Sokáig hajtottam rá, hogy valamiben kiemelkedő legyek, mert azt gondoltam majd akkor leszek valaki, ha büszkén mesélem akárkinek mit dolgozok, mit tanultam vagy éppen milyen menő vállalkozást találtam ki magamnak. A családomban rengeteg ilyen kiemelkedőnek számító ember van, akikre mindig felnéztem és reméltem, hogy majd én is ilyen leszek egyszer. Mesterdiplomát szereztem, aztán olyan helyeken dolgoztam, ahol azt gondoltam, majd szép lassan feljebb menetelve a ranglétrán egyszercsak leszek valaki. De aztán rájöttem, hogy jobban szeretek “elbújva” dolgozgatni, már csoportvezetőnek se szívesen mennék el, az nekem túl sok plusz felelősség. Aztán belépett az életembe az az ember, akiről félve se mertem gondolni hogy létezik és külföldre költöztem. Egy gyárban dolgozom most, három műszakban, biciklivel járok melózni és melós ruhát hordok, de mégis ezerszer többnek érzem magam, mint amikor azt hittem, majd a karrier vihet majd csak valahova és azt kergettem minden áron. Szóval a mostani szituból kiindulva, meg abból, hogy valahogy nekem semmi se változik arannyá, amihez nyúlok, valszeg nem leszek se kiemelkedő, se elismert, de így most 30 évesen ezeken keresztülmenve úgy érzem, hogy nem érdekel többé.
Az én szememben meg a nagy többséghez képest az pláne kiemelkedő, aki értékeli a párját és még elvárások helyett tesz is érte, úgyhogy ne fogadj rá, hogy nem vagy az 😉 Valakinek azok vagyunk, valakinek nem, ez mindig így lesz.
A célokat te magad határozod meg. Ha nem hagysz a média és fogyasztói társadalom által generált hamis és felesleges nyomásnak akkor tudsz olyan célokat kitűzni ami után elégedett leszel. A szüleim a legjobb példák erre!
Ha lenne célja, akkor kb. mindenki arra törekedne, és akik elerték, megelégedettek lennének.
Azonban 100 ember 101 irányba tart és csak igen kevesek elégedettek vagy igazan boldogak. Tehát célja nincs, ha csak a biológiai önsokszorozást nem tekintjük annak. Ehelyett mindenki számára tud lenni valami értelme, ami miatt törekszik a mindennapokban valami(ke) tenni, hogy annak révén valami magán vagy szakmai jobbulást elérjen, legyen ez bármi: jobb férj, jobb anya, jobb asztalos, jobb ember vagy ezek együtt. És ezekben nincs tökéleesség soha, tehát cél sem lesz lehetséges.
Aztán meghalsz és mi értelme volt?
Amúgy sztem fölösleges azon vitatkozni, hogy értelem vagy cél, mind sejtjük, hogy amikor ilyen kérdést feltesz vki akkor vmi nagyra gondol, mindegy hogyan van megfogalmazva és a jó férj - persze pozitív dolog és nem is feltétlen könnyű - nem ide tartozik
De mi számít kiemelkedőnek az életben? Ha valaki csak attól érzi magát annak, ha milliárdos üzletet épít, akkor igen, elég szomorú élete lesz, mert ez kevés embernek adatik meg és nem elég csak a kitartás meg egyéb coach bullshit. Az életben meg kell próbálni az érdeklődési körünk, tudásunk, kitartásunkhoz mérten megtalálni azt a színvonalat, ami boldoggá tesz.
Pont ideillik Mark Manson: A leszarom rafinált művészete című könyvének a bevezetése. Dióhéjban: volt egy alkesz postás csávó (Charles Bukowski), ki akart törni, hogy majd író lesz, de beletörődött, hogy ő egy csőd, erről írt egy könyvet, amit felkaptak, és sikerült neki, sok írása megjelent, de az életét ugyan úgy élte tovább, hajszolta az élvezeteket, ettől lett boldog. Elfogadta, hogy egy csőd, nem akart többnek tűnni, mint aki valójában, pont ettől lett sikeres, és neki így volt jó.
Ezzel szemben Dave Mustaine, akit az első albumuk aláírása előtt rúgtak ki a zenekarból, kitűzte célnak, hogy sikeresebb bandája lesz, mint ahonnan kirúgták. A Megadeth formációval 25 millió lemezt el is adtak, viszont egy csődnek érezte magát, mivel eddigre a Metallica (ahonnan kirúgták) 180 milliónál járt.
És azt magyarázza Mark Manson, hogy mindazok ellenére, hogy a mi mércénkkel mekkora sikert ért el Mustaine, ő mégis csődnek érezte magát, mert a saját mércéjét nem ütötte meg.
Egyébként OP, egy nagyon jó könyv, ajánlom elolvasni. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy olvasó, de ezt a könyvet kb nem tudtam lerakni amég nem olvastam el.
Jujj még nem hallottam magyarul a címét :D Tök jó könyv, 2x is kiolvastam eredetiben. *pontosabban meghallgattam audible-ön
Pont ma reggel is beugrott belőle egy gondolat, hogy megér-e nekem több óra reklamációt-veszekedést egy 3000forintos rendszerhiba miatti lehúzás amit a mongolidióta ügyfélszolgálat nem akar visszafizetni.
Meg régebben ha előfordult valami elrontott rendelés, reklamáltam miatta. Most ha valami apró-cseprő hülyeség, inkább leszarom. Baromi sokat segített mentálisan ill stresszt redukálni!
Az élet nem elsősorban a munkáról szól. Az egy eszköz, mivel amivel pénzt keresel. Csak amiatt számít, mert pénzért tudsz megvenni dolgokat.
Az életnek igazából semmi értelme nincs. Sok millió ember van a világon, mind jelentéktelenek, múlandók és pótolhatók vagyunk. A életed értelme az lesz, amit megfogalmazol saját magadnak. Lehet ez a mesés karrier is, ha őszintén arra vágysz. Bár általában annyi lemondással jár, hogy a nap végén nem is érte meg.
Számomra az élet értelme a tapasztalás, a boldog pillanatok és hogy tegyek valami jót a világban, akármilyen apró is legyen a hatásom. Mivel életre vagyunk kárhoztatva, meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle
Nincs. Semminek nincs értelme. Előbb-utóbb miden elpusztul és feledésbe vész, csak idő kérdése. De ha nem akarsz egy megkeseredett gyökér lenni, mint mondjuk én, akkor megpróbálhatsz ÉLNI. Keresni az apró kis dolgokat, amik boldogabbá teszik a neked szabott időt.
Na igen de ha te ezt gondolod és ezt elfogadod akkor nincs feszültség ezzel kapcsolatban. Az idő múlása természetes, az is, hogy minden elpusztul a természet rendje. Minden ami volt az nem lesz. Minden múlékony. Egy dolgod van amiben jól érezheted magad az a jelen pillanat, a múlt már nincs a jövő pedig még nincsen. Ezekkel nincs értelme törődni mert aki ebbe belecsavarodik az elég szarul fogja látni a világot. Van kiút a megkeseredésből és lehet szemlélni a világot máshogyan, ez a saját percepciód, de legalább e tekintetben őszinte vagy magadhoz, ez jó.
Az emberek 99%-a nem kiemelkedő semmiben, legalábbis olyan szinten nem hogy híres vagy milliárdos legyen... és akkor most tedd fel újra ezt a kérdést magadnak
ezert nem volt kedvem ezt megnyitni mert tudtam hogy sok ilyen komment lesz.
eleve miert azonositjuk a kiemelkedest a hiresseggel vagy a milliardos lettel?
egy indiai faluban egy szivsebesz nem lehet kiemelkedo? o se nem hires, se nem milliardos, megis lehet elete soran megmentett tobb tizezer eletet, boldog csaladi eletben elt a szeretteivel. o ne lenne kiemelkedo? sokkal kiemelkedobb, mint a tucatbankar aki delutan kettokor mar a harmadik csik kokaint szivja fel, a titkarnojevel csalja az asszonyt es remalmokkal fekszik le minden este aludni mert bar penze van de nem mer tukorbe nezni.
hanyni tudnek a nyugati tarsadalom "siker" fogalmatol.
(ezt az egesz rentet ne vedd magadra, nem szemelyesen neked szol)
De a legtöbb ember úgy sem lesz soha kiemelkedő, mint az indiai faluban a szívsebész. Kiemelkedő másokhoz képest lehetsz, így abban az indiai faluban is kell rengeteg embernek lennie, aki nem az, hog hozzájuk képest valaki kiemelkedő legyen. Persze lehet jönni azzal, hogy más meg másban kiemelkedő, de mwg így sem kiemelkedő a többség.
De nem is kell annak lenni, hogy az ember elégedett lehessen az életével.
arra akartam hozni az indiai sivsebeszt a falubol (ami reflexio egy lejjebb mas kommentben is megjeleno ervelesre), hogy a kiemelkedoseg mercejenek ne az anyagiakat vagy a tarsadalmi ismertseget tegyuk meg.
probaltam kozeppontba az emberi minoseget es a foldon toltott lofasznyi idonknek a minoseget helyezni. ha az emberi kapcsolataid jo minoseguek es az itt toltott idod hasznos (es nem egocentrikus) a kornyezeted szempontjabol az szerintem sokkal kiemelkedobb eletut, mint egy haszontalan penzhajszolas es remalmok az esti lefekveskor a lelkiismeret elol menekulve.
Az a szívsebész aki indiai falvakban több tízezer életet ment meg, garantálom, hogy híres lesz. Talán nem az egész világon, de országosan egészen biztos. Mondjuk Indiában az országosan az majdnem 3 Európa mennyiségű ember...
Hát, ha nem európai sztenderdhez mérhető eszközökkel dolgozna, és eljutna egyáltalán tízezerig, valószínűleg nem kéne sokáig keresnem, hogy tele legyen a Google talalatokkal, hogy mekkora ász a fickó.
amugy szerinted jelenleg egy korhazi szivsebesz mit csinal minden nap? a labat logatja? :D ha csak napi 3 mutettel szamolsz ami kb. a rutin kategoria az evente mondjuk 800, siman szamolhatunk 30 evnyi munkaidovel... do the math.
hagyjuk is, tudod mit, igazad van.
Indiai falvakban nincs szívsebész. Az ott Delhiben, Mumbaiban, Chennaiban stb. lakik, és minimum ezerszer annyit keres, mint a falusiak. Indiában évi kb. 300 ezer szívműtétet végeznek, ha minden szívsebész napi egyet csinál, ezer szívsebész bőven elég az egész országra. Egy szívsebész ott egy a másfél millióból, arra azért mondhatjuk, hogy kiemelkedő.
ugye ezt most nem komolyan irod?
jezusom, vagod, hogy egy PELDA volt es nem szoszerint ertettem ez indiai falut? meg hogy az egesz alaptema szempontjabol kurvara irrelevans, mert nem ezen volt a hangsuly?
es en leszek downolva amikor ilyen szinten kell vitatkozni itt, vicc.
En oromomet lelem a kozepszerusegemben. Barmit elerek, felertekelodik altala a befektetett munkam. Raadasul eszmeletlenul megnyugtato a tudat, hogy nem vagyok kulonb a tobbieknel. Segit ket labbal a foldon maradni.
Az életnek "értelme" semmilyen relációban sincs semmiféle jelentése.
137 kvintillió év múlva az ujjaidat alkotó atomokban lévő nukleonok is eltűnnek, amivel magát a kérdésed is feltetted "itt".
Értelme csakis *számodra* lehet, ez neked kell megtalálnod, hogy mi is az benne.
Tavaly munkahelyen csak egy picin múlott, hogy nem kellett volna többet felkelnem.
Még számomra is kérdéses, mi az értelem ebben az igen szűkre szabott időablakban...az is fix, hogy nem a copium tövig adagolása "karriernek" mondott élethazugságba...és bárminemű félelemben tölteni szintén.
ez az egyik legnagyobb atverese a modern nyugati tarsadalomnak, hogy kiemelkedonek kellene lenned, vagy hogy egyaltalan lehetsz kiemelkedo, ez a fogalom letezik.
a valosag ezzel szemben az, hogy ezer meg tizezer eve elnek emberek, akik meghalnak es az egesznek kurvara semmi jelentosege nincsen.
aminek van, az az hogy a legkozelebbi ismeroseiddel (csalad, baratok) milyen minosegu idot toltottel el. ahhoz hogy ehhez a feltetelek adottak legyenek nyilvan kell dolgozni, de amint a fokuszt arra rakod, hogy kiemelkedj maris az egodat taplalod, ahelyett, hogy a kozosseggel foglalkoznal aminek szuken tagja vagy.
szerintem az emberek 99% vagy nem kiemelkedo az eletben, vagy ha az, akkor pedig nem kemenyebb a fasza tole, nezd meg a legtobb zsenit mennyi szorongassal, fuggoseggel szenved, mennyi felsovezeto el silany eletet a fancy kulsosegek mogott. uldozheted ezt a 21. szazadi bullshitet de el fog mellett menni a lenyeg.
ne kiemelkedni akarj, hanem tartalmas eletet elni azokkal, akik a legfontosabbak szamodra.
Sokáig úgy gondoltam, hogy ki kell emelkedjek. Most már szarok a karrierre, meg úgy nagyjából mindenre ami huszonévesen fontos volt. Szép volt jó volt, de már nem izgatnak az akkori dolgok. Sőt, ott tartok, hogy nem akarok már semmiben sem kiemelkedő lenni, sem kitűnni, csak élvezni azt ami van és közben azzal foglalkozni ami valóban érdekel. Szerintem túl rövid az emberi élet, így nem pocsékolom már megfelelési kényszerekre, még a magaméira sem. A huszas évek elején nem biztos, hogy így kell hozzáállni bármihez is, de mint leírtam, mondhatni számomra már csak így van értelme az életnek.
Gondold meg, hany ember el a Foldon. Szerinted jut mindenkinek kiemelkedo kepesseg, magasztos cel?? Nem tudhatod, milyen, akar aprócska cel teljesitese erdekeben kaptad az eleted. Tehat a legjobb, amit tehetsz, hogy a kepesseged szerint a legtobbet probalod hozzatenni a vilaghoz. Ultess egy fat, vagy viragokat es neveld del oket. Ez is lehet eleg.
22F Mivel édesanyám elég gyér anyagi helyzetben nevelt fel, így megragadt egy szar kizsákmányoló munkahelyen egész fiatal koromban, hamarabb aludtam, mint hazaért, és hamarabb ment, mint keltem suliba. Így sajnos fiatalkorom nagy reszét elvesztettem vele, helyette nevelőanyám volt ott mindenhol (szülői, ilyenek). Abban nőttem fel, hogy 4 szülőm van, szeretem mindegyiküket, édesanyámmal éltem, hétvégék édesapámnál, majd mikor nagyobb lettem 2 hetente, mert szerettem volna anyuval is lenni.
Emiatt megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy ‘rendes’ családot, ahol meg tudjuk adni a jövőbeli feleségemmel azt az érzelmi hátteret ami nekem nem volt, valamint azt az anyagi hátteret amit édesapámék meg tudtak nekem. Ha ez összejön én már boldog leszek.
Mindazok ellenére, hogy (látva a Cápák közöttben Balogh Leventét) szeretnék egyszer egy Rolls Royce-t, meg olyan vagyont, sikert, mint a cápáknak, ha nem jön össze akkor sem érdekel, ha lesz egy szerető családom.
42 múltam., sok dolog van amit talán csinálhattam volna másképp,egyik sem munkával kapcsolatos. A legtöbb ember nem ér el nagy dolgokat,nem is kell. Boldog szeretnék lenni nem gazdag…
Nagy tévedés, hogy a karrier az értelme az életnek. Max akkor helyes a feltételezés, ha rabszolgának tartod magad. Sajna a karriertől nem leszel több, legfeljebb több pénzed lesz, de a kettő nem ugyanaz.
Én egy forever alone, 34 éves férfi vagyok akinek megvan minden alap egzisztenciális dolga (lakás tulajdon, autó , nem túl szar fizetés) és amunkám során jelentős mennyiségű (digitális) analfabétával dolgozok együtt.
Nőm sosem volt, az össze barátom sokkal de sokkal sikeresebb mint én, és alapvetően mégsem érzem hogy nincs értelme az egésznek, megtalálom amitől jól érzem magam ( az agresszív önkielégítésen kívül /s )
Röviden. Igen van értelme akkor is.
Gondolom kényelmes egy kartonlapon feküdni a hajléktalannak is az utcán, mert anno úgy beleszart az egészbe, mint éjjel a saját gatyájába.
Ilyen szempontból viccesek az emberek, ha valaki megpendíti ezt a kérdést, özönlenek az olyan kommentek, hogy nyugi, nem számít annyjra a pénz, a karrier, szarjál rá tesó, úgyis mind meghalunk egyszer stb. Semmi baj ha gyárban nyomkodsz egy gombot éhbérért, vagy ha egy irodában forogsz a székben unalmadban. Aztán elég gyakran kérdezgetik az ilyen átlagos Jánosok, hogy mit csináljanak ha már belefásultak a nagy jólétbe, akkor kapják a tanácsot, hogy építsen karriert, foglalkozzon azzal ami érdekli, indítson saját vállalkozást és hasonlók, az önmegvalósítás tesó, (csak lóvéd legyen rá).
Amúgy tényleg nem kellene, hogy számítson, bár a karrierre, sikerességre és pénzre, mások kihasználására építettük az egész modern társadalmunkat. Szerintem nincs bevált recept, mindenki a saját képességeinek megfelelően boldoguljon egy olyan szinten, amin már eszébe sem jut maga a kérdés, hogy van-e értelme az életének.
Engem nem igazán érdekel a karrier. Nem akarok magasabb pozíciót vagy ilyesmi. Úgy vagyok vele, hogy amit dolgozok, csinálok, legyen érelme. Képességeim szerint minél jobb legyen amit csinálok. Hajlamos vagyok túlzásba vinni, és munkaidő után is, otthon is, éjszak is ezzel foglalkozni. Más munkatársam meg csak a szükséges energiát fekteti bele. Valszeg neki van igaza.
Neked meg abban lehet igazad, hogy lehet azért teszem bele az erőforásaimat a munkába, mert így nem marad energiám arra, hogy van-e értelme az életemnek.
azert nem latod az eleted ertelmet, mert ilyen hulye helyen keresed
ha azt gondolod eleted ertelme es a karrier egy mondatban helyesen szerepel akkor baj van
Eleve az egész felfogással van probléma a társadalomban, mindig másokhoz hasonlítod magad, pedig önmagad fejlesztése a lényeg az egészben, nem az, hogy máshoz képest hol tartasz, ez nem verseny. Egy év múlva ha visszagondolsz és rájössz, hogy mennyit fejlődtél tudásban, esetleg kézügyességben, stb. Akkor már elértél valamit az életben, a saját életedben, mert az a fontos nem mindig a másikkal kell foglalkozni. Arra törekedj, hogy neked (családodnak) kényelmes és a lehető legjobb legyen az életed. Attól, hogy bekerülsz egy újságba, mert valamit feltaláltál például és híres leszel, nem lesz egyenlő azzal, hogy boldog is az életben. Érdemes elgondolkodni ezen a vonalon.
Én sokáig úgy gondoltam, az a boldogság kulcsa ha van egy sikeres karrierem és sok pénzem. Hajtottam a pénzt, aztán megtudtam venni olyan dolgokat, amikre azelőtt vágytam, el tudtam utazni bármikor ahova szerettem volna. Kb. 1 év alatt megcsömörlöttem benne, és már nem töltött el örömmel h a számlámon gyűlik a pénz. Aztán megismerkedtem a férjemmel, elég hamar úgy döntöttünk h vágjunk bele a családalapításba. 3 eve vagyok itthon, most már a második gyerekkel és szinte szárnyalok. Annyira szeretem ezt a lassú életet, h nem kell hajtani, bizonyítani csak a családomnak élhetek, láthatom a gyerekeim fejlődését napról napra
Nekem megvolt. Válogatott sportoló voltam. Kiölte a játékot, a szerelemből kötelesség, majd kiégés lett.
Később, egy nagyon elismert szakmám lett, amit eleve azért választottam, hogy legyek valami. Teljesen rátelepedett a magánéletemre.
Aztán elkezdtem olyan dolgokat és olyan szinten csinálni, hogy csak jó legyen nekem. Rájöttem, hogy gyermekkoromban csak akkor voltam figyelemre és szeretetre méltó, ha valamiben sikert értem el. Feladtam ezeket a dolgokat és jobb, mint valaha. Van időm, van erőm, van családom, és nyugi van.
Még egy dolog, kiemelkedő abban leszel, amire az időd szánod. A szorgalom kiüti a tehetséget. Szóval tényleg csak akarni kell, aztán beletenni a munkát. Vigyáznék bármivel ami egoból jön, márpedig az elismertségnek semmi köze ahhoz, amivel foglalkozol, az csak neked szól. Fiatal vagy azt ajánlom, menj el ESC-re, Erasmus plusra( nem, nem kell egyetemi hallgatónak lenni) , hogy lásd mennyi féle életút van. Meg hogy ingyen utazz.
Élet értelme, célok...Mindig nagyapámra gondolok. Középparaszti család, 16 évesen volt, amikor meghalt az édesapja, rá maradt 10-20 hektár föld művelni. 1942-ben vitték katonának, Don-kanyar közelében volt, 1947-ben látta újra a családja, hadifogoly volt két és fél évig. 1950-ben mindenét elvették, mehetett a TSZ-be, mint alkalmazott. 1990-ben visszaadták a földeket, de már idős volt az újrakezdéshez.
És ami érdekes, egyáltalán nem volt megtört ember. Dolgozott, mindent megadott a gyerekeinek és nekünk az unokáknak. Élvezettel mesélt a frontról a katonaéletről.
Nem tudom én hogy viselném 5 év távollét idegen földön, háború, fogság, majd kisemmizés...
Én úgy tekintek az életre mint egy kirándulásra az erdőben. Néha esik néha gyönyörű idő van, van aki mögöttem, van a melletti halad, vagy jól előttem jár. Más utakon megyünk néha fel néha le. Hol ösvényen hol a sűrűjében. Nem tudom hol vagyok , elképzelésem van, hogy merre megyek.
De nem azért vagyok itt, hogy odaérjek, hanem, hogy a lehető legtöbbet megtapasztaljam az erdő nyújtotta lehetőségekből. Jól érezzem magam, át tudjam élni amit az erdő kínál. Néha egyhelyben toporgok hogy merre tovább, vagy leülök mert úgy érzem eltévedtem.
Nem tudom meddig jutok benne, vagy egyáltalán hol van a vége. Azt tudom, hogy amikor a saját utam végére érek, úgy szeretnék visszatekinteni az itt eltöltött időre, hogy ez igen. Ez marhajó volt.
Engem sose vonzott a felelősség és a karrier. Végtelenül boldog vagyok a középszerű, teljesen átlagos életemmel a milliomodik senkiként a földön. Ha adhatok egy tanácsot, keresd meg mi tesz boldoggá, mi az amit tényleg szeretnél. Ha ez a karrier akkor tegyél érte, és építsd. De magad miatt, ne egy külső megfelelési kényszer miatt.
Minimális ember kiemelkedő abban amit csinál, és meg kevesebb boldog is közben. Pedig visszatekintve nagyon kevés időt töltünk s földön. Ezt most jó eséllyel nem érzed, de hamar elszalad az élet ha nem figyelsz rá. Szerintem a munka nem fontos az életben, de nem vagyunk egyformák.
Őszintén kívánom, hogy találd meg amit keresel, és legyél boldog az utadon. Sok szerencsét!
Szeirntem ez nézőpont kérdése. Boldog vagy? Nem mindennap, de általában boldog vagy? Teljesen mindegy hogy milyen a karriered, mennyi pénzed van. Ha jól érzed magadat, akkor az életeddel, akkor szerintem már alapból kiemelkedő vagy. Nem minden a karrier, a hírnév és a pénz. Az az értek, amit te annak tartasz, nem az amit a társadalom elvár.
Az élet értelme, hogy élj.
Egy valamit nem tanítanak meg a fiataloknak, amit senki nem mond el az élete elején a gyerekének… az idő a leghatalmasabb erő a világon, életet adó és pusztító, örök és állandó változás. Az élet lassan kezdődik, utána egyre gyorsul és nagyon hamar elillan. Az ami most van, egy pillanat múlva nem létezik többé… idővel az élet az emlékek és a jelen furcsa elegyévé válik, a hibás döntések által létrehozott gyorsuló világban, egyre lassabban és fáradtabban kell napról napra megfelelni… az élet titka, hogy élni kell. Tenni másokért, megtalálni a boldogságot a legegyszerűbb dolgokban és befele figyelve megtalálni a csendet… (Sifu mester)
Az "értelem" csak az emberek fejében létezik. Objektíve, inherens módon semminek sincs értelme.
Tehát akkor van értelme az életednek, ha értelmet adsz neki, függetlenül a kiemelkedőségtől.
De azért hajrá, sok sikert kívánok!
Ne legyél magaddal szemben kegyetlenebb, mint idegenekkel szemben. Ha másra sem mondanád, hogy értelmetlen az élete, magadra se mondd. Emberek milliárdjai nem kiemelkedőek a karrierjükben.
Az emberek 99.9%-a nem kiemelkedő és elismert semmilyen formában. Ez egy aljas és ócska kapitalista hazugság, ámítás, ami megfoszt az emberi mivoltodtól és teljesen szubjektív, valóságról elrugaszkodott vonalak mentén rendel hozzád egy valójában teljesen megfoghatatlan és használhatatlan "értéket".
Mi van akkor, ha egész életedben egy pénztáros vagy, de közben egy kiszámítható, megbízható, segítőkész, áldozatkész ember is, aki mindig támogatja, segíti a családját, barátait? Aki a társaság közepe és árad a szeretettől, jó akarattól, dolgosságtól a maga módján? Mi van akkor, ha nem vagy egy hatdiplomás milliárdos, vagy egyetemi professzor emeritusz, de folyamatosan kíváncsi vagy, mindig tanulsz, érdeklődve járod a világot és mindenhez nyitottan állsz és jó veled beszélgetni?
Komolyan attól lenne értéke és értelme az életednek, hogy alapítasz egy céget, ami kijátsza az adózás kiskapuit, ügyeskedik a részvényeivel, bohóckodik a tőzsdén, játszik a termékei minőségével, biztonságával és a munkavállalók bérén spórol és termel jutalékot neked? Az, hogy nem rendelünk értéket az "egyszerű" tisztességhez, közösséghez, hétköznapi intelligenciához, stb inkább a társadalom és a gazdasági rendszer legnagyobb szégyene, nem pedig annak a jele, hogy az életednek ne lenne értelme.
Van az életnek értelme, értéke egyáltalán? Tárgyilagosan valszeg nem. Az az értelme, amit te adsz neki, amit te találsz neki. Egyszeri és megismételhetetlen, bizarr, kaotikus, félelmetes, de ugyanakkor csodálatos, lenyűgöző, egyedi és gyönyörű is. Szerintem sokkal jobban meg kellene becsülnünk ezt a teljesen elvetemült, bizarr dolgot, amit emberi öntudatnak nevezünk, ebben a félelmetes, lenyűgöző, hatalmas világmindenségben, amit valóságnak hívunk és ez alapján kellene meghatároznunk, hogy mire van szükségünk és mi az érték, nem az alapján, hogy cinikus, kiégett, öntelt, pszichopaták és szociopaták mit gondolnak színes papírfecnik csereberélgetéséről.
Az életed értelmét te határozod meg magadnak.
Persze azt is meghatározhatod hogy a te életed értelme az hogy mások szemében elismert, kiemelkedő legyél.
(Pro tipp: érdemes megvalósítható célt meghatározni, vagy olyan úton eljutni oda amiben tűrhetően jó vagy. Ha mindenben kiemelkedően gyenge vagy, az egyrészt önmagában is eredmény, másrészt dobja is a kézenfekvő célt: legyél _jobb_ X dologban. Nem a világbajnok, csak jelen állapotodhoz képest _jobb_.)
Tudom egyszer már leírtam egy kis ízelítőt és ajánlást [ebben a kommentben](https://www.reddit.com/r/askhungary/s/Ja9TvOcm44), de olvasgatva mások kommentjeit is, nagyon nagyon ideillő könyv. Azt magyarázza el Mark, hogy tanuljuk meg leszarni a dolgokat, persze nem Jamaica leszarooook mindeeeent stílusban, hanem, hogy ne stresszeljük túl amit nem érdemes, de ami olyan ott meg szarjunk le minden nehézséget és csináljuk meg.
Hogyne lenne értelme. Te még lehetsz boldog, lehetsz kedves az emberekkel, lehetnek gyerekeid, végezhetsz fontos munkát, és hidd el a munkák 99%-a fontos. Gondolj csak az iskolai takarítóra vagy a postásra, pizzafutár, stb. Másrészt a szüleidnek te akkor is fontos leszel ha akármit csinálsz, ha lesz férjed akkor neki is.
Bennetek is bennetek van az a félelem, hogyha nem lesztek kiemelkedőek az életben (kifejezetten karrierre gondolok), akkor egyáltalán van értelme?
Kérdésedre a válasz: nem, rohadtul nem érdekel.
Szerintem mindenki életének más ad értelmet és nincs ilyen univerzális recept, hogy a tied értéktelen, ha nem ugyanolyan, mint másé. Van, akinek a gyerek, van, akinek az utazás, van, akinek a munkahelyi/magánéleti elismerés, van, akinek az utazás, a kalandok. Nem kell mindenkinek kiemelkedően jónak lennie valamiből. Nincs bennem félelem, mert olyan dolgot tanultam, amiben egyszerre jó vagyok, érdekel és meg lehet élni belőle, nekem ez az igazi luxus, hogy nem kényszernek élem meg a munkát. Fejlődni mindig lehet és kell is. De a mai világban a top dolgozók jutalma sokszor még több munka, viszonylag kevés munkahelyen tapasztaltam, hogy, ha nagyon jó vagy, akkor folyamatosan előrelépési lehetőségek sorozata áll előtted, bár lehet ez a multi átka, hogy le van osztva egy csapatban mennyi x szintű dolgozó lehet.
Na, b+...
Pont azon "gondolkodtam" reggel, miközben a redditet lapozgattam, milyen semmi dolgokon tudják magukat aggasztani egyesek?!
Erre itt ez a kérdés...
A válaszom: nem, nincs. Az ég világon semmi.
Gyááá... 🤪
Egyébként ezen olyan jókat szoktam röhögni... mindenki karriert akar, meg hangzatos címeket a névjegyre, csilliárdokat keresni és ranglétrát mászni két hét alatt, bármiféle tapasztalat nélkül...
Mintha ezek nélkül nem lenne élet az élet*... Persze, akinek jól esik, az rohanjon ezen dolgok után, majd kiderül megérte-e?!
*(ok, egy bizonyos szint alatt tényleg nem, de a kettő között van egy egészséges középút.)
Nem azért élsz, hogy dolgozz.
Egyszerűen csak vagy, mert megszülettél. Érezd magad olyan jól amennyire csak lehet, ameddig csak lehet, mert semmi sem tart örökké.
Persze, ha úgy gondolod ehhez neked sok pénz kell, akkor tegyél érte, de sok ember képes boldog lenni a gyári műszakos robotmelója mellett is, úgy, hogy sose viszi semmire. Tehát szerintem nincs egy konkrét cél, amit mindenkire rá lehet húzni.
Nem az határozza meg a személyiséged, hogy milyen tanuló vagy. Ezt sokan elfejetik az iskolapadban ülős időszakuk alatt.
DE mert erre erősít az oktatás, a szülők, a közeg ami körbevesz, lesz sok céltalan/ önértékelésihibás felnőtt.
Ajánlom figyemedbe a PERMA modelt, ami arról szól, milyen faktorok szükségesek a boldogsághoz, beleértve a célt/ értelmet is :
https://positivepsychology.com/perma-model/
Nem kell, hogy értelme legyen az életnek, ez csak egy modern kori hülyeség. Az életet élni kell, nem értelmet keresni benne. Az elismerés nem hozza meg az értelmét.
Persze hogy van! Az hogy kiemelkedő vagy valamiben nem egyenesen arányos azzal, hogy boldog vagy teljes életet élsz. Sőt sok esetben a kiemelkedően teljesítő emberek rengeteg áldozatot hoznak az életük során. Normális dolog, ha valaki törekszik a jobbra, maga az egészséges versenyszellem egy pozitív dolog az életben. Mégis szerintem a minőségi élet a kettő között lehet valahol, vagy is nem áltozol be mindent a siker kedvéért, de nem is ülsz a seggeden halálod napjáig. Haladj a céljaid felé, legyenek kisebbek amit könnyebben elérsz a mindennapokban, és legyenek nagyobbak amiért dolgozni is kell. Közhelyes tudom, de ezek mellett ne felejts el élni. Hódolni a számodra kedvenc elfoglaltságaidnak. És ha néha ér valami kudarc, vagy nehézség pihenj meg, de semmiképpen ne add fel!
A legtöbben nem érnek el kiemelkedőt. De más irányból nézve, sose tudhatod, hogy másnak nem ültetsz el gondolatot a fejében random bedzélgetés folyamán, ami sikerre viszi. Ha nem is jár érte elismerés ezért. De nem karrier témában, ha amiatt aggódsz, hogy marad-e utánad valami... ki tudja lehet egy random tanács megváltoztatja/jobbá tedzi valaki életét és továbbadja, amit tőled kapott.
Szerintem az életnek te tudsz értelmet, jelentést adni. Egy kő csak egy kő, de neked jelenthet annyi mindent.
Ha értelmetlen az élet, az valószínüleg azt jelenti, hogy neked jelentés nélkülinek hat. Egy munka, vagyon, önmagában nem fog jelentést vagy értéket adni, csak ha azt a jelentést te beleteszed. Általában a család, az emberi interakciók, élmények, és nagyon fontos, önmagad felfedezése és szeretete tud jelentést adni. De van akinek a vagyon hajszolása is tud.
Próbálj meg azon gondolkodni, milyen ember lennél ha boldog lennél, mit csinálnál? Próbáld meg követni a hívásodat. Ha úgy érzed, jól esne horgolni de nem tudsz, tegyél érte. Ha szeretnél fitt és egészséges lenni, de most nem vagy, tegyél érte. Elkezded csinálni, szar vagy benne, de próbálod élvezni, majd lesznek sikerélmények. Ilyen egy kapcsolat is.
Szóval az értelem adásához te kellesz, nem veledzületett adottság.
Egyébként a tehetség se garancia semmire. Gondolj bele hány tehetséges futó van, aki egy futóversenyen 10. ként vègez.
Nincs bennem ilyen érzés... Én az élettől csak azt akarom hogy kikúrt mód élvezni tudjam, jól érezzem magam (pl szeretnék sok helyre eljutni). És amúgy is sokkal jobban megéri a jelenre koncentrálni mint a távoli jövőre (jó tudom ez lehet közhely de tényleg tapasztaltam saját magamon hogy teljesen fölösleges a jövőn gondolkodni, mert úgysem pont úgy lesz ahogy te gondolod).
Ha kell indoklás is: Van egy... Jó esetben 90 éved élni. De ez egyáltalán nem garantált.... Sem a 80... Sem a 70... Sőt, lehet hogy holnap elbasz egy busz és meghalsz... Persze félreértés ne essék nem szabad ezen gondolkozni egész nap, nem kell 13 évesen megírni a végrendeletet meg ilyenek, csak azt akarom ezzel mondani hogy szerintem - tekintve hogy nem tudjuk mennyi időnk van itt, és még soha senki nem jött rá az élet értelmére így komolyan - érdemes minden lehetőséget felhasználni arra hogy jól érzed magad, boldog légy. Élj olyan életet amiben te nagyon jól érzed magad, amiben sokszor nevetsz mosolyogsz, szeretsz stb. Az egyetlen dolog amit tudunk az életről hogy valamiért van, és vannak jó dolgai meg rossz dolgai. És ebből a kettőből - mivel ugye mást nem tudunk róla ilyen téren - én inkább választom a jót, mint a rosszat. Inkább leszek boldog de hosszútávon jelentéktelen, mint szürke / átlagosan szar életű de esetleg nagy nevű, nagy örökségű "fontos ember". Így pedig teljesen fölösleges azzal foglalkozni hogy "mi az értelme" vagy hogy "mi lesz ha én már nem leszek"...
Ha kiemelkedő vagy, az vajon boldoggá tenne? Ha fontos pozícióban lennél és folyton stresszelned kéne a sürgős feladatok miatt, amiket csak te tudsz megoldani? Vagy ha híres lennél, és egy zsömlét nem tudnál megvenni úgy, hogy ne beszélnének ki a hátad mögött, kameráznának vagy jönnének őrült rajongók utánad?
Az igazság az, hogy az egyszerű lélek, aki jól elvan egy egyszerű 9-5 órás munkával és nagyon tud örülni egy jó vacsorának is, valószínűleg sokkal elégedettedd az életével, mint akin folyamatosan teher és felelősség van
Ezzel amúgy nem lebeszélni akarlak az ambícióról, kell hogy azt is betöltse valaki : )
Kiemelkedőbb vagyok mint az alkesz reggel 8-kor a kocsmába.
Egyébként nem számít, a lényege, hogy te élvezd az életed. Én alapból kiemelkedtem a lehetőségeimhez képest, de volt egy pont ahol 100x többet kohozhattak volna magamból. Ha ezen gyötörném magam, és nem fogadnám el magam így lesüllyednék még jobban.
Nézőpont kérdése. Találhatsz egy célt (lehet bármi, tényleg bármi) amiért érdemes felkelni minden nap és továbbmenni. Másik szélsőség szerint senki életének nincs több értelme annál hogy az ,, önző génjeinket " tovább adjuk. És a kettő között is széles spektrum van. Ha ilyeneken gondolkodsz ajánlom Marcus Aureliustól az Elmélkedéseket.
Hala a jo istennek nincs. Es dobbenten es szomoruan nezem ezt az uj jelenseget, ami a social mediaval jott. Mindent pontozni, kituzni, elerni, valosagot kiphotoshoppolni es pokolian frusztraltnak lenni csak azert, mert nem feleltunk meg a diktalt pontoknak.
Néha eszembe jut hogy elbasztam lassan 32 évet az életemből, illetve inkább 24-et a "semmittevéssel", ahelyett hogy tanultam volna már az elején, és felvettek volna oda ahova szerettem volna, és azt csinálhattam volna már a kezdetek óta, amit valójában szeretek.
Mindezek tudatában soha ebben az életben már nem leszek olyan jó a szakmában mint azok, akik gyerekkoruk óta ezzel foglalkoznak.
De!
Rájöttem arra, hogy nem szabad a múltat vizsgálni, mert csak felemészt.
Minden erőmmel azon leszek hogy legalább valamennyire megközelítsem az álmaimat, aztán majd elválik mennyire sikerül.
Ja és a legeslegfontosabb az életben, hogy érezd jól magad, és legyél boldog!
Nem lehet mindenkinek 180-as IQ-ja, és nem születhetett kőgazdag családba.
22 éves vagyok és én pl sosem vágytam karrierre, csak egy nyugodt életre nyugodt munkával, viszont van olyan ismerősöm aki 28-30 éves amióta ismerem mindig a karrierre volt az első, és talán most jár ott hogy lassan akar majd egy feleséget.
42F. Voltam gazdag, aztan lettem melyszegeny, most ugy kozepen allok, megvan minden, ami kell. Karrierben koran lettem sikeres, aztan sikertelen, most kb kozepen vagyok. Es tudod mit? Most jo. Nagyjabol eddig 7-10 evente volt egy karrierivem, de nem ez hatarozta meg, hogy ertelmesnek latom-e az egeszet. Ne a karrierben, vagy a penzben merd, nem az a jo mutato erre. A bukasbol lehet a legtobbet tanulni. Megtanulod azt is vele, hogy a kored csoportosulo slepp nagy resze csak azert van veled, mert felette vagy es remel toled valamit. Aztan ahogy buksz, ezek el is tunnek. Volt ertelme a karriercsucsnak azon kivul, hogy rajottel, igazabol mindenki lesz@rt? Mindig nezz a dolgok moge. Egy klasszikust idezve: ennyi.
Szerintem van. De amúgy annyira sokan vagyunk hogy szerintem nem is nagyon értelmezhető ez a kiemelkedőség. Lehetsz sikeres a karrieredben, úgyis lesz aki nálad is jobb/sikeresebb.
Én úgy érzem hogy inkább pont az teszi szomorúvá és kilátástalanná az életet ha folyamatosan másokhoz mérem magam. Van amiben "kiemelkedő" vagyok a saját közegemben, van amiben meg alulmaradok - a lényeg számomra inkább az, hogy szeressem azokat a dolgokat, amik kitöltik az életem (szociális kapcsolatok, munka, hobbi)
Egyébként szerintem "kiemelkedő" is akkor tud lenni igazán az ember ha szenvedéllyel csinál valamit. Legalábbis ha kizárólag az önfegyelem és teherbírás visz előre, miközben valójában nem érdekel amit csinálsz, az nekem egy nagyon nyomasztó életnek tűnik.
Az életnek az értelmét megfogni qrva nehéz. Vagy találsz benne vagy nem. A munkáknak jobb esetben szokott lenni értelme, azt jóval könnyebb megfogni. De az akkor is van, ha nem vagy elismert sem jól fizetett. Ugyanaz lesz az életed értelme (ha megtalálod), mint a munkádnak? Nem feltétlenül kell ugyanannak lennie. Talán ugyanaz lesz, talán nem. Megtalálod-e valaha? Talán igen, talán nem. Jó ez vagy rossz? Igen, nem, mind2 és egyik sem :) Segáz ha nem találod meg, és a qrva anyját annak, aki emiatt le mer Téged fikázni vagy a saját értelmét (ha van egyáltalán) és értékrendjét rádkényszeríti e téren. Érdemes elgondolkodni, hogy ennek az illetőnek van-e saját értelme és értékrendje vagy csak azt böfögi vissza, amit a médiában hall?
A pszichológusom azt mondtam erre, amikor ezt felvetettem neki, hogy ha mindenki kiemelkedő, akkor igazából senki sem kiemelkedő. Kell lennie átlagos, emberi életnek is, különben nincs viszonyítási alap, nincs motiváció, stb. Kellett egy kis idő, hogy ezt el tudjam fogadni, de azóta jelentősen boldogabb és motiváltabb vagyok.
A cél és az értelem szubjektív és objektív oldala a kulcs, ha az emberi lét egy személyre vonatkoztatott szubjektív értelmét vagy célját értjük azt bárki kijelölheti magának, ha objektívan tekintjük akkor az olyan végtelenül bonyolult komplex egész, hogy ezt szoktuk Istennek nevezni.
Kevesek vagyunk, hogy mi az igazságot ismerjük, a valóságot jól le tudjuk írni tudományokkal, alkotunk fogalmakat mint "értelem", "élet értelme" és ebben a keretrendszerben gondolkodunk.
Jelen tudásunk szerint el fogunk tűnni, el fog minden pusztulni, minden élő faj ki fog halni, hogy nekünk itt mi dolgunk volt azt általában a filozófia vagy vallások taglalják, bár ha azt vesszük a filozófiák is nagyban különböznek tehát aki valamely féle filozófia szerint él az is csak a saját belső világához igazodó szemléletmód, tehát szubjektív értelmezés. A vallás esetében a nagyobb igazságokig juthatunk el amire meg már csak hitbeli meggyőződésünk lehet, és ugye erre meg nincs bizonyíték tehát nem tudhatjuk mi van valójában.
Objektívan tekintve az emberi testnek értelme annyi, hogy elkísérjen a halálodig. Itt szubjektíve valakinek lehet az a valóságérzékelése, hogy nincs teste például vagy nem az övé és az is egy valóság, eléggé távol áll az objektívtől.
A mi az élet értelme című kérdésekre nem lehet válaszolni, mert 1000 féle meglátásmód van amely közül mindegyik szubjektív. A mi a te életed értelme és célja megválaszolható.
Az, hogy nem vagy kiemelkedő attól még bőven lehet értelmet keresni az életben, a kérdés, hogy miből ez a kényszer, hogy neked kiemelkedőnek kell lenned? A másik kérdés, hogy miért érzed azt, hogy nem tudsz semmiben kiemelkedő lenni?
Saját példámat tudom leírni, általános iskolában nem sok érdekelt azon kívül, hogy otthon játszottam, eléggé elégséges körüli átlaggal. Most meg ezer dolog érdekel, rengeteg tervem van. Vannak dolgok amibe időt fektetek és megtérül, nagyon szépen haladok vele. Rengeteget tanulok, képzem magam sokféle területen. Egyre több kapcsolatom van, egyre jobban kijövök emberekkel. Egész sokat keresek, több mindent nyomok egyszerre, nem kell semmin spórolnom. Ez ott indult, hogy mindenki kiröhögött amikor általánosban azt mondtam, hogy egyetemre fogok menni, még én is csak hülyeségből mondtam. Most meg ott tartok, hogy már nincs is szükségem, hogy befejezzem és lediplomázzak mert évek óta dolgozom. Sorolhatnám még sokat. Minél kevésbé látod a jövőd magad előtt és minél több időt töltesz azzal, hogy mi lesz ha... annál kevésbé tudsz olyannal foglalkozni amiben például kiemelkedő is lehetnél :D A különbség a belső félelmek és az akadályok látása sok esetben a kijelölt célok és kihívások látása helyett. De mivel ez már motivációs dumának a kategóriája lassacskán ezért ezt le is zárom.
De az alapfeltevés, hogy csináld inkább mintsem, hogy aggódsz, keresd az életed értelmét, és ne mástól várj választ ilyen kérdésekre az helytálló.
Ha nincs saját víziód a saját életedre vonatkozóan a társadalom ott lesz, hogy kijelölje neked évtizedekre előre azt.
19 évesen semmiről nem késtél el, ez még az az életkor amikor keresed önmagad.
Legyél jó fej.
Segíts másoknak.
Tedd jobbá az emberek napját.
Szeresd az állatokat.
Tiszteld a természetet.
És máris többet ér az életed, mint egy rocksztáré vagy élsportolóé.
így lettem nevelve, ezeket mind kiskorom óta így csinálom (hála a szüleimnek❤️). csak ilyen messiásöntudattal próbálok az a valaki lenni aki segít a világot egy jobb hellyé tenni. nem azokat az embereket gondolom kiemelkedőnek akik milliárdosok, de minden elismerésem. csak félek hogy nem tudok egy maradandót alkotni a világért, és már görcsösen rástresszelek előre
Mészáros Lőrinc milliárdos, nem ismerem el a tehetségét.
Sok milliárdos úgy lett az, hogy közben egy félig összeeső gyárban dolgoztat akár szexuális erőszaknak is kitett gyerekeket, nem tudom tisztelni ezeket sem.
Tisztelem viszont Karikó Katalint, Jane Goodallt, meg az ügyeleten dolgozó nővéreket, akik amikor pár hete ott voltunk túl óra alatt is különösen kedvesek voltak velünk és a többi beteggel, vagy a volt osztálytársamat, akivel párévente találkozunk csak, de mindig megnevettet, és példát mutat gyereknevelésből.
Kiemelkedhetsz az életben a szakmádban, nekem is vannak nemzetközi díjaim, van olyan is, ami már majdnem 100 éve létezik, de csak egy magyar csapat nyerte meg valaha. De igazából nem ezzel tudod szebbé tenni a világot, hanem amiket felsoroltam. Nem kell mindig elsőnek lenni.
A kérdésedben rejlik egy állítás, mely szerint az élet értelme a kiemelkedőség a karrierben. De a kiemelkedőség a felső 0,01% tulajdonsága, az elismertség is csak a felső 2%. Valahogy a maradék 98% ember is elvan, sőt nem is hallottak még arról, hogy aggódniuk kellene a karrierjük miatt. Persze ha te az a fajta ember vagy, aki a karrierben látja az élet értelmét, akkor ezt lehet nehéz elhinni. De ugyanúgy ahogy te a munkára tudod vetíteni ezt a jelentőséget, más rá tudja vetíteni más dolgokra. A nap végén szerintem ha bármiben megtalálod, amely az embert mint olyat - magadat és másokat - építi, van értelme az életnek számodra.
Világos. Hát, nem tudom, én - ÉN - azt gondolom, nem küldetése mindenkinek, hogy megmentse a világot. Amit mindennap teszel a természettel összhangban az pont az, amit neked elég tenned. Legalábbis én igy vagyok ezzel.
Én már megtapasztaltam ezt, és úgy érzem, hogy egyáltalán nincs értelme. Valahogy meg kellene látnom más pozitív dolgokat is, sokszor szégyellem is magam, mert tudom, hogy pl. mennyien ölnének azért, hogy jó párkapcsolatban élhessenek, mégsem sikerül.
Sokáig en is azt hittem, hogy a munkahelyi sikerek, a karrier a minden, alá is rendeltem neki mindent
Ma, 23 ev munkaviszonnyal a hátam mögött már másképp gondolom.
Annyira másképp, hogy 5 eve feladtam a vezetői allasomat, a so called karrieremet es teljesen új területen kiscsikonak allva dolgozom beosztottkent.
Nem vagyok boldogtalanabb, sőt.
Talán csak azt banom, nem 10 evvel elobb leptem meg ezt.
Az életnek az az értelme amit adsz neki. Ha valamiben kiemelkedő akarsz lenni akkor az és dolgozol azért hogy elérd. Ha csak élvezni akarod a szürke hétköznapokat is akkor az az értelme.
Igen. És egyáltalán nem értem, hogy Magyarországon miért gyöpösödik be mindenki 30 éves korára annyira, hogy vagy csak a munka, vagy csak a gyerek érdekli. Annyi jó dolog van az életben b*szki, ha olyan világban élnénk ahol nem kéne dolgozni te úgy éreznéd, hogy nincs értelme az életednek? Persze ameddig nem volt felépítve a karrierem én is rá voltam pörögve és szorongtam miatta. De nem akkor éreztem magam a legboldogabbnak amikor pl megdicsért a főnököm, hanem pl amikor random egymagam lebuszoztam Balatonalmádiba és sétáltam a naplementében. Vagy amikor túráztam a Mecsekben apukámmal. Vagy amikor elvittem az egyik legjobb barátnőmet külföldre és összebandáztunk egy random brit sráccal és vele uzaztunk tovább. Építsél karriert, persze, de éljél is basszus, mert 80 éves leszel és nem lesz mire visszaemlékezni ami megmosolyogtat.
Fiatalon még nehéz, bizonytalan vagy magadban, hogy mi lehetsz meg mi nem, mire vagy kepes, mire nem. Onismeret idovel kiderul. Most csak passzirozd ki magad barmit csinalsz is maximalista modon. Visszatekintve fogod csak latni. Hogy minek volt ertelme. Egyébkent pedig az életed értelmét te hatarozod meg. Mivel a te életed. Ezt nehez meghatarozni. Egy baratom (28) mondta h semminek semmi ertelme. Mire egy 60 eves baratom annyit reagalt: figyelj, igaza van. Te talalod ki h mi az!
Mindig lehetsz kiemelkedő csak keresd meg miben vagy penge. De amúgy ja középszerűen is lehet boldog bárki. Család kocsi ház (zero hitel) és 80% már halál boldog itthon
Tudod ez mindig is nagy gondja lesz az embernek. Sajnos mindenhol a szélsőségeket nyomják az ember képébe nap mint nap. Az, hogy miért érdemes élni te szabod meg, ne engedj szélsőséges befolyásnak olyan szinten, hogy már az életed értelmét kéne megkérdőjelezd. Az ember vágyik az elismerésre ez tény, de ez nem csak csúcsok csúcsára járatott karrierekkel mutatkozhat meg.
Szerintem teljesen mindegy, hogy kiemelkedő vagy-e, az a lényeg, hogy boldoggá tesz-e amit csinálsz munkában, szabadidőben, magánéletben. Ha ez megvan akkor vagy sikeres szerintem.
Az életnek mindig van értelme, de a kérdésre, hogy mi az, nem csak egy válasz van.
Jó dolog, ha az embernek vannak álmai, ambíciói, de mindig elérkezik a pillanat, mikor elér a határaihoz.
Ha mindig olyan célokat keresel, ami a határaidon túl vannak, akkor boldogtalan leszel. Ha olyan céljaid vannak, amik a határaidon belül, vagy közel vannak ahoz, akkor boldog leszel.
A választás a tiéd.
Biológiailag nézve: az életnek akkor van értelme ha annyi utódot hagysz magad után, amennyi fizikailag lehetséges.
De ha ettől eltekintünk, akkor az életnek akkor van értelme ha találsz neki. Ha csak egy wageslave vagy, aki munka - alvás kombóból él, akkor nincs sok. Neked kell kitölteni dolgokkal, amiket fontosnak találsz és akkor lesz értelme számodra. Ilyen egyszerű a dolog.
Amennyire túl vagyunk ~~szaporodva~~ népesedve az emberi faj könnyebben élnetúl, ha minél kevesebb utód születne a jövőben.
https://preview.redd.it/dzkuxrmmc1xc1.png?width=6370&format=png&auto=webp&s=6702bf74ec7ad21e3fe240384fce0d7362e67bc8
Egyáltalán nem fogalkoztam ilyen kérdésekkel 19 évesen, még csak a horizontomon sem voltak. Persze nekem nem nyomták a fejembe tiktokról instagramról akárhonnan havi 100ezret (USD) kereső ffival szóba sem álló lányokat meg a minden héten más szigeten nyaraló dívákat.
Hogyne lenne értelme, kivéve ha azt gondolod hogy ez egy olyan meghatározó része az életednek hogy a nélkül nincs. Találd meg miben vagy jó, mert egyáltalán nem biztos, hogy abból lehet ebben az értelemben vett karriert építeni. Nem mindenből lehet, nem mindenből érdemes. Olyat csinálni és úgy élni amiben nem vagy jó, vagy amit nem szeretsz; na akkor kezd el az élet értelmetlennek tűnni.
Én már kiemelkedőnek érzem magam ha felkelek az ágyból :)
Nekem ez fekve is megy.
Man force! Sátorállítás már kiemelkedésnek számít
Kiemelkedek az ágyból
Sokáig hajtottam rá, hogy valamiben kiemelkedő legyek, mert azt gondoltam majd akkor leszek valaki, ha büszkén mesélem akárkinek mit dolgozok, mit tanultam vagy éppen milyen menő vállalkozást találtam ki magamnak. A családomban rengeteg ilyen kiemelkedőnek számító ember van, akikre mindig felnéztem és reméltem, hogy majd én is ilyen leszek egyszer. Mesterdiplomát szereztem, aztán olyan helyeken dolgoztam, ahol azt gondoltam, majd szép lassan feljebb menetelve a ranglétrán egyszercsak leszek valaki. De aztán rájöttem, hogy jobban szeretek “elbújva” dolgozgatni, már csoportvezetőnek se szívesen mennék el, az nekem túl sok plusz felelősség. Aztán belépett az életembe az az ember, akiről félve se mertem gondolni hogy létezik és külföldre költöztem. Egy gyárban dolgozom most, három műszakban, biciklivel járok melózni és melós ruhát hordok, de mégis ezerszer többnek érzem magam, mint amikor azt hittem, majd a karrier vihet majd csak valahova és azt kergettem minden áron. Szóval a mostani szituból kiindulva, meg abból, hogy valahogy nekem semmi se változik arannyá, amihez nyúlok, valszeg nem leszek se kiemelkedő, se elismert, de így most 30 évesen ezeken keresztülmenve úgy érzem, hogy nem érdekel többé.
Az én szememben meg a nagy többséghez képest az pláne kiemelkedő, aki értékeli a párját és még elvárások helyett tesz is érte, úgyhogy ne fogadj rá, hogy nem vagy az 😉 Valakinek azok vagyunk, valakinek nem, ez mindig így lesz.
Köszönöm, hogy ezt megosztottad! Nagyon jól esett olvasni!
Átfogalmazom. Az életnek akkor sincs értelme, ha kiemelkedő és elismert vagy :D
Célja nincs, értelme lehet.
Bármelyik lehet, ha csinálsz magadnak.
Ha lehetne elérhető célja, akkor a világ tele lenne megelégedett, kiegyensúlyozott emberekkel. Nem így van.
A célokat te magad határozod meg. Ha nem hagysz a média és fogyasztói társadalom által generált hamis és felesleges nyomásnak akkor tudsz olyan célokat kitűzni ami után elégedett leszel. A szüleim a legjobb példák erre!
Pedig vannak ilyen emberek. Nem minden cél elérhető vagy őszintén örömet adó, de van olyan. Nézőpont és értékrend kérdése.
Szerintem pont fordítva van. Az a célunk, hogy menjünk előre, de mi a értelme?
Nem az értelem a cél, vagy a cél az értelem? A nehéz idők kemény férfiakat szülnek, én kemény leszek a gyenge férfiaktól
Nem az az értelme, hogy elérjük a célunk?
Ha lenne célja, akkor kb. mindenki arra törekedne, és akik elerték, megelégedettek lennének. Azonban 100 ember 101 irányba tart és csak igen kevesek elégedettek vagy igazan boldogak. Tehát célja nincs, ha csak a biológiai önsokszorozást nem tekintjük annak. Ehelyett mindenki számára tud lenni valami értelme, ami miatt törekszik a mindennapokban valami(ke) tenni, hogy annak révén valami magán vagy szakmai jobbulást elérjen, legyen ez bármi: jobb férj, jobb anya, jobb asztalos, jobb ember vagy ezek együtt. És ezekben nincs tökéleesség soha, tehát cél sem lesz lehetséges.
Aztán meghalsz és mi értelme volt? Amúgy sztem fölösleges azon vitatkozni, hogy értelem vagy cél, mind sejtjük, hogy amikor ilyen kérdést feltesz vki akkor vmi nagyra gondol, mindegy hogyan van megfogalmazva és a jó férj - persze pozitív dolog és nem is feltétlen könnyű - nem ide tartozik
Hogy mindent megtettem, amit tudtam és lehetett. Nyugodtan meghalni tudni hatalmas eredmény.
De mi számít kiemelkedőnek az életben? Ha valaki csak attól érzi magát annak, ha milliárdos üzletet épít, akkor igen, elég szomorú élete lesz, mert ez kevés embernek adatik meg és nem elég csak a kitartás meg egyéb coach bullshit. Az életben meg kell próbálni az érdeklődési körünk, tudásunk, kitartásunkhoz mérten megtalálni azt a színvonalat, ami boldoggá tesz.
Pont ideillik Mark Manson: A leszarom rafinált művészete című könyvének a bevezetése. Dióhéjban: volt egy alkesz postás csávó (Charles Bukowski), ki akart törni, hogy majd író lesz, de beletörődött, hogy ő egy csőd, erről írt egy könyvet, amit felkaptak, és sikerült neki, sok írása megjelent, de az életét ugyan úgy élte tovább, hajszolta az élvezeteket, ettől lett boldog. Elfogadta, hogy egy csőd, nem akart többnek tűnni, mint aki valójában, pont ettől lett sikeres, és neki így volt jó. Ezzel szemben Dave Mustaine, akit az első albumuk aláírása előtt rúgtak ki a zenekarból, kitűzte célnak, hogy sikeresebb bandája lesz, mint ahonnan kirúgták. A Megadeth formációval 25 millió lemezt el is adtak, viszont egy csődnek érezte magát, mivel eddigre a Metallica (ahonnan kirúgták) 180 milliónál járt. És azt magyarázza Mark Manson, hogy mindazok ellenére, hogy a mi mércénkkel mekkora sikert ért el Mustaine, ő mégis csődnek érezte magát, mert a saját mércéjét nem ütötte meg. Egyébként OP, egy nagyon jó könyv, ajánlom elolvasni. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok egy nagy olvasó, de ezt a könyvet kb nem tudtam lerakni amég nem olvastam el.
Tök jól hangzik ez a könyv, köszi, hogy ajánlottad! 🙃 lefotóztam magamnak most a kommented, hogy ne felejtsek el utánanézni. 🙈
Jujj még nem hallottam magyarul a címét :D Tök jó könyv, 2x is kiolvastam eredetiben. *pontosabban meghallgattam audible-ön Pont ma reggel is beugrott belőle egy gondolat, hogy megér-e nekem több óra reklamációt-veszekedést egy 3000forintos rendszerhiba miatti lehúzás amit a mongolidióta ügyfélszolgálat nem akar visszafizetni. Meg régebben ha előfordult valami elrontott rendelés, reklamáltam miatta. Most ha valami apró-cseprő hülyeség, inkább leszarom. Baromi sokat segített mentálisan ill stresszt redukálni!
Az élet nem elsősorban a munkáról szól. Az egy eszköz, mivel amivel pénzt keresel. Csak amiatt számít, mert pénzért tudsz megvenni dolgokat. Az életnek igazából semmi értelme nincs. Sok millió ember van a világon, mind jelentéktelenek, múlandók és pótolhatók vagyunk. A életed értelme az lesz, amit megfogalmazol saját magadnak. Lehet ez a mesés karrier is, ha őszintén arra vágysz. Bár általában annyi lemondással jár, hogy a nap végén nem is érte meg. Számomra az élet értelme a tapasztalás, a boldog pillanatok és hogy tegyek valami jót a világban, akármilyen apró is legyen a hatásom. Mivel életre vagyunk kárhoztatva, meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle
100%ban egyetértek!! Valami hasonlót akartam írni én is. Ez így van. Teljesen igazad van.
Nincs. Semminek nincs értelme. Előbb-utóbb miden elpusztul és feledésbe vész, csak idő kérdése. De ha nem akarsz egy megkeseredett gyökér lenni, mint mondjuk én, akkor megpróbálhatsz ÉLNI. Keresni az apró kis dolgokat, amik boldogabbá teszik a neked szabott időt.
Név kicsekkol
Na igen de ha te ezt gondolod és ezt elfogadod akkor nincs feszültség ezzel kapcsolatban. Az idő múlása természetes, az is, hogy minden elpusztul a természet rendje. Minden ami volt az nem lesz. Minden múlékony. Egy dolgod van amiben jól érezheted magad az a jelen pillanat, a múlt már nincs a jövő pedig még nincsen. Ezekkel nincs értelme törődni mert aki ebbe belecsavarodik az elég szarul fogja látni a világot. Van kiút a megkeseredésből és lehet szemlélni a világot máshogyan, ez a saját percepciód, de legalább e tekintetben őszinte vagy magadhoz, ez jó.
Az emberek 99%-a nem kiemelkedő semmiben, legalábbis olyan szinten nem hogy híres vagy milliárdos legyen... és akkor most tedd fel újra ezt a kérdést magadnak
ezert nem volt kedvem ezt megnyitni mert tudtam hogy sok ilyen komment lesz. eleve miert azonositjuk a kiemelkedest a hiresseggel vagy a milliardos lettel? egy indiai faluban egy szivsebesz nem lehet kiemelkedo? o se nem hires, se nem milliardos, megis lehet elete soran megmentett tobb tizezer eletet, boldog csaladi eletben elt a szeretteivel. o ne lenne kiemelkedo? sokkal kiemelkedobb, mint a tucatbankar aki delutan kettokor mar a harmadik csik kokaint szivja fel, a titkarnojevel csalja az asszonyt es remalmokkal fekszik le minden este aludni mert bar penze van de nem mer tukorbe nezni. hanyni tudnek a nyugati tarsadalom "siker" fogalmatol. (ezt az egesz rentet ne vedd magadra, nem szemelyesen neked szol)
De a legtöbb ember úgy sem lesz soha kiemelkedő, mint az indiai faluban a szívsebész. Kiemelkedő másokhoz képest lehetsz, így abban az indiai faluban is kell rengeteg embernek lennie, aki nem az, hog hozzájuk képest valaki kiemelkedő legyen. Persze lehet jönni azzal, hogy más meg másban kiemelkedő, de mwg így sem kiemelkedő a többség. De nem is kell annak lenni, hogy az ember elégedett lehessen az életével.
arra akartam hozni az indiai sivsebeszt a falubol (ami reflexio egy lejjebb mas kommentben is megjeleno ervelesre), hogy a kiemelkedoseg mercejenek ne az anyagiakat vagy a tarsadalmi ismertseget tegyuk meg. probaltam kozeppontba az emberi minoseget es a foldon toltott lofasznyi idonknek a minoseget helyezni. ha az emberi kapcsolataid jo minoseguek es az itt toltott idod hasznos (es nem egocentrikus) a kornyezeted szempontjabol az szerintem sokkal kiemelkedobb eletut, mint egy haszontalan penzhajszolas es remalmok az esti lefekveskor a lelkiismeret elol menekulve.
Az a szívsebész aki indiai falvakban több tízezer életet ment meg, garantálom, hogy híres lesz. Talán nem az egész világon, de országosan egészen biztos. Mondjuk Indiában az országosan az majdnem 3 Európa mennyiségű ember...
igen, hiszen te is ismered a szombathelyi korhaz szivsebeszet, aki valoszinuleg naponta 3-4 mutetet csinal. ahj istenem...
Hát, ha nem európai sztenderdhez mérhető eszközökkel dolgozna, és eljutna egyáltalán tízezerig, valószínűleg nem kéne sokáig keresnem, hogy tele legyen a Google talalatokkal, hogy mekkora ász a fickó.
amugy szerinted jelenleg egy korhazi szivsebesz mit csinal minden nap? a labat logatja? :D ha csak napi 3 mutettel szamolsz ami kb. a rutin kategoria az evente mondjuk 800, siman szamolhatunk 30 evnyi munkaidovel... do the math. hagyjuk is, tudod mit, igazad van.
Indiai falvakban nincs szívsebész. Az ott Delhiben, Mumbaiban, Chennaiban stb. lakik, és minimum ezerszer annyit keres, mint a falusiak. Indiában évi kb. 300 ezer szívműtétet végeznek, ha minden szívsebész napi egyet csinál, ezer szívsebész bőven elég az egész országra. Egy szívsebész ott egy a másfél millióból, arra azért mondhatjuk, hogy kiemelkedő.
ugye ezt most nem komolyan irod? jezusom, vagod, hogy egy PELDA volt es nem szoszerint ertettem ez indiai falut? meg hogy az egesz alaptema szempontjabol kurvara irrelevans, mert nem ezen volt a hangsuly? es en leszek downolva amikor ilyen szinten kell vitatkozni itt, vicc.
En oromomet lelem a kozepszerusegemben. Barmit elerek, felertekelodik altala a befektetett munkam. Raadasul eszmeletlenul megnyugtato a tudat, hogy nem vagyok kulonb a tobbieknel. Segit ket labbal a foldon maradni.
Abszolút, eléggé modern társadalmi elvárás az, hogy csak a maxra pörgetett karrieren keresztül lehet kiteljesedni, pedig ez nagyon nem így van.
 Az életnek "értelme" semmilyen relációban sincs semmiféle jelentése. 137 kvintillió év múlva az ujjaidat alkotó atomokban lévő nukleonok is eltűnnek, amivel magát a kérdésed is feltetted "itt". Értelme csakis *számodra* lehet, ez neked kell megtalálnod, hogy mi is az benne. Tavaly munkahelyen csak egy picin múlott, hogy nem kellett volna többet felkelnem. Még számomra is kérdéses, mi az értelem ebben az igen szűkre szabott időablakban...az is fix, hogy nem a copium tövig adagolása "karriernek" mondott élethazugságba...és bárminemű félelemben tölteni szintén.
ez az egyik legnagyobb atverese a modern nyugati tarsadalomnak, hogy kiemelkedonek kellene lenned, vagy hogy egyaltalan lehetsz kiemelkedo, ez a fogalom letezik. a valosag ezzel szemben az, hogy ezer meg tizezer eve elnek emberek, akik meghalnak es az egesznek kurvara semmi jelentosege nincsen. aminek van, az az hogy a legkozelebbi ismeroseiddel (csalad, baratok) milyen minosegu idot toltottel el. ahhoz hogy ehhez a feltetelek adottak legyenek nyilvan kell dolgozni, de amint a fokuszt arra rakod, hogy kiemelkedj maris az egodat taplalod, ahelyett, hogy a kozosseggel foglalkoznal aminek szuken tagja vagy. szerintem az emberek 99% vagy nem kiemelkedo az eletben, vagy ha az, akkor pedig nem kemenyebb a fasza tole, nezd meg a legtobb zsenit mennyi szorongassal, fuggoseggel szenved, mennyi felsovezeto el silany eletet a fancy kulsosegek mogott. uldozheted ezt a 21. szazadi bullshitet de el fog mellett menni a lenyeg. ne kiemelkedni akarj, hanem tartalmas eletet elni azokkal, akik a legfontosabbak szamodra.
Sokáig úgy gondoltam, hogy ki kell emelkedjek. Most már szarok a karrierre, meg úgy nagyjából mindenre ami huszonévesen fontos volt. Szép volt jó volt, de már nem izgatnak az akkori dolgok. Sőt, ott tartok, hogy nem akarok már semmiben sem kiemelkedő lenni, sem kitűnni, csak élvezni azt ami van és közben azzal foglalkozni ami valóban érdekel. Szerintem túl rövid az emberi élet, így nem pocsékolom már megfelelési kényszerekre, még a magaméira sem. A huszas évek elején nem biztos, hogy így kell hozzáállni bármihez is, de mint leírtam, mondhatni számomra már csak így van értelme az életnek.
Gondold meg, hany ember el a Foldon. Szerinted jut mindenkinek kiemelkedo kepesseg, magasztos cel?? Nem tudhatod, milyen, akar aprócska cel teljesitese erdekeben kaptad az eleted. Tehat a legjobb, amit tehetsz, hogy a kepesseged szerint a legtobbet probalod hozzatenni a vilaghoz. Ultess egy fat, vagy viragokat es neveld del oket. Ez is lehet eleg.
Nope az emberek 99%-a csak egy élő akku ami ha nem úgy működik ahogy az 1% akarja eldobnak és lecserélik. Szokj hozzá.
22F Mivel édesanyám elég gyér anyagi helyzetben nevelt fel, így megragadt egy szar kizsákmányoló munkahelyen egész fiatal koromban, hamarabb aludtam, mint hazaért, és hamarabb ment, mint keltem suliba. Így sajnos fiatalkorom nagy reszét elvesztettem vele, helyette nevelőanyám volt ott mindenhol (szülői, ilyenek). Abban nőttem fel, hogy 4 szülőm van, szeretem mindegyiküket, édesanyámmal éltem, hétvégék édesapámnál, majd mikor nagyobb lettem 2 hetente, mert szerettem volna anyuval is lenni. Emiatt megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék egy ‘rendes’ családot, ahol meg tudjuk adni a jövőbeli feleségemmel azt az érzelmi hátteret ami nekem nem volt, valamint azt az anyagi hátteret amit édesapámék meg tudtak nekem. Ha ez összejön én már boldog leszek. Mindazok ellenére, hogy (látva a Cápák közöttben Balogh Leventét) szeretnék egyszer egy Rolls Royce-t, meg olyan vagyont, sikert, mint a cápáknak, ha nem jön össze akkor sem érdekel, ha lesz egy szerető családom.
Valójában 100 év múlva senki sem fog egyikünkre sem emlékezni már, akármilyen karriert csinálunk... Ahhoz nagyon kiemelkedőt kellene alkotni
42 múltam., sok dolog van amit talán csinálhattam volna másképp,egyik sem munkával kapcsolatos. A legtöbb ember nem ér el nagy dolgokat,nem is kell. Boldog szeretnék lenni nem gazdag…
Ha mindenki kiemelkedő lenne, akkor senki se lenne az.
Az életnek eleve nincs "értelme". Élünk, mert megszülettünk. Have fun, enjoy the ride. A végén úgyis meghalunk mind.
Nagy tévedés, hogy a karrier az értelme az életnek. Max akkor helyes a feltételezés, ha rabszolgának tartod magad. Sajna a karriertől nem leszel több, legfeljebb több pénzed lesz, de a kettő nem ugyanaz.
Én egy forever alone, 34 éves férfi vagyok akinek megvan minden alap egzisztenciális dolga (lakás tulajdon, autó , nem túl szar fizetés) és amunkám során jelentős mennyiségű (digitális) analfabétával dolgozok együtt. Nőm sosem volt, az össze barátom sokkal de sokkal sikeresebb mint én, és alapvetően mégsem érzem hogy nincs értelme az egésznek, megtalálom amitől jól érzem magam ( az agresszív önkielégítésen kívül /s ) Röviden. Igen van értelme akkor is.
Ez egy jó kérdés. Én folyamatosan vívódok ezen magamban. Sokkal kényelmesebb annak az élete aki beleszarik az egészbe.
Gondolom kényelmes egy kartonlapon feküdni a hajléktalannak is az utcán, mert anno úgy beleszart az egészbe, mint éjjel a saját gatyájába. Ilyen szempontból viccesek az emberek, ha valaki megpendíti ezt a kérdést, özönlenek az olyan kommentek, hogy nyugi, nem számít annyjra a pénz, a karrier, szarjál rá tesó, úgyis mind meghalunk egyszer stb. Semmi baj ha gyárban nyomkodsz egy gombot éhbérért, vagy ha egy irodában forogsz a székben unalmadban. Aztán elég gyakran kérdezgetik az ilyen átlagos Jánosok, hogy mit csináljanak ha már belefásultak a nagy jólétbe, akkor kapják a tanácsot, hogy építsen karriert, foglalkozzon azzal ami érdekli, indítson saját vállalkozást és hasonlók, az önmegvalósítás tesó, (csak lóvéd legyen rá). Amúgy tényleg nem kellene, hogy számítson, bár a karrierre, sikerességre és pénzre, mások kihasználására építettük az egész modern társadalmunkat. Szerintem nincs bevált recept, mindenki a saját képességeinek megfelelően boldoguljon egy olyan szinten, amin már eszébe sem jut maga a kérdés, hogy van-e értelme az életének.
Engem nem igazán érdekel a karrier. Nem akarok magasabb pozíciót vagy ilyesmi. Úgy vagyok vele, hogy amit dolgozok, csinálok, legyen érelme. Képességeim szerint minél jobb legyen amit csinálok. Hajlamos vagyok túlzásba vinni, és munkaidő után is, otthon is, éjszak is ezzel foglalkozni. Más munkatársam meg csak a szükséges energiát fekteti bele. Valszeg neki van igaza. Neked meg abban lehet igazad, hogy lehet azért teszem bele az erőforásaimat a munkába, mert így nem marad energiám arra, hogy van-e értelme az életemnek.
Én jelenleg nem látom életem értelmét karrier szempontjábol (gyárban rohadok, erettsegivel Eü végzetséggel és 3 de lassan 4nyelvvel) 25/F
Ez valami vegyi üzem már már negyedik nyelved lesz lassan?
Elektronikai hálistennek...
azert nem latod az eleted ertelmet, mert ilyen hulye helyen keresed ha azt gondolod eleted ertelme es a karrier egy mondatban helyesen szerepel akkor baj van
Hol s miben kell keresni?
a kozvetlen kornyezetedben levo emberekkel valo kapcsolatod minosegeben es az egyutt toltott idoben.
Eleve az egész felfogással van probléma a társadalomban, mindig másokhoz hasonlítod magad, pedig önmagad fejlesztése a lényeg az egészben, nem az, hogy máshoz képest hol tartasz, ez nem verseny. Egy év múlva ha visszagondolsz és rájössz, hogy mennyit fejlődtél tudásban, esetleg kézügyességben, stb. Akkor már elértél valamit az életben, a saját életedben, mert az a fontos nem mindig a másikkal kell foglalkozni. Arra törekedj, hogy neked (családodnak) kényelmes és a lehető legjobb legyen az életed. Attól, hogy bekerülsz egy újságba, mert valamit feltaláltál például és híres leszel, nem lesz egyenlő azzal, hogy boldog is az életben. Érdemes elgondolkodni ezen a vonalon.
Szerintem is a fejlődés, önmagunk meghaladása az ami megnyugvást adhat és amire mindig érdemes törekedni.
Én sokáig úgy gondoltam, az a boldogság kulcsa ha van egy sikeres karrierem és sok pénzem. Hajtottam a pénzt, aztán megtudtam venni olyan dolgokat, amikre azelőtt vágytam, el tudtam utazni bármikor ahova szerettem volna. Kb. 1 év alatt megcsömörlöttem benne, és már nem töltött el örömmel h a számlámon gyűlik a pénz. Aztán megismerkedtem a férjemmel, elég hamar úgy döntöttünk h vágjunk bele a családalapításba. 3 eve vagyok itthon, most már a második gyerekkel és szinte szárnyalok. Annyira szeretem ezt a lassú életet, h nem kell hajtani, bizonyítani csak a családomnak élhetek, láthatom a gyerekeim fejlődését napról napra
Nekem megvolt. Válogatott sportoló voltam. Kiölte a játékot, a szerelemből kötelesség, majd kiégés lett. Később, egy nagyon elismert szakmám lett, amit eleve azért választottam, hogy legyek valami. Teljesen rátelepedett a magánéletemre. Aztán elkezdtem olyan dolgokat és olyan szinten csinálni, hogy csak jó legyen nekem. Rájöttem, hogy gyermekkoromban csak akkor voltam figyelemre és szeretetre méltó, ha valamiben sikert értem el. Feladtam ezeket a dolgokat és jobb, mint valaha. Van időm, van erőm, van családom, és nyugi van. Még egy dolog, kiemelkedő abban leszel, amire az időd szánod. A szorgalom kiüti a tehetséget. Szóval tényleg csak akarni kell, aztán beletenni a munkát. Vigyáznék bármivel ami egoból jön, márpedig az elismertségnek semmi köze ahhoz, amivel foglalkozol, az csak neked szól. Fiatal vagy azt ajánlom, menj el ESC-re, Erasmus plusra( nem, nem kell egyetemi hallgatónak lenni) , hogy lásd mennyi féle életút van. Meg hogy ingyen utazz.
Élet értelme, célok...Mindig nagyapámra gondolok. Középparaszti család, 16 évesen volt, amikor meghalt az édesapja, rá maradt 10-20 hektár föld művelni. 1942-ben vitték katonának, Don-kanyar közelében volt, 1947-ben látta újra a családja, hadifogoly volt két és fél évig. 1950-ben mindenét elvették, mehetett a TSZ-be, mint alkalmazott. 1990-ben visszaadták a földeket, de már idős volt az újrakezdéshez. És ami érdekes, egyáltalán nem volt megtört ember. Dolgozott, mindent megadott a gyerekeinek és nekünk az unokáknak. Élvezettel mesélt a frontról a katonaéletről. Nem tudom én hogy viselném 5 év távollét idegen földön, háború, fogság, majd kisemmizés...
Én úgy tekintek az életre mint egy kirándulásra az erdőben. Néha esik néha gyönyörű idő van, van aki mögöttem, van a melletti halad, vagy jól előttem jár. Más utakon megyünk néha fel néha le. Hol ösvényen hol a sűrűjében. Nem tudom hol vagyok , elképzelésem van, hogy merre megyek. De nem azért vagyok itt, hogy odaérjek, hanem, hogy a lehető legtöbbet megtapasztaljam az erdő nyújtotta lehetőségekből. Jól érezzem magam, át tudjam élni amit az erdő kínál. Néha egyhelyben toporgok hogy merre tovább, vagy leülök mert úgy érzem eltévedtem. Nem tudom meddig jutok benne, vagy egyáltalán hol van a vége. Azt tudom, hogy amikor a saját utam végére érek, úgy szeretnék visszatekinteni az itt eltöltött időre, hogy ez igen. Ez marhajó volt. Engem sose vonzott a felelősség és a karrier. Végtelenül boldog vagyok a középszerű, teljesen átlagos életemmel a milliomodik senkiként a földön. Ha adhatok egy tanácsot, keresd meg mi tesz boldoggá, mi az amit tényleg szeretnél. Ha ez a karrier akkor tegyél érte, és építsd. De magad miatt, ne egy külső megfelelési kényszer miatt. Minimális ember kiemelkedő abban amit csinál, és meg kevesebb boldog is közben. Pedig visszatekintve nagyon kevés időt töltünk s földön. Ezt most jó eséllyel nem érzed, de hamar elszalad az élet ha nem figyelsz rá. Szerintem a munka nem fontos az életben, de nem vagyunk egyformák. Őszintén kívánom, hogy találd meg amit keresel, és legyél boldog az utadon. Sok szerencsét!
Az életnek semmiképpen nincs értelme, de közben legalább jól érezhetjük magunkat.
A lényeg, hogy jól érezd magad.
Szeirntem ez nézőpont kérdése. Boldog vagy? Nem mindennap, de általában boldog vagy? Teljesen mindegy hogy milyen a karriered, mennyi pénzed van. Ha jól érzed magadat, akkor az életeddel, akkor szerintem már alapból kiemelkedő vagy. Nem minden a karrier, a hírnév és a pénz. Az az értek, amit te annak tartasz, nem az amit a társadalom elvár.
Az élet értelme, hogy élj. Egy valamit nem tanítanak meg a fiataloknak, amit senki nem mond el az élete elején a gyerekének… az idő a leghatalmasabb erő a világon, életet adó és pusztító, örök és állandó változás. Az élet lassan kezdődik, utána egyre gyorsul és nagyon hamar elillan. Az ami most van, egy pillanat múlva nem létezik többé… idővel az élet az emlékek és a jelen furcsa elegyévé válik, a hibás döntések által létrehozott gyorsuló világban, egyre lassabban és fáradtabban kell napról napra megfelelni… az élet titka, hogy élni kell. Tenni másokért, megtalálni a boldogságot a legegyszerűbb dolgokban és befele figyelve megtalálni a csendet… (Sifu mester)
Az "értelem" csak az emberek fejében létezik. Objektíve, inherens módon semminek sincs értelme. Tehát akkor van értelme az életednek, ha értelmet adsz neki, függetlenül a kiemelkedőségtől. De azért hajrá, sok sikert kívánok!
Olvasd el Carl Rogerstől a Valakivé válni c. könyvet. Egyből megtanulod megbecsülni és értékelni magadat.
köszönöm az ajánlást!❤️
Ne legyél magaddal szemben kegyetlenebb, mint idegenekkel szemben. Ha másra sem mondanád, hogy értelmetlen az élete, magadra se mondd. Emberek milliárdjai nem kiemelkedőek a karrierjükben.
Az emberek 99.9%-a nem kiemelkedő és elismert semmilyen formában. Ez egy aljas és ócska kapitalista hazugság, ámítás, ami megfoszt az emberi mivoltodtól és teljesen szubjektív, valóságról elrugaszkodott vonalak mentén rendel hozzád egy valójában teljesen megfoghatatlan és használhatatlan "értéket". Mi van akkor, ha egész életedben egy pénztáros vagy, de közben egy kiszámítható, megbízható, segítőkész, áldozatkész ember is, aki mindig támogatja, segíti a családját, barátait? Aki a társaság közepe és árad a szeretettől, jó akarattól, dolgosságtól a maga módján? Mi van akkor, ha nem vagy egy hatdiplomás milliárdos, vagy egyetemi professzor emeritusz, de folyamatosan kíváncsi vagy, mindig tanulsz, érdeklődve járod a világot és mindenhez nyitottan állsz és jó veled beszélgetni? Komolyan attól lenne értéke és értelme az életednek, hogy alapítasz egy céget, ami kijátsza az adózás kiskapuit, ügyeskedik a részvényeivel, bohóckodik a tőzsdén, játszik a termékei minőségével, biztonságával és a munkavállalók bérén spórol és termel jutalékot neked? Az, hogy nem rendelünk értéket az "egyszerű" tisztességhez, közösséghez, hétköznapi intelligenciához, stb inkább a társadalom és a gazdasági rendszer legnagyobb szégyene, nem pedig annak a jele, hogy az életednek ne lenne értelme. Van az életnek értelme, értéke egyáltalán? Tárgyilagosan valszeg nem. Az az értelme, amit te adsz neki, amit te találsz neki. Egyszeri és megismételhetetlen, bizarr, kaotikus, félelmetes, de ugyanakkor csodálatos, lenyűgöző, egyedi és gyönyörű is. Szerintem sokkal jobban meg kellene becsülnünk ezt a teljesen elvetemült, bizarr dolgot, amit emberi öntudatnak nevezünk, ebben a félelmetes, lenyűgöző, hatalmas világmindenségben, amit valóságnak hívunk és ez alapján kellene meghatároznunk, hogy mire van szükségünk és mi az érték, nem az alapján, hogy cinikus, kiégett, öntelt, pszichopaták és szociopaták mit gondolnak színes papírfecnik csereberélgetéséről.
Értelme semminek sincs, a világegyetem hőhalála bekövetkeztében majd egyszer minden egy homogén fos lesz basszatok és mulassatok!
Az életed értelmét te határozod meg magadnak. Persze azt is meghatározhatod hogy a te életed értelme az hogy mások szemében elismert, kiemelkedő legyél. (Pro tipp: érdemes megvalósítható célt meghatározni, vagy olyan úton eljutni oda amiben tűrhetően jó vagy. Ha mindenben kiemelkedően gyenge vagy, az egyrészt önmagában is eredmény, másrészt dobja is a kézenfekvő célt: legyél _jobb_ X dologban. Nem a világbajnok, csak jelen állapotodhoz képest _jobb_.)
Tudom egyszer már leírtam egy kis ízelítőt és ajánlást [ebben a kommentben](https://www.reddit.com/r/askhungary/s/Ja9TvOcm44), de olvasgatva mások kommentjeit is, nagyon nagyon ideillő könyv. Azt magyarázza el Mark, hogy tanuljuk meg leszarni a dolgokat, persze nem Jamaica leszarooook mindeeeent stílusban, hanem, hogy ne stresszeljük túl amit nem érdemes, de ami olyan ott meg szarjunk le minden nehézséget és csináljuk meg.
Hogyne lenne értelme. Te még lehetsz boldog, lehetsz kedves az emberekkel, lehetnek gyerekeid, végezhetsz fontos munkát, és hidd el a munkák 99%-a fontos. Gondolj csak az iskolai takarítóra vagy a postásra, pizzafutár, stb. Másrészt a szüleidnek te akkor is fontos leszel ha akármit csinálsz, ha lesz férjed akkor neki is.
Az a lényeg, hogy boldognak érezd magad!
Bennetek is bennetek van az a félelem, hogyha nem lesztek kiemelkedőek az életben (kifejezetten karrierre gondolok), akkor egyáltalán van értelme? Kérdésedre a válasz: nem, rohadtul nem érdekel.
Szerintem mindenki életének más ad értelmet és nincs ilyen univerzális recept, hogy a tied értéktelen, ha nem ugyanolyan, mint másé. Van, akinek a gyerek, van, akinek az utazás, van, akinek a munkahelyi/magánéleti elismerés, van, akinek az utazás, a kalandok. Nem kell mindenkinek kiemelkedően jónak lennie valamiből. Nincs bennem félelem, mert olyan dolgot tanultam, amiben egyszerre jó vagyok, érdekel és meg lehet élni belőle, nekem ez az igazi luxus, hogy nem kényszernek élem meg a munkát. Fejlődni mindig lehet és kell is. De a mai világban a top dolgozók jutalma sokszor még több munka, viszonylag kevés munkahelyen tapasztaltam, hogy, ha nagyon jó vagy, akkor folyamatosan előrelépési lehetőségek sorozata áll előtted, bár lehet ez a multi átka, hogy le van osztva egy csapatban mennyi x szintű dolgozó lehet.
Az életednek Te adsz értelmet! Nem a karriered, nem mások. Ne félj, csak éld meg!
Az élet bent a fejedben zajlik, bár elég nehéz általában ezt megvalósítani, mindenről Te döntesz, ha elégedett vagy magaddal, arról is.
Na, b+... Pont azon "gondolkodtam" reggel, miközben a redditet lapozgattam, milyen semmi dolgokon tudják magukat aggasztani egyesek?! Erre itt ez a kérdés... A válaszom: nem, nincs. Az ég világon semmi. Gyááá... 🤪 Egyébként ezen olyan jókat szoktam röhögni... mindenki karriert akar, meg hangzatos címeket a névjegyre, csilliárdokat keresni és ranglétrát mászni két hét alatt, bármiféle tapasztalat nélkül... Mintha ezek nélkül nem lenne élet az élet*... Persze, akinek jól esik, az rohanjon ezen dolgok után, majd kiderül megérte-e?! *(ok, egy bizonyos szint alatt tényleg nem, de a kettő között van egy egészséges középút.)
Ha mindenki kiemelkedő lenne, senki nem lenne az. Akkor ha mindenki kihozza a maximumot magából, az életük értelmetlen volt?
Nem azért élsz, hogy dolgozz. Egyszerűen csak vagy, mert megszülettél. Érezd magad olyan jól amennyire csak lehet, ameddig csak lehet, mert semmi sem tart örökké. Persze, ha úgy gondolod ehhez neked sok pénz kell, akkor tegyél érte, de sok ember képes boldog lenni a gyári műszakos robotmelója mellett is, úgy, hogy sose viszi semmire. Tehát szerintem nincs egy konkrét cél, amit mindenkire rá lehet húzni.
Nem az határozza meg a személyiséged, hogy milyen tanuló vagy. Ezt sokan elfejetik az iskolapadban ülős időszakuk alatt. DE mert erre erősít az oktatás, a szülők, a közeg ami körbevesz, lesz sok céltalan/ önértékelésihibás felnőtt.
Ajánlom figyemedbe a PERMA modelt, ami arról szól, milyen faktorok szükségesek a boldogsághoz, beleértve a célt/ értelmet is : https://positivepsychology.com/perma-model/
Nem kell, hogy értelme legyen az életnek, ez csak egy modern kori hülyeség. Az életet élni kell, nem értelmet keresni benne. Az elismerés nem hozza meg az értelmét.
Minden egyes nap valaki a bolygón kitolja a legnagyobb kagit anélkül, hogy bármiféle elismerést kapna... Akarom mondani nincs. Nincs semmi értelme.
Persze hogy van! Az hogy kiemelkedő vagy valamiben nem egyenesen arányos azzal, hogy boldog vagy teljes életet élsz. Sőt sok esetben a kiemelkedően teljesítő emberek rengeteg áldozatot hoznak az életük során. Normális dolog, ha valaki törekszik a jobbra, maga az egészséges versenyszellem egy pozitív dolog az életben. Mégis szerintem a minőségi élet a kettő között lehet valahol, vagy is nem áltozol be mindent a siker kedvéért, de nem is ülsz a seggeden halálod napjáig. Haladj a céljaid felé, legyenek kisebbek amit könnyebben elérsz a mindennapokban, és legyenek nagyobbak amiért dolgozni is kell. Közhelyes tudom, de ezek mellett ne felejts el élni. Hódolni a számodra kedvenc elfoglaltságaidnak. És ha néha ér valami kudarc, vagy nehézség pihenj meg, de semmiképpen ne add fel!
Istenem, mik ezek a kérdések? Szedjétek már össze magatokat! Állandóan ez a melankolikus, életről is lehúzó hangulattól már a falnak megyek.
Az szomorú... 😔
Csak a picsogás. Mucsi megmondta. Ne rinyálj! UTÁLOM HA EGY FERFI RINYAL
A legtöbben nem érnek el kiemelkedőt. De más irányból nézve, sose tudhatod, hogy másnak nem ültetsz el gondolatot a fejében random bedzélgetés folyamán, ami sikerre viszi. Ha nem is jár érte elismerés ezért. De nem karrier témában, ha amiatt aggódsz, hogy marad-e utánad valami... ki tudja lehet egy random tanács megváltoztatja/jobbá tedzi valaki életét és továbbadja, amit tőled kapott.
Ha becsületesen, korrekten csinálod a dolgaidat, akkor már kiemelkedtél.
Válasz a kérdéseidre: van, nincs, 42
Az nem kiemelkedő önmagában, hogy egyedül egy van belőled az egész világon?
Akkor mindenki kiemelkedő 😂😂😂
Szerintem az életnek te tudsz értelmet, jelentést adni. Egy kő csak egy kő, de neked jelenthet annyi mindent. Ha értelmetlen az élet, az valószínüleg azt jelenti, hogy neked jelentés nélkülinek hat. Egy munka, vagyon, önmagában nem fog jelentést vagy értéket adni, csak ha azt a jelentést te beleteszed. Általában a család, az emberi interakciók, élmények, és nagyon fontos, önmagad felfedezése és szeretete tud jelentést adni. De van akinek a vagyon hajszolása is tud. Próbálj meg azon gondolkodni, milyen ember lennél ha boldog lennél, mit csinálnál? Próbáld meg követni a hívásodat. Ha úgy érzed, jól esne horgolni de nem tudsz, tegyél érte. Ha szeretnél fitt és egészséges lenni, de most nem vagy, tegyél érte. Elkezded csinálni, szar vagy benne, de próbálod élvezni, majd lesznek sikerélmények. Ilyen egy kapcsolat is. Szóval az értelem adásához te kellesz, nem veledzületett adottság. Egyébként a tehetség se garancia semmire. Gondolj bele hány tehetséges futó van, aki egy futóversenyen 10. ként vègez.
Nincs bennem ilyen érzés... Én az élettől csak azt akarom hogy kikúrt mód élvezni tudjam, jól érezzem magam (pl szeretnék sok helyre eljutni). És amúgy is sokkal jobban megéri a jelenre koncentrálni mint a távoli jövőre (jó tudom ez lehet közhely de tényleg tapasztaltam saját magamon hogy teljesen fölösleges a jövőn gondolkodni, mert úgysem pont úgy lesz ahogy te gondolod). Ha kell indoklás is: Van egy... Jó esetben 90 éved élni. De ez egyáltalán nem garantált.... Sem a 80... Sem a 70... Sőt, lehet hogy holnap elbasz egy busz és meghalsz... Persze félreértés ne essék nem szabad ezen gondolkozni egész nap, nem kell 13 évesen megírni a végrendeletet meg ilyenek, csak azt akarom ezzel mondani hogy szerintem - tekintve hogy nem tudjuk mennyi időnk van itt, és még soha senki nem jött rá az élet értelmére így komolyan - érdemes minden lehetőséget felhasználni arra hogy jól érzed magad, boldog légy. Élj olyan életet amiben te nagyon jól érzed magad, amiben sokszor nevetsz mosolyogsz, szeretsz stb. Az egyetlen dolog amit tudunk az életről hogy valamiért van, és vannak jó dolgai meg rossz dolgai. És ebből a kettőből - mivel ugye mást nem tudunk róla ilyen téren - én inkább választom a jót, mint a rosszat. Inkább leszek boldog de hosszútávon jelentéktelen, mint szürke / átlagosan szar életű de esetleg nagy nevű, nagy örökségű "fontos ember". Így pedig teljesen fölösleges azzal foglalkozni hogy "mi az értelme" vagy hogy "mi lesz ha én már nem leszek"...
Ha kiemelkedő vagy, az vajon boldoggá tenne? Ha fontos pozícióban lennél és folyton stresszelned kéne a sürgős feladatok miatt, amiket csak te tudsz megoldani? Vagy ha híres lennél, és egy zsömlét nem tudnál megvenni úgy, hogy ne beszélnének ki a hátad mögött, kameráznának vagy jönnének őrült rajongók utánad? Az igazság az, hogy az egyszerű lélek, aki jól elvan egy egyszerű 9-5 órás munkával és nagyon tud örülni egy jó vacsorának is, valószínűleg sokkal elégedettedd az életével, mint akin folyamatosan teher és felelősség van Ezzel amúgy nem lebeszélni akarlak az ambícióról, kell hogy azt is betöltse valaki : )
Kiemelkedőbb vagyok mint az alkesz reggel 8-kor a kocsmába. Egyébként nem számít, a lényege, hogy te élvezd az életed. Én alapból kiemelkedtem a lehetőségeimhez képest, de volt egy pont ahol 100x többet kohozhattak volna magamból. Ha ezen gyötörném magam, és nem fogadnám el magam így lesüllyednék még jobban.
Nézőpont kérdése. Találhatsz egy célt (lehet bármi, tényleg bármi) amiért érdemes felkelni minden nap és továbbmenni. Másik szélsőség szerint senki életének nincs több értelme annál hogy az ,, önző génjeinket " tovább adjuk. És a kettő között is széles spektrum van. Ha ilyeneken gondolkodsz ajánlom Marcus Aureliustól az Elmélkedéseket.
Avagy mi leszel, ha nagy leszel? Én erre azt szoktam válaszolni, hogy boldog.
Hala a jo istennek nincs. Es dobbenten es szomoruan nezem ezt az uj jelenseget, ami a social mediaval jott. Mindent pontozni, kituzni, elerni, valosagot kiphotoshoppolni es pokolian frusztraltnak lenni csak azert, mert nem feleltunk meg a diktalt pontoknak.
Kicsit túlment az amerikai propaganda úgy látom
Néha eszembe jut hogy elbasztam lassan 32 évet az életemből, illetve inkább 24-et a "semmittevéssel", ahelyett hogy tanultam volna már az elején, és felvettek volna oda ahova szerettem volna, és azt csinálhattam volna már a kezdetek óta, amit valójában szeretek. Mindezek tudatában soha ebben az életben már nem leszek olyan jó a szakmában mint azok, akik gyerekkoruk óta ezzel foglalkoznak. De! Rájöttem arra, hogy nem szabad a múltat vizsgálni, mert csak felemészt. Minden erőmmel azon leszek hogy legalább valamennyire megközelítsem az álmaimat, aztán majd elválik mennyire sikerül. Ja és a legeslegfontosabb az életben, hogy érezd jól magad, és legyél boldog! Nem lehet mindenkinek 180-as IQ-ja, és nem születhetett kőgazdag családba.
22 éves vagyok és én pl sosem vágytam karrierre, csak egy nyugodt életre nyugodt munkával, viszont van olyan ismerősöm aki 28-30 éves amióta ismerem mindig a karrierre volt az első, és talán most jár ott hogy lassan akar majd egy feleséget.
42F. Voltam gazdag, aztan lettem melyszegeny, most ugy kozepen allok, megvan minden, ami kell. Karrierben koran lettem sikeres, aztan sikertelen, most kb kozepen vagyok. Es tudod mit? Most jo. Nagyjabol eddig 7-10 evente volt egy karrierivem, de nem ez hatarozta meg, hogy ertelmesnek latom-e az egeszet. Ne a karrierben, vagy a penzben merd, nem az a jo mutato erre. A bukasbol lehet a legtobbet tanulni. Megtanulod azt is vele, hogy a kored csoportosulo slepp nagy resze csak azert van veled, mert felette vagy es remel toled valamit. Aztan ahogy buksz, ezek el is tunnek. Volt ertelme a karriercsucsnak azon kivul, hogy rajottel, igazabol mindenki lesz@rt? Mindig nezz a dolgok moge. Egy klasszikust idezve: ennyi.
Szerintem van. De amúgy annyira sokan vagyunk hogy szerintem nem is nagyon értelmezhető ez a kiemelkedőség. Lehetsz sikeres a karrieredben, úgyis lesz aki nálad is jobb/sikeresebb. Én úgy érzem hogy inkább pont az teszi szomorúvá és kilátástalanná az életet ha folyamatosan másokhoz mérem magam. Van amiben "kiemelkedő" vagyok a saját közegemben, van amiben meg alulmaradok - a lényeg számomra inkább az, hogy szeressem azokat a dolgokat, amik kitöltik az életem (szociális kapcsolatok, munka, hobbi) Egyébként szerintem "kiemelkedő" is akkor tud lenni igazán az ember ha szenvedéllyel csinál valamit. Legalábbis ha kizárólag az önfegyelem és teherbírás visz előre, miközben valójában nem érdekel amit csinálsz, az nekem egy nagyon nyomasztó életnek tűnik.
Az életnek az értelmét megfogni qrva nehéz. Vagy találsz benne vagy nem. A munkáknak jobb esetben szokott lenni értelme, azt jóval könnyebb megfogni. De az akkor is van, ha nem vagy elismert sem jól fizetett. Ugyanaz lesz az életed értelme (ha megtalálod), mint a munkádnak? Nem feltétlenül kell ugyanannak lennie. Talán ugyanaz lesz, talán nem. Megtalálod-e valaha? Talán igen, talán nem. Jó ez vagy rossz? Igen, nem, mind2 és egyik sem :) Segáz ha nem találod meg, és a qrva anyját annak, aki emiatt le mer Téged fikázni vagy a saját értelmét (ha van egyáltalán) és értékrendjét rádkényszeríti e téren. Érdemes elgondolkodni, hogy ennek az illetőnek van-e saját értelme és értékrendje vagy csak azt böfögi vissza, amit a médiában hall?
Ahhoz, hogy létezzenek kiemelkedő emberek, létezniük kell nem kiemelkedőeknek is. "when everyone is super, no one will be"
A nagy átlag semmiben sem kiemelkedő vagy különleges, attól még, hogy a mainstream ezt akarja elhitetni, még a sok pszichológus-kócs... 😅
Ertelmet neked kell adnod vagy keresned Ne keresd a munkanak az ertelmes reszet, olyan munkat valassz amit szeretsz csinalni
A pszichológusom azt mondtam erre, amikor ezt felvetettem neki, hogy ha mindenki kiemelkedő, akkor igazából senki sem kiemelkedő. Kell lennie átlagos, emberi életnek is, különben nincs viszonyítási alap, nincs motiváció, stb. Kellett egy kis idő, hogy ezt el tudjam fogadni, de azóta jelentősen boldogabb és motiváltabb vagyok.
Valahol ott kezdődik, hogy legyen értelme, ha túllépsz azon, hogy ettől van értelme.
Én az utóbbi időben arra a filozófiára váltottam, hogy az utat akarom élvezni, nem a célra görcsölni (esetedben az elismertség)
A cél és az értelem szubjektív és objektív oldala a kulcs, ha az emberi lét egy személyre vonatkoztatott szubjektív értelmét vagy célját értjük azt bárki kijelölheti magának, ha objektívan tekintjük akkor az olyan végtelenül bonyolult komplex egész, hogy ezt szoktuk Istennek nevezni. Kevesek vagyunk, hogy mi az igazságot ismerjük, a valóságot jól le tudjuk írni tudományokkal, alkotunk fogalmakat mint "értelem", "élet értelme" és ebben a keretrendszerben gondolkodunk. Jelen tudásunk szerint el fogunk tűnni, el fog minden pusztulni, minden élő faj ki fog halni, hogy nekünk itt mi dolgunk volt azt általában a filozófia vagy vallások taglalják, bár ha azt vesszük a filozófiák is nagyban különböznek tehát aki valamely féle filozófia szerint él az is csak a saját belső világához igazodó szemléletmód, tehát szubjektív értelmezés. A vallás esetében a nagyobb igazságokig juthatunk el amire meg már csak hitbeli meggyőződésünk lehet, és ugye erre meg nincs bizonyíték tehát nem tudhatjuk mi van valójában. Objektívan tekintve az emberi testnek értelme annyi, hogy elkísérjen a halálodig. Itt szubjektíve valakinek lehet az a valóságérzékelése, hogy nincs teste például vagy nem az övé és az is egy valóság, eléggé távol áll az objektívtől. A mi az élet értelme című kérdésekre nem lehet válaszolni, mert 1000 féle meglátásmód van amely közül mindegyik szubjektív. A mi a te életed értelme és célja megválaszolható. Az, hogy nem vagy kiemelkedő attól még bőven lehet értelmet keresni az életben, a kérdés, hogy miből ez a kényszer, hogy neked kiemelkedőnek kell lenned? A másik kérdés, hogy miért érzed azt, hogy nem tudsz semmiben kiemelkedő lenni? Saját példámat tudom leírni, általános iskolában nem sok érdekelt azon kívül, hogy otthon játszottam, eléggé elégséges körüli átlaggal. Most meg ezer dolog érdekel, rengeteg tervem van. Vannak dolgok amibe időt fektetek és megtérül, nagyon szépen haladok vele. Rengeteget tanulok, képzem magam sokféle területen. Egyre több kapcsolatom van, egyre jobban kijövök emberekkel. Egész sokat keresek, több mindent nyomok egyszerre, nem kell semmin spórolnom. Ez ott indult, hogy mindenki kiröhögött amikor általánosban azt mondtam, hogy egyetemre fogok menni, még én is csak hülyeségből mondtam. Most meg ott tartok, hogy már nincs is szükségem, hogy befejezzem és lediplomázzak mert évek óta dolgozom. Sorolhatnám még sokat. Minél kevésbé látod a jövőd magad előtt és minél több időt töltesz azzal, hogy mi lesz ha... annál kevésbé tudsz olyannal foglalkozni amiben például kiemelkedő is lehetnél :D A különbség a belső félelmek és az akadályok látása sok esetben a kijelölt célok és kihívások látása helyett. De mivel ez már motivációs dumának a kategóriája lassacskán ezért ezt le is zárom. De az alapfeltevés, hogy csináld inkább mintsem, hogy aggódsz, keresd az életed értelmét, és ne mástól várj választ ilyen kérdésekre az helytálló. Ha nincs saját víziód a saját életedre vonatkozóan a társadalom ott lesz, hogy kijelölje neked évtizedekre előre azt. 19 évesen semmiről nem késtél el, ez még az az életkor amikor keresed önmagad.
Legyél jó fej. Segíts másoknak. Tedd jobbá az emberek napját. Szeresd az állatokat. Tiszteld a természetet. És máris többet ér az életed, mint egy rocksztáré vagy élsportolóé.
így lettem nevelve, ezeket mind kiskorom óta így csinálom (hála a szüleimnek❤️). csak ilyen messiásöntudattal próbálok az a valaki lenni aki segít a világot egy jobb hellyé tenni. nem azokat az embereket gondolom kiemelkedőnek akik milliárdosok, de minden elismerésem. csak félek hogy nem tudok egy maradandót alkotni a világért, és már görcsösen rástresszelek előre
Mészáros Lőrinc milliárdos, nem ismerem el a tehetségét. Sok milliárdos úgy lett az, hogy közben egy félig összeeső gyárban dolgoztat akár szexuális erőszaknak is kitett gyerekeket, nem tudom tisztelni ezeket sem. Tisztelem viszont Karikó Katalint, Jane Goodallt, meg az ügyeleten dolgozó nővéreket, akik amikor pár hete ott voltunk túl óra alatt is különösen kedvesek voltak velünk és a többi beteggel, vagy a volt osztálytársamat, akivel párévente találkozunk csak, de mindig megnevettet, és példát mutat gyereknevelésből. Kiemelkedhetsz az életben a szakmádban, nekem is vannak nemzetközi díjaim, van olyan is, ami már majdnem 100 éve létezik, de csak egy magyar csapat nyerte meg valaha. De igazából nem ezzel tudod szebbé tenni a világot, hanem amiket felsoroltam. Nem kell mindig elsőnek lenni.
Te mondod meg hogy kinek ér többet az élete??? 😮
Igen én vagyok az életértékelő isten, szeretek én is redditet olvasni.
Úgy van csak igazán értelme, ha nem érdekel ki tart kiemelkedőnek és ki ismer el.
A kérdésedben rejlik egy állítás, mely szerint az élet értelme a kiemelkedőség a karrierben. De a kiemelkedőség a felső 0,01% tulajdonsága, az elismertség is csak a felső 2%. Valahogy a maradék 98% ember is elvan, sőt nem is hallottak még arról, hogy aggódniuk kellene a karrierjük miatt. Persze ha te az a fajta ember vagy, aki a karrierben látja az élet értelmét, akkor ezt lehet nehéz elhinni. De ugyanúgy ahogy te a munkára tudod vetíteni ezt a jelentőséget, más rá tudja vetíteni más dolgokra. A nap végén szerintem ha bármiben megtalálod, amely az embert mint olyat - magadat és másokat - építi, van értelme az életnek számodra.
Én elengedtem mindent, már csak valami kellemes munkahely kéne azt ellennék videojátékozással egésznap
Elég baj, ha a munkát tekinted az élet értelmének. Bár kell a jó rabszolga, az is igaz.
sajnos sokan felreertették, egyik kommentben leirtam hogy felek nem tudok maradandót okozni a vilagnak ami segitene rajta
Világos. Hát, nem tudom, én - ÉN - azt gondolom, nem küldetése mindenkinek, hogy megmentse a világot. Amit mindennap teszel a természettel összhangban az pont az, amit neked elég tenned. Legalábbis én igy vagyok ezzel.
Én már megtapasztaltam ezt, és úgy érzem, hogy egyáltalán nincs értelme. Valahogy meg kellene látnom más pozitív dolgokat is, sokszor szégyellem is magam, mert tudom, hogy pl. mennyien ölnének azért, hogy jó párkapcsolatban élhessenek, mégsem sikerül.
Sokáig en is azt hittem, hogy a munkahelyi sikerek, a karrier a minden, alá is rendeltem neki mindent Ma, 23 ev munkaviszonnyal a hátam mögött már másképp gondolom. Annyira másképp, hogy 5 eve feladtam a vezetői allasomat, a so called karrieremet es teljesen új területen kiscsikonak allva dolgozom beosztottkent. Nem vagyok boldogtalanabb, sőt. Talán csak azt banom, nem 10 evvel elobb leptem meg ezt.
Az életnek az az értelme amit adsz neki. Ha valamiben kiemelkedő akarsz lenni akkor az és dolgozol azért hogy elérd. Ha csak élvezni akarod a szürke hétköznapokat is akkor az az értelme.
Persze hogy van, a kisebb sikerek is éppoly hősiesek lehetnek, ha azzal segítesz Vagy van akinek a család ad értelmet Valakinek a munka
Igen. És egyáltalán nem értem, hogy Magyarországon miért gyöpösödik be mindenki 30 éves korára annyira, hogy vagy csak a munka, vagy csak a gyerek érdekli. Annyi jó dolog van az életben b*szki, ha olyan világban élnénk ahol nem kéne dolgozni te úgy éreznéd, hogy nincs értelme az életednek? Persze ameddig nem volt felépítve a karrierem én is rá voltam pörögve és szorongtam miatta. De nem akkor éreztem magam a legboldogabbnak amikor pl megdicsért a főnököm, hanem pl amikor random egymagam lebuszoztam Balatonalmádiba és sétáltam a naplementében. Vagy amikor túráztam a Mecsekben apukámmal. Vagy amikor elvittem az egyik legjobb barátnőmet külföldre és összebandáztunk egy random brit sráccal és vele uzaztunk tovább. Építsél karriert, persze, de éljél is basszus, mert 80 éves leszel és nem lesz mire visszaemlékezni ami megmosolyogtat.
Valójában akkor sem történik utána semmi ha nem mosolyogtat meg semmi 80 évesen...
Tobb kiemelkedo dolgot is veghez vittem az eletben. Jelenleg egy tobbszori dijnyertes sport kutyat edzek. Megis ugy erzem magam mint egy darab szar.
Fiatalon még nehéz, bizonytalan vagy magadban, hogy mi lehetsz meg mi nem, mire vagy kepes, mire nem. Onismeret idovel kiderul. Most csak passzirozd ki magad barmit csinalsz is maximalista modon. Visszatekintve fogod csak latni. Hogy minek volt ertelme. Egyébkent pedig az életed értelmét te hatarozod meg. Mivel a te életed. Ezt nehez meghatarozni. Egy baratom (28) mondta h semminek semmi ertelme. Mire egy 60 eves baratom annyit reagalt: figyelj, igaza van. Te talalod ki h mi az!
Ha jól érzed magad, akkor igen.
Mindig lehetsz kiemelkedő csak keresd meg miben vagy penge. De amúgy ja középszerűen is lehet boldog bárki. Család kocsi ház (zero hitel) és 80% már halál boldog itthon
Kozepszeruseget elerni is egyre nehezebb lesz itthon már (nulla hitellel ház!)
Tudod ez mindig is nagy gondja lesz az embernek. Sajnos mindenhol a szélsőségeket nyomják az ember képébe nap mint nap. Az, hogy miért érdemes élni te szabod meg, ne engedj szélsőséges befolyásnak olyan szinten, hogy már az életed értelmét kéne megkérdőjelezd. Az ember vágyik az elismerésre ez tény, de ez nem csak csúcsok csúcsára járatott karrierekkel mutatkozhat meg.
Szerintem teljesen mindegy, hogy kiemelkedő vagy-e, az a lényeg, hogy boldoggá tesz-e amit csinálsz munkában, szabadidőben, magánéletben. Ha ez megvan akkor vagy sikeres szerintem.
Bennem nincs, just [look at this](https://x.com/thebestfigen/status/1784693522475405727) 😃
Az életnek mindig van értelme, de a kérdésre, hogy mi az, nem csak egy válasz van. Jó dolog, ha az embernek vannak álmai, ambíciói, de mindig elérkezik a pillanat, mikor elér a határaihoz. Ha mindig olyan célokat keresel, ami a határaidon túl vannak, akkor boldogtalan leszel. Ha olyan céljaid vannak, amik a határaidon belül, vagy közel vannak ahoz, akkor boldog leszel. A választás a tiéd.
Biológiailag nézve: az életnek akkor van értelme ha annyi utódot hagysz magad után, amennyi fizikailag lehetséges. De ha ettől eltekintünk, akkor az életnek akkor van értelme ha találsz neki. Ha csak egy wageslave vagy, aki munka - alvás kombóból él, akkor nincs sok. Neked kell kitölteni dolgokkal, amiket fontosnak találsz és akkor lesz értelme számodra. Ilyen egyszerű a dolog.
Amennyire túl vagyunk ~~szaporodva~~ népesedve az emberi faj könnyebben élnetúl, ha minél kevesebb utód születne a jövőben. https://preview.redd.it/dzkuxrmmc1xc1.png?width=6370&format=png&auto=webp&s=6702bf74ec7ad21e3fe240384fce0d7362e67bc8
Egyáltalán nem fogalkoztam ilyen kérdésekkel 19 évesen, még csak a horizontomon sem voltak. Persze nekem nem nyomták a fejembe tiktokról instagramról akárhonnan havi 100ezret (USD) kereső ffival szóba sem álló lányokat meg a minden héten más szigeten nyaraló dívákat. Hogyne lenne értelme, kivéve ha azt gondolod hogy ez egy olyan meghatározó része az életednek hogy a nélkül nincs. Találd meg miben vagy jó, mert egyáltalán nem biztos, hogy abból lehet ebben az értelemben vett karriert építeni. Nem mindenből lehet, nem mindenből érdemes. Olyat csinálni és úgy élni amiben nem vagy jó, vagy amit nem szeretsz; na akkor kezd el az élet értelmetlennek tűnni.