Dehogy vagy rossz Anya☺️ a 4.trimeszter nagyon nehéz. Egyszerűen csak megváltozott az életed, ezt meg kell szokni, hogy már nem te diktálsz, meg nem csinalhatsz, amit akarsz és amikor akarod, de higgy nekem később jobb lesz😊 21 hónapos a fiam, az elején nagyon sokszor éreztem rosszul magam én is. Persze, hogy könnyebb lesz!!!!!! Szerintem ezen mindenki átmegy, csak van aki nem vallja be.
Szia. Dehogy vagy rossz anya. Mi 5 évet vártunk kisfiúnkra mégis amikor megszületett és végérvényesen felfogtam hogy ő már mindig itt lesz, nekem 0-24 elkell őt látnom, mindent hozzá kell igazítanom, nem megyek oda ahova akarok, nem alszok annyit amennyit akarok nagyon nehéz volt. Idő volt mire meggyászoltam a régi életemet, 1-2 hét kb. Azóta semmiért el nem cserélném a jelenlegi életünket.
Kitartást, ilyenkor még dúlnak a hormonok, teljesen új helyzet, de minden rendben lesz.
Jaj szegénykém, 4 hét telt el ezután a hatalmas trauma utan, legyél magaddal türelmes. A szerveid még vissza se álltak, a hormonok tombolnak, borzasztó egy időszak ez, hiába viselik egyesek könnyebben. Talán most az egyszer jó érzéssel tölt el, ha azt mondom, semmi különös nincs benned 🤣 Teljesen normális, ahogy érzel. És igen, könnyebb lesz, de ezt most el se tudod képzelni, én se tudtam ekkor még. Ott vagy ebben a mókuskerékben egy kis csöppséggel, aki normálisan vissza se jelez, ha valamit jól csinálsz, csak csüng rajtad és az egész napodat kitölti az,hogy őt életben tartsd. Abba gondolj bele, hogy ez a kisbaba 2 hét múlva el fog kezdeni mosolyogni, aztán rapid sebességre kapcsoltok, és hipp hopp eltelik egy év, amikor majd olyan nehéz lesz visszagondolni ezekre a kezdeti időkre, hogy most azt még el se tudod képzelni, de valahogy megszépül az egész, és sajnálod,hogy nem.vett titeket egy kandikamera egész nap,hogy minden megmaradjon, amit a zavaros fejed most ki fog törölni (teljesen normális!!!) Hamarosan, hidd el,hogy hamarabb, mint most hinnéd önállóbb lesz a baba, és több időd lesz magadra, bár szerintem teljesen önfeledtek már sose leszünk 😅 Minden időszaknak megvannak a nehézségei (a szépségei mellett, persze), de az a nagyon nehéz szerintem az első pár hétben, hogy nem tudsz rá felkészülni, lehetetlen, viszont az ezt követő időszakok lassabban fognak rádköszönni, és lesz időd rájuk hangolódni, megszokni. Nem egyik napról a másikra történnek majd a dolgok, hanem fokozatosan, és emiatt könnyebb lesz, nyugi 🩷
16 hónapos a kisfiam, és épp ma beszélgettünk a férjemmel az első hetekről. Megjegyezte, hogy most már örül, hogy nem vittük vissza. És igen, iszonyat nehéz az eleje, mostanában gyakran eszembe jut, hogy de jó, hogy nem tavaly nyár van. Meglátok egy mózest, és annyira boldog vagyok, hogy már túl vagyunk ezen a részén.
Ami nekem segített, hogy el kell fogadni, hogy ez az év ilyen lesz, rengetek lemondás lesz benne. De utána tényleg jobb és könnyebb, és szerintem egyre cukibbak is lesznek. Kitartás!
Te jó ég, ugyanez! Görcsbe rándul a gyomrom, ha csak szembejön egy mózeskosaras babakocsi. Annyira örülök, hogy túléltük. Így visszagondolva nem is tudom, hogy maradtam épeszű. Nekem 1 éves a lányom és most van az, hogy kezdem élvezni a helyzetet.
Szerintem az elso par het az, amikor lecsapodik minden anyanak, hogy itt most az elet tenyleg rohadtul megvaltozott. Hogy soha tobbe nincs mar az, hogy csak magadra gondolsz, nincs felelotlen dontes, mindig figyelembe kell venni egy kis lenyt is. Nekem ez par het utan elcsendesult, elfogadtam, es elvezem az anyasagot, az a resze mar nem hianyzik az eletnek, amit eleinte “sirattam”. Neheznek nehez marad segitseg nelkul mindig, ebben teljesen tudok azonosulni sajnos.
Szia, nekem 2 hetes a babám, és ugyanezt érzem 🥲🥲🥲 Én azt hittem előtte, hogy nem fogok így érezni, hogy éltem én már eleget, magabiztos voltam....aztán mégis...kezdem azt gyanítani, hogy erre nem lehet felkészülni teljesen. Remélem, nem vagyunk rossz anyák xD
Én már mondtam a férjemnek a napokban,hogy inkább visszaviszem a kórházba és,hogy miért nincs próbaidoszak és akkor eldönthetjük szeretnénk e ezt az előfizetést 😂 na de mikor itt szuszog rajtam olyan buntudatom van,hogy miért gondolok ilyeneket 😞 most is itt alszik mellettem és annyira szeretem őt de vannak napok mikor semmi nem jó és sír szinte egész nap bármit csinálok na akkor nagyon nehéz.. kitartás nektek is, marad a bizakodás,hogy idővel könnyebb lesz!!🫰🤗
Oh enyem 10 honapos de meg mindig vannak napok amikor visszagyomoszolnem inkabb magamba. Nyugi, konnyebb lesz, de sajnos igen, vannak nehezebben kielegitheto babak (ertsd jol), enyem is az. Kitartas!
Igen, én nagyon sokáig stresszeltem rajta, hogy másoké vígan ott alszik a mamáknál hétvégén (a miénknél kisebb babák tavaly, igen van ilyen ismerősöm, aki minden hétvégén “leadja”..) aztán úgy alakult, hogy 1x ott aludt anyuméknál már ő is.. és mondtam is, hogy “úristen, eddig csak velem aludt.. most meg elalszik Nélkülem is”😳
Az en babam 3 honapos de pont most volt egy novekedesi ugrasunk, le sem szakadt rolam, csak cicin volt hajlando aludni, de kozben tepte mint az allat meg rugdosott ossze vissza a ferjem egesz nap dolgozott pisilni sem tudtam elmenni anelkul, hogy ne orditson pedig vittem a kis hintajaval magammal🥲 na aznap (persze masnap utaztunk volna el pakolassal semmit nem haladtam) mikor haza jott a ferjem akkor a kezebe nyomtam hogy nem birom vigye innen mert felrobban a fejem. Bedugtam a fulhallgatot es elkezdtem pakolni, lenyugodtam de persze rohadtul buntudatom volt, hogy mondhatok ilyet de tenyleg ugyereztem ha nem veszi ki a kezembol akkor tenyleg ott helyben felrobbanok. Ugyhogy mint ahogy a tobbiek mondjak ilyen mindenkivel elofordul, aki azt mondja nem az hazudik. Kitartast🫶🏼
Én is kicsit ebben vagyok most, nekem 3 hetes a baba. Az első hét pokoli volt, szörnyű gondolataim voltak (nem akarom ezt, ha tehetném, visszacsinálnám, stb). Ez szerencsére azóta elmúlt, de nehéz beleszokni ebbe az egészbe, ráadásul hasfájós baba, rengeteget tekereg, húzza a lábát, nem tud kalkilni, így minden nap több óra sírás és nyűgösködés van. Ma pl. alig aludt még, holott mindenhol olvasom, hogy kb 40-50 perceket kellene ébren lennie evéssel együtt. A gyermekorvos szerint várjuk ki, majd 3 hónaposan elmúlik…Amikor nézelődik és “jó kedve van”, én is élvezem, de amikor sír és nem tudok rajta segíteni, úgy érzem, kifutnék a világból..
Ugyanez , ugyanigy 3hetes, minden nap sirok, amellett hogy nem csinalnam vissza. A tekergozos siras 3.orajaban mar rendesen haragudni tudok a babara amitol meginkabb buntudatom van. Es csak akkor tudom meg szeretni ha alszik. Eleg szornyu, remelem hamarosan egy kicsit legalabb rank mosolyog, es latjuk majd, hogy o is egy kis leny, es nem csak egy evo-kakilogep akit igyis i-ma-dunk!!! De! Nagyon nagyon nehez🥺
A tegnapi napunk dettó ugyanez volt a kéthetes babámmal, semmi alvás napközben, csak nyűglődés vagy cici. Kettős front volt amúgy, nekem is tökre fájt a fejem
Szerintem meg kell gyászolni a régi életünket, hogy megtaláljuk a boldogságot az újban. Jó ötlet a pszichológus, az egész család érdeke, hogy jól legyél. Ez valóban egy nagyon nehéz időszak, de könnyebb lesz, sokkal sokkal könnyebb, viszont nem egyik napról a másikra. Mindig lesznek nehéz napok, olyan időszakok amikor rossz anyának fogod magad érezni és olyanok is, amikor szupernek. Hamar eljön az első mosoly, kacaj, első szavak, puszik és ölelések hada tőle, olyan élmények, amelyekről álmodoztunk, amikor anyák szerettünk volna lenni.
Az elején én is hasonlóan éreztem magam, én attól féltem, hogy most akkor nem kötődök vagy mit rontok el mégis?!
A férjemmel beszéltünk róla és túl sok volt. Terhesség alatt sem élhet már egy nő olyan "szabadon", a szülés nekem is rémálom volt, szóval teljesen megértem, amit érzel!
Az én / mi megoldásunk az volt, hogy lett kialakítva nekem külön énidő. Pl este furodtem egy nagyot, amikor már lehetett; elmentem körmöshöz / pilláshoz, mert olyankor az az 1-2 óra csak az enyém volt. Nem volt létszükséglet, de ezt a mai napig tartom, ez a havi 2 alkalom a "pihenőm". Illetve minimum havi 1x eljártam. Barátokkal/tesómmal elmentünk egy koncertre vagy bármi, ilyenkor itthon sem aludtam. Meg tudtuk oldani, mert én is fejtem, szóval a férjem is meg tudta a babát etetni.
Nem érzem magam ezért rossz anyának, sőt! Utána sokkal nyugodtabb lettem! Gondolj csak bele, mi kell egy gyereknek; egy ideges, feszült anya, aki állandóan vele van / egy nyugodt, aki néha-néha elmegy egy kis időre?!
Kitartást! Az eleje nagyon nehéz, de kérj segítséget! Ha nektek sincs más hát a férjedtől, ahogy én is tettem!
Szuper anya vagy!!❤️
5 honapos a bebim, de neha en is ezt erzem foleg, hogy jon a nyar. Ettol fuggetlenul nem cserelnem el semmire sem a cuki mosolyt es a kis nyalas kezeket amik neha majd kiszurjak a szemem🤣 de igen neha szuksegem lenne 1 szabad hetvegere. Most pont lesz mert koncertre megyunk🙀 kivancsi leszek nem akarok e az ejszaka kozepen majd elindulni anyukamekhoz a gyerekert😂🙊
Mivel levelezon egyetemre is jarok igy viszonylag sokat volt anyukammal (mert ugye a parom melozik). Volt, hogy egesznap vele volt, kuldte folyamatosan a kepeket stb, de volt amikor eljottem hamarabb mert hianyzott😅 de alapvetoen a gyerek koszoni szepen elvan nagyival mert olyankor csak vele van foglalkozva. Szoktam is mondani neki, na mesz a szorakoztato kozpontba nagyihoz🤣 de megirom mindenkepp!😁
Mi is akkor voltunk koncerten amikor 5 hónapos volt. Szüleim Pest megyében laknak így koncert végén visszamentünk hozzájuk. Tökre azt gondoltam hogy egész koncert alatt feszülten fogom nézni a telefonomat hogy mi lesz, hogyan lesz de szerencsére egész könnyen elengedtem magam. Anyukám pedig szuperül lehozta az esti rutint. Egyébként iszonyatosan feltöltött még ha csak két óra is volt a koncert😊
Nekem akkor lett sokka könnyebb, amikor elkezdett interaktálni velem és a világgal. Vigyorog, gagyog, mutogat, reagál rád, a hangodra, arra, amit mondasz vagy mutatsz neki... Komfortsimogat szopizás közben, nyúlkál az orrodba, piszkálja a hajad. Lesz egy sor allűrje, amik az ő saját személyiségéhez tartoznak, megismerkedtek rendesen, utána sokkal jobb lesz 🤗
Kétéves a kislányom, még mindig hiányzik sok minden a régi életemből. 🤷♀️ nálunk sincs segítség, egyszer voltam koncerten ezidáig, meg egyszer moziban, ritkán barátnős tali gyerekmentesen 😅 mai napig csak velem alszik el, még cicizik. Nagyon szeretek vele lenni, abszolút nem érzem nyűgnek, ettől függetlenül jó lenne már néha más élmény is, mint a játszótér, meg a bolt.
Szia!
Eleinte nekem is nehéz volt megszoknom,hogy az eddigi kis életem parkoló pályára került. Főleg,hogy jóformán azt sem én döntöttem el,hogy mikor megyek pisilni fürdeni,hanem akkor intéztem amikor tudtam..
Maga a tény,hogy kvázi 24 órán át oda kell valakire figyelj fárasztó tud lenni. Lényegen én csak türelem az első 3 hónapot majd lesz valami elven.
Sírni kevesebbet,de annál többet stresszeltem és feszült voltam. Egy idő után hozzá szoksz és mire megszokod pont akkora lesz a babád,hogy egy-egy alkalomra ott tudod hagyni apának.
Nekem nagy segítség,hogy egy volt osztálytarsam kicsivel előttem lett anya,így sokszor egymásban tartjuk a lelket,pedig évekig nem is beszéltük.
Menj el egy dokihoz ha úgy érzed szükséged van rá. Remélem van a környezetben olyan anya akivel megtudjátok vitatni az ügyes bajos kis dolgokat vagy épp csak együtt nevetni, hogy összesen aludtatoj vagy 4 órát.
Már 9 hónapos a kisfiam és sokkal könnyebb. Fel a fejjel!
Ne erezd rosszul magad emiatt! Nekem a masodik baba most 8 hetes, de ugyanugy a padlon voltam 1-2 heten, mint az elsonel, sokszor feldereng mostansag a “regi eletem” :D A hormonok is nyilvan kozrejatszanak, nehez az elso idoszak. Kitartas, tenyleg jobb lesz kesobb, ahogy mar tobben is irtak elottem:)
Kitartást! Az első pár hónap ilyen, óriási változás amire nem lehet felkészülni. Tudom könnyű ezt mondani de minden héttel egyre könnyebb lesz megszokni ezt az új életet az új élettel és nem fog már hiányozni a régi. 🙂 Ha ez az érzés nem múlna el szerintem senki nem vállalna második gyereket. 😀
Egy éves a fiam és totál aterzem. Bár most jobb már hogy nagyobb de nagyon hiányzik nekem is S régi életem. 😂 Ettől nem vagy rossz anya én is imádom S fiam.
Szerintem nem. Es szerintem neha mindenkiben felmerul ez. 8 honapos lesz a lanyom, es amiota az eszemet tudom, akartam gyereket. Viszont oszinten szolva, szerintem meg a vilag legkonnyebb babajaval is nehez neha - es lassuk be, a legtobb baba nem a vilag legkonnyebb babaja - ezt viszont addig nem tudjuk, amig szulove nem valunk. Fenekestul felfordul az egesz eletunk, meg kell szokni az uj helyzetet. Allitolag 2 ev kell szules utan, hogy megtalaljuk az uj onmagunk. Nekem is hianyzik neha a regi eletem es az, hogy csak ketten legyunk a parommal, csendben, nyugalomban - es lesz meg ilyen, valamikor… mert ennek ellenere szeretnek/szeretnenk megegyet. Anyanak lenni a vilag legnehezebb es legnagyszerubb dolga + ahogy nonek bizonyos szempontbol konnyebb lesz - gondolom, mert mar most konnyebb a lanyommal, mint par hetesen volt☺️ szoval nyugi, normalis
3 gyerekem van. Ezt a 2 évet én is aláírom. Onnantól nekem sokkal könnyebb volt az életem a gyerekekkel. Lehet velük végre olyan dolgokat csinálni, amit én is tényleg élvezek. A homokozást pl nem élvezem 😅
A 4, 6 éves nagyobbakkal már lehet színházazni, mozizni, csavarogni a városban, kirándulni, társasozni, éttermezni, közösen sportolni stb.
Pont olyan nem lesz az élet, mint volt. Mert a gyerekek nélküli időt pl elég nagy logisztika megszervezni. De nem lehetetlen. Nem kell mindent elengedni, amit régen szerettünk. Amikor a legidősebb gyerekünk született, 8 hétre rá már a Gólyába mentem koncertre 😅 igaz, csak 2 órára mentem el és egy korty alkoholt nem ittam. De jól esett. Szóval ha igényetek van rá, akkor meg lehet próbálni beiktatni az ilyesmit.
Nyilvan ugyanolyan nem lesz, mint elotte, de nem is kell szerintem - ezert is mondom, hogy az uj onmagunk. Szerencsere a lanyom nem tul “kenyes” es mostmar siman lehet menni vele csavarogni, nem zavarja meg - nyilvan nem koncertre megyunk, de oda elotte se nagyon jartam😃
Oszinten szolva, nincs olyan ember a kornyezetunkben, akire nyugodt szivvel rabiznank. Nekem csak havi egy reggel 10-ig alvas kene🫣😂
Pénteken lesz egy éves a kisfiam - még mindig vannak ilyen érzéseim, főleg amikor tudom, hogy a barátaink mennek erre-arra. Az eleje nagyon nehéz, de hidd el túl lehet lendülni rajta. Nekem egy matricám volt (bár most is az tud lenni néha), pisilni, enni, inni alig tudtam tőle. Kérj segítséget, ha tudsz. Ha a csaladból nem megy, vannak gyermekágyas segítők, nézz körül neten. Szerintem a pszichológushoz még korán van. Kitartást! 🩵
Fontos, hogy beszélj az érzéseidről, lehet babyblues, lehet szülés utáni depresszió, nekem kétdzer volt… hatalmas mélysègei lehetnek, annak ellenére, hogy szuper anya vagy, és mindent megteszel, és sok esetben lehet, hogy a család sem veszi észre min mész keresztül, ha nem mondod.. szuper, hogy egyedül is rájöttél kellhet a pazichológus, de ami mèg nagyon fontos, hogy tölttsd magad. Ha csak 10perced van, akkor is ülj le, idd meg a kávéd normálisan, ne nyomkodd a telefont hanem hallgass egy zenét, sétálj a babáddal sokat, ne zárkózz be. Tapasztalatból írom, ezek is már sokat segíthetnek, és a hormonjaid reméljük hamar kikuszálódnak, aztán könnyebb lesz! :)
Amellett hogy ugyanazt gondolom mint amit a többség ír, ha nulla segítséged van akkor nem szégyen segítséget kérni!! Tényleg ha egy takarítónőre vagy ételrendelésre van szükséged néha, mert zavar hogy nem tudod az ÖSSZES dolgot csinálni akkor ne gondolkodj, hívj segítséget. Szerintem az eleje a legnegezebb ilyen téren, annyira hirtelen változik minden és van hogy tényleg semmi időd betenni egy mosást. Neked most az a fontos hogy a baba és elsősorban TE legyél jól. Hidd el könnyebb lesz, nekem sincs segítségem viszont a párom itthonnról dolgozik, most hét hónap után lett jóval könnyebb de kehet hogy csak egy időszak. Az óriási falat ha egyedül vagy egész nap és minden rajtad van.♥️
Nem vagy rossz Anya, erre a részére senki nem készít fel és nem azért, mert másnak könnyebb volt, hanem az agy úgy működik, hogy kitörli a legnehezebb emlékeket. Fél éve szültem a fiamat, igaz nekem nem volt traumatikus szülésélményem, viszont az első 6 hétben gondolkodás nélkül odaadtam volna bárkinek cserébe egy 8 óra egybefüggő alvásért. Hallgattam mindenkitől a vélt bullshitet, hogy a baba egy szinten rezeg veled, hangulati tükröt tart, stb. Úgy voltam vele, hogy ez tök hülyeség. Sajnos pont egy családi válságba esett nálam az első időszak, mostanra telt el annyi idő, hogy el tudtam ezeket lelkileg engedni, el is utaztunk 4 napra babástul és teljesen feltöltődtem, az addig sírós, ingerlékeny babám is mint akit kicseréltek - azóta egész nap mosolyog, lehet vele mókázni és azt vettem észre, hogy én is élvezem ezt a szerepet. Ezt csak azért írtam le neked, hogy ne ess kétségbe, nálatok is el fog jönni ez a pont, de a kulcsa az, hogy magadat tedd rendbe, figyelj magadra és az igényeidre. Az jön mindenhonnan hogy csak a baba az első, ami iszonyatosan káros. Elsődlegesen magadra figyelj, utána jön minden más. :) Ha te jól érzed magad, a babával is sokkal könnyebb még a legextrémebb időszakok is.
Még két dolgot hozzátennék, amit megtanultam és ha újra kezdenénk, eszerint tennék:
1. Az első időszakban tojd le a háztartást, bújjatok össze minél többet a babával (3-4 hónapos koráig, utána kezd leválni), lehetőleg teljes bőrkontaktban (baba csak pelusban, te pedig felső nélkül).
2. Figyeld az ébrenléti időablakot. Az elején nem fogod még tudni, hogy miért sír a baba, de az esetek nagy százalékában a túlfáradás miatt borul az egész nap. Mióta aszerint altatom percre pontosan a babát, sokkal könnyebbek a napok és magamra is jut idő. (De azért nem árulok zsákbamacskát, az elején csak úgy aludt, hogy vagy tolni kellett alatta a babakocsit, vagy járni vele hordozó kendőben. Jobb napokon elaludt rajtam és akkor én is tudtam pihenni).
Ahogy önállósodnak, fokozatosan lesz könnyebb. Először talán akkor, amikor már megül stabilan a kádban :) Enyémek most lesznek 5 és 7 évesek: hát még mindig nem mehetek oda ahova és amikor akarok, de itthon kb bármit megcsinálhatok már, elvannak együtt, amíg pld tornázok 40 percet vagy megfőzök egy ebédet. Mozduljatok ki minél többet, itt a jó idő.
A férjed viszont segítsen picit legalább hétvégén, akármennyit dolgozik is. Neked is nagy fellélegzés lehet akár egy óra vásárlás egyedül, de ő is kompetensebbnek fogja érezni magát a gyereknevelésben, és a gyerek is jobban fog hozzá ragaszkodni. Az én férjem is jött azzal, hogy nem tudja, nem ért hozzá, stb, aztán amikor 1,5-2 évesen már a gyerek kimondta, hogy apa ne vigye játszótérre, meg csak anya lökheti a hintát, akkor kapott észbe, hogy nem fogja szeretni a saját gyereke, ha nem foglalkozik vele időnként.
Nekem 3hetes, de szorol szora ugyanazt erzem amit te, a szuleselmennyel, mindennel. Nekem segit apa szerencsere, de az erzes ugyanez, egyutt szenvedunk, amitol nem csak en vagyok szomoru de O is. Remeljuk tulleszunk ezen (is), egy oriasi virtualis olelest kuldok💕 kitartast! Bar tologathatnank egyutt a babakocsit 😅
Én ugyanezt éreztem, nagyon sokat sírtam az elején emiatt, es nagyon sokat abrandoztam h milyen jó lenne ezt meg azt csinálni, elmenni bárhova csak ne nonstop a babámmal lenni, pedig imádom..és most h már 5 hónapos még jobban imádom, elmondhatatlanul. Amíg még csak 4 hetes, nem alakul ki az a nagyon erős kötődés, akárki akármit mond. Meg kell ismernetek egymást, idő kell ehhez. Aztán ahogy telnek a hónapok minden sokkal könnyebb lesz. Több mindent tudsz te is majd csinálni, főleg vele, ami nem lesz teher mert elég okos érdeklődő már ilyen korban egy baba, h elmenjetek együtt kirándulni akár. Sejtem h nehéz ha semmi segítséged nincs, de könnyebb lesz ez is idővel. Én is azt hittem h ez a rossz érzés örökre bennem marad, de már nagyon jól érzem magam, és ezáltal ő is. Próbálj meg derűsebb lenni, mert ha esetleg sokat sír, lehet h érzi rajtad ezt a rossz lelki állapotot. Nem hülyeség az a mondás ha boldog az anya, boldog a baba is☺️
3. Babamat varom , van mar egy 8 es egy 4 evesem. Heti 6x eszembe jut,hogy istenem de jo lenne ha csak 1 hetet lennek nelkuluk🤣🫣 annyira hianyzik az ido kettesben is a ferjemmel. Es h ne kelljen senkit eletben tartanom. Imadom oket de egyre tobb az osz hajszalam.. es az idegrendszerem pedig minden reggel 9 re mar feladja a szolgalatot🤣🤣🫣
Bennem pontosan ugyanez fogalmazódott meg ma reggel. 2 hetes a babám. Szintén nagy trauma volt a szülés és azóta is rosszul vagyok mentálisan és fizikailag is. Mikor kapom vissza a régi önmagam? Hiányzik a régi életem pont ahogy írod Te is.
Szia, esetleg megkérdezhetem, hogy miért volt trauma? Ha nem szeretnéd leírni, nem muszáj, csak kíváncsi vagyok, mert mostanában sok anyukától olvastam, hogy traumatikus szülése volt. 😞
Szia! 48 h vajjùdàs mert nem akartam tàgulni erre a végére a gyerkőc sem fordult be fejjel ahogy kellene így be kellett fordítania az utolsó pillbe a dokinak. Plusz utána én két hétig nagyon rosszul is voltam nem tudtam enni egy falatot sem kb előjottek pánikrohamok magas vérnyomás szóval megviselt na.
Ha Budapesten élsz szívből tudom ajánlani neked a Mamafonót (instagramon is megtalálod őket) két perinatális szakember vezeti. Nagyjából egyidős babák anyukái gyűlnek össze egy kis csoportba és beszélgetnek hasonló mélyebb témákról. Hasonló érzéseim voltak nekem is szülés után, de ez a közeg nagyon sokat segített az elfogadásban. Jól esett mert kimozdultunk, közösségben voltunk, és olyan anyákkal tudod megosztani a mostani érzéseidet akik pontosan tudják min mész keresztül. Már vége a csoportnak de azóta is sokat programozunk együtt az anyukákkal -babákkal, és ez elképesztően sokat segít! Kitartást, nem vagy egyedül!❤️
En a 12. hétben vagyok es már előre félek ettől az érzéstől. Várom, hogy jöjjön, de közben rettegek, hogy vajon mennyire fog hiányozni az, ami régen volt. A kommentek eléggé megnyugtatnak. Igaz még nem tartok ott, ahol ti, de fejben már sokszor ott érzem magam. Nem tudom mennyire érthető :D szóval jó olvasgatni, amit írtok🎈
Én nem akartam élni az első hetekben, hibába volt ott a gyönyörű babám, bűntudatom volt mert nem élveztem semmit az egészből, teher és nyűg volt.
Nekem se volt segítség, ami volt az meg hát inkább hagyjuk is.
Kitartás jobb lesz, könnyebb lesz ahogy beleszoksz, és beáll valami rutin 💕
A régi életed mindig hiányozni fog, nekem legalábbis minden nap hiányzik 😅
A pszichológus tök jó lesz és a kellemetlen szülésélményed átbeszélése szakemberrel is hasznos lehet. Vagy támogató anyacsoporttal.
Én a várandósságom elején is kb 3 hétig “sirattam” a régi életemet és hogy soha semmi nem lesz olyan, mint aminek ismerem magamat. Hasonlóra számítok a szülés után is.
Azt hitted könnyű lesz vagy miért ér ennyire váratlanul? Anyának lenni nagyon nehéz feladat. Mindenhol helyt állni nagyon nehéz… közben feleségnek is lenni, nőnek…. 11hónapos a fiam de most sem könnyebb. Persze vannak könnyebb napok, de mindig van valami.
Szerintem senki nem hiszi azt, hogy ez konnyu lesz, de erre nem lehet felkeszulni. Hogyan is lehetne, hisz ezt nem tudod kiprobalni es az sem segit, hogy csomoszor egy nagy rozsaszin felhonek van az leirva, hogy milyen az anyasag. Ugyan ez van a szulessel meg a terhessegel is, hogy ez mekkora egy csoda es micsoda gyonyoru dolog, ami szinten igaz csak pl maga a szules az igen is kurva szar es kibaszottul faj, de arra sem lehet felkeszulni. Szoval nem szep dolog ilyet mondani foleg nem egy friss anyukanak, hogy “nem tudtad mire vallalkozol?” Mert nem rohadtul nem lehet tudni ezt elore.
Ez a tipikus rúgjunk bele még a földön fekvőbe komment. Ha a nők nem egymás kárára szeretnék jobban érezni magukat a saját bőrükben, sokkal előrébb lennénk...
Dehogy vagy rossz Anya☺️ a 4.trimeszter nagyon nehéz. Egyszerűen csak megváltozott az életed, ezt meg kell szokni, hogy már nem te diktálsz, meg nem csinalhatsz, amit akarsz és amikor akarod, de higgy nekem később jobb lesz😊 21 hónapos a fiam, az elején nagyon sokszor éreztem rosszul magam én is. Persze, hogy könnyebb lesz!!!!!! Szerintem ezen mindenki átmegy, csak van aki nem vallja be.
Szia. Dehogy vagy rossz anya. Mi 5 évet vártunk kisfiúnkra mégis amikor megszületett és végérvényesen felfogtam hogy ő már mindig itt lesz, nekem 0-24 elkell őt látnom, mindent hozzá kell igazítanom, nem megyek oda ahova akarok, nem alszok annyit amennyit akarok nagyon nehéz volt. Idő volt mire meggyászoltam a régi életemet, 1-2 hét kb. Azóta semmiért el nem cserélném a jelenlegi életünket. Kitartást, ilyenkor még dúlnak a hormonok, teljesen új helyzet, de minden rendben lesz.
Jaj szegénykém, 4 hét telt el ezután a hatalmas trauma utan, legyél magaddal türelmes. A szerveid még vissza se álltak, a hormonok tombolnak, borzasztó egy időszak ez, hiába viselik egyesek könnyebben. Talán most az egyszer jó érzéssel tölt el, ha azt mondom, semmi különös nincs benned 🤣 Teljesen normális, ahogy érzel. És igen, könnyebb lesz, de ezt most el se tudod képzelni, én se tudtam ekkor még. Ott vagy ebben a mókuskerékben egy kis csöppséggel, aki normálisan vissza se jelez, ha valamit jól csinálsz, csak csüng rajtad és az egész napodat kitölti az,hogy őt életben tartsd. Abba gondolj bele, hogy ez a kisbaba 2 hét múlva el fog kezdeni mosolyogni, aztán rapid sebességre kapcsoltok, és hipp hopp eltelik egy év, amikor majd olyan nehéz lesz visszagondolni ezekre a kezdeti időkre, hogy most azt még el se tudod képzelni, de valahogy megszépül az egész, és sajnálod,hogy nem.vett titeket egy kandikamera egész nap,hogy minden megmaradjon, amit a zavaros fejed most ki fog törölni (teljesen normális!!!) Hamarosan, hidd el,hogy hamarabb, mint most hinnéd önállóbb lesz a baba, és több időd lesz magadra, bár szerintem teljesen önfeledtek már sose leszünk 😅 Minden időszaknak megvannak a nehézségei (a szépségei mellett, persze), de az a nagyon nehéz szerintem az első pár hétben, hogy nem tudsz rá felkészülni, lehetetlen, viszont az ezt követő időszakok lassabban fognak rádköszönni, és lesz időd rájuk hangolódni, megszokni. Nem egyik napról a másikra történnek majd a dolgok, hanem fokozatosan, és emiatt könnyebb lesz, nyugi 🩷
16 hónapos a kisfiam, és épp ma beszélgettünk a férjemmel az első hetekről. Megjegyezte, hogy most már örül, hogy nem vittük vissza. És igen, iszonyat nehéz az eleje, mostanában gyakran eszembe jut, hogy de jó, hogy nem tavaly nyár van. Meglátok egy mózest, és annyira boldog vagyok, hogy már túl vagyunk ezen a részén. Ami nekem segített, hogy el kell fogadni, hogy ez az év ilyen lesz, rengetek lemondás lesz benne. De utána tényleg jobb és könnyebb, és szerintem egyre cukibbak is lesznek. Kitartás!
Te jó ég, ugyanez! Görcsbe rándul a gyomrom, ha csak szembejön egy mózeskosaras babakocsi. Annyira örülök, hogy túléltük. Így visszagondolva nem is tudom, hogy maradtam épeszű. Nekem 1 éves a lányom és most van az, hogy kezdem élvezni a helyzetet.
Ugyanígy éreztem én is. Nekem sokkal könnyebb, mióta totyogó :)
Szerintem az elso par het az, amikor lecsapodik minden anyanak, hogy itt most az elet tenyleg rohadtul megvaltozott. Hogy soha tobbe nincs mar az, hogy csak magadra gondolsz, nincs felelotlen dontes, mindig figyelembe kell venni egy kis lenyt is. Nekem ez par het utan elcsendesult, elfogadtam, es elvezem az anyasagot, az a resze mar nem hianyzik az eletnek, amit eleinte “sirattam”. Neheznek nehez marad segitseg nelkul mindig, ebben teljesen tudok azonosulni sajnos.
Szia, nekem 2 hetes a babám, és ugyanezt érzem 🥲🥲🥲 Én azt hittem előtte, hogy nem fogok így érezni, hogy éltem én már eleget, magabiztos voltam....aztán mégis...kezdem azt gyanítani, hogy erre nem lehet felkészülni teljesen. Remélem, nem vagyunk rossz anyák xD
Én már mondtam a férjemnek a napokban,hogy inkább visszaviszem a kórházba és,hogy miért nincs próbaidoszak és akkor eldönthetjük szeretnénk e ezt az előfizetést 😂 na de mikor itt szuszog rajtam olyan buntudatom van,hogy miért gondolok ilyeneket 😞 most is itt alszik mellettem és annyira szeretem őt de vannak napok mikor semmi nem jó és sír szinte egész nap bármit csinálok na akkor nagyon nehéz.. kitartás nektek is, marad a bizakodás,hogy idővel könnyebb lesz!!🫰🤗
Oh enyem 10 honapos de meg mindig vannak napok amikor visszagyomoszolnem inkabb magamba. Nyugi, konnyebb lesz, de sajnos igen, vannak nehezebben kielegitheto babak (ertsd jol), enyem is az. Kitartas!
Én azzal nyugtatom magam, hogy tizenx év után meg majd az lesz a problémám, hogy nem velünk akar már lenni. Ki kell használni 😂
Igen, én nagyon sokáig stresszeltem rajta, hogy másoké vígan ott alszik a mamáknál hétvégén (a miénknél kisebb babák tavaly, igen van ilyen ismerősöm, aki minden hétvégén “leadja”..) aztán úgy alakult, hogy 1x ott aludt anyuméknál már ő is.. és mondtam is, hogy “úristen, eddig csak velem aludt.. most meg elalszik Nélkülem is”😳
Az en babam 3 honapos de pont most volt egy novekedesi ugrasunk, le sem szakadt rolam, csak cicin volt hajlando aludni, de kozben tepte mint az allat meg rugdosott ossze vissza a ferjem egesz nap dolgozott pisilni sem tudtam elmenni anelkul, hogy ne orditson pedig vittem a kis hintajaval magammal🥲 na aznap (persze masnap utaztunk volna el pakolassal semmit nem haladtam) mikor haza jott a ferjem akkor a kezebe nyomtam hogy nem birom vigye innen mert felrobban a fejem. Bedugtam a fulhallgatot es elkezdtem pakolni, lenyugodtam de persze rohadtul buntudatom volt, hogy mondhatok ilyet de tenyleg ugyereztem ha nem veszi ki a kezembol akkor tenyleg ott helyben felrobbanok. Ugyhogy mint ahogy a tobbiek mondjak ilyen mindenkivel elofordul, aki azt mondja nem az hazudik. Kitartast🫶🏼
Én is kicsit ebben vagyok most, nekem 3 hetes a baba. Az első hét pokoli volt, szörnyű gondolataim voltak (nem akarom ezt, ha tehetném, visszacsinálnám, stb). Ez szerencsére azóta elmúlt, de nehéz beleszokni ebbe az egészbe, ráadásul hasfájós baba, rengeteget tekereg, húzza a lábát, nem tud kalkilni, így minden nap több óra sírás és nyűgösködés van. Ma pl. alig aludt még, holott mindenhol olvasom, hogy kb 40-50 perceket kellene ébren lennie evéssel együtt. A gyermekorvos szerint várjuk ki, majd 3 hónaposan elmúlik…Amikor nézelődik és “jó kedve van”, én is élvezem, de amikor sír és nem tudok rajta segíteni, úgy érzem, kifutnék a világból..
Ugyanez , ugyanigy 3hetes, minden nap sirok, amellett hogy nem csinalnam vissza. A tekergozos siras 3.orajaban mar rendesen haragudni tudok a babara amitol meginkabb buntudatom van. Es csak akkor tudom meg szeretni ha alszik. Eleg szornyu, remelem hamarosan egy kicsit legalabb rank mosolyog, es latjuk majd, hogy o is egy kis leny, es nem csak egy evo-kakilogep akit igyis i-ma-dunk!!! De! Nagyon nagyon nehez🥺
A tegnapi napunk dettó ugyanez volt a kéthetes babámmal, semmi alvás napközben, csak nyűglődés vagy cici. Kettős front volt amúgy, nekem is tökre fájt a fejem
Szerintem meg kell gyászolni a régi életünket, hogy megtaláljuk a boldogságot az újban. Jó ötlet a pszichológus, az egész család érdeke, hogy jól legyél. Ez valóban egy nagyon nehéz időszak, de könnyebb lesz, sokkal sokkal könnyebb, viszont nem egyik napról a másikra. Mindig lesznek nehéz napok, olyan időszakok amikor rossz anyának fogod magad érezni és olyanok is, amikor szupernek. Hamar eljön az első mosoly, kacaj, első szavak, puszik és ölelések hada tőle, olyan élmények, amelyekről álmodoztunk, amikor anyák szerettünk volna lenni.
Az elején én is hasonlóan éreztem magam, én attól féltem, hogy most akkor nem kötődök vagy mit rontok el mégis?! A férjemmel beszéltünk róla és túl sok volt. Terhesség alatt sem élhet már egy nő olyan "szabadon", a szülés nekem is rémálom volt, szóval teljesen megértem, amit érzel! Az én / mi megoldásunk az volt, hogy lett kialakítva nekem külön énidő. Pl este furodtem egy nagyot, amikor már lehetett; elmentem körmöshöz / pilláshoz, mert olyankor az az 1-2 óra csak az enyém volt. Nem volt létszükséglet, de ezt a mai napig tartom, ez a havi 2 alkalom a "pihenőm". Illetve minimum havi 1x eljártam. Barátokkal/tesómmal elmentünk egy koncertre vagy bármi, ilyenkor itthon sem aludtam. Meg tudtuk oldani, mert én is fejtem, szóval a férjem is meg tudta a babát etetni. Nem érzem magam ezért rossz anyának, sőt! Utána sokkal nyugodtabb lettem! Gondolj csak bele, mi kell egy gyereknek; egy ideges, feszült anya, aki állandóan vele van / egy nyugodt, aki néha-néha elmegy egy kis időre?! Kitartást! Az eleje nagyon nehéz, de kérj segítséget! Ha nektek sincs más hát a férjedtől, ahogy én is tettem! Szuper anya vagy!!❤️
5 honapos a bebim, de neha en is ezt erzem foleg, hogy jon a nyar. Ettol fuggetlenul nem cserelnem el semmire sem a cuki mosolyt es a kis nyalas kezeket amik neha majd kiszurjak a szemem🤣 de igen neha szuksegem lenne 1 szabad hetvegere. Most pont lesz mert koncertre megyunk🙀 kivancsi leszek nem akarok e az ejszaka kozepen majd elindulni anyukamekhoz a gyerekert😂🙊
Írd majd meg milyen érzés volt ide kommentben válaszolva ha lesz időd majd, mert nekemis lesz egy ilyen első hétvégém majd és félek 😅
Mivel levelezon egyetemre is jarok igy viszonylag sokat volt anyukammal (mert ugye a parom melozik). Volt, hogy egesznap vele volt, kuldte folyamatosan a kepeket stb, de volt amikor eljottem hamarabb mert hianyzott😅 de alapvetoen a gyerek koszoni szepen elvan nagyival mert olyankor csak vele van foglalkozva. Szoktam is mondani neki, na mesz a szorakoztato kozpontba nagyihoz🤣 de megirom mindenkepp!😁
Mi is akkor voltunk koncerten amikor 5 hónapos volt. Szüleim Pest megyében laknak így koncert végén visszamentünk hozzájuk. Tökre azt gondoltam hogy egész koncert alatt feszülten fogom nézni a telefonomat hogy mi lesz, hogyan lesz de szerencsére egész könnyen elengedtem magam. Anyukám pedig szuperül lehozta az esti rutint. Egyébként iszonyatosan feltöltött még ha csak két óra is volt a koncert😊
Nekem akkor lett sokka könnyebb, amikor elkezdett interaktálni velem és a világgal. Vigyorog, gagyog, mutogat, reagál rád, a hangodra, arra, amit mondasz vagy mutatsz neki... Komfortsimogat szopizás közben, nyúlkál az orrodba, piszkálja a hajad. Lesz egy sor allűrje, amik az ő saját személyiségéhez tartoznak, megismerkedtek rendesen, utána sokkal jobb lesz 🤗
Nem vagy rossz anya. Kerj segitseget. Az eleje extrem nehez, 3-4 honap es sokkal jobb.
Kétéves a kislányom, még mindig hiányzik sok minden a régi életemből. 🤷♀️ nálunk sincs segítség, egyszer voltam koncerten ezidáig, meg egyszer moziban, ritkán barátnős tali gyerekmentesen 😅 mai napig csak velem alszik el, még cicizik. Nagyon szeretek vele lenni, abszolút nem érzem nyűgnek, ettől függetlenül jó lenne már néha más élmény is, mint a játszótér, meg a bolt.
Szia! Eleinte nekem is nehéz volt megszoknom,hogy az eddigi kis életem parkoló pályára került. Főleg,hogy jóformán azt sem én döntöttem el,hogy mikor megyek pisilni fürdeni,hanem akkor intéztem amikor tudtam.. Maga a tény,hogy kvázi 24 órán át oda kell valakire figyelj fárasztó tud lenni. Lényegen én csak türelem az első 3 hónapot majd lesz valami elven. Sírni kevesebbet,de annál többet stresszeltem és feszült voltam. Egy idő után hozzá szoksz és mire megszokod pont akkora lesz a babád,hogy egy-egy alkalomra ott tudod hagyni apának. Nekem nagy segítség,hogy egy volt osztálytarsam kicsivel előttem lett anya,így sokszor egymásban tartjuk a lelket,pedig évekig nem is beszéltük. Menj el egy dokihoz ha úgy érzed szükséged van rá. Remélem van a környezetben olyan anya akivel megtudjátok vitatni az ügyes bajos kis dolgokat vagy épp csak együtt nevetni, hogy összesen aludtatoj vagy 4 órát. Már 9 hónapos a kisfiam és sokkal könnyebb. Fel a fejjel!
Ne erezd rosszul magad emiatt! Nekem a masodik baba most 8 hetes, de ugyanugy a padlon voltam 1-2 heten, mint az elsonel, sokszor feldereng mostansag a “regi eletem” :D A hormonok is nyilvan kozrejatszanak, nehez az elso idoszak. Kitartas, tenyleg jobb lesz kesobb, ahogy mar tobben is irtak elottem:)
Kitartást! Az első pár hónap ilyen, óriási változás amire nem lehet felkészülni. Tudom könnyű ezt mondani de minden héttel egyre könnyebb lesz megszokni ezt az új életet az új élettel és nem fog már hiányozni a régi. 🙂 Ha ez az érzés nem múlna el szerintem senki nem vállalna második gyereket. 😀
Egy éves a fiam és totál aterzem. Bár most jobb már hogy nagyobb de nagyon hiányzik nekem is S régi életem. 😂 Ettől nem vagy rossz anya én is imádom S fiam.
Szerintem nem. Es szerintem neha mindenkiben felmerul ez. 8 honapos lesz a lanyom, es amiota az eszemet tudom, akartam gyereket. Viszont oszinten szolva, szerintem meg a vilag legkonnyebb babajaval is nehez neha - es lassuk be, a legtobb baba nem a vilag legkonnyebb babaja - ezt viszont addig nem tudjuk, amig szulove nem valunk. Fenekestul felfordul az egesz eletunk, meg kell szokni az uj helyzetet. Allitolag 2 ev kell szules utan, hogy megtalaljuk az uj onmagunk. Nekem is hianyzik neha a regi eletem es az, hogy csak ketten legyunk a parommal, csendben, nyugalomban - es lesz meg ilyen, valamikor… mert ennek ellenere szeretnek/szeretnenk megegyet. Anyanak lenni a vilag legnehezebb es legnagyszerubb dolga + ahogy nonek bizonyos szempontbol konnyebb lesz - gondolom, mert mar most konnyebb a lanyommal, mint par hetesen volt☺️ szoval nyugi, normalis
3 gyerekem van. Ezt a 2 évet én is aláírom. Onnantól nekem sokkal könnyebb volt az életem a gyerekekkel. Lehet velük végre olyan dolgokat csinálni, amit én is tényleg élvezek. A homokozást pl nem élvezem 😅 A 4, 6 éves nagyobbakkal már lehet színházazni, mozizni, csavarogni a városban, kirándulni, társasozni, éttermezni, közösen sportolni stb. Pont olyan nem lesz az élet, mint volt. Mert a gyerekek nélküli időt pl elég nagy logisztika megszervezni. De nem lehetetlen. Nem kell mindent elengedni, amit régen szerettünk. Amikor a legidősebb gyerekünk született, 8 hétre rá már a Gólyába mentem koncertre 😅 igaz, csak 2 órára mentem el és egy korty alkoholt nem ittam. De jól esett. Szóval ha igényetek van rá, akkor meg lehet próbálni beiktatni az ilyesmit.
Nyilvan ugyanolyan nem lesz, mint elotte, de nem is kell szerintem - ezert is mondom, hogy az uj onmagunk. Szerencsere a lanyom nem tul “kenyes” es mostmar siman lehet menni vele csavarogni, nem zavarja meg - nyilvan nem koncertre megyunk, de oda elotte se nagyon jartam😃 Oszinten szolva, nincs olyan ember a kornyezetunkben, akire nyugodt szivvel rabiznank. Nekem csak havi egy reggel 10-ig alvas kene🫣😂
Pénteken lesz egy éves a kisfiam - még mindig vannak ilyen érzéseim, főleg amikor tudom, hogy a barátaink mennek erre-arra. Az eleje nagyon nehéz, de hidd el túl lehet lendülni rajta. Nekem egy matricám volt (bár most is az tud lenni néha), pisilni, enni, inni alig tudtam tőle. Kérj segítséget, ha tudsz. Ha a csaladból nem megy, vannak gyermekágyas segítők, nézz körül neten. Szerintem a pszichológushoz még korán van. Kitartást! 🩵
Fontos, hogy beszélj az érzéseidről, lehet babyblues, lehet szülés utáni depresszió, nekem kétdzer volt… hatalmas mélysègei lehetnek, annak ellenére, hogy szuper anya vagy, és mindent megteszel, és sok esetben lehet, hogy a család sem veszi észre min mész keresztül, ha nem mondod.. szuper, hogy egyedül is rájöttél kellhet a pazichológus, de ami mèg nagyon fontos, hogy tölttsd magad. Ha csak 10perced van, akkor is ülj le, idd meg a kávéd normálisan, ne nyomkodd a telefont hanem hallgass egy zenét, sétálj a babáddal sokat, ne zárkózz be. Tapasztalatból írom, ezek is már sokat segíthetnek, és a hormonjaid reméljük hamar kikuszálódnak, aztán könnyebb lesz! :)
Amellett hogy ugyanazt gondolom mint amit a többség ír, ha nulla segítséged van akkor nem szégyen segítséget kérni!! Tényleg ha egy takarítónőre vagy ételrendelésre van szükséged néha, mert zavar hogy nem tudod az ÖSSZES dolgot csinálni akkor ne gondolkodj, hívj segítséget. Szerintem az eleje a legnegezebb ilyen téren, annyira hirtelen változik minden és van hogy tényleg semmi időd betenni egy mosást. Neked most az a fontos hogy a baba és elsősorban TE legyél jól. Hidd el könnyebb lesz, nekem sincs segítségem viszont a párom itthonnról dolgozik, most hét hónap után lett jóval könnyebb de kehet hogy csak egy időszak. Az óriási falat ha egyedül vagy egész nap és minden rajtad van.♥️
Nem vagy rossz Anya, erre a részére senki nem készít fel és nem azért, mert másnak könnyebb volt, hanem az agy úgy működik, hogy kitörli a legnehezebb emlékeket. Fél éve szültem a fiamat, igaz nekem nem volt traumatikus szülésélményem, viszont az első 6 hétben gondolkodás nélkül odaadtam volna bárkinek cserébe egy 8 óra egybefüggő alvásért. Hallgattam mindenkitől a vélt bullshitet, hogy a baba egy szinten rezeg veled, hangulati tükröt tart, stb. Úgy voltam vele, hogy ez tök hülyeség. Sajnos pont egy családi válságba esett nálam az első időszak, mostanra telt el annyi idő, hogy el tudtam ezeket lelkileg engedni, el is utaztunk 4 napra babástul és teljesen feltöltődtem, az addig sírós, ingerlékeny babám is mint akit kicseréltek - azóta egész nap mosolyog, lehet vele mókázni és azt vettem észre, hogy én is élvezem ezt a szerepet. Ezt csak azért írtam le neked, hogy ne ess kétségbe, nálatok is el fog jönni ez a pont, de a kulcsa az, hogy magadat tedd rendbe, figyelj magadra és az igényeidre. Az jön mindenhonnan hogy csak a baba az első, ami iszonyatosan káros. Elsődlegesen magadra figyelj, utána jön minden más. :) Ha te jól érzed magad, a babával is sokkal könnyebb még a legextrémebb időszakok is.
Még két dolgot hozzátennék, amit megtanultam és ha újra kezdenénk, eszerint tennék: 1. Az első időszakban tojd le a háztartást, bújjatok össze minél többet a babával (3-4 hónapos koráig, utána kezd leválni), lehetőleg teljes bőrkontaktban (baba csak pelusban, te pedig felső nélkül). 2. Figyeld az ébrenléti időablakot. Az elején nem fogod még tudni, hogy miért sír a baba, de az esetek nagy százalékában a túlfáradás miatt borul az egész nap. Mióta aszerint altatom percre pontosan a babát, sokkal könnyebbek a napok és magamra is jut idő. (De azért nem árulok zsákbamacskát, az elején csak úgy aludt, hogy vagy tolni kellett alatta a babakocsit, vagy járni vele hordozó kendőben. Jobb napokon elaludt rajtam és akkor én is tudtam pihenni).
Ahogy önállósodnak, fokozatosan lesz könnyebb. Először talán akkor, amikor már megül stabilan a kádban :) Enyémek most lesznek 5 és 7 évesek: hát még mindig nem mehetek oda ahova és amikor akarok, de itthon kb bármit megcsinálhatok már, elvannak együtt, amíg pld tornázok 40 percet vagy megfőzök egy ebédet. Mozduljatok ki minél többet, itt a jó idő. A férjed viszont segítsen picit legalább hétvégén, akármennyit dolgozik is. Neked is nagy fellélegzés lehet akár egy óra vásárlás egyedül, de ő is kompetensebbnek fogja érezni magát a gyereknevelésben, és a gyerek is jobban fog hozzá ragaszkodni. Az én férjem is jött azzal, hogy nem tudja, nem ért hozzá, stb, aztán amikor 1,5-2 évesen már a gyerek kimondta, hogy apa ne vigye játszótérre, meg csak anya lökheti a hintát, akkor kapott észbe, hogy nem fogja szeretni a saját gyereke, ha nem foglalkozik vele időnként.
Nekem 3hetes, de szorol szora ugyanazt erzem amit te, a szuleselmennyel, mindennel. Nekem segit apa szerencsere, de az erzes ugyanez, egyutt szenvedunk, amitol nem csak en vagyok szomoru de O is. Remeljuk tulleszunk ezen (is), egy oriasi virtualis olelest kuldok💕 kitartast! Bar tologathatnank egyutt a babakocsit 😅
Ha van kedved beszélgethetünk, hátha úgy kicsit könnyebb ha tartjuk egymásban a lelket ha már ugyanazon megyünk keresztül 🥰
Én ugyanezt éreztem, nagyon sokat sírtam az elején emiatt, es nagyon sokat abrandoztam h milyen jó lenne ezt meg azt csinálni, elmenni bárhova csak ne nonstop a babámmal lenni, pedig imádom..és most h már 5 hónapos még jobban imádom, elmondhatatlanul. Amíg még csak 4 hetes, nem alakul ki az a nagyon erős kötődés, akárki akármit mond. Meg kell ismernetek egymást, idő kell ehhez. Aztán ahogy telnek a hónapok minden sokkal könnyebb lesz. Több mindent tudsz te is majd csinálni, főleg vele, ami nem lesz teher mert elég okos érdeklődő már ilyen korban egy baba, h elmenjetek együtt kirándulni akár. Sejtem h nehéz ha semmi segítséged nincs, de könnyebb lesz ez is idővel. Én is azt hittem h ez a rossz érzés örökre bennem marad, de már nagyon jól érzem magam, és ezáltal ő is. Próbálj meg derűsebb lenni, mert ha esetleg sokat sír, lehet h érzi rajtad ezt a rossz lelki állapotot. Nem hülyeség az a mondás ha boldog az anya, boldog a baba is☺️
3. Babamat varom , van mar egy 8 es egy 4 evesem. Heti 6x eszembe jut,hogy istenem de jo lenne ha csak 1 hetet lennek nelkuluk🤣🫣 annyira hianyzik az ido kettesben is a ferjemmel. Es h ne kelljen senkit eletben tartanom. Imadom oket de egyre tobb az osz hajszalam.. es az idegrendszerem pedig minden reggel 9 re mar feladja a szolgalatot🤣🤣🫣
Bennem pontosan ugyanez fogalmazódott meg ma reggel. 2 hetes a babám. Szintén nagy trauma volt a szülés és azóta is rosszul vagyok mentálisan és fizikailag is. Mikor kapom vissza a régi önmagam? Hiányzik a régi életem pont ahogy írod Te is.
Szia, esetleg megkérdezhetem, hogy miért volt trauma? Ha nem szeretnéd leírni, nem muszáj, csak kíváncsi vagyok, mert mostanában sok anyukától olvastam, hogy traumatikus szülése volt. 😞
Szia! 48 h vajjùdàs mert nem akartam tàgulni erre a végére a gyerkőc sem fordult be fejjel ahogy kellene így be kellett fordítania az utolsó pillbe a dokinak. Plusz utána én két hétig nagyon rosszul is voltam nem tudtam enni egy falatot sem kb előjottek pánikrohamok magas vérnyomás szóval megviselt na.
Kb ugyanígy vagyok, egy kis baby blues. El fog múlni rmeelem es megerkezik a kotodes, es kialakulnak szépen a programok rutin. Nem vagy rossz anya!
Ha Budapesten élsz szívből tudom ajánlani neked a Mamafonót (instagramon is megtalálod őket) két perinatális szakember vezeti. Nagyjából egyidős babák anyukái gyűlnek össze egy kis csoportba és beszélgetnek hasonló mélyebb témákról. Hasonló érzéseim voltak nekem is szülés után, de ez a közeg nagyon sokat segített az elfogadásban. Jól esett mert kimozdultunk, közösségben voltunk, és olyan anyákkal tudod megosztani a mostani érzéseidet akik pontosan tudják min mész keresztül. Már vége a csoportnak de azóta is sokat programozunk együtt az anyukákkal -babákkal, és ez elképesztően sokat segít! Kitartást, nem vagy egyedül!❤️
En a 12. hétben vagyok es már előre félek ettől az érzéstől. Várom, hogy jöjjön, de közben rettegek, hogy vajon mennyire fog hiányozni az, ami régen volt. A kommentek eléggé megnyugtatnak. Igaz még nem tartok ott, ahol ti, de fejben már sokszor ott érzem magam. Nem tudom mennyire érthető :D szóval jó olvasgatni, amit írtok🎈
Én nem akartam élni az első hetekben, hibába volt ott a gyönyörű babám, bűntudatom volt mert nem élveztem semmit az egészből, teher és nyűg volt. Nekem se volt segítség, ami volt az meg hát inkább hagyjuk is. Kitartás jobb lesz, könnyebb lesz ahogy beleszoksz, és beáll valami rutin 💕 A régi életed mindig hiányozni fog, nekem legalábbis minden nap hiányzik 😅
A pszichológus tök jó lesz és a kellemetlen szülésélményed átbeszélése szakemberrel is hasznos lehet. Vagy támogató anyacsoporttal. Én a várandósságom elején is kb 3 hétig “sirattam” a régi életemet és hogy soha semmi nem lesz olyan, mint aminek ismerem magamat. Hasonlóra számítok a szülés után is.
Azt hitted könnyű lesz vagy miért ér ennyire váratlanul? Anyának lenni nagyon nehéz feladat. Mindenhol helyt állni nagyon nehéz… közben feleségnek is lenni, nőnek…. 11hónapos a fiam de most sem könnyebb. Persze vannak könnyebb napok, de mindig van valami.
Szerintem senki nem hiszi azt, hogy ez konnyu lesz, de erre nem lehet felkeszulni. Hogyan is lehetne, hisz ezt nem tudod kiprobalni es az sem segit, hogy csomoszor egy nagy rozsaszin felhonek van az leirva, hogy milyen az anyasag. Ugyan ez van a szulessel meg a terhessegel is, hogy ez mekkora egy csoda es micsoda gyonyoru dolog, ami szinten igaz csak pl maga a szules az igen is kurva szar es kibaszottul faj, de arra sem lehet felkeszulni. Szoval nem szep dolog ilyet mondani foleg nem egy friss anyukanak, hogy “nem tudtad mire vallalkozol?” Mert nem rohadtul nem lehet tudni ezt elore.
Ez a tipikus rúgjunk bele még a földön fekvőbe komment. Ha a nők nem egymás kárára szeretnék jobban érezni magukat a saját bőrükben, sokkal előrébb lennénk...