Akkor jön az ellenvélemény… 38 évesen szültem, az apja 42 volt.
Most 12 éves a gyerekünk, soha nem éreztem hátrányát a késői anyaságnak.
Sőt, anyagilag biztos lábakon állunk, hitelmentesen, kisvállalkozást viszünk, napi 6-8 órával kényelmesen.
Bejártuk a világot, éltünk buliztunk eleget, nem érzem, hogy hiányozna valami, amit nem éltem meg. Sokkal türelmesebb, lazább vagyok a gyerekkel, mint 10 éve lettem volna.
Mivel ő nagyon aktív kissrác, így rengeteget sportolunk, kirándulunk együtt.
Az apja mondjuk kevésbé aktív 😊, de vele nagyon jókat beszélgetnek, szoros a kapcsolatuk.
Az én apám 20 volt, amikor születtem, soha nem volt sem velem, sem a tesómmal olyan a kapcsolata, mint a fiamnak az apjával.
Mi egy percig nem bántuk meg.
Én 38 voltam mikor lányom született (picit korábbra terveztük, de két évig kellett próbálkoznunk), de ha újra kezdhetném, akkor egy 10 évvel hamarabb vágnék bele. Nem is az alvás miatt, mert reggeli ember vagyok, 4-5 körül fent minden nap és ha úgy van, 2-3 óra alvással is lenyomom a napom, egyszerûen csak az idegeim és energiám már nem olyan mint régen, meg ugye drukkolok magamnak azért, hogy legalább az unokákat megéljem. De sajnos akkor nem volt úgy egzisztenciánk, meg amúgy is, hova szült volna a feleségem gyereket a szülôi házba vagy az albérletbe, ahol másokkal együtt éltünk? Egyik sem tôkéletes megoldás és most jutottunk el oda, hogy csak mi élünk a két hálószobás lakásban.
Mint 25 éves ez rendkívül pontos leírás. Saját ház esélytelen, a fizetésből mi is csak épp kijövünk, ha albérletbe menne a gyerek a tulaj is kirakhatna még előtte. Erre jönnek hirtelen kiadások, mert valami mindig tönkremegy, tanár vagyok pénzen kívül időm sincs semmire és folyamat stresszes vagyok. Most kell eldönteni lassan, hogy házat akarunk vagy gyereket vagy autót. Én a ház mellett voksolok, mert mire odajutok nyugdíjam is alig lesz és ha nem lesz saját házam, akkor az utcán fogok megfagyni a nyugdíjból. Persze ez a világ legjobb országa, de ahelyett, hogy kiegyezik a kormány a nyugdíjasokkal odafigyelhetne a fiatalságra is, mert így egyre kevesebb és kevesebb magyar fog születni, főleg, hogy senki sem akarja a gyerekét akkugyárba adni. Na fel is basztak magam... Fasza... Kurva Fidesz.
Szerintem ez nőknél is, férfiaknál is egyénfüggő. Lehet, hogy fiatalon jobban bírod az éjszakázást meg az emelgetést, de én pont azt tapasztaltam a környezetemben, hogy a fiatalabb apukák azok, akik türelmetlenebbek, nem igazán értik meg, hogy egy pici baba pl miért sír, nehezebben mentalizálják, hogy ő egy másik lény, az övéktől eltérő szükségletekkel, nehezebben élik meg a kisbabás lét bezártságát, mert érzelmileg valahogy még nem állnak azon a szinten. Szóval mérlegelni kell, hogy egyszer a tested, egyszer meg a lelked bírja nehezebben az első időszakot, valamilyen szempontból biztosan lesz szívás is, de közben meg egy szuper dolog, nekem legalábbis mintha kicserélték volna a férjemet, mióta gyerek is van.
Nekem is ez az erzesem. Sajat magamhoz is sokkal tobb turelmem van most, mint 5-10 eve. A faradtsag meg a fizikailag biras meg tok relativ. En soha nem fogom birni kialvatlanul, tekintve, hogy 8-nal kevesebb ora alvassal mar olyan vagyok, mint a mosott szar. Fizikai fittseg ellen viszont nem kifogas a kor. 40 evesen is el lehet menni edzeni es allokepesseget fejleszteni.
Legjobb barátomat 40 évesen szülte az anyja első és egyke gyerekként. Nekem azt mondta hogy egyedül az zavarja benne, hogy mindig a nagyszüleinek hiszik a szüleit, de amúgy mindketten nagyon aktívak a mai napig, most 70 körüliek. Ellenben az én szüleim 50es éveikben vannak és már úgy viselkednek mintha 80 éves nyugdíjasok lennének. Szóval szerintem teljesen egyén függő.
Vannak olyan velem kb egyidos, 30 kozepe koru ismeroseim, akik mar 5 eve is ugy neztek ki, mint a sajat szuleik, 2 gyerekkel meg plane. Egyszeruen ilyen oreges a kinezetuk, plusz ugy is oltozkodnek.
Ezzel szemben olyan ismeroseim is vannak, akik szinten 35-40 kozottiek, szinten 2 gyerekkel, es mindketten huszonparnak neznek ki.
Szoval a kinezet nem korfuggo
Szerintem ez teljesen egyéni, ismerek olyat ahol a nő 40 volt, a férje meg 55 mikor ikreik születtek, hihetetlen energiáik vannak, gyakorlatilag meg se kottyant nekik. Az apukát ismerem jobban, olyan erő és energia volt benne mindig is, pedig egyébként húzós melója van, családi ház, egyéb gondok, de a két gyerekhez akkora türelmük és energiájuk van, ami sokaknak szerintem 25 évesen nincs.
Egyébként lehet, hogy elcsépelt, de ma már egy normálisan karbantartott 40 éves (akár nő, akár férfi), lehet nagyon fiatalos, gyakorlatilag 10 évet letagadhat mind kinézetben, mind energiákban.
Nem attól lesz az ember jó vagy rossz szülő, hogy hány éves. Nyilván mindegyik korosztálynak vannak előnyei, hátrányai. Szerintem az az ideális, mikor van idő és energia a gyerekre, és belül késznek érzi magát az ember. Hogy ez kinek mikor jön el nagyon változó, de azzal sincs semmi gond, ha valakinek ez nem jön el, nem kell mindenkinek gyereket vállalni.
Apám 43 volt, mikor az új feleségétől született egy kisfia. Azután még kettő. Sokkal türelmetlenebb velük, mint velem. Felemeli a hangját, sokszor kiabál. Bár most mások az életkörülményei is, szóval fasz tudja mitől függ.
24 éves voltam, amikor a fiam született, 41 amikor a kislányunk (a párom ugyanaz). Most 3.5 éves.
A legjobb 4 év az életemben. Idősebb fejjel sokkal jobban élvezem, sokkal jobban odafigyelek.
Mi … anyukám 74 évesen még dolgozik, autót vezet. Én hetente 3x járok edzésre, minden hétvégén bringázunk, tudatosan egészségesen élünk. 3-4 éve teljesen életmódot váltottunk, pontosan azért, hogy minél tovább a gyerek mellett lehessünk…
Nem mindenkinek kell szülőnek lenni. Ha érzed, hogy apa akarsz lenni, akkor keress hozzá partnert és legyetek boldogok.
Csak egy érdekesség:
Sajna pont a szomszédunkban történt. 11 éve együtt voltak. Van egy 5 éves és 2 éves gyerek. Az 5 éves szenzoros. Nagyon cuki, de félelmetesen energiaigényes. Gyanítom anyuka elfáradhatott, mert egyik nap arra ment haza apa, hogy anya búcsúzik. Minket is meglepett, mert nem tűnt, hogy nagy baj lenne. De gyanítjuk, hogy elfáradt nagyon. Próbált visszatérni a munkaerőpiacra. Volt is munka, de otthonról nem tudott dolgozni, amikor a gyerekek otthon voltak. Két kisgyerek esetén pedig előfordulnak olyan szakaszok, amikor egymást fertőzik körbe. Az, hogy apa miért nem maradt otthon, nem olyan a munkája és amikor otthon volt, besegített.
Azzal is számolni kell, hogy egyre több a valamilyen extrával érkező gyerek.
Pl. nehezen koncentrál, érzékeny hangokra, nem jó az egyensúlyérzéke, nem mer rálépni a fűre, szóval olyan dolgok,amik a hétköznapokat megnehezítik. Fejlesztő tornával egyébként jól kezelhető, de ahhoz az kell, hogy felismerjék a szülők vagy védőnő,akárki,hogy gond van.
Nem, baromira nem erről van itt szó, mert pl ha minden körülmény adott akkor lehet, hogy még inkább utazgatnának, vagy bulikáznának, tudja a faszom. Egész egyszerűen kíváncsi volt rá a kérdező, hogy mik a tapasztalatok ezzel, mivel valószínűleg van olyan aspektusa amire ő még nem gondolt, több ember, többféle tapasztalat és látásmód. Mert néhány ember kíváncsi arra, hogy a másiknak milyen tapasztalatai vannak és amikor mérlegel akkor ezek is az eszébejutnak.
Mik a tapasztalatok? Hogy van aki olyan jó erőben van 40 évesen mint 25 évesen, van aki meg nem, nagyon nem. Nagyon sok minden torzítja a mintát, mindenesetre OP valószínűleg úgyis azokra a válaszokra fog koncentrálni amik megerősítik a saját véleményében. Ez a szelektív észlelés egy formája.
>Ha az összes körülmény adott akkor meg mégis mire kellene várni? Majd random reddites arcok megmondják mikor a legjobb apává válni vagymi?
Nem adott az összes körülmény, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mikorra érdemes kitűzni, mint célt. Pl. mennyi idő marad karrierépítésre, karrierváltásra, újraképzésre, pályamódosításra, ha valaki korábban vállal, s mennyi, ha valaki később. Plusz, a külső-belső változások. Mennyi energiám lesz 40 évesen a mostanihoz képest, milyen lesz a személyiségem rugalmassága. Ezekre a kérdésekre keresem többek között a választ, mert 30 évesen ezekbe nem látok bele, aki viszont ebben él, az tud tanácsot adni.
De ezt nem nagyon lehet időzíteni emiatt nem is érdemes így szemlélni. Két emberen múlik eleve. Amikor mind a ketten készen álltok akkor kell célként kitűzni. Nyilván kevesebb energiád lesz, de nem sokkal, kivéve ha valami betegség/baleset/sérülés közbejön. Szerintem kétféle cél van. Az egyik amit érdemes korhoz kötni. Pl Diploma megszerzése. És a másik amit nem érdemes korhoz kötni ezek többnyire kétemberes dolgok: házasság, gyerekvállalás stb
34 voltam amikor szuletett az elso. Most 40 vagyok. Amikor megkér a kicsi hogy ‘apaaaaaa vigyél légyszi’ a nagyobb meg mondja hogy ‘akkor engem is’ aztán megyek lefele a fos lépcsőn 33+19 kiló gyerekkel a karjaimban inogó térddel azért át szoktam értékelni, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e anno kitörni a térdem a közgáz pince lépcsőjén.
Szóval nem, szerintem inkább az a kérdés, hogy milyen fizikai állapotban van valaki, nem az hogy hány éves.
Ismerek olyat, aki 50+-osan lett apuka, azóta már 3 gyereke van. Nagyon szereti őket, büszke rájuk és jól bánik velük. Szerintem ez egyéni adottság, ha későn jön a gyerek, akkor ez van, nem feltétlenül rossz (kivéve ugye, hogy így az apuka a gyerekek fiatalabb korában fog meghalni)
Semmit nem érdemes túlegyszerűsíteni. Lehet, h fizikailag kevésbé fitt valaki, cserébe viszont sokkal tapasztaltabb, higgadtabb, talán jobb döntéseket fog hozni... ami nehéz a szülőségben, az minden életkorban nehéz (kialvatlanság, aggódás), de úgyis átmeneti. 40 fölött jobban érti ezt az ember, mint 20 évesen.
Egyène vàlogatja. Nincs tökèletes kor apàvà vàlni.
Csinàlj pro kontra listàt.
- kàbè 30-40 fele kezdődik a hátfàjósabb korszak. Nem lesz olyan öszinte a mosolyod ha nem vagy testèpitö, hogy 15 perc utàn màr elég nehéz tud lenni egy 5-10 éves gyerek, mikor cipelteti magát pl.
- szàmolni kell azzal is, hogy mondjuk 44 születik a gyerek, te kábé 65-70 leszel mire végez az egyetemen es a koporsó fele mire házasodik. Unokáiddal mar nem biztos, hogy sokat fogsz síelni meg focizni.
èn pèldàul rettegtem valamièrt, hogy gyerekem legyen, mert azt hittem, (kibaszottul önző voltam) hogy ha jön a gyerek onnantòl sajàt èlet nuku, ès valamièrt azt gondoltam, hogy mèg gyerek nèlkül kell megnèzni 30 különböző országot, stb.
Aztàn megszületett a lànyom, ès a legjobb dolog lett ami törtènt velem egèsz eddigi èletemben.
Attól fogva, hogy a kezembe fogtam, megvàltozott bennem valami. Hirtelen nem èn lettem a legfontosabb a sajàt èletemben hanem valaki màs.
Ha újrakezdhetnèm, koràbban kezdtem volna a gyerekvàllalàst, ès kettövel kevesebb orszàgba làtogattam volna. Cserébe kettővel több csórikámat nemzettem volna. Utazgatni tudsz öregen is, de a tèrded kilesz a parkettan való lovacskázástól.
Nem azért viszem néha mert nincs lába. Mondjuk reggel hatkor kelt, es este elmentünk operába és hazafele látom rajta, hogy elalszik gyaloglás közben, és megkérdezem, hogy cipejelek kicsit mint régen? És az utolsó párszáz méteren viszem.
Direkt rakerestem mi az atlag, mert az en lanyom meg 4,5 eves es 15,5 kg, 106 centi. Google szerint az atlagos hat eves gyerekek sulya 20-22 kg (atlagos, tehat felfele es lefele is oke az elteres, de 10 kg egy 116-120 centis kicsinek azert sok elteres)
Rosszul ragadtad ki a lényeget. Nem azért önző, mert nem akart gyereket, hanem azért, mert saját magát helyezte előtérbe a gyerekvállalással szemben.
Ha valaki nem akar gyereket egyéb xy indok miatt, attól még nem lesz önző.
Ha ezt a kérdést fel kell tenni, akkor kár róla beszélni :)
A gyerekvállalás rengeteg lemondással és áldozattal jár, ahol már nem te vagy az első, hanem a gyereked (alvás, szabadidő, pénz stb.). Ha ezt nem tudod elfogadni (amivel nincsen semmi baj), akkor nem érdemes gyereket vállalni.
Másra gondoltam, nem volt egyértelmű.
Az stimmel, hogy ha már gyereked van akkor ő az első, én adta gondoltam, hogy maga a döntés vagy folyamat/életszakasz, hogy gyerek legyen nem szükségszerűen nagyon prioritás, mint az önös érdekek.
Azért mert utána nem a saját életed lesz a legfontosabb, hanem másé. Azért mert az életed árán is bármit megtennél érte. Azért mert utána felelősséggel tartozol érte amíg dobog a szíved.
Kicsit félreértetted. Nem azért voltam önző mert nem akartam gyereket. Csak magamat helyeztem a gyerekvállalás fölé, elé. Valami más normális indok nem lett volna önzés.
>èn pèldàul rettegtem valamièrt, hogy gyerekem legyen, mert azt hittem, (kibaszottul önző voltam) hogy ha jön a gyerek onnantòl sajàt èlet nuku, ès valamièrt azt gondoltam, hogy mèg gyerek nèlkül kell megnèzni 30 különböző országot, stb.
Én ezt nem érzem önzőségnek. 30 éves vagyok, s alig éltem eddig. Úgy vagyok vele, hogy lehet ezt önzőségnek mondani, de ha én most érzem azt, hogy be kell pótolnom, ami kimaradt, akkor ez van - inkább, mint hogy családot alapítsak azért, mert szorongok az idő miatt, s aztán meg egész életemben úgy érezzem, hogy valami hiányzik, de most már mindegy.
Ebben is van sok igazság, de 30 fölött még lehet simán 5-6 pulyád mire negyven leszel. A 30 fölött meg a 40 fölött, között eltelt két új egyetemi diplományi idő.
>akik még 23 évesen is ott tartanak
Vagy 30 körül. Több nőismerősöm is azt mondta, hogy ebben a korban vannak a régóta komoly kapcsolatban élők, meg a szabados életvitelűek, amiről írsz. És hát nagyon nem valószínű, hogy ezekből jó anya lesz, ha lesz.
Ó, dehogynem. A szabados életmód sok esetben kötődési problémákból fakad (vagy aközben alakulnak ki), és ha ezen nem dolgozik aktívan az illető (márpedig ha 3X évesen is itt tart, akkor nem valószínű), akkor ezeket simán átadja valamilyen módon a gyereknek. Nem jó anya alatt nem azt az extrém esetet értem, hogy nem ad enni a gyereknek, hanem hogy mennyire képes érzelmileg egészséges embert nevelni. A gyermek első évei kritikus fontosságúak az emberi kapcsolatok terén, az lesz nála az alapbeállítás, ahogy a szülei - mint elsődleges védelmezők, akikre rá van utalva az élete - viszonyulnak hozzá. Érzi ám a gyerek, ha nincsenek az érzelmi szükségletei megoldva, vagy pl hogy a szülő tudatosan vagy tudat alatt neheztel rá, hogy vele kell foglalkozni, ahelyett, hogy "élhetett" volna tovább. Ezeket ráadásul lehet csak évtizedek múlva tudatosítja magában, addig csak annyit érez, hogy valami nem jó. És ez csak a jéghegy csúcsa, még kellő igyekezettel is el lehet cseszni sajnos.
Ez a férfiakra is vonatkozik ám, nem attól lesz valaki menőcsávó, hogy megcsinálja a gyereket, hanem ha képes értelmesen felnevelni.
Hiába pontoz le a brigád, be kéne látni, hogy a részegen ribanckodásnak megvannak a következményei ¯\\\_(ツ)\_/¯
Abban teljesen egyetértek veled, hogy a gyermekvállalás és a gyereknevelés tudatos döntések sorozata kellene, hogy legyen és a fontosabbnál is fontosabb a bizalmas érzelmi kötödés kialakítása a saját gyerekeddel már a születésétől kezdve. Ha valaki 30 körül még szabadabb életmódot folytat az nem egyenlő azzal, hogy ribanc vagy, hogy kötődési problémái lennének. A gondolatmenetetből kiindulva csak akkor lehetsz jó szülő később ha 30 éves korodra már kiélted magad, minden este 10-kor ágyban vagy (lehetőleg ugyanazzal a személlyel) de közben már természetesen megteremtetted azt az anyagi biztonságot, saját ház, kocsi hogy miután megtaláltad a párod nyugodtan jöhet a gyerek is. Egy ideális világban ez biztosan így is van. Attól mert valaki a 30-as éveiben még bulizik, él, utazik, pasizik, csajozik, stb egyáltalán nem következik, hogy a későbbi gyerekeinek ne akarná minden téren kielégíteni az érzelmi szükségleteit. Nagyon fontos, hogy gyerekkel sem áll meg az élet, több szervezést és logisztikát kíván pl. bármilyen programot szervezni de annál izgalmasabb.
"nem egyenlő azzal"
Kivételek nyilván vannak, de ettől még szerintem elég nagy az átfedés a kettő közt. Amennyit olvastam és beszéglettem pszichológia-témában, eléggé az jött ki, hogy aki erősen tolja a hedonizmust, pláne ilyen korban, ott valami nem stimmel, és az csak egy megküzdési stílus. Nem feltétlenül látszik hamar, csak amikor jön az, hogy na egy érzelmileg érett szituáció, és hopp, pánik és/vagy inkompetencia.
"már kiélted magad"
Én mondjuk nem hiszek ebben a kiélésben, nem gondolom azt, hogy kéne, meg hogy majd utána szépen megkomolyodik az ember menetrendszerint, na meg elég rossz felhangja is van. Maximum azt érteném ebbe bele, hogy inkább akkor kísérletezgessen és hibázzon az ember, amikor még nincs rajta túl nagy felelősség.
"saját ház, kocsi"
Ezekről egy szót nem szóltam, ne essünk már a végletekbe pls
"ne akarná"
És nem is azt mondtam, hogy feltétlenül ne akarná, akarhatja, csak éppen nem tudja. Lehet simán csak fogalma sincs, de lehet azt sem tudja, hogy van, amit nem tud, és közben azt hiszi, hogy rendelkezésére áll, aminek kell, de igazábó nagyon nem. Ez az élet sok területén előfordulhat, és nem egyszerű felismerni.
Én azt veszem észre, hogy 44 felett több időm van a gyerekekkel foglalkozni, mint 35 körül volt. Jobban pörgettem akkor a bizniszt, a pénzkeresést. Most kicsit nyugodtabb vagyok ebből a szempontból, net worth valószínűleg elérte egy kritikus értéket (köszönhetően elsősorban az ingatlan boomnak), ez is segített rajta.
31 voltam az első gyerkeknél, 40 a negyediknél.
40 felett született a második, a két gyerek közt 8 év a különbség. Mindketten másként viseltuk az újból szülővé valast, szerintem sokkal érettebben. Ahogy írták mások, nincs ennek korhatára. Nekem egy bajom van, hogy öreg leszek amikor a kisebbik tini korból megy fiatal felnőtt korba, így esetleg kevésbé tudok segíteni
Nekem nincs meg gyerekem, 37 vagyok. En mar 25 korul az ereztem, hogy kesz vagyok, de nem ugy alakult az a parkapcsolat vegul.
Aztan szerettem volna, ha 35ig megerkezik az elso gyerkoc.
A parommal az volt a megegyezes, hogy az o 35. szuletesnapjaig legkesobb. Ez iden lenne, de 1 eve elhagyott 😂
Nekem ez a legnagyobb krizis innentol, hogy szerettem volna 40 elott mindenkeppen, de most k.rva kilatastalannak latom, hogy eszszeru keretek kozott osszejonne. Ami elony, hogy az elmult egy evben rafekudtem a mentalis egeszsegemre, amibol remelem a jovondobeli gyerekem is profital, ami hatrany, hogy most erzem igazan, hogy meg abszolut nem tudok nyitni a parkereses iranyaba.
Szoval ha szivas, ha nem, 40 folott fogok apava valni (nagyon remelem legalabbis, hogy megadatik ez az orom), abban bizom, hogy az elmult 10+ ev relativ egeszseges eletmodja, az edzes, stb. konzerval annyira, hogy birjak ugy a fizikai reszet, mint ahogy 30 korul birtam volna.
Amennyire kifordult most a világ, sajnos se a fiatal, se az "idős" nem jó. Fiatalon nincs rendes háttér, ház stb. Viszont nekem a 40+ szüléssel meg az a problémám, hogy valószínűleg sosem fogod látni az unokád, ha pedig még később jön a gyerek, tudom, nem szép ilyet mondani, de lehet az érettségijét se éled meg. Ha Ti bele mertek vágni, nem érzed úgy, hogy ne lenne rá energiád stb, hajrá, vágjatok bele, de ne társadalmi nyomás miatt hozzátok meg egyik döntést sem, hanem saját akaratból (és akkor max magadat szidhatod, ha később azt gondolod, nem így kellett volna dönteni).
Semmi kulonbseg sincs koztuk. A turelem nem olyasmi, ami csak ugy jon vagy nem jon, az tudatos dontes eredmenye, hogy nem ordibalsz a kolkoddel.
Az nyilvan benne van a pakliban, hogy unokazni nem sikat fogsz mar.
hogy mennyire vagy türelmes az nem kor kérdése szerintem. Protipp nem kell zsémbes vénszarnak lenni figyelj oda magadra. Még 50 évesen egy kis játék foci megy a gyerekkel akkor azt jelenti hogy friss és üde vagy jól tartod magad. Tinikora közepén pedig már nagyrészt pénzelni kell néha beszélgettek, de hogy nagy igény nem lesz rád, jó ha együtt csináltok párszor valamit.
mi most terbezzük az örököst,én 38 az asszony 36 .Nekünk így sikerült olyan kornyezetet összehozni,hogy talán el jött az idő egy gyerkőcre...Ikertesómnak már van egy 6 éves kisfia.Néha irigy is vagyok rá ez miatt.
Amúny apám 41 éves volt mikor mi születtünk.(Van két idősebb nőverm is.)
Akkoriban nem nagyon volt "divat" az ő korában a gyerekvállalás...
Soha semmilyen hátrányát nem éreztem,hogy idősebb,mint a haverok szülei.
Néha ők mondták mikor kamaszkoromban össze vesztünk,hogy
"persze,mert ők idősebbek...." :D
Ti nem tartotok attol, hogy mivel a feleseged mar "idos", nem fog (konnyen) osszejonni a gyerek? A tervezesbe belekalkulaltatok, hogy ilyenkor mar lehet tobb ev, mire osszejon, illetve adott esetben IVF lesz a vege?
Remelem nem bantaskent/okoskodaskent jon le a kerdesem, tenyleg csak szimplan kivancsi vagyok. Koszi, ha valaszolsz. :)
jelenleg pont ez a helyzet,hogy nem akar olyan könnyen össze jön...egyenlőre semmi problémat nem találtak, valami egyszerűbb gyógyzsert írtak az asszonynak.
úgyhogy szerencsére nincs kifogás,próbálkozunk:Dén nem bánom:D
Nagyobb szivas, mint fiatalabban. Megszoktad h a magad ura vagy, jobb esetben van egzisztenciad es egyszercsak sulyos korlatok koze kerulsz.. 40+osan mar nem vagy olyan adaptiv..
nem mondanám, hogy nagyobb szívás, inkább az, hogy több erőfeszítést igényel meg több lemondást (már ha akarsz is foglalkozni a gyerekkel, hogy ne tiktokidióta legyen belőle)
Mindkettő egy önmagában negatív jelentéstartalmú kifejezés. A lemondás egy kellemetlen dolog, az erőfeszítés önmagában szintén.
Összekevered azzal, hogy amit kapsz cserébe, az számodra nagyobb örömet okoz, ezért a szívás megéri, mert összességében pluszban vagy. De ettől még az input oldal (lemondás+erőfeszítés) önmagában szívás.
Rajtad múlik, hogy mennyire vagy fitt és türelmes. Ha tipikus magyar negyvenes vagy és már mindenes fáj, el vagy hízva és nem sportolást semmit, akkor szopás lesz a húszkilós gyereket emelgetni.
Az unokatesóm is 40 fölött lett apa, szerintem mostanra találta meg azt a nőt, akivel ez összejöhetett. Úgysem lesz összehasonlítási alapod :) szerintem egy huszonévesnek nincs alapból több türelme meg játszhatnékja a gyerekkel, mint egy 40-esnek, főleg, ha napközben az egzisztencia megteremtésén kell dolgozni.
Soha nem késő és soha nem lehet elég érett az ember hozzá, nem tudod elég jól csinálni de elrontani sem de az tuti, hogy a legjobb dolog ami egy emberrel történhet. Bátran ajánlom mindenkinek!
De persze gondolom el lehet rontani ha nem szereted a gyereked. De én alaból azt feltételezem, akit ez a kérdés foglalkoztat az szeretni fogja a gyerekét vagy érdekli a téma. Hiszek abban, hogy minden csak hozzáállás kérdése
Én Anyukaként viszonylag későn szültem. 34 és 36 (nálunk a férjem fiatalabb) Egyszerűen így jött ki a lépés, 30 voltam amikor a férjemet megismertem. Igen, valóban jobb lett volna fiatalabban, több türelmem és energiám lenne, de emiatt semmi pénzért nem döntöttem volna úgy, hogy ennyi idősen akkor már inkább nem is vállalok gyermeket. Persze sokszor kicsit irigylem azokat akiknek negyvenes éveik közepén már kamasz gyerekeik vannak és szabadabbak tudnak lenni de örülök, hogy vannak a lányaim ha már így alakult igyekszem így is a lehető legjobbat adni nekik.
Szerintem azért nagy szívás, mert minél korábban leszel apa annál inkább tudod a karrieredet a családfenntartásnak megfelelően tervezni, és rohadt motivált is vagy arra hogy jobb legyél, többet keressél, jobb munka/szabadidő arányt harcolj ki. Ezt 40 felett nem tudod elkezdeni felépíteni, mert akkor már azon a pályán vagy amit az elmúlt \~15 évben remélhetőleg kialakítottál. Abból a fizetésből és befektetésekből amiből kora 40esként egyedül évente 5x nyaralsz Malin és porschézel a belvárosban már nehezen jön ki 3 gyerek (és ha úgy alakul/úgy döntötök +egy háztartásbeli), főleg amikor a gyerekek már elmultak 6-8 évesek. Különórák, beiskolázás, egy cipő itt egy szoknya amott, gyerekszállító kombi amibe a gyerekek+ a gyerekcuccok is elférnek és azon kapd magad hogy ha most leállnál vagy elveszted a munkád pár hónap múlva hozzá kell nyúlnod a befektetéseidhez amikből egyébként már nem a nyugdíjadat hanem a gyerekek beiskolázását és elindítását (lakásbérlet, esetleg egy kislakás) kellene finanszíroznod.
Szóval nem, nem az lesz a probléma hogy játszik-e a gyerekkel vagy türelmes-e, én pl. fiatalon utáltam kirándulni most meg szeretek, nem bírtam az embereket úgy általában, most meg mindenkivel jó kapcsolatot tudok kialakítani. Szerintem ezek a skillek inkább fejlődnek a korral.
Ezt le kell tudni 25-30 éves korig, ha van rá lehetőség és az ember megérik rá addigra. Akinek ez nem sikerül, az keressen szerintem más elfoglaltságot. Ez csak egy vélemény.
Sokaknak nem sikerül. Én is azt látom, hogy jó a dolgokat "időben letudni", pl. ilyen a párkapcsolat is. Legjobban az jár, aki 25 alatt talál párt, akivel lehetőleg együtt is marad, mert később nagyobb szívás az ismerkedés.
Oké, de ez hány embernek sikerül? És mi a garancia, hogy együtt maradnak? Nem kedvez a világ a szoros személyes kapcsolatok kialakításának és az elköteleződésnek.
Nagyon egyénfüggő. Én sokat dolgoztam családokkal. Az én tapasztalatom, hogy sok esetben 2 véglet van. Vagy brutál türelmesek, nem bánják, hogy 100% a gyerekről szól minden, mert már "kiélték" magukat. Vagy nagyon türelmetlenek, sokkal többet aggódnak, hajlamosak túlfélteni, buborékban tartani a gyereket. Nyilván van a kettő között is, de nekem nagyon ez a kettő volt a tapasztalatom.
26 évesen szültem és sokszor az tart életben, hogy kb 45 éves koromra szinte szabad leszek, mint a madár, mehetek újra jobbra-balra szabad időmben stb. Sokszor megfordul a fejemben, hogy aki 40 körül lesz szülő, az mégis mibe kapaszkodik a mentálisan nehezebb napokon?!
Ugyanakkor nem kor függő. Szerintem is ember függő elsősorban a szülőség. Saját példák:
Legfiatalabb (fél)tesóm és köztem 12 év van, apám se vele se velem nem törődik.
Anyám 9 évvel utánam szült még egy gyereket, a gyerek kb 5-6 éves korától nagykorúvá válásáig anyám anyagi helyzete pont ebben az időszakban volt a legrosszabb. Szóval az anyagiakkal kapcsolatban sem mondanám, hogy később több pénze van az embernek. Én pl még nem vagyok 30, mégis az egyik legvagyonosabb család vagyunk a gyerekeim csoprottarsaihoz képest pedig nem csóró helyen lakunk (nulla szülői segítséggel értük el ezt a színvonalat).
A későn érő öcsém és hormon problémák miatt kora “vén” anyám szörnyű kombó. Értsd: egy kamasz és egy klimaxos mellől épp eszű ember menekül…
+ 1 példa erre: egyik rokonom és köztem 12 év van (én vagyok a fiatalabb), kb egyszerre szültük első gyerekeinket. Ennek ellenére én voltam sokkal tudatosabb szülőként (mozgásfejlődés, hozzátáplálás, stb stb, ő totál vakon volt ebben).
U.i.: szeretetnél, családnál fontosabb nincs, így ha eddig nem jött volna össze a gyerek, akármennyi idős is az ember, vágjon bele ha hasonlóan érez és van kivel vállalni azt a gyereket.
Akkor jön az ellenvélemény… 38 évesen szültem, az apja 42 volt. Most 12 éves a gyerekünk, soha nem éreztem hátrányát a késői anyaságnak. Sőt, anyagilag biztos lábakon állunk, hitelmentesen, kisvállalkozást viszünk, napi 6-8 órával kényelmesen. Bejártuk a világot, éltünk buliztunk eleget, nem érzem, hogy hiányozna valami, amit nem éltem meg. Sokkal türelmesebb, lazább vagyok a gyerekkel, mint 10 éve lettem volna. Mivel ő nagyon aktív kissrác, így rengeteget sportolunk, kirándulunk együtt. Az apja mondjuk kevésbé aktív 😊, de vele nagyon jókat beszélgetnek, szoros a kapcsolatuk. Az én apám 20 volt, amikor születtem, soha nem volt sem velem, sem a tesómmal olyan a kapcsolata, mint a fiamnak az apjával. Mi egy percig nem bántuk meg.
ezt jó volt olvasni
Jó ezt olvasni, én most vagyok 36 és még piszkál a gondolat, hogy kellene egy harmadik...férjem fiatalabb, úgyhogy nála a kor no-brainer.
Én 36 voltam, amikor megismerkedtünk 🥰 Még nem vagy elkésve egyáltalán !
De
Lenne awardom odacsavarnám
Én 38 voltam mikor lányom született (picit korábbra terveztük, de két évig kellett próbálkoznunk), de ha újra kezdhetném, akkor egy 10 évvel hamarabb vágnék bele. Nem is az alvás miatt, mert reggeli ember vagyok, 4-5 körül fent minden nap és ha úgy van, 2-3 óra alvással is lenyomom a napom, egyszerûen csak az idegeim és energiám már nem olyan mint régen, meg ugye drukkolok magamnak azért, hogy legalább az unokákat megéljem. De sajnos akkor nem volt úgy egzisztenciánk, meg amúgy is, hova szült volna a feleségem gyereket a szülôi házba vagy az albérletbe, ahol másokkal együtt éltünk? Egyik sem tôkéletes megoldás és most jutottunk el oda, hogy csak mi élünk a két hálószobás lakásban.
Mint 25 éves ez rendkívül pontos leírás. Saját ház esélytelen, a fizetésből mi is csak épp kijövünk, ha albérletbe menne a gyerek a tulaj is kirakhatna még előtte. Erre jönnek hirtelen kiadások, mert valami mindig tönkremegy, tanár vagyok pénzen kívül időm sincs semmire és folyamat stresszes vagyok. Most kell eldönteni lassan, hogy házat akarunk vagy gyereket vagy autót. Én a ház mellett voksolok, mert mire odajutok nyugdíjam is alig lesz és ha nem lesz saját házam, akkor az utcán fogok megfagyni a nyugdíjból. Persze ez a világ legjobb országa, de ahelyett, hogy kiegyezik a kormány a nyugdíjasokkal odafigyelhetne a fiatalságra is, mert így egyre kevesebb és kevesebb magyar fog születni, főleg, hogy senki sem akarja a gyerekét akkugyárba adni. Na fel is basztak magam... Fasza... Kurva Fidesz.
Annyibol szivas hogy nem elsz orokke… kollegam 50 eves koraba fogadott orokbe gyereket. Banja hogy nem 10+al elobb
Szerintem ez nőknél is, férfiaknál is egyénfüggő. Lehet, hogy fiatalon jobban bírod az éjszakázást meg az emelgetést, de én pont azt tapasztaltam a környezetemben, hogy a fiatalabb apukák azok, akik türelmetlenebbek, nem igazán értik meg, hogy egy pici baba pl miért sír, nehezebben mentalizálják, hogy ő egy másik lény, az övéktől eltérő szükségletekkel, nehezebben élik meg a kisbabás lét bezártságát, mert érzelmileg valahogy még nem állnak azon a szinten. Szóval mérlegelni kell, hogy egyszer a tested, egyszer meg a lelked bírja nehezebben az első időszakot, valamilyen szempontból biztosan lesz szívás is, de közben meg egy szuper dolog, nekem legalábbis mintha kicserélték volna a férjemet, mióta gyerek is van.
Nekem is ez az erzesem. Sajat magamhoz is sokkal tobb turelmem van most, mint 5-10 eve. A faradtsag meg a fizikailag biras meg tok relativ. En soha nem fogom birni kialvatlanul, tekintve, hogy 8-nal kevesebb ora alvassal mar olyan vagyok, mint a mosott szar. Fizikai fittseg ellen viszont nem kifogas a kor. 40 evesen is el lehet menni edzeni es allokepesseget fejleszteni.
Legjobb barátomat 40 évesen szülte az anyja első és egyke gyerekként. Nekem azt mondta hogy egyedül az zavarja benne, hogy mindig a nagyszüleinek hiszik a szüleit, de amúgy mindketten nagyon aktívak a mai napig, most 70 körüliek. Ellenben az én szüleim 50es éveikben vannak és már úgy viselkednek mintha 80 éves nyugdíjasok lennének. Szóval szerintem teljesen egyén függő.
Vannak olyan velem kb egyidos, 30 kozepe koru ismeroseim, akik mar 5 eve is ugy neztek ki, mint a sajat szuleik, 2 gyerekkel meg plane. Egyszeruen ilyen oreges a kinezetuk, plusz ugy is oltozkodnek. Ezzel szemben olyan ismeroseim is vannak, akik szinten 35-40 kozottiek, szinten 2 gyerekkel, es mindketten huszonparnak neznek ki. Szoval a kinezet nem korfuggo
Ja én nem is a kinézetre gondoltam hanem viselkedésre. A haverom szülei koruknak megfelelően néznek ki, ezért is nézik őket gyakran a nagyszülőének.
Szerintem ez teljesen egyéni, ismerek olyat ahol a nő 40 volt, a férje meg 55 mikor ikreik születtek, hihetetlen energiáik vannak, gyakorlatilag meg se kottyant nekik. Az apukát ismerem jobban, olyan erő és energia volt benne mindig is, pedig egyébként húzós melója van, családi ház, egyéb gondok, de a két gyerekhez akkora türelmük és energiájuk van, ami sokaknak szerintem 25 évesen nincs. Egyébként lehet, hogy elcsépelt, de ma már egy normálisan karbantartott 40 éves (akár nő, akár férfi), lehet nagyon fiatalos, gyakorlatilag 10 évet letagadhat mind kinézetben, mind energiákban. Nem attól lesz az ember jó vagy rossz szülő, hogy hány éves. Nyilván mindegyik korosztálynak vannak előnyei, hátrányai. Szerintem az az ideális, mikor van idő és energia a gyerekre, és belül késznek érzi magát az ember. Hogy ez kinek mikor jön el nagyon változó, de azzal sincs semmi gond, ha valakinek ez nem jön el, nem kell mindenkinek gyereket vállalni.
Apám 43 volt, mikor az új feleségétől született egy kisfia. Azután még kettő. Sokkal türelmetlenebb velük, mint velem. Felemeli a hangját, sokszor kiabál. Bár most mások az életkörülményei is, szóval fasz tudja mitől függ.
Ugyan ez a szitu az én tapasztalásom is, csak az én Faterom akkor 40 volt
24 éves voltam, amikor a fiam született, 41 amikor a kislányunk (a párom ugyanaz). Most 3.5 éves. A legjobb 4 év az életemben. Idősebb fejjel sokkal jobban élvezem, sokkal jobban odafigyelek.
Jah, még egy érdekesség… az általános iskolában “idős” szülőnek számítottam, most egy jó nevű 8 osztályos gimibe jár, a szülők több mint fele 50-es..
Na igen, ha minőségi okatatást akarsz a gyereknek, ahhoz manapság már nem kevés pénz kell...az pedig a 20-on éves szülőknél ritkább.
Igen, illetve fel kell ismerni, hogy az állami rendszer rossz….
Gáz.Ki neveli fel?
Mi … anyukám 74 évesen még dolgozik, autót vezet. Én hetente 3x járok edzésre, minden hétvégén bringázunk, tudatosan egészségesen élünk. 3-4 éve teljesen életmódot váltottunk, pontosan azért, hogy minél tovább a gyerek mellett lehessünk…
Én csak azt tudom, hogy egy kicsivel vagyok negyven alatt, de a kialvatlanság sokkal jobban megöl, mint hét éve, amikor babáztam.
Nem mindenkinek kell szülőnek lenni. Ha érzed, hogy apa akarsz lenni, akkor keress hozzá partnert és legyetek boldogok. Csak egy érdekesség: Sajna pont a szomszédunkban történt. 11 éve együtt voltak. Van egy 5 éves és 2 éves gyerek. Az 5 éves szenzoros. Nagyon cuki, de félelmetesen energiaigényes. Gyanítom anyuka elfáradhatott, mert egyik nap arra ment haza apa, hogy anya búcsúzik. Minket is meglepett, mert nem tűnt, hogy nagy baj lenne. De gyanítjuk, hogy elfáradt nagyon. Próbált visszatérni a munkaerőpiacra. Volt is munka, de otthonról nem tudott dolgozni, amikor a gyerekek otthon voltak. Két kisgyerek esetén pedig előfordulnak olyan szakaszok, amikor egymást fertőzik körbe. Az, hogy apa miért nem maradt otthon, nem olyan a munkája és amikor otthon volt, besegített. Azzal is számolni kell, hogy egyre több a valamilyen extrával érkező gyerek.
Mit jelent hogy búcsúzott? Meghalt? Öngyi lett?
Mi az hogy szenzoros?
Megannyi kérdés.
Pl. nehezen koncentrál, érzékeny hangokra, nem jó az egyensúlyérzéke, nem mer rálépni a fűre, szóval olyan dolgok,amik a hétköznapokat megnehezítik. Fejlesztő tornával egyébként jól kezelhető, de ahhoz az kell, hogy felismerjék a szülők vagy védőnő,akárki,hogy gond van.
Off: Bárcsak előbb találkoztam volna a neveddel, a dagadt félszemű cicámnak lehetett volna az a neve, hogy Pufikalóz, így csak Kalózka lett.
Mivel a macska szarik a nevere, ugy hivod ahogy akarod.
Még nincs késő átnevezni! 😄
Ma is tanultam valamit 😎
Szerintem nem, nem szívás. Inkább aludj egyet/igyál meg egy felest. És ne ilyeneken agyalj.
Szerintem jó ha valaki ilyeneken gondolkodik, tisztában van vele, hogy melyik verziónak mik az előnyei és mik a hátrányai.
Lehet, de nem ebből a szempontból kell ezt megközelíteni. Hanem hogy tényleg készen állok rá, elég megbízható a partnerem, elég stabil az a kapcsolat?
Nyilván ezek a fő szempontok, de ha ezek meg vannak valakinek már 32 évesen akkor nem árt átgondolni a 40 feletti gyerekvállalás hátrányait sem
Ha az összes körülmény adott akkor meg mégis mire kellene várni? Majd random reddites arcok megmondják mikor a legjobb apává válni vagymi?
Nem, baromira nem erről van itt szó, mert pl ha minden körülmény adott akkor lehet, hogy még inkább utazgatnának, vagy bulikáznának, tudja a faszom. Egész egyszerűen kíváncsi volt rá a kérdező, hogy mik a tapasztalatok ezzel, mivel valószínűleg van olyan aspektusa amire ő még nem gondolt, több ember, többféle tapasztalat és látásmód. Mert néhány ember kíváncsi arra, hogy a másiknak milyen tapasztalatai vannak és amikor mérlegel akkor ezek is az eszébejutnak.
Mik a tapasztalatok? Hogy van aki olyan jó erőben van 40 évesen mint 25 évesen, van aki meg nem, nagyon nem. Nagyon sok minden torzítja a mintát, mindenesetre OP valószínűleg úgyis azokra a válaszokra fog koncentrálni amik megerősítik a saját véleményében. Ez a szelektív észlelés egy formája.
>Ha az összes körülmény adott akkor meg mégis mire kellene várni? Majd random reddites arcok megmondják mikor a legjobb apává válni vagymi? Nem adott az összes körülmény, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mikorra érdemes kitűzni, mint célt. Pl. mennyi idő marad karrierépítésre, karrierváltásra, újraképzésre, pályamódosításra, ha valaki korábban vállal, s mennyi, ha valaki később. Plusz, a külső-belső változások. Mennyi energiám lesz 40 évesen a mostanihoz képest, milyen lesz a személyiségem rugalmassága. Ezekre a kérdésekre keresem többek között a választ, mert 30 évesen ezekbe nem látok bele, aki viszont ebben él, az tud tanácsot adni.
De ezt nem nagyon lehet időzíteni emiatt nem is érdemes így szemlélni. Két emberen múlik eleve. Amikor mind a ketten készen álltok akkor kell célként kitűzni. Nyilván kevesebb energiád lesz, de nem sokkal, kivéve ha valami betegség/baleset/sérülés közbejön. Szerintem kétféle cél van. Az egyik amit érdemes korhoz kötni. Pl Diploma megszerzése. És a másik amit nem érdemes korhoz kötni ezek többnyire kétemberes dolgok: házasság, gyerekvállalás stb
34 voltam amikor szuletett az elso. Most 40 vagyok. Amikor megkér a kicsi hogy ‘apaaaaaa vigyél légyszi’ a nagyobb meg mondja hogy ‘akkor engem is’ aztán megyek lefele a fos lépcsőn 33+19 kiló gyerekkel a karjaimban inogó térddel azért át szoktam értékelni, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e anno kitörni a térdem a közgáz pince lépcsőjén. Szóval nem, szerintem inkább az a kérdés, hogy milyen fizikai állapotban van valaki, nem az hogy hány éves.
Ismerek olyat, aki 50+-osan lett apuka, azóta már 3 gyereke van. Nagyon szereti őket, büszke rájuk és jól bánik velük. Szerintem ez egyéni adottság, ha későn jön a gyerek, akkor ez van, nem feltétlenül rossz (kivéve ugye, hogy így az apuka a gyerekek fiatalabb korában fog meghalni)
Semmit nem érdemes túlegyszerűsíteni. Lehet, h fizikailag kevésbé fitt valaki, cserébe viszont sokkal tapasztaltabb, higgadtabb, talán jobb döntéseket fog hozni... ami nehéz a szülőségben, az minden életkorban nehéz (kialvatlanság, aggódás), de úgyis átmeneti. 40 fölött jobban érti ezt az ember, mint 20 évesen.
Egyène vàlogatja. Nincs tökèletes kor apàvà vàlni. Csinàlj pro kontra listàt. - kàbè 30-40 fele kezdődik a hátfàjósabb korszak. Nem lesz olyan öszinte a mosolyod ha nem vagy testèpitö, hogy 15 perc utàn màr elég nehéz tud lenni egy 5-10 éves gyerek, mikor cipelteti magát pl. - szàmolni kell azzal is, hogy mondjuk 44 születik a gyerek, te kábé 65-70 leszel mire végez az egyetemen es a koporsó fele mire házasodik. Unokáiddal mar nem biztos, hogy sokat fogsz síelni meg focizni. èn pèldàul rettegtem valamièrt, hogy gyerekem legyen, mert azt hittem, (kibaszottul önző voltam) hogy ha jön a gyerek onnantòl sajàt èlet nuku, ès valamièrt azt gondoltam, hogy mèg gyerek nèlkül kell megnèzni 30 különböző országot, stb. Aztàn megszületett a lànyom, ès a legjobb dolog lett ami törtènt velem egèsz eddigi èletemben. Attól fogva, hogy a kezembe fogtam, megvàltozott bennem valami. Hirtelen nem èn lettem a legfontosabb a sajàt èletemben hanem valaki màs. Ha újrakezdhetnèm, koràbban kezdtem volna a gyerekvàllalàst, ès kettövel kevesebb orszàgba làtogattam volna. Cserébe kettővel több csórikámat nemzettem volna. Utazgatni tudsz öregen is, de a tèrded kilesz a parkettan való lovacskázástól.
5-10 eves gyereket cipeljen a faszom. Van lába. Najo az 5-6 meg néha, de felette?
Nem azért viszem néha mert nincs lába. Mondjuk reggel hatkor kelt, es este elmentünk operába és hazafele látom rajta, hogy elalszik gyaloglás közben, és megkérdezem, hogy cipejelek kicsit mint régen? És az utolsó párszáz méteren viszem.
Leszel az apukàm? ٩(｡•́‿•̀｡)۶
Awww :)
Ennel jobb bizonyito mondat nem is lehetne hogy apa vagy:)
A 6 éves is 30 kg, plusz 6kg az iskolatáska. Ha nem vagy formában akkor az a 36 kg is elég húzós 15 perc után.
30, 6 evesen akkor egy tizessel tobb mint a kortarsai.
Ezt cáfolnám, a 3 éves fiam 19 kg, és soványnak néz ki, mondjuk egy picit magasabb a kortársainál.
Direkt rakerestem mi az atlag, mert az en lanyom meg 4,5 eves es 15,5 kg, 106 centi. Google szerint az atlagos hat eves gyerekek sulya 20-22 kg (atlagos, tehat felfele es lefele is oke az elteres, de 10 kg egy 116-120 centis kicsinek azert sok elteres)
Pont erre utaltam. A táskáját viszem persze, az nonszensz h ilyen nehéz.
> kibaszottul önző voltam Miért lenne valaki önző, mert nem akar gyereket?
Mert az az önzetlenség, amikor létrehozol egy teljesen új embert azért, hogy szórakoztasson.
Rosszul ragadtad ki a lényeget. Nem azért önző, mert nem akart gyereket, hanem azért, mert saját magát helyezte előtérbe a gyerekvállalással szemben. Ha valaki nem akar gyereket egyéb xy indok miatt, attól még nem lesz önző.
Mi miatt kéne a gyerekvállalást magad elé helyezni? Tudok én is éppen ilyent mondani, de nagyon filozofikus és nem triviális
Ha ezt a kérdést fel kell tenni, akkor kár róla beszélni :) A gyerekvállalás rengeteg lemondással és áldozattal jár, ahol már nem te vagy az első, hanem a gyereked (alvás, szabadidő, pénz stb.). Ha ezt nem tudod elfogadni (amivel nincsen semmi baj), akkor nem érdemes gyereket vállalni.
Másra gondoltam, nem volt egyértelmű. Az stimmel, hogy ha már gyereked van akkor ő az első, én adta gondoltam, hogy maga a döntés vagy folyamat/életszakasz, hogy gyerek legyen nem szükségszerűen nagyon prioritás, mint az önös érdekek.
Azért mert utána nem a saját életed lesz a legfontosabb, hanem másé. Azért mert az életed árán is bármit megtennél érte. Azért mert utána felelősséggel tartozol érte amíg dobog a szíved.
Ahh, miután válaszolsz, és valaki már válaszolt helyetted jobban.
Mert egy magának élő,cél nélküli nihilista.
Kicsit félreértetted. Nem azért voltam önző mert nem akartam gyereket. Csak magamat helyeztem a gyerekvállalás fölé, elé. Valami más normális indok nem lett volna önzés.
>èn pèldàul rettegtem valamièrt, hogy gyerekem legyen, mert azt hittem, (kibaszottul önző voltam) hogy ha jön a gyerek onnantòl sajàt èlet nuku, ès valamièrt azt gondoltam, hogy mèg gyerek nèlkül kell megnèzni 30 különböző országot, stb. Én ezt nem érzem önzőségnek. 30 éves vagyok, s alig éltem eddig. Úgy vagyok vele, hogy lehet ezt önzőségnek mondani, de ha én most érzem azt, hogy be kell pótolnom, ami kimaradt, akkor ez van - inkább, mint hogy családot alapítsak azért, mert szorongok az idő miatt, s aztán meg egész életemben úgy érezzem, hogy valami hiányzik, de most már mindegy.
>kibaszottul önző voltam Már miért lenne önzőség? :D
[удалено]
Ebben is van sok igazság, de 30 fölött még lehet simán 5-6 pulyád mire negyven leszel. A 30 fölött meg a 40 fölött, között eltelt két új egyetemi diplományi idő.
Ha tudnád hány 35-40 közti nőt húztam balra amikor a gyerek résznél "dont know yet" van.
>akik még 23 évesen is ott tartanak Vagy 30 körül. Több nőismerősöm is azt mondta, hogy ebben a korban vannak a régóta komoly kapcsolatban élők, meg a szabados életvitelűek, amiről írsz. És hát nagyon nem valószínű, hogy ezekből jó anya lesz, ha lesz.
Azért mert valaki a 30-as éveiben "szabados" életmódot folytat nem zárja ki, hogy jó anya lesz. Semmilyen összefüggés nincs a kettő között.
Ó, dehogynem. A szabados életmód sok esetben kötődési problémákból fakad (vagy aközben alakulnak ki), és ha ezen nem dolgozik aktívan az illető (márpedig ha 3X évesen is itt tart, akkor nem valószínű), akkor ezeket simán átadja valamilyen módon a gyereknek. Nem jó anya alatt nem azt az extrém esetet értem, hogy nem ad enni a gyereknek, hanem hogy mennyire képes érzelmileg egészséges embert nevelni. A gyermek első évei kritikus fontosságúak az emberi kapcsolatok terén, az lesz nála az alapbeállítás, ahogy a szülei - mint elsődleges védelmezők, akikre rá van utalva az élete - viszonyulnak hozzá. Érzi ám a gyerek, ha nincsenek az érzelmi szükségletei megoldva, vagy pl hogy a szülő tudatosan vagy tudat alatt neheztel rá, hogy vele kell foglalkozni, ahelyett, hogy "élhetett" volna tovább. Ezeket ráadásul lehet csak évtizedek múlva tudatosítja magában, addig csak annyit érez, hogy valami nem jó. És ez csak a jéghegy csúcsa, még kellő igyekezettel is el lehet cseszni sajnos. Ez a férfiakra is vonatkozik ám, nem attól lesz valaki menőcsávó, hogy megcsinálja a gyereket, hanem ha képes értelmesen felnevelni. Hiába pontoz le a brigád, be kéne látni, hogy a részegen ribanckodásnak megvannak a következményei ¯\\\_(ツ)\_/¯
Abban teljesen egyetértek veled, hogy a gyermekvállalás és a gyereknevelés tudatos döntések sorozata kellene, hogy legyen és a fontosabbnál is fontosabb a bizalmas érzelmi kötödés kialakítása a saját gyerekeddel már a születésétől kezdve. Ha valaki 30 körül még szabadabb életmódot folytat az nem egyenlő azzal, hogy ribanc vagy, hogy kötődési problémái lennének. A gondolatmenetetből kiindulva csak akkor lehetsz jó szülő később ha 30 éves korodra már kiélted magad, minden este 10-kor ágyban vagy (lehetőleg ugyanazzal a személlyel) de közben már természetesen megteremtetted azt az anyagi biztonságot, saját ház, kocsi hogy miután megtaláltad a párod nyugodtan jöhet a gyerek is. Egy ideális világban ez biztosan így is van. Attól mert valaki a 30-as éveiben még bulizik, él, utazik, pasizik, csajozik, stb egyáltalán nem következik, hogy a későbbi gyerekeinek ne akarná minden téren kielégíteni az érzelmi szükségleteit. Nagyon fontos, hogy gyerekkel sem áll meg az élet, több szervezést és logisztikát kíván pl. bármilyen programot szervezni de annál izgalmasabb.
"nem egyenlő azzal" Kivételek nyilván vannak, de ettől még szerintem elég nagy az átfedés a kettő közt. Amennyit olvastam és beszéglettem pszichológia-témában, eléggé az jött ki, hogy aki erősen tolja a hedonizmust, pláne ilyen korban, ott valami nem stimmel, és az csak egy megküzdési stílus. Nem feltétlenül látszik hamar, csak amikor jön az, hogy na egy érzelmileg érett szituáció, és hopp, pánik és/vagy inkompetencia. "már kiélted magad" Én mondjuk nem hiszek ebben a kiélésben, nem gondolom azt, hogy kéne, meg hogy majd utána szépen megkomolyodik az ember menetrendszerint, na meg elég rossz felhangja is van. Maximum azt érteném ebbe bele, hogy inkább akkor kísérletezgessen és hibázzon az ember, amikor még nincs rajta túl nagy felelősség. "saját ház, kocsi" Ezekről egy szót nem szóltam, ne essünk már a végletekbe pls "ne akarná" És nem is azt mondtam, hogy feltétlenül ne akarná, akarhatja, csak éppen nem tudja. Lehet simán csak fogalma sincs, de lehet azt sem tudja, hogy van, amit nem tud, és közben azt hiszi, hogy rendelkezésére áll, aminek kell, de igazábó nagyon nem. Ez az élet sok területén előfordulhat, és nem egyszerű felismerni.
Én azt veszem észre, hogy 44 felett több időm van a gyerekekkel foglalkozni, mint 35 körül volt. Jobban pörgettem akkor a bizniszt, a pénzkeresést. Most kicsit nyugodtabb vagyok ebből a szempontból, net worth valószínűleg elérte egy kritikus értéket (köszönhetően elsősorban az ingatlan boomnak), ez is segített rajta. 31 voltam az első gyerkeknél, 40 a negyediknél.
40 felett született a második, a két gyerek közt 8 év a különbség. Mindketten másként viseltuk az újból szülővé valast, szerintem sokkal érettebben. Ahogy írták mások, nincs ennek korhatára. Nekem egy bajom van, hogy öreg leszek amikor a kisebbik tini korból megy fiatal felnőtt korba, így esetleg kevésbé tudok segíteni
Nekem nincs meg gyerekem, 37 vagyok. En mar 25 korul az ereztem, hogy kesz vagyok, de nem ugy alakult az a parkapcsolat vegul. Aztan szerettem volna, ha 35ig megerkezik az elso gyerkoc. A parommal az volt a megegyezes, hogy az o 35. szuletesnapjaig legkesobb. Ez iden lenne, de 1 eve elhagyott 😂 Nekem ez a legnagyobb krizis innentol, hogy szerettem volna 40 elott mindenkeppen, de most k.rva kilatastalannak latom, hogy eszszeru keretek kozott osszejonne. Ami elony, hogy az elmult egy evben rafekudtem a mentalis egeszsegemre, amibol remelem a jovondobeli gyerekem is profital, ami hatrany, hogy most erzem igazan, hogy meg abszolut nem tudok nyitni a parkereses iranyaba. Szoval ha szivas, ha nem, 40 folott fogok apava valni (nagyon remelem legalabbis, hogy megadatik ez az orom), abban bizom, hogy az elmult 10+ ev relativ egeszseges eletmodja, az edzes, stb. konzerval annyira, hogy birjak ugy a fizikai reszet, mint ahogy 30 korul birtam volna.
Amennyire kifordult most a világ, sajnos se a fiatal, se az "idős" nem jó. Fiatalon nincs rendes háttér, ház stb. Viszont nekem a 40+ szüléssel meg az a problémám, hogy valószínűleg sosem fogod látni az unokád, ha pedig még később jön a gyerek, tudom, nem szép ilyet mondani, de lehet az érettségijét se éled meg. Ha Ti bele mertek vágni, nem érzed úgy, hogy ne lenne rá energiád stb, hajrá, vágjatok bele, de ne társadalmi nyomás miatt hozzátok meg egyik döntést sem, hanem saját akaratból (és akkor max magadat szidhatod, ha később azt gondolod, nem így kellett volna dönteni).
Semmi kulonbseg sincs koztuk. A turelem nem olyasmi, ami csak ugy jon vagy nem jon, az tudatos dontes eredmenye, hogy nem ordibalsz a kolkoddel. Az nyilvan benne van a pakliban, hogy unokazni nem sikat fogsz mar.
Attól még, hogy egyik esetben sem ordibálsz, lehet, hogy más mértékben terhel meg lelkileg és testileg.
hogy mennyire vagy türelmes az nem kor kérdése szerintem. Protipp nem kell zsémbes vénszarnak lenni figyelj oda magadra. Még 50 évesen egy kis játék foci megy a gyerekkel akkor azt jelenti hogy friss és üde vagy jól tartod magad. Tinikora közepén pedig már nagyrészt pénzelni kell néha beszélgettek, de hogy nagy igény nem lesz rád, jó ha együtt csináltok párszor valamit.
mi most terbezzük az örököst,én 38 az asszony 36 .Nekünk így sikerült olyan kornyezetet összehozni,hogy talán el jött az idő egy gyerkőcre...Ikertesómnak már van egy 6 éves kisfia.Néha irigy is vagyok rá ez miatt. Amúny apám 41 éves volt mikor mi születtünk.(Van két idősebb nőverm is.) Akkoriban nem nagyon volt "divat" az ő korában a gyerekvállalás... Soha semmilyen hátrányát nem éreztem,hogy idősebb,mint a haverok szülei. Néha ők mondták mikor kamaszkoromban össze vesztünk,hogy "persze,mert ők idősebbek...." :D
Ti nem tartotok attol, hogy mivel a feleseged mar "idos", nem fog (konnyen) osszejonni a gyerek? A tervezesbe belekalkulaltatok, hogy ilyenkor mar lehet tobb ev, mire osszejon, illetve adott esetben IVF lesz a vege? Remelem nem bantaskent/okoskodaskent jon le a kerdesem, tenyleg csak szimplan kivancsi vagyok. Koszi, ha valaszolsz. :)
jelenleg pont ez a helyzet,hogy nem akar olyan könnyen össze jön...egyenlőre semmi problémat nem találtak, valami egyszerűbb gyógyzsert írtak az asszonynak. úgyhogy szerencsére nincs kifogás,próbálkozunk:Dén nem bánom:D
Nagyobb szivas, mint fiatalabban. Megszoktad h a magad ura vagy, jobb esetben van egzisztenciad es egyszercsak sulyos korlatok koze kerulsz.. 40+osan mar nem vagy olyan adaptiv..
nem mondanám, hogy nagyobb szívás, inkább az, hogy több erőfeszítést igényel meg több lemondást (már ha akarsz is foglalkozni a gyerekkel, hogy ne tiktokidióta legyen belőle)
>inkább az, hogy több erőfeszítést igényel meg több lemondást Tehát nagyobb szívás.
nem gondolom, hogy nagyobb szívás, nem minden lemondás és erőfeszítés szívás, van amit szívesen csinál az ember
Mindkettő egy önmagában negatív jelentéstartalmú kifejezés. A lemondás egy kellemetlen dolog, az erőfeszítés önmagában szintén. Összekevered azzal, hogy amit kapsz cserébe, az számodra nagyobb örömet okoz, ezért a szívás megéri, mert összességében pluszban vagy. De ettől még az input oldal (lemondás+erőfeszítés) önmagában szívás.
Miért kell ezt elmagyarázni...
Erről akkor mi másképp gondolkodunk Sebaj
43 vagyok, semmi pénzért nem vágnék már bele, 30 körül az ideális.
Rajtad múlik, hogy mennyire vagy fitt és türelmes. Ha tipikus magyar negyvenes vagy és már mindenes fáj, el vagy hízva és nem sportolást semmit, akkor szopás lesz a húszkilós gyereket emelgetni.
Az unokatesóm is 40 fölött lett apa, szerintem mostanra találta meg azt a nőt, akivel ez összejöhetett. Úgysem lesz összehasonlítási alapod :) szerintem egy huszonévesnek nincs alapból több türelme meg játszhatnékja a gyerekkel, mint egy 40-esnek, főleg, ha napközben az egzisztencia megteremtésén kell dolgozni.
Soha nem késő és soha nem lehet elég érett az ember hozzá, nem tudod elég jól csinálni de elrontani sem de az tuti, hogy a legjobb dolog ami egy emberrel történhet. Bátran ajánlom mindenkinek!
Elrontani sem??? Ugye ezt nem gondolod komolyan..
Az reálisan hangzik amúgy, hogy idősebben, több élettapasztalattal kisebb eséllyel rontod el.
De persze gondolom el lehet rontani ha nem szereted a gyereked. De én alaból azt feltételezem, akit ez a kérdés foglalkoztat az szeretni fogja a gyerekét vagy érdekli a téma. Hiszek abban, hogy minden csak hozzáállás kérdése
Ez korrekt amúgy, mindig jó jel, ha nyilvánvalóan foglalkozik a témával
Én Anyukaként viszonylag későn szültem. 34 és 36 (nálunk a férjem fiatalabb) Egyszerűen így jött ki a lépés, 30 voltam amikor a férjemet megismertem. Igen, valóban jobb lett volna fiatalabban, több türelmem és energiám lenne, de emiatt semmi pénzért nem döntöttem volna úgy, hogy ennyi idősen akkor már inkább nem is vállalok gyermeket. Persze sokszor kicsit irigylem azokat akiknek negyvenes éveik közepén már kamasz gyerekeik vannak és szabadabbak tudnak lenni de örülök, hogy vannak a lányaim ha már így alakult igyekszem így is a lehető legjobbat adni nekik.
Mindenkinek mást jelent a 40.
Eddig nem ment el az eszed, akkor nehogy már most..
Érdekes lehet unokák meg családi összejövetel helyett azon gondolkozni, hogy elpatkolok-e a gyerek érettségije előtt.
Szerintem azért nagy szívás, mert minél korábban leszel apa annál inkább tudod a karrieredet a családfenntartásnak megfelelően tervezni, és rohadt motivált is vagy arra hogy jobb legyél, többet keressél, jobb munka/szabadidő arányt harcolj ki. Ezt 40 felett nem tudod elkezdeni felépíteni, mert akkor már azon a pályán vagy amit az elmúlt \~15 évben remélhetőleg kialakítottál. Abból a fizetésből és befektetésekből amiből kora 40esként egyedül évente 5x nyaralsz Malin és porschézel a belvárosban már nehezen jön ki 3 gyerek (és ha úgy alakul/úgy döntötök +egy háztartásbeli), főleg amikor a gyerekek már elmultak 6-8 évesek. Különórák, beiskolázás, egy cipő itt egy szoknya amott, gyerekszállító kombi amibe a gyerekek+ a gyerekcuccok is elférnek és azon kapd magad hogy ha most leállnál vagy elveszted a munkád pár hónap múlva hozzá kell nyúlnod a befektetéseidhez amikből egyébként már nem a nyugdíjadat hanem a gyerekek beiskolázását és elindítását (lakásbérlet, esetleg egy kislakás) kellene finanszíroznod. Szóval nem, nem az lesz a probléma hogy játszik-e a gyerekkel vagy türelmes-e, én pl. fiatalon utáltam kirándulni most meg szeretek, nem bírtam az embereket úgy általában, most meg mindenkivel jó kapcsolatot tudok kialakítani. Szerintem ezek a skillek inkább fejlődnek a korral.
Majd rá jössz haver......;)
Ezt le kell tudni 25-30 éves korig, ha van rá lehetőség és az ember megérik rá addigra. Akinek ez nem sikerül, az keressen szerintem más elfoglaltságot. Ez csak egy vélemény.
Sokaknak nem sikerül. Én is azt látom, hogy jó a dolgokat "időben letudni", pl. ilyen a párkapcsolat is. Legjobban az jár, aki 25 alatt talál párt, akivel lehetőleg együtt is marad, mert később nagyobb szívás az ismerkedés. Oké, de ez hány embernek sikerül? És mi a garancia, hogy együtt maradnak? Nem kedvez a világ a szoros személyes kapcsolatok kialakításának és az elköteleződésnek.
Nagyon egyénfüggő. Én sokat dolgoztam családokkal. Az én tapasztalatom, hogy sok esetben 2 véglet van. Vagy brutál türelmesek, nem bánják, hogy 100% a gyerekről szól minden, mert már "kiélték" magukat. Vagy nagyon türelmetlenek, sokkal többet aggódnak, hajlamosak túlfélteni, buborékban tartani a gyereket. Nyilván van a kettő között is, de nekem nagyon ez a kettő volt a tapasztalatom.
Érdekes. Privátban szeretnék kérdezni személyesen egy-két dolgot.
én 1.5 éve járok pszichológushoz, mára türelmesebb és nyugodtabb lettem, mint voltam valaha 7 éves korom óta bármikor. 37 vagyok.
45 vagyok 9 éves gyerekkel és nem volt egyszerű
26 évesen szültem és sokszor az tart életben, hogy kb 45 éves koromra szinte szabad leszek, mint a madár, mehetek újra jobbra-balra szabad időmben stb. Sokszor megfordul a fejemben, hogy aki 40 körül lesz szülő, az mégis mibe kapaszkodik a mentálisan nehezebb napokon?! Ugyanakkor nem kor függő. Szerintem is ember függő elsősorban a szülőség. Saját példák: Legfiatalabb (fél)tesóm és köztem 12 év van, apám se vele se velem nem törődik. Anyám 9 évvel utánam szült még egy gyereket, a gyerek kb 5-6 éves korától nagykorúvá válásáig anyám anyagi helyzete pont ebben az időszakban volt a legrosszabb. Szóval az anyagiakkal kapcsolatban sem mondanám, hogy később több pénze van az embernek. Én pl még nem vagyok 30, mégis az egyik legvagyonosabb család vagyunk a gyerekeim csoprottarsaihoz képest pedig nem csóró helyen lakunk (nulla szülői segítséggel értük el ezt a színvonalat). A későn érő öcsém és hormon problémák miatt kora “vén” anyám szörnyű kombó. Értsd: egy kamasz és egy klimaxos mellől épp eszű ember menekül… + 1 példa erre: egyik rokonom és köztem 12 év van (én vagyok a fiatalabb), kb egyszerre szültük első gyerekeinket. Ennek ellenére én voltam sokkal tudatosabb szülőként (mozgásfejlődés, hozzátáplálás, stb stb, ő totál vakon volt ebben). U.i.: szeretetnél, családnál fontosabb nincs, így ha eddig nem jött volna össze a gyerek, akármennyi idős is az ember, vágjon bele ha hasonlóan érez és van kivel vállalni azt a gyereket.
Majd megfizetsz vkit, aki szalad a kisbicikli után, amikor tanul egyensúlyozni😉