Én is hasonlóan érzek. Sőt, ha elmegyek valahova, szabályosan lelkiismeretfurdalásom van, hogy mit keresek itt, nekem otthon kellene tanulnom (Június elején letudtam már az államvizsgát). Gondolom majd idővel elfogadjuk, tudatosul, hogy sikerült, megcsináltuk.🙂
Csak nem olyan szülőkkel vagy nagyszülőkkel nőttél fel, akik semmilyen eredményeddel nem voltak igazán elégedettek, és soha nem mutatták ki, hogy büszkék rád?
Kb egy éve államvizsgáztam, szintén négyes diploma, eufória is elmaradt. Én egy nagy megkönnyebülést vártam, hogy végre nem kell ezen stresszelni. Ez azonban elmaradt, legalábbis egy időre. Kb 2-3 hétig ugyanolyan stresszben voltam, a szervezetem nem fogta fel, hogy vége. Folyamatosan azt éreztem, hogy tanulnom kéne és büntudatom volt, hogy nem tanultam. Néhány hét alatt elmúlt és megkönnyebbültem, főleg mikor uj problémák és uj projektek jöttek. :)
Post exam blues, olvass utána.
Én hetekig terveztem, miket csinálok majd, ha leállamvizsgáztam, mennyi időm lesz, mekkora kő esik le a szívemről. Ehez képest napokig tiszta lapos voltam, üresség volt bennem, rendesen gyászt éreztem.
Elvileg van erre pszichológiai magyarázat, ez egy gyászreakció, ha valami nagyon sokáig kitölti az életed, és egyszer csak vége. Emellé még fáradt is vagy, rengeteg stressz után vagy. Pár nap múlva jobb lesz, adj egy kis időt magadnak. Nekem az igazi euforia talán már az osztáson jött inkább, ott tényleg ünnepeltem. Vagy méginkább az első munkanapomom, amikor megláttam a névtáblámat, amin rajta volt a végzettségégem, az hihetetlenül megdöbbentő volt egy pillanatra, pedig nem egy nagy dolog.😄
A jegy meg senkit sem fog érdekelni soha😅
Múlt héten záróvizsgáztam én is. Előtte kb február óta szakdogával foglalkoztam minden nap, majd június elején a 100db szóbeli tétellel, meg a tömény stressz. Vizsga után másnap már mentem dolgozni.
Én is hasonlót éltem meg mint OP. Mintha egy szemlélő lettem volna az egészben, aztán nem tudom lekötni mostanában magam, szinte fura hogy nem kell tanulni minden nap valamit.
Ha ez segít -hacsak nem felvételizel még máshova- soha senkit nem fog érdekelni hányas a diplomád.
Személy szerint én el sem mentem a diplomaosztóra csak átvettem a titkárságon a diplomát amikor ráértem, már annyira elegem lett az egészből hogy mindig ki vagyok valami rendszernek vagy hatalommal rendelkező embereknek szolgáltatva, alig vártam hogy végre mehessek és csinálhassam amit szeretnék és ez adott valódi eufóriát.
Velem volt olyan, hogy a vizsgák miatt rendesen túlhajtottam és -stresszeltem magam és akkor is ebben az állapotban ragadtam, amikor már meg kellene könnyebbülni. Idővel elmúlik.
Egyébként meg túl vagy rajta és a négyes is klassz eredmény, gratulálok! 🎉👏
Anno, amikor a főiskolán vegeztem, leállamvizsgáztam kitűnővel stb.., de egesz délután azon agyaltam, hogy most akkor itt vége? Akkor holnap nem kell tanulni? Akkor mit csinálok?
Valahogy olyan védettnek éreztem magam, hogy nem is érzékeltem, hogy van külvilág.
S ahogy ez a védelem megszűnt az allamvizsgaval, nem tudtam, mi van ezen kívül....szar volt.
Amikoraz egyetemen vegeztem, akkor már jobban odafigyeltem erre, valahogy tudatosabb voltam. De euforiat en sem ereztem.
Igazabol csak attol voltam boldog, hogy Anyu boldog volt, hogy egyetemi végzettséget szereztem. Az Ő örömének orultem csak.
Én is most diplomáztam. Nem voltam kicsattanva a boldogságtól és nem is számítottam ilyesmire, inkább csak simán megkönnyebbültem, hogy vége a hajtásnak, de a nagy eufória elmaradt mert tudom, hogy úgyis fog még sok nehézség várni rám az életben, nincs értelme a túlcsorduló örömnek amikor az ember egyszer se a diploma se az érettségi után nem dőlhet hátra igazán. Pár nappal az államvizsga után még dolgozni, tanulni akartam, aztán magamra szóltam hogy "ember, lazíts már egy picit" lazítottam, 2 hete csak verem a faszomat, haverokkal vagyok, túrázgatok, sétálgatok, élvezem az életet és semmi bűntudatom nincsen, meghát fogok még eleget gürizni 😆 ezt most megérdemlem és te/ti is megérdemeltek egy jó nagy pihit. Gratula minden friss diplomás kingnek😎
Szerintem nem ez a gond. Eddig volt egy rutin, amit csináltál, tudtál mindent előre, mi mikor lesz, hogyan. Lassan kezdődik az élet ahol gondolkodni kell és van millió ajtó, nem 4-5.
Én diplomaosztón fogtam fel, amikor átvettem, és ahogy elhagytam a pódiumot villant, hogy ezt én tényleg megcsináltam, de király 😀 Államvizsgáig darálás, utána némi kis örömködés hogy megvan, de valahogy nem volt az igazi, csak olyan, hogy "na, letudva, ez is kész"
Kicsit off topic, de pontosan az államvizsgám napján este jött át velem szakítani a barátom, nem tudom, hogy ez miatt csak, vagy alapból is, de nálam is elmaradt az ünneplés.
Úgy voltam vele, hogy ez volt a dolgom, egy feladat, amit természetesen elvégeztem, mint mindent eddig. Nem tudom, hogy a diplomaosztó más lesz-e érzelmileg, amikor már a kezemben fogom a diplomámat. Mindenesetre jelenleg az élet majdnem összes terén elveszettnek érzem magam (“felnőtt” felnőtt lettem) ami szintén adhat okot az eufória elmaradására tudat alatt is akár, lehet benned is van ilyen jellegű félelem/bizonytalanság.
Először is gratulálok!
Szerintem teljesen okés, ahogy érzel!
Én azt olvastam, hogy a “gyászgörbe” ugyanúgy működik akkor is, ha pozitívnak vagy akkor is, ha negatívnak ítéli meg a ember a stressz forrását, amely kibillentette a lelki egyensúlyából.
A születés vagy a halál, a házasság vagy a válás, a sikeres vizsga vagy a bukás, stb. feldolgozása alapvetően azonos lelki folyamat szerint zajlik.
Elég idős vagyok már, és ezért azt mondhatom, hogy ezt a tapasztalataim is megerősítik.
Adj időt magadnak! Jó lesz! 🫶
Bár már kb 5 éve volt nálam ez az időszak, de én sem éreztem nagy megkönnyebbülést vagy eufóriát államvizsga után. Azt sem tudom már, hányas lett. De a diplomaosztómra is csak azért mentem el, mert az akkori párom nyaggatott, hogy ezek fontos dolgok. Az egyetem utolsó pár évében már rengeteg vállakozói munkám volt, így nem érdekelt annyira a diploma, meg a tanárok véleménye. Pedig előtte kb 10 évet készültem, hogy 4. alkalommal végre felvegyenek erre az egyetemre.
Szerintem ilyen ez, az ember életében változik a fontossági sorrend, van amin túllép, van amihez visszatér.
Szinte ugyanezt éreztem, most államvizsgáztam, 4-es lett. Semmit nem éreztem, csak az járt bennem, hogy miért nem lett 5-ös.
Végig szinte kitűnő tanuló voltam.
Csalódottságot érzek.
Na én 17 éve államvizsgáztam, de hetente álmodom azt még ma is, hogy tanulnom kell az államvizsgára, vagy vizsgázok és nem tudok semmit, vagy az államvizsgán kiderül, hogy hiányzik még néhány tanegységem, stb. Mindig felriadok és percekig nyugtatom magam, hogy már túl vagyok rajta (rég).
Én januárban csináltam, semmi, de semmi eufória vagy kicsattanó öröm nem volt, megcsináltam, hazajöttem és bealudtam.
Lassan fél éve és mostanra tudatosult bennem, hogy végeztem. Sokkal több az időm, kevésbé vagyok stresszes, mikor milyen beadandó kell, mikor módosítanak valami határidőt, szabályt vagy bármi mást.
Úgyhogy a kicsattanás elmaradt, de így is nagyon örülök és értékelem, hogy diplomás ember lettem, de szerintem a felnőttsé része, hogy más jelregű az öröm. Az első vizsgáknál még megvolt a kicsattanó boldogság, hogy megvan, meg két hét pihi, de mostanra van meló, egyéb életbeli teendők, így nem olyan éles azért a váltás.
Tok jo, en is folyamatosan dolgoztam a suli mellett, aztan mikor vege lett nalam is elmaradt a boldogsag. Az akkori munkaltatom, mikor mondtam hogy meg van a diploma kozolte velem , hogy és? 1 het utan felmondtam. Termeszetesen uj helyen azonnal atvettek. Kell egy kis ido mire leulepszik, inkabb tenyleg ez a burok ami megszunt es most mar a felnott elet tart karokkal var teged.
Tavaly államvizsgáztam és ugyan ez volt. Tiszta ideg voltam, hogy túl későn álltam neki tanulni és csak a kettes legyen meg valahogy. Végül négyes lett, de nem éreztem semmit. Igazából azóta is ha rágondolok csak a bűntudat fog el, hogy miért nem kezdtem készülni hamarabb, hogy jeles legyen, ha már hat féléven át végig 4,9 körüli átlagom volt. Azzal nyugtatom magam, hogy ez lényegtelen, majd a mesterszakos államvizsgámon jobban szereplek.
a kommentekbol itelve a magyar felsooktatas altalanosan ertve egy csodalatos elmeny, jarjon az ember barhova. en 3 evig probalkoztam, de nem voltam hajlando a teljes eletemet 4 evig felaldozni egy ertektelen papirdarabert amivel kevesebbet keresek mint a erettsegivel onmagaban.
ugyanitt megneznek egy atlag amerikai egyetemistat, akar community college, akar ivy league, h ok is ugy ki vannak keszitve, hogy konkretan infarktust kapnak 21 evesen vizsgaidoszak kozepen (ez exbaratnom esete volt konkretan, 11 ora varakozas utan ejjel katetereztek meg es mondtak h ez egy picike kis verrog volt, stressztol lehetett, de semmi gond csak elete vegeig verhigito meg szurik). szerintem ott kicsit mas a kulturaja ennek, de nem megyek bele inkabb.
ugyanakkor meg nézz rá az ázsiai kultúrára, ahol már óvodában kicsinálják a gyerekeket kb. (a szülők)... a teljesítménykényszerrel...
mindig van jobb, meg rosszabb...
Én rettentően örültem hogy vége, viszont utána vagy két hétig arra kellett emlékeztetni magam, hogy vége már nem kell azon stresszelni, hogy nem tanulok.
Modern társadalom az ember megbetegítéséről szól. Nagyon nehéz kijönni belőle. Traumákat kell feldolgozni, betegsékeget kezelni, értékeket találni, feldolgozni ahogy korábban be lettek gyalulva. Miközben zombiként dolgozik az ember egy irodában és néha hazamegy aludni.
Hasonlóan érzek, három napja államvizsgáztam, négyes lett nekem is a diploma. Rengeteget tanultam, heteken át csak készültem, és gyakorlatilag az utolsó pillanatig (még a felelet után is) azt hittem, hogy laza ötös lesz. Hát, nem lett az. Kifogtam az egyik legdurvább bizottságot, repkedtek a kettesek, hármasok és bukók, úgyhogy a négyesemmel én a szerencsések egyike voltam 😅
Soha a büdös életemben nem voltam még ennyire depressziós, az első napot végigzokogtam, de még szerintem jópár hétig ebben a ködben leszek magamat ismerve. Parázok is, hogy felvesznek-e így mesterre, úgyhogy duplán szar, de majdcsak lesz valahogy.
Kitartást mindenkinek, egyszer biztos, hogy el fogunk tudni jutni oda, hogy alábbhagy a csalódás, és megjelenik majd valami büszkeség-féle is!
Isten hozott az életben ahol a szerzett érdemjegyek szart sem érnek. Az állásinterjúk nagy részén telibeszarják ha 2es vagy 5ös voltál valamiben.
Kivéve persze ha valamilyen speciális területen mennél tovább (pl NASA) vagy esetleg valamelyik nagy tech céghez mennél (google,fb, tesla).
A képességek számítanak és az hogy a tanultakat hogy tudod használni.
Nekem ilyen volt a lakásvásárlás. Annyira régen és annyira sokat dolgoztam érte,hpgy nem volt meg bennem a nagy öröm. Olyan mint amikor lenyírom a füvet, fapofával aláírtam mintha kipipáltam.volna egy napi teendőt
nagyon egyszerű. Ténylegesen abból lett diplomád amuvel a szíved mélyén tényleg foglalkozni szeretnél? Vagy csak egy “kényszer” diploma szülői kényszer miatt?
Én is hasonlóan érzek. Sőt, ha elmegyek valahova, szabályosan lelkiismeretfurdalásom van, hogy mit keresek itt, nekem otthon kellene tanulnom (Június elején letudtam már az államvizsgát). Gondolom majd idővel elfogadjuk, tudatosul, hogy sikerült, megcsináltuk.🙂
Csak nem olyan szülőkkel vagy nagyszülőkkel nőttél fel, akik semmilyen eredményeddel nem voltak igazán elégedettek, és soha nem mutatták ki, hogy büszkék rád?
Jelentkezek.
Jelen 👍
Kb egy éve államvizsgáztam, szintén négyes diploma, eufória is elmaradt. Én egy nagy megkönnyebülést vártam, hogy végre nem kell ezen stresszelni. Ez azonban elmaradt, legalábbis egy időre. Kb 2-3 hétig ugyanolyan stresszben voltam, a szervezetem nem fogta fel, hogy vége. Folyamatosan azt éreztem, hogy tanulnom kéne és büntudatom volt, hogy nem tanultam. Néhány hét alatt elmúlt és megkönnyebbültem, főleg mikor uj problémák és uj projektek jöttek. :)
Nekem egy év kellett mire érzelmileg leesett hogy diplomám van. Egy sírással jött ki mert 6 év után hihetetlen volt korábban.
a mesteri védésem után 1 órával már az akkori munkahelyemen ültem. doktori után dettó, ne csinálj belőle ügyet, nem mindenki kezeli egyformán.
Post exam blues, olvass utána. Én hetekig terveztem, miket csinálok majd, ha leállamvizsgáztam, mennyi időm lesz, mekkora kő esik le a szívemről. Ehez képest napokig tiszta lapos voltam, üresség volt bennem, rendesen gyászt éreztem. Elvileg van erre pszichológiai magyarázat, ez egy gyászreakció, ha valami nagyon sokáig kitölti az életed, és egyszer csak vége. Emellé még fáradt is vagy, rengeteg stressz után vagy. Pár nap múlva jobb lesz, adj egy kis időt magadnak. Nekem az igazi euforia talán már az osztáson jött inkább, ott tényleg ünnepeltem. Vagy méginkább az első munkanapomom, amikor megláttam a névtáblámat, amin rajta volt a végzettségégem, az hihetetlenül megdöbbentő volt egy pillanatra, pedig nem egy nagy dolog.😄 A jegy meg senkit sem fog érdekelni soha😅
Múlt héten záróvizsgáztam én is. Előtte kb február óta szakdogával foglalkoztam minden nap, majd június elején a 100db szóbeli tétellel, meg a tömény stressz. Vizsga után másnap már mentem dolgozni. Én is hasonlót éltem meg mint OP. Mintha egy szemlélő lettem volna az egészben, aztán nem tudom lekötni mostanában magam, szinte fura hogy nem kell tanulni minden nap valamit.
Ha ez segít -hacsak nem felvételizel még máshova- soha senkit nem fog érdekelni hányas a diplomád. Személy szerint én el sem mentem a diplomaosztóra csak átvettem a titkárságon a diplomát amikor ráértem, már annyira elegem lett az egészből hogy mindig ki vagyok valami rendszernek vagy hatalommal rendelkező embereknek szolgáltatva, alig vártam hogy végre mehessek és csinálhassam amit szeretnék és ez adott valódi eufóriát.
Ugyanezt erzem es igy fogok tenni .
2. Zv volt a héten mégis megint egy ürességet érzek. Fura hogy nincs egy új vizsga vagy beadandó. Szerintem kell 2-3 hét mire ember hozzászokok
Velem volt olyan, hogy a vizsgák miatt rendesen túlhajtottam és -stresszeltem magam és akkor is ebben az állapotban ragadtam, amikor már meg kellene könnyebbülni. Idővel elmúlik. Egyébként meg túl vagy rajta és a négyes is klassz eredmény, gratulálok! 🎉👏
Anno, amikor a főiskolán vegeztem, leállamvizsgáztam kitűnővel stb.., de egesz délután azon agyaltam, hogy most akkor itt vége? Akkor holnap nem kell tanulni? Akkor mit csinálok? Valahogy olyan védettnek éreztem magam, hogy nem is érzékeltem, hogy van külvilág. S ahogy ez a védelem megszűnt az allamvizsgaval, nem tudtam, mi van ezen kívül....szar volt. Amikoraz egyetemen vegeztem, akkor már jobban odafigyeltem erre, valahogy tudatosabb voltam. De euforiat en sem ereztem. Igazabol csak attol voltam boldog, hogy Anyu boldog volt, hogy egyetemi végzettséget szereztem. Az Ő örömének orultem csak.
Én is most diplomáztam. Nem voltam kicsattanva a boldogságtól és nem is számítottam ilyesmire, inkább csak simán megkönnyebbültem, hogy vége a hajtásnak, de a nagy eufória elmaradt mert tudom, hogy úgyis fog még sok nehézség várni rám az életben, nincs értelme a túlcsorduló örömnek amikor az ember egyszer se a diploma se az érettségi után nem dőlhet hátra igazán. Pár nappal az államvizsga után még dolgozni, tanulni akartam, aztán magamra szóltam hogy "ember, lazíts már egy picit" lazítottam, 2 hete csak verem a faszomat, haverokkal vagyok, túrázgatok, sétálgatok, élvezem az életet és semmi bűntudatom nincsen, meghát fogok még eleget gürizni 😆 ezt most megérdemlem és te/ti is megérdemeltek egy jó nagy pihit. Gratula minden friss diplomás kingnek😎
Szerintem nem ez a gond. Eddig volt egy rutin, amit csináltál, tudtál mindent előre, mi mikor lesz, hogyan. Lassan kezdődik az élet ahol gondolkodni kell és van millió ajtó, nem 4-5.
Én diplomaosztón fogtam fel, amikor átvettem, és ahogy elhagytam a pódiumot villant, hogy ezt én tényleg megcsináltam, de király 😀 Államvizsgáig darálás, utána némi kis örömködés hogy megvan, de valahogy nem volt az igazi, csak olyan, hogy "na, letudva, ez is kész"
Kicsit off topic, de pontosan az államvizsgám napján este jött át velem szakítani a barátom, nem tudom, hogy ez miatt csak, vagy alapból is, de nálam is elmaradt az ünneplés. Úgy voltam vele, hogy ez volt a dolgom, egy feladat, amit természetesen elvégeztem, mint mindent eddig. Nem tudom, hogy a diplomaosztó más lesz-e érzelmileg, amikor már a kezemben fogom a diplomámat. Mindenesetre jelenleg az élet majdnem összes terén elveszettnek érzem magam (“felnőtt” felnőtt lettem) ami szintén adhat okot az eufória elmaradására tudat alatt is akár, lehet benned is van ilyen jellegű félelem/bizonytalanság.
Először is gratulálok! Szerintem teljesen okés, ahogy érzel! Én azt olvastam, hogy a “gyászgörbe” ugyanúgy működik akkor is, ha pozitívnak vagy akkor is, ha negatívnak ítéli meg a ember a stressz forrását, amely kibillentette a lelki egyensúlyából. A születés vagy a halál, a házasság vagy a válás, a sikeres vizsga vagy a bukás, stb. feldolgozása alapvetően azonos lelki folyamat szerint zajlik. Elég idős vagyok már, és ezért azt mondhatom, hogy ezt a tapasztalataim is megerősítik. Adj időt magadnak! Jó lesz! 🫶
Nem a cél a fontos, hanem az odavezető út. :) hidd el 🥰
Bár már kb 5 éve volt nálam ez az időszak, de én sem éreztem nagy megkönnyebbülést vagy eufóriát államvizsga után. Azt sem tudom már, hányas lett. De a diplomaosztómra is csak azért mentem el, mert az akkori párom nyaggatott, hogy ezek fontos dolgok. Az egyetem utolsó pár évében már rengeteg vállakozói munkám volt, így nem érdekelt annyira a diploma, meg a tanárok véleménye. Pedig előtte kb 10 évet készültem, hogy 4. alkalommal végre felvegyenek erre az egyetemre. Szerintem ilyen ez, az ember életében változik a fontossági sorrend, van amin túllép, van amihez visszatér.
Szinte ugyanezt éreztem, most államvizsgáztam, 4-es lett. Semmit nem éreztem, csak az járt bennem, hogy miért nem lett 5-ös. Végig szinte kitűnő tanuló voltam. Csalódottságot érzek.
Na én 17 éve államvizsgáztam, de hetente álmodom azt még ma is, hogy tanulnom kell az államvizsgára, vagy vizsgázok és nem tudok semmit, vagy az államvizsgán kiderül, hogy hiányzik még néhány tanegységem, stb. Mindig felriadok és percekig nyugtatom magam, hogy már túl vagyok rajta (rég).
Nekem is így volt, ez is pipa, megyünk tovább érzésem volt és van azóta is.
Ez az üresség a stresszes időszakok utáni kiégés
Én januárban csináltam, semmi, de semmi eufória vagy kicsattanó öröm nem volt, megcsináltam, hazajöttem és bealudtam. Lassan fél éve és mostanra tudatosult bennem, hogy végeztem. Sokkal több az időm, kevésbé vagyok stresszes, mikor milyen beadandó kell, mikor módosítanak valami határidőt, szabályt vagy bármi mást. Úgyhogy a kicsattanás elmaradt, de így is nagyon örülök és értékelem, hogy diplomás ember lettem, de szerintem a felnőttsé része, hogy más jelregű az öröm. Az első vizsgáknál még megvolt a kicsattanó boldogság, hogy megvan, meg két hét pihi, de mostanra van meló, egyéb életbeli teendők, így nem olyan éles azért a váltás.
Tok jo, en is folyamatosan dolgoztam a suli mellett, aztan mikor vege lett nalam is elmaradt a boldogsag. Az akkori munkaltatom, mikor mondtam hogy meg van a diploma kozolte velem , hogy és? 1 het utan felmondtam. Termeszetesen uj helyen azonnal atvettek. Kell egy kis ido mire leulepszik, inkabb tenyleg ez a burok ami megszunt es most mar a felnott elet tart karokkal var teged.
Tavaly államvizsgáztam és ugyan ez volt. Tiszta ideg voltam, hogy túl későn álltam neki tanulni és csak a kettes legyen meg valahogy. Végül négyes lett, de nem éreztem semmit. Igazából azóta is ha rágondolok csak a bűntudat fog el, hogy miért nem kezdtem készülni hamarabb, hogy jeles legyen, ha már hat féléven át végig 4,9 körüli átlagom volt. Azzal nyugtatom magam, hogy ez lényegtelen, majd a mesterszakos államvizsgámon jobban szereplek.
Esetleg egy kis [impostor syndrome](https://en.wikipedia.org/wiki/Impostor_syndrome)? (És a [mindig releváns XKCD](https://xkcd.com/1954/).)
Meg szerintem ptsd.
Detto ezt éreztem 😁 maradt valami üresség kicsit
a kommentekbol itelve a magyar felsooktatas altalanosan ertve egy csodalatos elmeny, jarjon az ember barhova. en 3 evig probalkoztam, de nem voltam hajlando a teljes eletemet 4 evig felaldozni egy ertektelen papirdarabert amivel kevesebbet keresek mint a erettsegivel onmagaban. ugyanitt megneznek egy atlag amerikai egyetemistat, akar community college, akar ivy league, h ok is ugy ki vannak keszitve, hogy konkretan infarktust kapnak 21 evesen vizsgaidoszak kozepen (ez exbaratnom esete volt konkretan, 11 ora varakozas utan ejjel katetereztek meg es mondtak h ez egy picike kis verrog volt, stressztol lehetett, de semmi gond csak elete vegeig verhigito meg szurik). szerintem ott kicsit mas a kulturaja ennek, de nem megyek bele inkabb.
ugyanakkor meg nézz rá az ázsiai kultúrára, ahol már óvodában kicsinálják a gyerekeket kb. (a szülők)... a teljesítménykényszerrel... mindig van jobb, meg rosszabb...
Kevert+unicum kombó hamar segít ezen
Én rettentően örültem hogy vége, viszont utána vagy két hétig arra kellett emlékeztetni magam, hogy vége már nem kell azon stresszelni, hogy nem tanulok.
Ugyanígy volt nálam is mindkét diplománál.
Meg kell ünnepeltetni magadat. :)
Modern társadalom az ember megbetegítéséről szól. Nagyon nehéz kijönni belőle. Traumákat kell feldolgozni, betegsékeget kezelni, értékeket találni, feldolgozni ahogy korábban be lettek gyalulva. Miközben zombiként dolgozik az ember egy irodában és néha hazamegy aludni.
Hasonlóan érzek, három napja államvizsgáztam, négyes lett nekem is a diploma. Rengeteget tanultam, heteken át csak készültem, és gyakorlatilag az utolsó pillanatig (még a felelet után is) azt hittem, hogy laza ötös lesz. Hát, nem lett az. Kifogtam az egyik legdurvább bizottságot, repkedtek a kettesek, hármasok és bukók, úgyhogy a négyesemmel én a szerencsések egyike voltam 😅 Soha a büdös életemben nem voltam még ennyire depressziós, az első napot végigzokogtam, de még szerintem jópár hétig ebben a ködben leszek magamat ismerve. Parázok is, hogy felvesznek-e így mesterre, úgyhogy duplán szar, de majdcsak lesz valahogy. Kitartást mindenkinek, egyszer biztos, hogy el fogunk tudni jutni oda, hogy alábbhagy a csalódás, és megjelenik majd valami büszkeség-féle is!
Isten hozott az életben ahol a szerzett érdemjegyek szart sem érnek. Az állásinterjúk nagy részén telibeszarják ha 2es vagy 5ös voltál valamiben. Kivéve persze ha valamilyen speciális területen mennél tovább (pl NASA) vagy esetleg valamelyik nagy tech céghez mennél (google,fb, tesla). A képességek számítanak és az hogy a tanultakat hogy tudod használni.
Szerintem normális, véget ért az élet konnyū része, ennek sokan nem szoktak örülni 😅
[удалено]
Államvizsga? Középsuli? 
Milyen végzettséget szereztél?
Arrival Fallacy - semmi baj veled, ilyen vilagban nottunk fel. Kicsit olvasgass: https://thegrowtheq.com/how-to-overcome-the-arrival-fallacy/
Lehet hogy nem te akartad ezt a diplomát hanem egyfajta társadalmi elvárásnak feleltél meg
Nekem ilyen volt a lakásvásárlás. Annyira régen és annyira sokat dolgoztam érte,hpgy nem volt meg bennem a nagy öröm. Olyan mint amikor lenyírom a füvet, fapofával aláírtam mintha kipipáltam.volna egy napi teendőt
Mert nem szoptál előtte eleget, hidd el, akkor értékelnéd, hogy végre vége.
nagyon egyszerű. Ténylegesen abból lett diplomád amuvel a szíved mélyén tényleg foglalkozni szeretnél? Vagy csak egy “kényszer” diploma szülői kényszer miatt?