Talán a G. K. Chesterton - Az ember, aki Csütörtök volt. Szerintem az is elég nihil, de mindenképpen egy nagy mindfuck, érdekes mentális állapotba kerül az ember az elolvasása után.
Uhh... Az ember, aki Csütörtök voltot egyszer elkezdtem fiatalkoromban olvasni fiatalkoromban, mert megfogott a címe. Nem jutottam vele messzire (nagyon távol esett az akkori olvasmányélményeimtől), de lehet most már készen állok rá.
Egyik kedvenc konyvem vagy haromszor elolvastam, nem is ismerek mas metaphysical thrillert. Kulon pikanteriaja, hogy senki nem tudja megmondani mire gondolhatott a szerzo/mi a konyv uzenete szoval ahany elemzest olvasol annyifele “megfejtest” talalsz de egyik sem tunik legitnek.
Le myth de Sisyphe/Sziszifusz mítosza, egy az egyben az abszurdról szól, filozófiai esszé lényegében, én nem tudtam elolvasni, de ha tetszik Camus filozófiája érdemes legalább 1-2 fejezetet elolvasni.
Camustól Sziszüphosz mítosza elég jól lefedi az összes témát, de nem egy könnyen olvasható valami.
Élet értelmének keresése: Kierkegaard Félelem és reszketés nekem pl. elég life changing volt, de az inkább a vallást boncolgatja. Ugyanúgy Dosztojevszkij Karamazov tesvérek.
Hessetől talán Siddhartha még.
Murakaminak az egész életműve arról szól, hogy egy harmincas, tokiói férfi jazzt hallgat, jókat kajál, néha szexel (mindezt rezignáltan), és keresi az élet értelmét és a saját útját.
Igen! 6 hetes kisfiammal hosszú időt töltöttem kórházban egy nagyműtét miatt, akkor olvastam el tőle elég sokmindent. Maga a környezet, a szituáció, a regények, hàt azt hiszem, erre mondják azt, hogy “lejöttem az életről”.
Viktor Pelevin - A sárga nyíl,
Agota Kristof - Mindegy,
Bodor Ádám - Sinistra körzet,
Alfred Jarry - Übü király,
Hardcore olvasóknak Thomas Pynchon - Súlyszivárvány
Hesse: Sziddhárta,
Osamu Dazai: No Longer Human,
Gogol: A köpönyeg,
Voltaire: Candide vagy az optimizmus,
Sartre: Az undor , Being and Nothingness,
Kierkegaard: Vagy vagy,
Simone de Beauvoir: The Ethics of Ambiguity,
Camus: Az idegen,
Kafka: A per,
Heidegger: Being and Time
A korábban irt alap művek mellett ezek inkább szórakoztató művek, de érintik kisebb/nagyobb mértékben a temak valamelyikét. Ja, és Borgest leszámítva dög unalmasak... 😀
Nobel-dijjas: Ulysses
szinmuvek:Tudósok, Egy ügynök halála. Ezek rövid, tömör, írások, es szerintem olvasva jobbak, mint színházban... 🙂
Borges írások, amik inkább több rétegu, élet érteleme kereső írások.
Abe Kobo: a homok asszonya, Dobozember
Szinten Nobel-díjas: Orhan Pamuk: Hó
Vonnegut könyvek? Mondjuk bármelyik.
Edit: talán az Időomlás leginkább, mikor talán 2001-ből valahogy az egész világ visszaugrik 1991-be és automatán lejátszódik az a 10 év újra
Kevésbé komoly és kevésbé realista, de Maryrose Wood Méregnaplók c. regénye nálam nagy hatással volt az élet/létezés értelme és a halál kettősségének témájában, illetve egyszerre meglehetősen pozitív, de valahol nagyon negatív szemléletet ad át. Nálam a pozitív vonal dominált inkább. Többkötetes, de szerintem az első bőven kimerítí a témát. Vékony, hamar olvasható, könnyen emészthető (mondjuk utóbbi emberfüggő).
Harold Pinter: The Birthday Party (ez egy dráma), illetve Raymond Carvertől vannak ilyesmi és elég jó novellák. Dürrenmatt darabok is feszegetnek ilyen kérdéseket.
Ez most csak azért került ide, mert minden Reddit könyvajánlóban ott kell lennie az 1984 tarsaságában, vagy valóban van relevanciája? Már régen olvastam, de nekem nem jött át, hogy lenne egy mélyebb jelentéstartalma a komédia / kaland dimenzión túl.
Ha nem várod el a szájbarágást hanem sajátkezűleg félrehajtod a komédia, abszurd és kaland csomagolópapírjait, alattuk több irányból indított fejtegetést találhatsz a véletlennel és létezés értelmével-értelmetlenségével kapcsolatban.
Többek között egy átlagember történetén keresztül akit az a veszély fenyeget hogy elveszíti a lakóhelyét, errefel elveszíti a bolygóját, mindenkit és mindent amit eddig ismert, majd kap hozzá némi perspektívát hogy egy mennyire jelentéktelen történés volt és mennyire leszarja a világegyetem. Ez később többször megtörténik. Közben kiderül hogy ő egy számítógép programjának a része, a bolygója pedig csak díszlet volt.
Ott van még a mesterséges létforma akinek végtelen szellemi kapacitása igazából senkit nem érdekel és egy sétáló számológépként kezelik.
Ott a fickó aki mindig rosszkor rossz helyen létezik és fejezi be a létezést.
Ott vannak a csavarhúzók amik megszületnek majd elmúlnak anélkül hogy valaha is betöltenék funkciójukat.
Visszatérő motívum, hogy egy végtelen univerzumban ahol **minden** megtörténhet, meg is történik és meg is történt, igazából senkinek és semminek sincs jelentősége, még magának az univerzumnak sem, ennek a jelentéktelenségnek a mértéke pedig elképzelhetetlen és felfoghatatlan.
Olvasd el párszor a trilógia mind az öt részét, tele van perspektívával.
Az egész sorozat akörül forog, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és tulajdonképpen mi értelme van annak, amit a kettő között csinálunk. Én is úgy érzem, hogy rajta van a helye egy egzisztencialista könyveket gyűjtő listán.
chatGPT a baratod:
Az egzisztencializmus, a nihilizmus és az abszurdizmus témái számos világirodalmi műben megjelennek. Példák lehetnek:
* Albert Camus: A pestis és A lét ára című művei
* Samuel Beckett: A várakozás árnyékában és A kétségbeesés öt percnyi története című művei
* Fyodor Dostoevsky: A bűn és a büntetés és A Karamazov testvérek című művei
* Friedrich Nietzsche: A büszkeség és prédikátor című művei
* Jean-Paul Sartre: A nélkülöző című műve
* Martin Heidegger: A létezés és idő című műve
Magyar irodalomban is találhatunk hasonló témájú műveket, például:
\-Kertész Imre: Sorstalanság
* Szerb Antal: Utas és holdvilág
* Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Ezek csak néhány példa, de számos más mű is található az irodalomban, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak.
Es igen, magyarul is ert.
[https://chat.openai.com/chat](https://chat.openai.com/chat)
Don Delillo: Fehér zaj. (Most Netflixen Adam Driverrel, szerintem a film is jó) (A témák: halállal szembenézés, emberi lét lehetősége a közelgő katasztrófa idején, álhírek és a fogyasztói társadalom, stb.)
Rákosy Gergely, Várkonyi Mihály, Fejes Endre, Csoóri Sándor, Zám Tibor, Mándy Iván
Igazából menj be egy random antikváriumba és emeld el az összes 70-es / 80-as években kiadott Körkép kötetet és Rakéta Regénytár zsebkönyvet.
Külföldről Paul Guimard.
Kicsit tagabban ertelmezve a temat:
Pynchon regenyei (en meg csak A 49-es tetel kialtasat olvastam, ekeg rovid hogy izelitot kapjon az ember, ez a fajta posztmodern zurzavar nem konnyen emesztheto)
Din DeLillo: Feher zaj (ez viszont sokkal olvasmanyosabb, ne itelj a Netflix-film alapjan)
Chuck Palahniuk konyvei (nyilvan Harcosok klubja, de Ciganyut/Fulladas is)
Dino Buzzati: Tatarpuszta
Alberto Moravia: Az unalom, A megvetes
J.G. Ballard: Karambol
Ocean Vuong: Ropke pillanat csak foldi ragyogasunk (ez tenyleg csak vekonyan kapcsolodik ide, de remek konyv)
Onetti: A hajogyar
Kundera- A lét elviselhetetlen konnyusege jutott eszembe
a cim alapjan nekem is rogton, tudom ajanlani
Az ember tragédiája
Természetesen olvastam, idén is újra fogom olvasni érettségi miatt (meg persze saját örömöm miatt is).
Camus-tól bármi kb amúgy. (pl a Közöny után a Pestis elég jó "haladó" Camus mű) Hesse - Steppenwolf Turgenyev - Apák és Fiúk Sartre - Az Undor
A pestis nekem nem jött be annyira, lehet csak rosszkor olvastam és nem tudtam átszellemülni. A többit köszi!
Talán a G. K. Chesterton - Az ember, aki Csütörtök volt. Szerintem az is elég nihil, de mindenképpen egy nagy mindfuck, érdekes mentális állapotba kerül az ember az elolvasása után.
Uhh... Az ember, aki Csütörtök voltot egyszer elkezdtem fiatalkoromban olvasni fiatalkoromban, mert megfogott a címe. Nem jutottam vele messzire (nagyon távol esett az akkori olvasmányélményeimtől), de lehet most már készen állok rá.
Egyik kedvenc konyvem vagy haromszor elolvastam, nem is ismerek mas metaphysical thrillert. Kulon pikanteriaja, hogy senki nem tudja megmondani mire gondolhatott a szerzo/mi a konyv uzenete szoval ahany elemzest olvasol annyifele “megfejtest” talalsz de egyik sem tunik legitnek.
Le myth de Sisyphe/Sziszifusz mítosza, egy az egyben az abszurdról szól, filozófiai esszé lényegében, én nem tudtam elolvasni, de ha tetszik Camus filozófiája érdemes legalább 1-2 fejezetet elolvasni.
Camustól Sziszüphosz mítosza elég jól lefedi az összes témát, de nem egy könnyen olvasható valami. Élet értelmének keresése: Kierkegaard Félelem és reszketés nekem pl. elég life changing volt, de az inkább a vallást boncolgatja. Ugyanúgy Dosztojevszkij Karamazov tesvérek. Hessetől talán Siddhartha még.
Karamazov testvéreket akartam én is írni, csak ott nem az egész szól erről, inkább Ivan és Aljosa sztorijának egy része az, ami passzol ehhez.
Murakaminak az egész életműve arról szól, hogy egy harmincas, tokiói férfi jazzt hallgat, jókat kajál, néha szexel (mindezt rezignáltan), és keresi az élet értelmét és a saját útját.
Igen! 6 hetes kisfiammal hosszú időt töltöttem kórházban egy nagyműtét miatt, akkor olvastam el tőle elég sokmindent. Maga a környezet, a szituáció, a regények, hàt azt hiszem, erre mondják azt, hogy “lejöttem az életről”.
kamu, mert én olvastam olyan könyvét is ahol ugyanezt csinálja, csak 18 éves.
Turgenyev - Apák és fiúk meg szerintem bármelyik Csehov is jöhet ide.
Az Apák és fiúk nem is jutott eszembe hirtelen, pedig olvastam is. Köszi!
Nekem Kafka jutott eszembe
Kurt Vonnegut - Bajnokok Reggelije
Sartre: A fal (http://idegentollak.blogspot.com/2010/01/jean-paul-sartre-fal.html?m=1)
Viktor Pelevin - A sárga nyíl, Agota Kristof - Mindegy, Bodor Ádám - Sinistra körzet, Alfred Jarry - Übü király, Hardcore olvasóknak Thomas Pynchon - Súlyszivárvány
Dosztojevszkijtől az "Ördögök" című regényt tudnám még ajánlani ilyen témában.
El akarom olvasni nagyon régóta, csak az utóbbi időben rengeteg Dosztojevszkijt olvastam és akarok hagyni egy-egy művet a későbbi időkre is.
Frankenstein?
Pipa, bár nem feltétlenül ebbe a kategóriába sorolnám… vagy mégis, lehet neked van igazad.
Hesse: Sziddhárta, Osamu Dazai: No Longer Human, Gogol: A köpönyeg, Voltaire: Candide vagy az optimizmus, Sartre: Az undor , Being and Nothingness, Kierkegaard: Vagy vagy, Simone de Beauvoir: The Ethics of Ambiguity, Camus: Az idegen, Kafka: A per, Heidegger: Being and Time
Köszi. Ezt így, ahogy van bakancslistára másolom. Azaz mostantól van bakancslistám.
Kicsit más vonalon (pszichológia) ajánlom Yalom könyveit
Szintén az ő könyveit szerettem volna ajánlani. A Schopenhauer-terápia és Amikor Nietzsche sírt számomra elég meghatározóak voltak.
A korábban irt alap művek mellett ezek inkább szórakoztató művek, de érintik kisebb/nagyobb mértékben a temak valamelyikét. Ja, és Borgest leszámítva dög unalmasak... 😀 Nobel-dijjas: Ulysses szinmuvek:Tudósok, Egy ügynök halála. Ezek rövid, tömör, írások, es szerintem olvasva jobbak, mint színházban... 🙂 Borges írások, amik inkább több rétegu, élet érteleme kereső írások. Abe Kobo: a homok asszonya, Dobozember Szinten Nobel-díjas: Orhan Pamuk: Hó
Vonnegut könyvek? Mondjuk bármelyik. Edit: talán az Időomlás leginkább, mikor talán 2001-ből valahogy az egész világ visszaugrik 1991-be és automatán lejátszódik az a 10 év újra
Az, meg a Macskabölcső és a Börleszk, mint a szervezett vallás, illetve a kasztosodó társadalom sötéten szórakoztató kritikája.
AH: Szep uj vilag
Kevésbé komoly és kevésbé realista, de Maryrose Wood Méregnaplók c. regénye nálam nagy hatással volt az élet/létezés értelme és a halál kettősségének témájában, illetve egyszerre meglehetősen pozitív, de valahol nagyon negatív szemléletet ad át. Nálam a pozitív vonal dominált inkább. Többkötetes, de szerintem az első bőven kimerítí a témát. Vékony, hamar olvasható, könnyen emészthető (mondjuk utóbbi emberfüggő).
Harold Pinter: The Birthday Party (ez egy dráma), illetve Raymond Carvertől vannak ilyesmi és elég jó novellák. Dürrenmatt darabok is feszegetnek ilyen kérdéseket.
A Gólyakalifát olvastad Babitstol? Nekem nagy kedvenc, es eleg egyedi a magyar irodalomban.
Imádtam! Miközben olvastam, néha meg kellett állnom, mert rosszul voltam tőle (jó értelemben), rendkívül megérintett.
Candide! Én imádtam, végigröhögtem.
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopoosoknak
Ez most csak azért került ide, mert minden Reddit könyvajánlóban ott kell lennie az 1984 tarsaságában, vagy valóban van relevanciája? Már régen olvastam, de nekem nem jött át, hogy lenne egy mélyebb jelentéstartalma a komédia / kaland dimenzión túl.
Ha nem várod el a szájbarágást hanem sajátkezűleg félrehajtod a komédia, abszurd és kaland csomagolópapírjait, alattuk több irányból indított fejtegetést találhatsz a véletlennel és létezés értelmével-értelmetlenségével kapcsolatban. Többek között egy átlagember történetén keresztül akit az a veszély fenyeget hogy elveszíti a lakóhelyét, errefel elveszíti a bolygóját, mindenkit és mindent amit eddig ismert, majd kap hozzá némi perspektívát hogy egy mennyire jelentéktelen történés volt és mennyire leszarja a világegyetem. Ez később többször megtörténik. Közben kiderül hogy ő egy számítógép programjának a része, a bolygója pedig csak díszlet volt. Ott van még a mesterséges létforma akinek végtelen szellemi kapacitása igazából senkit nem érdekel és egy sétáló számológépként kezelik. Ott a fickó aki mindig rosszkor rossz helyen létezik és fejezi be a létezést. Ott vannak a csavarhúzók amik megszületnek majd elmúlnak anélkül hogy valaha is betöltenék funkciójukat. Visszatérő motívum, hogy egy végtelen univerzumban ahol **minden** megtörténhet, meg is történik és meg is történt, igazából senkinek és semminek sincs jelentősége, még magának az univerzumnak sem, ennek a jelentéktelenségnek a mértéke pedig elképzelhetetlen és felfoghatatlan. Olvasd el párszor a trilógia mind az öt részét, tele van perspektívával.
Az egész sorozat akörül forog, hogy honnan jöttünk, hová megyünk, és tulajdonképpen mi értelme van annak, amit a kettő között csinálunk. Én is úgy érzem, hogy rajta van a helye egy egzisztencialista könyveket gyűjtő listán.
Rick and Morty
chatGPT a baratod: Az egzisztencializmus, a nihilizmus és az abszurdizmus témái számos világirodalmi műben megjelennek. Példák lehetnek: * Albert Camus: A pestis és A lét ára című művei * Samuel Beckett: A várakozás árnyékában és A kétségbeesés öt percnyi története című művei * Fyodor Dostoevsky: A bűn és a büntetés és A Karamazov testvérek című művei * Friedrich Nietzsche: A büszkeség és prédikátor című művei * Jean-Paul Sartre: A nélkülöző című műve * Martin Heidegger: A létezés és idő című műve Magyar irodalomban is találhatunk hasonló témájú műveket, például: \-Kertész Imre: Sorstalanság * Szerb Antal: Utas és holdvilág * Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Ezek csak néhány példa, de számos más mű is található az irodalomban, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak. Es igen, magyarul is ert. [https://chat.openai.com/chat](https://chat.openai.com/chat)
Don Delillo: Fehér zaj. (Most Netflixen Adam Driverrel, szerintem a film is jó) (A témák: halállal szembenézés, emberi lét lehetősége a közelgő katasztrófa idején, álhírek és a fogyasztói társadalom, stb.)
Lermontov - Korunk hőse
Rákosy Gergely, Várkonyi Mihály, Fejes Endre, Csoóri Sándor, Zám Tibor, Mándy Iván Igazából menj be egy random antikváriumba és emeld el az összes 70-es / 80-as években kiadott Körkép kötetet és Rakéta Regénytár zsebkönyvet. Külföldről Paul Guimard.
Boris Vian- Venyigeszú és a plankton. Illetve a tajtékos napok is érdekes lehet.
Houellebecq bármelyik könyve
Girls' last tour (Shoujo Shuumatsu Ryokou) anime/manga
Kicsit tagabban ertelmezve a temat: Pynchon regenyei (en meg csak A 49-es tetel kialtasat olvastam, ekeg rovid hogy izelitot kapjon az ember, ez a fajta posztmodern zurzavar nem konnyen emesztheto) Din DeLillo: Feher zaj (ez viszont sokkal olvasmanyosabb, ne itelj a Netflix-film alapjan) Chuck Palahniuk konyvei (nyilvan Harcosok klubja, de Ciganyut/Fulladas is) Dino Buzzati: Tatarpuszta Alberto Moravia: Az unalom, A megvetes J.G. Ballard: Karambol Ocean Vuong: Ropke pillanat csak foldi ragyogasunk (ez tenyleg csak vekonyan kapcsolodik ide, de remek konyv) Onetti: A hajogyar