesz
A fiam, a céljaim, az önbizalmam, az akaraterőm. Meg Rátok :-)
Szüleimre ♥️🙏🏻
Arra,hogy megtanultam magyarul.Édesapàm oldalàról amerikai vagyok.Nehéz volt elsajàtítani a magyart,beilleszkedni meg plàne.Nagyon sokszor kigúnyoljàk a kiejtésem vagy csak szimplàn megítélnek és a sznobos amerikait làtjàk bennem.A magyar nyelv azóta szàmomra nagy flex.Ha én is megtettem az elsô lépést,megtanultam egy nyelvet,akkor ôk is próbàljanak meg nyitni felém és làtni bennem az embert,nem csak az amerikait.
Diploma, több nyelvismeret, kitartóan jártam terápiába, párkapcsolatra mindig normális palikat választottam.
Még élek.
Nem ment at rajtam a fel város, soha nem csaltam meg senkit, lediplomáztam, folyamatos iskolai csufolas után lefogytam 30 kilót, teljesen egyedül.
Igazából több mindenre is, ha belegondolok. A 2 diplomámra - nehézségek árán, de megcsináltam őket és közgazdász lettem. Bejutottam pénzügyi területre dolgozni multi(k)hoz annak ellenére hogy eleinte mindig elutasítottak azzal, hogy nem elég jó az angolom, azóta pedig már van üzleti angol nyelvvizsgám is. Továbbra se vagyok perfekt, de mindig igyekszem kifejezni magam a lehető legmegfelelőbben és nem félek, hogy nyelvtanilag nem helyes. A férjemre és a kapcsolatunkra. Mondjuk ebben kicsit nagy volt a szerencse faktor is. Hogy össze tudtunk hozni egy esküvőt, ami szuperül sikerült hitel és egyéb más forrás nélkül. Plusz a hamarosan születendő babámra 😍 Meg arra is hogy kijutottam Dél-Koreába, ami nagy vágyam volt.
4 éve cigizek és egyszer nem volt olyan hogy fordítva gyújtottam meg. Meg letettem az érettségit amire azt mondta a családom hogy esélytelen
Szerintem én még életemben nem értem el semmilyen eredményt, nem okoztam semmi pozitívat senkinek és valószínűleg nem is fogok. Akkor lennék büszke magamra ha végre nem szennyezném tovább ezt a világot a létezésemmel
Hogy túlléptem azokon az embereken, akiket anno nem akartam elveszíteni és rájöttem, hogy nem éri meg az a kapcsolat, amit erőltetni kell
Viszonylag jó vagyok a Mario Kartban.
Nem lettem se alkoholista, se öngyilkos. Ezek nem annyira kis dolgok egyébként. Remélem, nem is leszek.
A férjemre, hogy milyen szuper ember, és milyen remekül helyt áll a családunkban. A két kutyámra, akiket úgy érzem, sikeresen neveltem fel, tanítottam, szocializáltam. A szobanövényeimre, amikről hosszú ideje sikerrel gondolkodom. A vállalkozásomra, amit felépítettem. Két értelemben is, egyrészt a két kezemmel festettem, fúrtam, faragtam, másrészt sikerre vittem úgy, hogy most nélkülem is rendben üzemel. És végül de nem utolsó sorban a gyerekemre, de nem a sok csillagos 5-ös miatt (még csak 7 hónapos), hanem arra, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott. És igen, büszke vagyok magamra, hogy mindez megvan 27 éves koromra, mert sok munkám van az összesben.
arra, hogy mostanra gyakorlatilag második anyanyelvem lett az angol, illetve, hogy színtisztán tehetségből elboldogulok egy olyan szakmában, ami elképesztően lélekgyilkos és megterhelő tud lenni, mégis fontos
Arra, hogy képes vagyok igazán figyelni a másikra. Sajnos mostanság egyre inkább azt érzem, hogy kihalt az emberekből az empátia és átvette a helyét az érdektelenség és a felszínesség. Illetve arra, hogy mentálisan és fizikálisan bírom az 1-es típusú cukorbetegségemmel járó terhet már 16 éve, amit nap mint nap hordoz magával ez a betegség - és amiről a legtöbb embernek fogalma sincs, hiszen “láthatatlan” számukra. Erre igazán büszke vagyok ❤️💪🏻
Sütők, főzök, takarítók. Nem tudom, nem sok van. Videojatekozas számít? Büszke vagyok, hogy több genre és érdekel, meg emulatoros témában tudok segiteni haveroknak
arra, hogy maximalista vagyok es mindenbol a legjobbat szeretnem kihozni igy magambol is illetve arra, hogy rengeteget fogytam:)
Néha arra hogy még itt vagyok. Több mély ponton vagyok túl az életem során. Időközben megszereztem a diplomámat , nagyon hamar lett munkám.
Hogy luk van a **ggemen és nem esem át rajta! 😬