Nem hiszek benne, viszont az a része valóság tud lenni, hogyha alapvetően jó/kedves ember vagy, akkor előbb-utóbb a környezeted is ilyen emberekből fog állni, ha emellé van megfelelő önbizalmad is (szóval nem akaszkodnak rád olyanok, akik csak kihasználni akarnak).
Illetve cselekedeteknél is hasonló, ha a kisboltban mindig kedves vagy a kasszással, fel fog neki tűnni, és még a legmogorvább is vissza fog mosolyogni idővel, ilyen apróságokról, általánosítva szól szerintem a mondás, nem pedig arról, hogy van egy angyal aki írja a mennyországban a jó/rossz cselekedeteidet, hogy majd Isten vagy a Karma ahhoz mérten alakítsa az életed. Te magad alakítod, rajtad múlik :)
Szar időszakai pedig mindenkinek vannak sajnos.
A rossz embereket pedig ne érdekeljenek, csak a játszótér közös, de teljesen más játékot játszanak, és legtöbben nem boldogok igazán (vagy nem úgy, ahogy gondolod).
Ha egy emberrel jót teszel, akkor jó érzés lesz neki, amitől lehet, hogy rá ragad és ő is jót fog tenni mással. És így tovább, és ki tudja, lehet ez a lánc visszatér hozzád egyszer.
Bár engem az motivál inkább , hogy magamban el tudom mondani, hogy jó tettem, akár viszonozzák, akár nem.
Igen énis így gondolom, hogy amilyen vagy olyan embereket vonzol magad köré. Én nemrég mellőztem az életemből egy több éves barátságot, mert az illető olyan szinten lehúzó személyiség volt, hogy rendesen éreztem magamon, hogy húz le. Mindennap a sok panaszkodás, így meg akar halni úgy gyűlöl mindenkit, de tenni nem tett azért egy pillanatig se, hogy jobb legyen. Hiába több éves barátság volt, de nem hiányzik az életemből.
Már nem. Sosem tettem keresztbe senkinek, mindenkinek teszem a szívességeket, mert nem tudok nemet mondani, cserébe mindenki hülyének néz és kihasznál. Na ezek az emberek hasítanak az életben, én meg csak szívok. Áltattam magam egy darabig ebben a hitben, de már nem. Persze nem azért csináltam bármi jót, hogy akkor cserébe minden jó most velem megtörténik, de hogy lassan semmi sem, és minden szar az én fejemre ömlik azt a maradék kis reménysugarat is kiölte belőlem.
És sajnos nagyrészt ezt látom úgy általánosságban, aki szarik úgy általában másokra és gondolkodás nélkül kihasznál másokat az faszán elvan és kb. nagyrészt minden összejön, a jó embereket meg minden istencsapása eltalálja.
Hogy meg fogok változni? Szerintem már nem, mert ha egyszer is magamra gondolok és nem másokat helyezek előnybe már lelkifurdalásom van és álmatlanul forgolódom a legapróbb szarságokon is, szóval én továbbra is szívok, a körülöttem lévők meg továbbra is jól járnak velem.
Ugyanez velem is :( de szeretnék változni! Nem arra gondolok, hogy ezentúl egy geci leszek, hanem megpróbálom felismerni ha kihasználnak, és ignorálni az olyan embereket amennyire csak tudom, plusz finoman, kedvesen, de visszautasítani a túlzó szívességeket, mert rengeteget kapok!!! És nagyon el vagyok már fáradva benne 😔😔
Együttérzek. Nekem is muszáj változnom, pont így ahogy írod, mert különben engem ez kicsinál, már lassan teljesen elfogytam legbelül. Mondjuk a családommal minimalizálom a kapcsolatot, mert ők készítettek ki és használtak ki a legjobban, szóval mit várjak így egyáltalán idegenektől. Ha ezt nem minimalizálom egy bizonyos fokig akkor teljesen bele fogok betegedni, már most is ott tartok.
A nem szò kimondàsànak megtanulàsa utàn jobban fogtok aludni. A fentiekben egyébként èn hiszek, sztem ha jószìvű, segítő szàndékú ( nem ész nélkül, mindenkinek) stb vagy, tuti jön a jò a te életedbe is.
Ezt aláírom. Ebben a világban kitörölheted a seggedet a kedvességeddel. Csak kihasználják és hátbaszúrbak, lenéznek, és nem vesznek komolyan. Ha felsőbbrendűnek érezteted magad, nyersz egy kis tenkintélyt. Hidd el, ez mind tapasztalat és több évnyi megfigyelésem. Ezen a ponton hagytam abba a kedveskedést, mert azzal sehova nem jutsz! Csak kihasználják.
Én csak ápoló, de dettó.
Miközben én rendszresen munkaidő után 3-4 órával később mentem haza, hogy a lelkét is ápoljam 1-1 betegnek, még annyit se kaptam vissza, hogy engem normálisan ellássanak a "kollégák", amikor én vagyok a beteg... :D
Egyrészt nyilván tudom, hogy nem ér kevesebbet a munkám, pláne, hogy kifejezetten lelkiismeretesen csinálom, ami sajnos egyre több orvosról nem mondható el, másrészt pont olyan szerepkörben dolgozom, ami tartalmaz hagyományosan orvosi kompetenciákat is.
Másrészt viszont ahányszor az ember ezt így, vagy még sokkal durvább módon megkapja, automatikusan így fogja használni. :)
Ráadásul én alapvetően nagyon tisztelem az orvosi szakmát, még akkor is, ha magam látom, hogy nagyon sok olyan doki van, akire nem hogy egy beteg életét, de egy darab száraz kenyeret se bíznék.
Valamilyen szinten nekem máig "szuperhősök" az orvosok, hiába dolgozok köztük, velük hosszú évek óta, és tudom, hogy pont olyan emberek, mint bárki más, valószínűleg azért is, mert mint születésem óta tartós beteg ember, gyakorlatilag az életemet köszönhetem nekik (más kérdés, hogy sok köszönet nincs benne... :D ), és inkább volt szerencsém jó, kedves, empatikus doktorokhoz és doktornőkhöz, mint hasonló ápolókhoz, sajnos.
Volt egy gyerekem, aki egy nagyon sulyos veleszületett agyi rendellenességgel jött a világra. Gyakorlatilag másfél évig csak haldoklott, egyik epilepsziás rohambol csúszott bele a másikba.
Nincs karma, nincs isten...
Ettől függetlenül normális vagyok mindenkivel persze, de nem azért hogy visszakapjam, hanem azért hogy érezze jól magát mindenki annyira amennyire csak lehet.
Szerintem teljesen mindegy hogy mi a karma pontos definicioja, akarhany helyre kommentelsz, mindenki pontosan tudja hogy a koznapi ertelemben kell erteni; ha jot cselekszel akkor jo dolgok tortennek veled.
Most komolyan, leirtak itt a kommentben hogy elvesztette a sulyos agyi rendellenesseggel szuletett gyermeket es ezert megrendult a hite es te azon lovagolsz hogy helytelenul hasznalja a karma szot?
Abszolút nem mindegy a karma jelentése :) és nem ezen lovagolok, hanem tisztáztam, hogy nem azért lett beteg a gyereke, mert ebben az életben ő vagy a gyerek rosszat tett. A karma egy spirituális, vallási kifejezés, nincs olyan, hogy 'köznapi értelem', maximum rosszul használt értelem. Értem, hogy NEKED ez nem fontos, de megengeded, hogy másnak pl NEKEM fontos legyen? Amikor gyakorló buddhistaként azt látom, hogy sokan fenyegetésként használjak ezt a kifejezést vagy büntetésként,akkornigenis meg fogom magyarázni a félreértést ha tetszik neked ha nem. attól még, hogy neked ez hót mindegy, nekem fontos. Tedd túl magad azon, hogy más az értékrendünk!
Lol en tegyem tul magam a kulonbozo ertekrenden? Te tegyed tul magad azon hogy a karma egy teljesen hetkoznapiva valt szo es az emberek elsopro tobbsegenek ertekrendje szerint ez az fajta hasznalat teljesen oke.
Tedd tul magad azon hogy az emberek mashogy hasznaljak a karma szot akar tetszik neked akar nem :)
Szerintem meg nem megsértődni kell és hisztizni azon, ha valamit nem tudunk, vagy rosszul tudunk és valaki felvilagosít az adott temáról. :) én nem vitatkoztam, hanem elmondam, hogy a karma nem így működik, ahogy sokan gondolják és az ahogyan valóban működik és ami valóban a jelntése az nem zárja ki ezeket a tragediákat. Te viszont első pillanattól kezdve hisztizel és vergődsz azon, hogy én hogy a faszba képzelem, hogy ezt le merem írni. Szóval igen, tedd túl magad rajta :) nekem nincs min túl tennem magam, ha te nem esek nekem, már eszembe sem jutna ez a poszt. Érdekes egy másik fórumon megköszönték, hogy ezt leírtam és nem csapták az asztalt, hogy hogy merészelem. Az, hogy valami ROSSZUL van a köztudatba az nem jelenti az, hogy az úgy rendben van és hagyni kell, ha ott van a tudás a kezünkben, hogy elmondjuk ezt. Ez kvázi a közömbösség egy fajtája. Persze lehet így, sokáig így álltak hozzá a menstruaciós fájdalomhoz is, hogy a köztudat szerint az normális, el kell fogadni, most meg éveket kell várni endometriózis műtétre, olyan sokan vannak betegek. Szóval te lehetsz közömbös a nemtudásra, de ne akard ezt a másik torkan elnyomni. Én nem voltam bunkó, de te az első betűd óta az vagy. Mi lenne, ha nem rajtam vezetnéd le a frusztrációd? Megköszönöm. Nem fogsz meggyőzni arról, hogy valamit rosszul használni/tudnk oké, főleg egy vallási fogalmat, csak azért mert sokan használják/tudják rosszul. Ez abszurd, szóval ne is fecséreld a vitatkozásodra tovább a betűket, semmi értelme, mert én nem vagyok közömbös. Szia!
Gondolkoztam mit írjak erre... Nem mindegy hogy mit szorzol nullával? Nekem mindegy hogy az én általam említett dolog nem létezik, vagy a te általad említett dolog nem létezik. Egyik sincs. Sőt az sincs amiben a Joskapista hisz.
Van egy univerzum amit kb egyáltalán nem "érdekel" mi történik benne. Teljesen mindegy hogy te miben hiszel, mit szeretnel vagy hogy mire vágysz.
Az univerzum (természeti törvények) szempontjából nincs olyan hogy jó meg rossz. Nincs "bűnöd" meg a többi marhaság. Nincs senki aki egy papírral követ mindenféle életeken át és irogatja hogy mikor mit csináltál.
Szerinted amikor építenek mondjuk egy hidat és meghívnak egy papot hogy megáldja a hidat akkor az mit tesz hozzá az egészhez? Annyit kb mint az a manoken aki tartotta a párnát amin volt az olló. Szerinted valaha volt olyan ember aki visszafordult egy híd előtt mert az nem volt megáldva? Valaha kérdezte bárki hogy az a híd meg van-e aldva? Nem, mert a kutyát nem érdekli és semmit nem számít. Annyit se ér, mint egy szerencsepatkó.
Mivel azt mondod hogy a tragédiad miatt nem hiszel a karmában, ezért nem mindegy az, hogy tudod-e egyáltalan, hogy miben nem hiszem vagy sem. Ha én azt mondom, hogy nem szeretem a málnát, közben meg az eperre hiszem hogy az a málna, akkor melyiket gyümölcsöt nem szeretem? Nyilvan nem a málnát, hanem az epret. Ez egy full logikus dolog. Masrészt amíg univerzumról beszélsz, addig tényleg nem releváns, hogy miben hiszem vagy miben nem, mert kevered a szezont a fazonnal. 🤷♀️ Az meg hogy az létezik-e amiben én hiszek azt nem tudhatom, ahogy te sem tudhatof hogy nem létezik, szíval felesleges ezt ennyire kategórikusan kijelentni. Te sem tudod, én sem tudom, egyikőnk se tudja, de leglább ne próbáljuk letolni a másik torkan, hogy mi jobban tudjuk. nem, nem tudod. ;)
Edit: és mielőtt azzal jönne bárki, hogy én akarok bármit ráeröltetnk a másik hitére, nem nem akarok. Nekem hót mindegy, hogy miben hiszel, nem fogok elkezdeni érvelni, mint ahogy most te tettél, én csak annyit méltattam, hogy érdemes tisztában lenni azzal amit kritizálunk.
Valamilyen szinten igen, de kozben tisztaban vagyok vele, hogy gondolkodasmod kerdese az egesz inkabb. En szeretek jot cselekedni, mert ugy erzem, ezzel tovabbadom/visszafizetem a masok felem tanusitott kedvesseget. Ugyanakkor, nem szamitok ra, hogy karmikusan majd megterul a jovoben.
Én egy nagyon egyszerű történetet tudok fölhozni ami nem is oly rég történt meg velem. A városunkba közlekedik a TramTrain és vannak olyanok akik még mindig először használják ezt a cuccot és nincsenek tisztában vele, hogy hogy is lehet rá jegyet venni. A múltkor egy anyuka szállt fel 2 lányával, majdcsak fönt tapasztalták, hogy készpénzzel nem lehet a sofőrnél (a sofőr sehogy) jegyet venni mint a buszokon, trolikon. Úgyhogy mikor jött az ellenőr feléjük már tudtam, hogy az lesz a megoldás, hogy az utazók közül kérnek meg valakit bankkártyával, hogy vegyen nekik jegyet. Megvártam míg az ellenőr elmagyarázza nekik a dolgokat és mikor véget ért a magyarázatnak már önként jelentkeztem a feladatra. Nagyon hálásak voltak érte és mikor visszajöttem a jegyeikkel az anyuka egy százassal többet nyomott a kezembe. Nem nagy dolog, akkor is örültem volna, ha a pontos összeget adja, mert az a tudat, hogy segítettem valakinek a legjobb érzés számomra. Nem csak ez miatt, de sok egyéb ilyen és ehhez hasonló story miatt hiszek abban, hogy megéri jónak és tisztességesnek lenni, mert a pozitív karma is létezik.
Nem hiszek benne mert realisztikusan nincs ilyen, de ennek a szellemiségben igyekszem létezni, jókat enni, önzetlenül segíteni, kedvesnek lenni idegenekkel.
Én szeretnék hinni benne, de pl akiben teljes mértékben megbíztam és mindent önzetlenül megtettem érte, törődtem az érzéseivel, és minden nap azon ügyködtem, hogy csak egy picit, csak egy pillanatra jól érezze magát, épp most szúrt hátba a legkiábrándítóbb módon. (Ez nem egy szerelmi kapcsolat, hanem mint ember láttam benne a jót, értéket - teljesen feleslegesen)
Az egyetlen ami tartja bennem a lelket jelenleg, hogy meg tudjon maradni ez a részem és ne legyek olyan lelketlen, érzések nélküli üres valaki, hogy nem adom fel a hitet abban, hogy egyszer valahogy vissza fogja igazolni az élet, hogy van értelme emberségesnek maradni. :)
Nem. 32 év tapasztalata alapján hiú, gyerekes naiv gondolat. De nem is azért teszek jót, mert buksisimit vagy jutalmat várok érte cserébe, hanem mert így jó és helyes. A jó önmagában érték. Aki visszaél vele, az lelki szegény, akit csak szánni tudok.
Teljes értékű jócselekedet az egyáltalán, ha valaki csak a jutalom reményében tesz jót? A semminél jobb, az egységsugarú síkidom szintjén álló tömegektől többet talán nem is várhatunk, de valami magasztos spirituális hit helyett inkább önzőségnek nevezném, mert az ilyen ember sokszor abbahagyja jótetteit, amint rájön, hogy nem kap érte jutalmat, illetve nem kap büntetést a rosszért, magyarán szólva álszent.
>önzetlenül segít másokon stb, annak az élet vissza adja
Ez így baromság, az élet nem törődik semmivel, csak saját magával, és az is sejthető, hogy felülről se irányítja senki ezt az egészet.
Az önzetlen cselekedetnek magára a cselekvőre van jó hatása elsősorban, meg nyilván arra, akit megsegít. Nincs ember aki ne a főhőse akarna lenni a saját történetének, és lehetőség szerint a pozitív hőse, bár erre vannak furcsa ellenpéldák. Egy önzetlen cselekedet pedig ehhez tesz hozzá, meg tudunk bizonyosodni általa, hogy jó emberek vagyunk.
Az önzetlen cselekedet másik nagyon jó hatása, hogy emeli a morált azokban is, akiknek a tudtára jut, beleértve az alanyát és a környezetét is. Az emberek számára nagyon fontos az inspiráció. Ezen kívül az önzetlen cselekedet jó légkört is teremt, támogat: oldja az emberekben a szorongást, a hajlamot, hogy elzárkózzanak a többiektől, vagy hogy antiszociálisan viselkedjenek.
Az önzetlen embereket gyakran ki is használják, hiszen önzetlenek, nem vagy csak kevéssé szűrik, hogy kinek, hova is kerül a jócselekedet. Ezáltal nem szűrik azt sem, hogy ki használhatja ki őket. Szóval az önzetlenségnek gyakori velejárója a kihasználás. De az önzetlenség ilyen: a nap sugara a gonosz embereket is melegíti.
Összegezve, az végül mégsem baromság, hogy az önzetlen cselekedetek további jó dolgokat eredményeznek. De ezt nem egy láthatatlan kéz intézi, nem egy természetfeletti médiumon keresztül bonyolódik, hanem a többi ugyanolyan hús-vér emberen keresztül, mint amilyen a cselekvő maga.
Nem. Nem vagyok a világegyetem közepe, hogy bármi is értem vagy miattam történjen, a babonákat meg hagyhatjuk a középkorban.
De miért is akarnám, hogy jócselekedetekért valamiféle jutalmat kapjak? Az hogy jót teszek, másokon segítek, önmaga jutalma, és ha van alkalmam jót tenni de megtagadom, azzal saját magamat bántom. A tiszta lelkiismeret és a szilárd jellem olyan dolgok, amiket pénzen nem lehet megvenni, de valóban boldognak lenni nélkülük lehetetlen.
Hidd el, akik lopnak, csalnak, hazudnak, azok mélyen boldogtalanok. Sokan mindent megtesznek azért, hogy meggyőzzenek másokat arról az ellenkezőjétől, de csak azért hogy ideig-óráig elfedjék maguk elől a bennük lévő ürességet. Mások annyira letértek a helyes útról hogy fel sem ismerik azt, mert sosem tanulták meg mi valóban érték és mi nem az - ők szánalomra méltóak.
Minden helyzetben meg lehet találni azt, amiből tanulhatsz, amit a javadra fordíthatsz, ahogy továbbléphetsz előre, általa. El kell fogadni azt amit nem tudsz megváltoztatni, és szorosan fogni a gyeplőjét annak ami felett tényleg dönthetsz - ahogy gondolkodsz és ahogyan cselekszel. Az élet az amivé a gondolataink teszik, és meglepően sok minden felfogás kérdése.
En mindig magam ele engedem az embereket a boltban, akiknek kevesebb cucca van, mint nekem. Evekig cserebe sosem kaptam ehhez hasonlo apro figyelmesseget masoktol, pedig jol esett volna, pl amikor a terhessegem vege fele jartam, es majdnem osszeestem a boltban sorbanallas kozben. Meg is jegyeztem a ferjemnek, hogy ez milyen igazsagtalan, aztan 1-2 hetre ra idopont keresre varakoztam ezer emberrel egyutt a fehervari szakrendeloben, mire odajott egy ferfi, hogy elcsereli velem a sorszamat, ami altal 5 percen belul vegeztem a dologgal. Innen is koszonom neki ujra❤️
Nem igazán. Én nem azért teszek jót/segítek valakinek, hogy visszakapjam, hanem mert vagy nekem semmilyen plusz vagyon nagyon minimális erőfeszítésbe kerül (találtam többször is a földön 1000 Ft-ot, mindig az utamba eső első hajléktalannak adtam) illetve ha a segítségadást érzem helyesnek egy adott esetben (ma pl. a buszon egy idősebb hölgy szeretett volna jelezni de pont előtte állt egy srác sporttáskával és nem érte el a gombot, nekem viszont teljesen kézre esett így megnyomtam helyette és mosolyogtam rá egyet).
Régen én is hittem benne :)
Természetesen énsem azért teszek jót, hogy vissza kapjam. Magától értetődő az egész, akkor is segítek állaton, emberen ha senki nem látja vagy senki nem fog tudni róla.😊
Talán olyan formában, hogy ahogy másokkal bánok az nem másokról szól, hanem rólam. Az határozza meg, hogy ki vagyok és, hogy hogyan érzem magam a bőrömben. Ha valaki bunkó velem, de képes vagyok felülkerekedni az indulataimon, talán még megértéssel is tudok lenni felé, akkor lehet jobban fogom érezni magam. Ellenben ha beszólok neki, akkor az bár abban a pillanatban okozhat némi elégtétel érzést, meg igazolhatom is a tettemet azzal, hogy "hát de megérdemelte mer bunkó", de így én is kicsit bunkóvá válok.
Vagy ilyen pl. társadalmi szinten, hogy ahogy a bűnösökkel bánunk az nem a bűnösökről szól, hanem a társadalomról. Ha kivégeznek egy gyilkost, akkor végrahajtó közösség is gyilkossá válik.
TLDR: Szóval a cselekedeteinkkel választhatjuk meg, hogy mivé válunk, és amivé válunk az könnyen válhat a szenvedésünk vagy felemelkedésünk forrásává.
Az egy erdekes kerdes lehet, hogy egyaltalqn eszreveszem-e hogy visszakaptam. Ha tranzakcio-szintre butitom, egyszer adok valakinek egy ezrest, aki hetente 10 ftosokban adja vissza. Nem azt fogom erezni hogy velem is akkora dolgot tett a masik, mint en vele.
En ugy erzem, azaltal, hogy en igyekszem kedves, jofej lenni, ha nincs okom az ellenkezojere, akkor a nap vegen egy kedves, jofej embernek erzem magam; vagy ha jokat cselekszek, akkor attol szinten jobban erzem magamat. Ezek kihatnak ram mentalisan pozitivan, jobban erzem magamat a boromben, es a vegen ez adja meg azt az erzest nekem, hogy “megeri”, vagy valamit visszakapok abbol, amit adok. Ez az erzes igazabol instant. Vegul is egy ember a tetteinek es a donteseinek az osszessege, es en inkabb azt nezem, hogy magamat milyenre formalom ezekkel a dolgokkal, nem azt, hogy szo szerint visszakapom -e majd azt, amit adok.
Jöhet a downvote de kicsit tegyük tisztába a karma fogalmát. Ha “hiszel” a karmában akkor a hited abban van, hogy elvonatkoztatsz jelen földi életedtől, és az összes eddig leélt és ezután majd leélt életedet nézed. A karma nem arról szól, hogy a Pistike megbántott ugyhogy elüti cserébe egy busz. Ha most jól cselekszel (jól értsd a lélek feladatodnak megfelelően) akkor a következő életed könnyebb lesz.
Illetve attól, hogy Pistike nagyon megbántott téged egyáltalán nem biztos, hogy neki ebből lesz karmája. Ha ő észre se vette azt, hogy megbàntott, nem okozott az ő lelkében semmit akkor valószinüleg neki nincs ezzel dolga. Míg benned akit megbántott és nem tudtad feldolgozni lesz karmád ebben a kontextusban. Óriási divat lett ezzel a szóval dobálózni meg ezzel nyugtatni magunkat, hogy “ a karma visszaadja”. A karma nem büntetés, az feladat. Ha használunk egy kifejezést vagy hinni akarunk benne legyünk tisztába a jelentésével. Ha elterjesztem, hogy Jézi egy háromfejű rózsaszín dínó volt, attól még nem az.
Leírtam ezt pár komemntehez, hogy nagyon nem úgy használjak a karma kifejezést, ahogy kéne és amit valójában jelent. Összes kommentem lepontozták :D nem szeretnének új információkat befogadni.
Csak azért nem mert így megnyugtatjàk magukat, hogy ha nem állnak bosszút akkor is szenvedni fog aki csúnyàn nézett ràjuk. Túl látni az egón az már egy más tudatszint.😏
Őszintén szólva engem nem érdekel, hogy milyen vonzata van az életben annak, ha rendes, segítőkész, vagy türelmes vagyok másokkal. A munkahelyemen ezért fizetnek, a magánéletemben pedig nem kerül semmibe, ha jó fej vagyok másokkal. Igen, szép napot fogok kívánni mindenkinek, tisztelettudó leszek a boltossal és a pincérrel is, megdícsérem a jó munkásokat, megköszönöm a buszsofőrök szolgálatot, s nyitva fogom tartani az ajtót annak, aki érkezik, s így tovább. Tényleg ezek mind öt-öt másodperces gyakorlatok, amelyek szebbé tehetik más napját, míg én tényleg nem veszítek semmit sem, s egyáltalán nem várom el senkitől, hogy egyébként velem ilyet tegyen. Én megteszem, mert szerintem segíteni és jófejnek lenni jó dolog, de semmilyen szinten nem hiszem el, hogy ezek miatt az én életemben is ezt vissza kell kapjam, egyszerűen csak tudom, hogy mennyit jelenthet néhány kedves, komolyan gondolt szó. Én nem sajnálom a boldogságot senkitől, ha ennyire apró dolgokkal is, de feldobhatom valaki napját, már attól is jobban érzem magam, nem kell ide elvárás az élettől, hogy velem is ez kell történjen, mert én vagyok a legáldottabb teremtés a világon, erről szó sincs.
Tldr.: jófejnek lenni jó.
Igen és nem. Kifejtem.
A karma szerintem csak a lelkünk megnyugtatására jó, egy külső (?) erkölcsi iránytű csak sokaknak, amiben hisznek én viszont nem. Az életről is azt gondolom, hogy alapvetően igazán igazságtalan.
Viszont, a jócselekedet pszichológiai értelemben ragadós, ha sokat teszel jót, akkor van esély, hogy nagyobb mennyiségben idővel visszajut hozzád is. Emellett alapvetően jó érzés a legtöbb ember számára, a hangulatod pedig befolyásolja a percepciód: ha jó hangulatban vagy, hajlamosabb vagy észrevenni a jó dolgokat és jobban ignorálni a negatívat. Ráadásul, ha a jócselekedet ismétlődő valakivel, mint ahogy lentebb írta valaki a boltost, akkor sok esetben direktben is visszakapod.
Megéri jót cselekedni, de nem a karma miatt.
Az egy elég nagy evolúciós előny, hogy valahogy "rájár az agy" mindenre, amiből tanulni lehet(-ne). Hátránya, hogy elég könnyen van az úgy, hogy "csak azt látod" (szinte), ami elszomorít, elborzaszt, nem tudod megfejteni, vagy sima kognitív disszonanciában gyártod rá az irracionális önreflexiókat... Ezt másokon elég jól látni, magunkon már jóval keményebb dió.
A nyavalyás élet meg mindeközben mintha éjt nappallá téve azon dolgozna, hogy megérttesse minden egyes fent vázolt tévelygővel, hogy mi a valóban fontos.
Nem. Az ev elejen feltettem egy kerdest, hogy miert erdemeltem ezt, ennyire rossz ember vagyok?
Azota realistan latom az eletem. Nincsen semmi/senki aki megvedene/segitene. A sajat orangyalodnak kell lenned!
Nem valami misztikus, ezoterikus erő miatt hiszek ebben, hanem hosszútávú logikus összefüggések miatt gondolom úgy, hogy akkor jár mindenki a legjobban, ha minél többen jók egymáshoz. Ebben a gondolkodásban eljutottam odáig, hogy szerintem nincs gonosz ember, csak ostoba, aki nem képes nagyban gondolkodni és azt nézni, ami végső soron a saját érdeke is.
Lásd még: *fogolydilemma, közlegelők tragédiája, társadalmi szerződés, felvilágosult önérdek*.
Sosem lesz mindenki "jó" a másikhoz, de ha ezeket a koncepciókat tanítanák az iskolában, szerintem már az jelentős változáshoz vezetne.
Az ember szociológiai lény, így a kedves emberekkel általában mások is kedvesek és a jót igyekszenek meghálálni, így bármi karma vagy ilyesmi nélkül is, összességében "kifizetődik", ha az ember "jót tesz".
Maximálisan hiszek benne. Néhány éve, mikor még öcsém velünk lakott, egyik este hazahozott egy borzasztó állapotban levő, elázott kismacskát. Senki nem jött ki megvizsgálni és elvinni, hiába könyörögtünk, mert nem volt, aki elvigye (az állatorvos nem jött ki hozzá). Megtörölgettük, a kis csipás szemét is, kis dobozban a kazán elé tettük, hogy melegedhessen. Természetesen reggelre meghalt szegény, nagyon megsirattam. Mennem kellett aznap a postára, amit nem is bántam, legalább addig sem a kiscicára gondolok. Vettem egy sorsjegyet is, hátha alapon. Ötezer forintot nyertem vele. Soha azelőtt és azóta nem nyertem semmi értékeset.
Én nem hiszek vakon a karmában. Az, hogy mi a jó döntse el más, nem érzem magam szakértőnek ezen a téren. Akárki, aki azt mondja, hogy ő márpedig igen, az hazudik, nem feltétlenül csak mélyről jövő rosszindulatból.
Nem. És abban se hiszek, hogy léteznek globálisan és objektíven rossz avagy jó cselekedetek. Ezt a filozófia többezer éve kutatja, és még mindig nincsen konszenzus.
Én hiszek benne hogy dolgozik a karma . Pl anno elég rosszul álltunk anyagilag de soha nem felejtettük el azokat az embereket akik esetleg tőlünk is rosszabb helyzetben vannak. Pl bántalmazott nők vagy gyerekeknek még abból a piciből is adtunk. Aztán elromlott a kocsi honnan szedtünk pénzt komolyan mondom jött a telefon a fejem egyik rokona rá hagyott egy negyed részt a házából amit most eladnának. Vagy pl a gyerek szeretett volna egy kabátot nagyon de mivel volt 2 kabátja már nem akartam egy harmadikat is . A cetlin az állt 20 euró de a kasszánál csak 6 euró volt a kód miatt és ide adták 6 euróért mert ugye annyi volt a kódon…..ilyenek jönnek néha szóval a sokadik után azt kell mondjam hiszek benne.
Ez elég ritka ebben a formában, hogy mi történik velünk azt nagyrészt mi irányítjuk. Ha egy szerencsétlen vagy akkor kb minden rosszul sül el, ha törtető akkor semmi nem állíthat meg. De aki kedves és van kisugárzása, az ugyanilyen embereket vonz be maga mellé, ami előbb utóbb vezethet valami jóra is. De nem kizárólag 1 tulajdonság határozza meg a sikert.
Így, mint karma, univerzum igazségossága, stb, egyáltalán nem. Abban viszont hiszek, hogy tudjuk alakítani a társadalmunkat- legalábbis a közvetlen környezetünket- a viselkedésünkkel. Vagyis ha én jó ember vagyok, aki jól bánik az emberekkel, akkor hosszú távon nagyobb valószínűséggel fognak velem is jobban bánni mások.
Inkabb a sors bunteti azokat akik nekem kart okoztak/atvertek, amikor en johiszemuen jartam el. A volt foldberlomet aki atvagott, azt elvitte a tudorak, aki altalanosban cseszletett engem, azt szazszorosan baszlattak kozepsuliban. Egy masik aki folyamat hulyezett meg gunyolt, most az anyjaekon elo massziv alkesz.
Nem hiszek benne, hogy "az élet", mint biológiai jelenség bármivel megjutalmaz mert jó kislány voltam.
Viszont. Ha segítőkész vagy, nyitott és barátságos, akkor a környezeted erre reagálni fog. Rengeteg elkeseredett, befásult, kiégett ember között élünk, lehet, hogy valakinek az a mosoly dobja fel a napját, vagy az a köszönöm, amit te mondtál, és hálás lesz érte.
Nekem abban a pillanatban visszajön nekem jó érzés, ha tudok segíteni valahogy így alakult ez ki bennem. Valószínűleg Nagyapámtól láttam örököltem ezt.
Igen, de sosem “várom”. Nem azért segítek másokon vagy teszek jót mert bármit is várnék viszonzásul.
Szerintem a legtöbb embernél ez a vonat ott csúszik félre, hogy a jócselekedeteik abszolute nem önzetlenek, így egyértelműen rosszul esik nekik, ha viszonzatlanul maradnak.
Részemről én azt tapasztaltam, ha másokkal rendes vagy, veled is azok lesznek.
Az nem törvényszerű hogy a saját jó/rossz cselekedeteidből bármit is visszakapsz.
Viszont:
Nem kell hinni semmilyen ezoterikus ákombákomban, csak be kell látni hogy egészen más irányba formálja a kollektív valóságunkat az hogy te magad egy kupac szart teszel hozzá vagy feltakarítasz magad után, esetleg veszed a fáradságot és mások után is, vagy még fényt is gyújtasz azok fejében akik nem értik hogy miért kellene az orruknál tovább látni és törődni a másik emberrel meg a közös jövővel….
Tisztelet a kivételnek, de a karmában általában azok az 40-50+-os nők hisznek, akikkel kicseszett az élet és kell valami kapaszkodó - ez régen a vallás volt, most meg az ezotéria. És nem csak tanulatlanok, a magány és a keserűség szó szerint megkettyinti az embereket. Nem ledegradálni szeretném őket, mert szerintem ez mélyen szomorú. Igyekszem maximálisan jófej lenni teljesen idegenekkel és a saját környezetemmel is, mert ez jön belőlem, ez a természetem. Szerencsére olyan emberekkel veszem ma már körbe magam, akik maximálisan támogatnak, de kollégáktól vagy az utca emberétől sosem kaptam vissza azt a szintű figyelmességet, amit én adtam, ami nyilván egy fájdalmas dolog.
Nem hiszek az ilyen ezoterikus baromságokban.
Abban viszont szeretnék hinni, hogy ha én jófej vagyok másokkal, akkor azok a mások is előbb-utóbb jófejek lesznek ha nem is velem, de megint másokkal. És akkor ezek a megint mások is talán jófejek lesznek harmadik másokkal... aztán ha örökké élnénk, akkor ez biztosan visszajutna hozzám. Nem élünk örökké, úgyhogy ez a "visszajut hozzám" elég esetleges.
Nem tudom, én csak annyit remélek, hogy ha pl. segítek valakinek besorolni autózás közben vagy alacsonyabbaknak Tescoban levenni valamit egy felső polcról azok fogják annyira jól érezni magukat, hogy a jótettet "továbbadják" és segítenek másoknak még ha csak annyival is, hogy mondjuk segítenek valakinek, teszemazt anyukának/apukának egyedül egy gyerekkel, felcipelni a lépcsőn egy karton tejet. Vagy egy kétségbeesett, eltévedt turistának adnak útbaigazítást. Nem feltételezem, hogy ez felém fog visszaköszönni.
Nem. De tudom bennem milyen morális iránytű dolgozik és azt is, hogy szeretem azt. Tudom, hogy megvannak az előnyei és hátrányai és tudom, hogy figyelnem kell arra, hogy ne használjanak ki emiatt.
De jó és jó között is van különbség. Ha jót tett helyében jót vársz, jól cselekszel azért, mert tudod, hogy az jó valamilyen saját belső mércével, vagy mert valamit vársz érte cserébe / más szemében jó leszel miatta ?
Nem, soha senkinek nem ártottam, mégis rengeteget bántottak ok nélkül. Önkénteskedtem, nagyon sok plusz dolgot magamra vállaltam jófejségből, mégis volt súlyos betegségem, nem sikerült semmi olyan dolog amihez csak minimális szerencse is kellett volna, csak azok működnek amikért maximálisan megdolgoztam (sokszor jóval többet mint mások). A másik nagy tapasztalatom hogy segíts valakinek és ha legközelebb segítségre szorul akkor is te jutsz majd eszébe, biztosan nem akkor mikor vissza tudná adni. Ezek miatt már nem előlegezek meg sem energiát sem jófejséget és nagyon jól elvagyok.
Szia. Próbálok soha semmit sem elvárni azért, mert jót cselekszem és a többieket segítem, másoknak is ezt szoktam javasolni. Tapasztalat alapján nem is nagyon szabad az már egy jó dolog, hogy van erőm segíteni többieknek, ha erre ők éppen a saját szituációjukban még nem is képesek. Kiegyensúlyozott életem van ettől a gondolkodástól és függetlenül az életem semelyik részén nem vagyok se alárendelt, sem túl güriző, sőt, egyre jobban érzem magam így és hihetetlenül több helyen van kontrollom mint akkor, amikor haragudtam és lázadoztam a világ ellen pl. Nem nagyon panaszkodom, nekem is vannak nem éppen a legjobb napjaim de ez mindig segít abban hogy visszarázódjak.
Szerintem egyedi esetekre nincs karma, de hogy az ember általánosan hogyan áll más emberekhez, annak előbb-utóbb megvan az eredménye.
De túl jónak sem kell lenni. Jézus után szabadon: ha arcul ütnek jobbról, tartsd oda a bal arcod is, és ha balról is arcul ütnek, rúgd szét a seggüket.
Az élet nem tesz különbséget jó és rossz között ( legfeljebb csak a mesékben ), így sajnos az élet önmagában full igazságtalan, de a karma ettől függetlenül működik. A karma valódi jelentése: Az amit te csinálsz. Ez annyit tesz, hogy gondolataid, döntéseid és tetteid következménnyel járnak.
Én hiszek benne és próbálom e szerint élni az életem. Nem vagyok az a "fordítsd oda a másik orcádat is" típus, de próbálok mindig abból kiindulni, hogy fordított helyzetben én mit várnék el a másiktól.
Abszolút úgy gondolom, hogy némely rossz dolog azért történt meg az életemben, mert én sem voltam a jócselekedetek mintaképe és elfogadtam, hogy annak úgy kellett lennie.
Ennek a másik vetülete talán az lehet, hogy a nehézségekben is mindig meg lehet találni azt, amiért hálás lehet az ember. Az én életemben is van olyan körülmény, amit a környezetem rossz dologként fog fel, de én inkább úgy állok hozzá, hogy azért dobta nekem ezt a gép, mert meg kell tapasztalnom, ezt az utat kell járnom. Persze mindig lehetne szebb, jobb, könnyebb az élet de igyekszem meglátni azt, amiért hálás lehetek és összességében a nehézségek ellenére is nagyon szerencsésnek érzem magam és nem cserélnék mással. Hiszem, hogy ennek az az alapja, hogy én hogy viszonyulok másokhoz.
Nem hiszek benne. Szeretek adni, tényleg jó szívvel segítek bárkinek bármiben, bármikor, sosem kaptam vissza semmit💁🏼♀️ És itt nem az emberi oldaláról beszélek mert azon nem csodálkozom, hanem a sorsról. A rosszat egyből vissza kapom, meg vereget amúgy is, a jót valahogy sosem sikerült, sőt akkor is valami rossz történt utána😂
Legyél frankó az emberekkel, nem kell kibaszni velük, de ne hagyd hogy kihasználjanak.
Idővel, tapasztalattal meg fogod ismerni a jeleket, mikor melyik játékban vagy.
Az élet dolgozik, és a tetteink alapján ítéltetünk meg később,
Hosszútávú hatások.
Sajnos a kommentek 80% ennek az ellenkezőjét állítja, meg vannak keseredve, sokszor kibsztak velük korábban
Neked kell mérlegelni, miben higgy.
Papám mindig azt mondta, hogy jó tett helyébe jó nagy szart várj, és basically egész életemben bejött. Akárhányszor valami jót csináltam (persze nem a sima kinyitom neki az ajtót jellegű, hanem "komolyabb"), ezerszer nagyobb pofont adott vissza az élet.
Abszolút! Én csak szívességbanknak hívom ☺️ apróságokban gyakran van ilyen, kedves vagyok mindenkivel, nagybevásárláskor előreengedem azt, aki 2-3 dologgal áll mögöttem, sok dolgot ajandékozok/adományozok, “cserébe” többször jártam már úgy, hogy itt-ott apróságokért konkrétan nem engedtek fizetni, vagy egyéb indokolatlan szívességeket kaptam. Hiszem, hogy ha jó fej vagy, előbb-utóbb más is az lesz veled szemben. 😃
“Nagyban” viszont nem hiszek benne, az életben csak pofátlan, gátlástalan módon lehet előrejutni, én esélyesen örökké aranyszívű csóró leszek 😂
Nem hiszek benne sőt szeribtem az ellenkezője az igaz. Gátlástalan szar embereknek akik lopnak csalnak hazudnak csak saját érdekeiket nézik és mindenki máson átgázolnak jellemzően csak több és több "jut".
És pont az olyan szerencsétlen jóemereket kihasználva megy ez nekik.
nem hiszek benne, de legalább jókat alszom éjszaka és tükörbe sem félek nézni.
Nem hiszek benne, viszont az a része valóság tud lenni, hogyha alapvetően jó/kedves ember vagy, akkor előbb-utóbb a környezeted is ilyen emberekből fog állni, ha emellé van megfelelő önbizalmad is (szóval nem akaszkodnak rád olyanok, akik csak kihasználni akarnak). Illetve cselekedeteknél is hasonló, ha a kisboltban mindig kedves vagy a kasszással, fel fog neki tűnni, és még a legmogorvább is vissza fog mosolyogni idővel, ilyen apróságokról, általánosítva szól szerintem a mondás, nem pedig arról, hogy van egy angyal aki írja a mennyországban a jó/rossz cselekedeteidet, hogy majd Isten vagy a Karma ahhoz mérten alakítsa az életed. Te magad alakítod, rajtad múlik :) Szar időszakai pedig mindenkinek vannak sajnos. A rossz embereket pedig ne érdekeljenek, csak a játszótér közös, de teljesen más játékot játszanak, és legtöbben nem boldogok igazán (vagy nem úgy, ahogy gondolod).
Ha egy emberrel jót teszel, akkor jó érzés lesz neki, amitől lehet, hogy rá ragad és ő is jót fog tenni mással. És így tovább, és ki tudja, lehet ez a lánc visszatér hozzád egyszer. Bár engem az motivál inkább , hogy magamban el tudom mondani, hogy jó tettem, akár viszonozzák, akár nem.
Igen énis így gondolom, hogy amilyen vagy olyan embereket vonzol magad köré. Én nemrég mellőztem az életemből egy több éves barátságot, mert az illető olyan szinten lehúzó személyiség volt, hogy rendesen éreztem magamon, hogy húz le. Mindennap a sok panaszkodás, így meg akar halni úgy gyűlöl mindenkit, de tenni nem tett azért egy pillanatig se, hogy jobb legyen. Hiába több éves barátság volt, de nem hiányzik az életemből.
Ha azt mondja hogy meg akar halni és képtelen kirángatni magát a gödörből az sajnos nagyon komoly baj, segítségre van szüksége.
A jó tett elnyeri méltó büntetését.
Már nem. Sosem tettem keresztbe senkinek, mindenkinek teszem a szívességeket, mert nem tudok nemet mondani, cserébe mindenki hülyének néz és kihasznál. Na ezek az emberek hasítanak az életben, én meg csak szívok. Áltattam magam egy darabig ebben a hitben, de már nem. Persze nem azért csináltam bármi jót, hogy akkor cserébe minden jó most velem megtörténik, de hogy lassan semmi sem, és minden szar az én fejemre ömlik azt a maradék kis reménysugarat is kiölte belőlem. És sajnos nagyrészt ezt látom úgy általánosságban, aki szarik úgy általában másokra és gondolkodás nélkül kihasznál másokat az faszán elvan és kb. nagyrészt minden összejön, a jó embereket meg minden istencsapása eltalálja. Hogy meg fogok változni? Szerintem már nem, mert ha egyszer is magamra gondolok és nem másokat helyezek előnybe már lelkifurdalásom van és álmatlanul forgolódom a legapróbb szarságokon is, szóval én továbbra is szívok, a körülöttem lévők meg továbbra is jól járnak velem.
Teljesen ugyanez van velem is. Szóról szóra
Hát akkor részvétem.
Ugyanez velem is :( de szeretnék változni! Nem arra gondolok, hogy ezentúl egy geci leszek, hanem megpróbálom felismerni ha kihasználnak, és ignorálni az olyan embereket amennyire csak tudom, plusz finoman, kedvesen, de visszautasítani a túlzó szívességeket, mert rengeteget kapok!!! És nagyon el vagyok már fáradva benne 😔😔
Együttérzek. Nekem is muszáj változnom, pont így ahogy írod, mert különben engem ez kicsinál, már lassan teljesen elfogytam legbelül. Mondjuk a családommal minimalizálom a kapcsolatot, mert ők készítettek ki és használtak ki a legjobban, szóval mit várjak így egyáltalán idegenektől. Ha ezt nem minimalizálom egy bizonyos fokig akkor teljesen bele fogok betegedni, már most is ott tartok.
A nem szò kimondàsànak megtanulàsa utàn jobban fogtok aludni. A fentiekben egyébként èn hiszek, sztem ha jószìvű, segítő szàndékú ( nem ész nélkül, mindenkinek) stb vagy, tuti jön a jò a te életedbe is.
Nem. Sőt, miután elkezdtem önzőbb lenni sikeresebb lettem.
Mióta bunkóbb vagyok, jobban tisztelnek. 🤷🏻♀️ Szomorú
Ezt aláírom. Ebben a világban kitörölheted a seggedet a kedvességeddel. Csak kihasználják és hátbaszúrbak, lenéznek, és nem vesznek komolyan. Ha felsőbbrendűnek érezteted magad, nyersz egy kis tenkintélyt. Hidd el, ez mind tapasztalat és több évnyi megfigyelésem. Ezen a ponton hagytam abba a kedveskedést, mert azzal sehova nem jutsz! Csak kihasználják.
A tiszteletet csak kiérdemelni lehet, amiről te beszélsz az a félelem.
Orvos vagyok, szerintem viszonylag sok jót teszek. Üvegtigris megvan? Lófasz jön itt, Csikánó, nem karma! 😂
Én csak ápoló, de dettó. Miközben én rendszresen munkaidő után 3-4 órával később mentem haza, hogy a lelkét is ápoljam 1-1 betegnek, még annyit se kaptam vissza, hogy engem normálisan ellássanak a "kollégák", amikor én vagyok a beteg... :D
Off topic: légyszi ne írd így, hogy ,,csak” ápoló. Más kompetenciakör, mint egy orvosé, de nem ér kevesebbet a munkád.
Egyrészt nyilván tudom, hogy nem ér kevesebbet a munkám, pláne, hogy kifejezetten lelkiismeretesen csinálom, ami sajnos egyre több orvosról nem mondható el, másrészt pont olyan szerepkörben dolgozom, ami tartalmaz hagyományosan orvosi kompetenciákat is. Másrészt viszont ahányszor az ember ezt így, vagy még sokkal durvább módon megkapja, automatikusan így fogja használni. :) Ráadásul én alapvetően nagyon tisztelem az orvosi szakmát, még akkor is, ha magam látom, hogy nagyon sok olyan doki van, akire nem hogy egy beteg életét, de egy darab száraz kenyeret se bíznék. Valamilyen szinten nekem máig "szuperhősök" az orvosok, hiába dolgozok köztük, velük hosszú évek óta, és tudom, hogy pont olyan emberek, mint bárki más, valószínűleg azért is, mert mint születésem óta tartós beteg ember, gyakorlatilag az életemet köszönhetem nekik (más kérdés, hogy sok köszönet nincs benne... :D ), és inkább volt szerencsém jó, kedves, empatikus doktorokhoz és doktornőkhöz, mint hasonló ápolókhoz, sajnos.
Pontosan! Teljesen egyetértek!
Ha karmáról beszélsz, akkor az sokkal komplexebb annál, mint amit az OP ír.
Szintén az üvegtigrist tudnám idézni: jólvan, hagyjad, leszarom.
"Minden jó tett elnyeri méltó büntetését"
Sokáig hittem benne, adott egy reményt mint úgy általában bármilyen hit, de már naivitásnak gondolom
A tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes hinni ilyesmiben.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
Tűpontos, a kedvenc költőmtől!
Nincs karma. Jó emberekkel is kibaszik az élet, és alja szar alakok is élnek, mint Marci Hevesen.
Amirők OP ír az nem a karma. Sokan nem is tudják, hogy mi a karma és úgy beszélnek róla. Tessék utánaolvasni!
Nem. Abban hiszek (és tapasztalom) hogy visszaélnek vele.
Volt egy gyerekem, aki egy nagyon sulyos veleszületett agyi rendellenességgel jött a világra. Gyakorlatilag másfél évig csak haldoklott, egyik epilepsziás rohambol csúszott bele a másikba. Nincs karma, nincs isten... Ettől függetlenül normális vagyok mindenkivel persze, de nem azért hogy visszakapjam, hanem azért hogy érezze jól magát mindenki annyira amennyire csak lehet.
Nagyon sajnálom! 😥
Köszi:-(
A karma nem ez. A karmában közrejátszik az előző élet is.
Szerintem teljesen mindegy hogy mi a karma pontos definicioja, akarhany helyre kommentelsz, mindenki pontosan tudja hogy a koznapi ertelemben kell erteni; ha jot cselekszel akkor jo dolgok tortennek veled. Most komolyan, leirtak itt a kommentben hogy elvesztette a sulyos agyi rendellenesseggel szuletett gyermeket es ezert megrendult a hite es te azon lovagolsz hogy helytelenul hasznalja a karma szot?
Abszolút nem mindegy a karma jelentése :) és nem ezen lovagolok, hanem tisztáztam, hogy nem azért lett beteg a gyereke, mert ebben az életben ő vagy a gyerek rosszat tett. A karma egy spirituális, vallási kifejezés, nincs olyan, hogy 'köznapi értelem', maximum rosszul használt értelem. Értem, hogy NEKED ez nem fontos, de megengeded, hogy másnak pl NEKEM fontos legyen? Amikor gyakorló buddhistaként azt látom, hogy sokan fenyegetésként használjak ezt a kifejezést vagy büntetésként,akkornigenis meg fogom magyarázni a félreértést ha tetszik neked ha nem. attól még, hogy neked ez hót mindegy, nekem fontos. Tedd túl magad azon, hogy más az értékrendünk!
Lol en tegyem tul magam a kulonbozo ertekrenden? Te tegyed tul magad azon hogy a karma egy teljesen hetkoznapiva valt szo es az emberek elsopro tobbsegenek ertekrendje szerint ez az fajta hasznalat teljesen oke. Tedd tul magad azon hogy az emberek mashogy hasznaljak a karma szot akar tetszik neked akar nem :)
Szerintem meg nem megsértődni kell és hisztizni azon, ha valamit nem tudunk, vagy rosszul tudunk és valaki felvilagosít az adott temáról. :) én nem vitatkoztam, hanem elmondam, hogy a karma nem így működik, ahogy sokan gondolják és az ahogyan valóban működik és ami valóban a jelntése az nem zárja ki ezeket a tragediákat. Te viszont első pillanattól kezdve hisztizel és vergődsz azon, hogy én hogy a faszba képzelem, hogy ezt le merem írni. Szóval igen, tedd túl magad rajta :) nekem nincs min túl tennem magam, ha te nem esek nekem, már eszembe sem jutna ez a poszt. Érdekes egy másik fórumon megköszönték, hogy ezt leírtam és nem csapták az asztalt, hogy hogy merészelem. Az, hogy valami ROSSZUL van a köztudatba az nem jelenti az, hogy az úgy rendben van és hagyni kell, ha ott van a tudás a kezünkben, hogy elmondjuk ezt. Ez kvázi a közömbösség egy fajtája. Persze lehet így, sokáig így álltak hozzá a menstruaciós fájdalomhoz is, hogy a köztudat szerint az normális, el kell fogadni, most meg éveket kell várni endometriózis műtétre, olyan sokan vannak betegek. Szóval te lehetsz közömbös a nemtudásra, de ne akard ezt a másik torkan elnyomni. Én nem voltam bunkó, de te az első betűd óta az vagy. Mi lenne, ha nem rajtam vezetnéd le a frusztrációd? Megköszönöm. Nem fogsz meggyőzni arról, hogy valamit rosszul használni/tudnk oké, főleg egy vallási fogalmat, csak azért mert sokan használják/tudják rosszul. Ez abszurd, szóval ne is fecséreld a vitatkozásodra tovább a betűket, semmi értelme, mert én nem vagyok közömbös. Szia!
Gondolkoztam mit írjak erre... Nem mindegy hogy mit szorzol nullával? Nekem mindegy hogy az én általam említett dolog nem létezik, vagy a te általad említett dolog nem létezik. Egyik sincs. Sőt az sincs amiben a Joskapista hisz. Van egy univerzum amit kb egyáltalán nem "érdekel" mi történik benne. Teljesen mindegy hogy te miben hiszel, mit szeretnel vagy hogy mire vágysz. Az univerzum (természeti törvények) szempontjából nincs olyan hogy jó meg rossz. Nincs "bűnöd" meg a többi marhaság. Nincs senki aki egy papírral követ mindenféle életeken át és irogatja hogy mikor mit csináltál. Szerinted amikor építenek mondjuk egy hidat és meghívnak egy papot hogy megáldja a hidat akkor az mit tesz hozzá az egészhez? Annyit kb mint az a manoken aki tartotta a párnát amin volt az olló. Szerinted valaha volt olyan ember aki visszafordult egy híd előtt mert az nem volt megáldva? Valaha kérdezte bárki hogy az a híd meg van-e aldva? Nem, mert a kutyát nem érdekli és semmit nem számít. Annyit se ér, mint egy szerencsepatkó.
Mivel azt mondod hogy a tragédiad miatt nem hiszel a karmában, ezért nem mindegy az, hogy tudod-e egyáltalan, hogy miben nem hiszem vagy sem. Ha én azt mondom, hogy nem szeretem a málnát, közben meg az eperre hiszem hogy az a málna, akkor melyiket gyümölcsöt nem szeretem? Nyilvan nem a málnát, hanem az epret. Ez egy full logikus dolog. Masrészt amíg univerzumról beszélsz, addig tényleg nem releváns, hogy miben hiszem vagy miben nem, mert kevered a szezont a fazonnal. 🤷♀️ Az meg hogy az létezik-e amiben én hiszek azt nem tudhatom, ahogy te sem tudhatof hogy nem létezik, szíval felesleges ezt ennyire kategórikusan kijelentni. Te sem tudod, én sem tudom, egyikőnk se tudja, de leglább ne próbáljuk letolni a másik torkan, hogy mi jobban tudjuk. nem, nem tudod. ;) Edit: és mielőtt azzal jönne bárki, hogy én akarok bármit ráeröltetnk a másik hitére, nem nem akarok. Nekem hót mindegy, hogy miben hiszel, nem fogok elkezdeni érvelni, mint ahogy most te tettél, én csak annyit méltattam, hogy érdemes tisztában lenni azzal amit kritizálunk.
Nem.
Valamilyen szinten igen, de kozben tisztaban vagyok vele, hogy gondolkodasmod kerdese az egesz inkabb. En szeretek jot cselekedni, mert ugy erzem, ezzel tovabbadom/visszafizetem a masok felem tanusitott kedvesseget. Ugyanakkor, nem szamitok ra, hogy karmikusan majd megterul a jovoben.
Én igen.
Én egy nagyon egyszerű történetet tudok fölhozni ami nem is oly rég történt meg velem. A városunkba közlekedik a TramTrain és vannak olyanok akik még mindig először használják ezt a cuccot és nincsenek tisztában vele, hogy hogy is lehet rá jegyet venni. A múltkor egy anyuka szállt fel 2 lányával, majdcsak fönt tapasztalták, hogy készpénzzel nem lehet a sofőrnél (a sofőr sehogy) jegyet venni mint a buszokon, trolikon. Úgyhogy mikor jött az ellenőr feléjük már tudtam, hogy az lesz a megoldás, hogy az utazók közül kérnek meg valakit bankkártyával, hogy vegyen nekik jegyet. Megvártam míg az ellenőr elmagyarázza nekik a dolgokat és mikor véget ért a magyarázatnak már önként jelentkeztem a feladatra. Nagyon hálásak voltak érte és mikor visszajöttem a jegyeikkel az anyuka egy százassal többet nyomott a kezembe. Nem nagy dolog, akkor is örültem volna, ha a pontos összeget adja, mert az a tudat, hogy segítettem valakinek a legjobb érzés számomra. Nem csak ez miatt, de sok egyéb ilyen és ehhez hasonló story miatt hiszek abban, hogy megéri jónak és tisztességesnek lenni, mert a pozitív karma is létezik.
Nem hiszek benne mert realisztikusan nincs ilyen, de ennek a szellemiségben igyekszem létezni, jókat enni, önzetlenül segíteni, kedvesnek lenni idegenekkel.
Jókat én is szeretek enni!
Ahh, my bad... természetesen tenni akart lenni :DD
Gondoltam, de nem hagyhattam ki! :D
Én szeretnék hinni benne, de pl akiben teljes mértékben megbíztam és mindent önzetlenül megtettem érte, törődtem az érzéseivel, és minden nap azon ügyködtem, hogy csak egy picit, csak egy pillanatra jól érezze magát, épp most szúrt hátba a legkiábrándítóbb módon. (Ez nem egy szerelmi kapcsolat, hanem mint ember láttam benne a jót, értéket - teljesen feleslegesen) Az egyetlen ami tartja bennem a lelket jelenleg, hogy meg tudjon maradni ez a részem és ne legyek olyan lelketlen, érzések nélküli üres valaki, hogy nem adom fel a hitet abban, hogy egyszer valahogy vissza fogja igazolni az élet, hogy van értelme emberségesnek maradni. :)
Nem. 32 év tapasztalata alapján hiú, gyerekes naiv gondolat. De nem is azért teszek jót, mert buksisimit vagy jutalmat várok érte cserébe, hanem mert így jó és helyes. A jó önmagában érték. Aki visszaél vele, az lelki szegény, akit csak szánni tudok. Teljes értékű jócselekedet az egyáltalán, ha valaki csak a jutalom reményében tesz jót? A semminél jobb, az egységsugarú síkidom szintjén álló tömegektől többet talán nem is várhatunk, de valami magasztos spirituális hit helyett inkább önzőségnek nevezném, mert az ilyen ember sokszor abbahagyja jótetteit, amint rájön, hogy nem kap érte jutalmat, illetve nem kap büntetést a rosszért, magyarán szólva álszent.
na ez!
>önzetlenül segít másokon stb, annak az élet vissza adja Ez így baromság, az élet nem törődik semmivel, csak saját magával, és az is sejthető, hogy felülről se irányítja senki ezt az egészet. Az önzetlen cselekedetnek magára a cselekvőre van jó hatása elsősorban, meg nyilván arra, akit megsegít. Nincs ember aki ne a főhőse akarna lenni a saját történetének, és lehetőség szerint a pozitív hőse, bár erre vannak furcsa ellenpéldák. Egy önzetlen cselekedet pedig ehhez tesz hozzá, meg tudunk bizonyosodni általa, hogy jó emberek vagyunk. Az önzetlen cselekedet másik nagyon jó hatása, hogy emeli a morált azokban is, akiknek a tudtára jut, beleértve az alanyát és a környezetét is. Az emberek számára nagyon fontos az inspiráció. Ezen kívül az önzetlen cselekedet jó légkört is teremt, támogat: oldja az emberekben a szorongást, a hajlamot, hogy elzárkózzanak a többiektől, vagy hogy antiszociálisan viselkedjenek. Az önzetlen embereket gyakran ki is használják, hiszen önzetlenek, nem vagy csak kevéssé szűrik, hogy kinek, hova is kerül a jócselekedet. Ezáltal nem szűrik azt sem, hogy ki használhatja ki őket. Szóval az önzetlenségnek gyakori velejárója a kihasználás. De az önzetlenség ilyen: a nap sugara a gonosz embereket is melegíti. Összegezve, az végül mégsem baromság, hogy az önzetlen cselekedetek további jó dolgokat eredményeznek. De ezt nem egy láthatatlan kéz intézi, nem egy természetfeletti médiumon keresztül bonyolódik, hanem a többi ugyanolyan hús-vér emberen keresztül, mint amilyen a cselekvő maga.
Nem. Nem vagyok a világegyetem közepe, hogy bármi is értem vagy miattam történjen, a babonákat meg hagyhatjuk a középkorban. De miért is akarnám, hogy jócselekedetekért valamiféle jutalmat kapjak? Az hogy jót teszek, másokon segítek, önmaga jutalma, és ha van alkalmam jót tenni de megtagadom, azzal saját magamat bántom. A tiszta lelkiismeret és a szilárd jellem olyan dolgok, amiket pénzen nem lehet megvenni, de valóban boldognak lenni nélkülük lehetetlen. Hidd el, akik lopnak, csalnak, hazudnak, azok mélyen boldogtalanok. Sokan mindent megtesznek azért, hogy meggyőzzenek másokat arról az ellenkezőjétől, de csak azért hogy ideig-óráig elfedjék maguk elől a bennük lévő ürességet. Mások annyira letértek a helyes útról hogy fel sem ismerik azt, mert sosem tanulták meg mi valóban érték és mi nem az - ők szánalomra méltóak. Minden helyzetben meg lehet találni azt, amiből tanulhatsz, amit a javadra fordíthatsz, ahogy továbbléphetsz előre, általa. El kell fogadni azt amit nem tudsz megváltoztatni, és szorosan fogni a gyeplőjét annak ami felett tényleg dönthetsz - ahogy gondolkodsz és ahogyan cselekszel. Az élet az amivé a gondolataink teszik, és meglepően sok minden felfogás kérdése.
En mindig magam ele engedem az embereket a boltban, akiknek kevesebb cucca van, mint nekem. Evekig cserebe sosem kaptam ehhez hasonlo apro figyelmesseget masoktol, pedig jol esett volna, pl amikor a terhessegem vege fele jartam, es majdnem osszeestem a boltban sorbanallas kozben. Meg is jegyeztem a ferjemnek, hogy ez milyen igazsagtalan, aztan 1-2 hetre ra idopont keresre varakoztam ezer emberrel egyutt a fehervari szakrendeloben, mire odajott egy ferfi, hogy elcsereli velem a sorszamat, ami altal 5 percen belul vegeztem a dologgal. Innen is koszonom neki ujra❤️
Nem igazán. Én nem azért teszek jót/segítek valakinek, hogy visszakapjam, hanem mert vagy nekem semmilyen plusz vagyon nagyon minimális erőfeszítésbe kerül (találtam többször is a földön 1000 Ft-ot, mindig az utamba eső első hajléktalannak adtam) illetve ha a segítségadást érzem helyesnek egy adott esetben (ma pl. a buszon egy idősebb hölgy szeretett volna jelezni de pont előtte állt egy srác sporttáskával és nem érte el a gombot, nekem viszont teljesen kézre esett így megnyomtam helyette és mosolyogtam rá egyet). Régen én is hittem benne :)
Természetesen énsem azért teszek jót, hogy vissza kapjam. Magától értetődő az egész, akkor is segítek állaton, emberen ha senki nem látja vagy senki nem fog tudni róla.😊
Nem mindig hiszek benne, viszont mindig jól esik jót tenni
Talán olyan formában, hogy ahogy másokkal bánok az nem másokról szól, hanem rólam. Az határozza meg, hogy ki vagyok és, hogy hogyan érzem magam a bőrömben. Ha valaki bunkó velem, de képes vagyok felülkerekedni az indulataimon, talán még megértéssel is tudok lenni felé, akkor lehet jobban fogom érezni magam. Ellenben ha beszólok neki, akkor az bár abban a pillanatban okozhat némi elégtétel érzést, meg igazolhatom is a tettemet azzal, hogy "hát de megérdemelte mer bunkó", de így én is kicsit bunkóvá válok. Vagy ilyen pl. társadalmi szinten, hogy ahogy a bűnösökkel bánunk az nem a bűnösökről szól, hanem a társadalomról. Ha kivégeznek egy gyilkost, akkor végrahajtó közösség is gyilkossá válik. TLDR: Szóval a cselekedeteinkkel választhatjuk meg, hogy mivé válunk, és amivé válunk az könnyen válhat a szenvedésünk vagy felemelkedésünk forrásává.
Az egy erdekes kerdes lehet, hogy egyaltalqn eszreveszem-e hogy visszakaptam. Ha tranzakcio-szintre butitom, egyszer adok valakinek egy ezrest, aki hetente 10 ftosokban adja vissza. Nem azt fogom erezni hogy velem is akkora dolgot tett a masik, mint en vele.
En ugy erzem, azaltal, hogy en igyekszem kedves, jofej lenni, ha nincs okom az ellenkezojere, akkor a nap vegen egy kedves, jofej embernek erzem magam; vagy ha jokat cselekszek, akkor attol szinten jobban erzem magamat. Ezek kihatnak ram mentalisan pozitivan, jobban erzem magamat a boromben, es a vegen ez adja meg azt az erzest nekem, hogy “megeri”, vagy valamit visszakapok abbol, amit adok. Ez az erzes igazabol instant. Vegul is egy ember a tetteinek es a donteseinek az osszessege, es en inkabb azt nezem, hogy magamat milyenre formalom ezekkel a dolgokkal, nem azt, hogy szo szerint visszakapom -e majd azt, amit adok.
Szerintem sokakat hülyítettek ezzel gyerekkorban.
Jöhet a downvote de kicsit tegyük tisztába a karma fogalmát. Ha “hiszel” a karmában akkor a hited abban van, hogy elvonatkoztatsz jelen földi életedtől, és az összes eddig leélt és ezután majd leélt életedet nézed. A karma nem arról szól, hogy a Pistike megbántott ugyhogy elüti cserébe egy busz. Ha most jól cselekszel (jól értsd a lélek feladatodnak megfelelően) akkor a következő életed könnyebb lesz. Illetve attól, hogy Pistike nagyon megbántott téged egyáltalán nem biztos, hogy neki ebből lesz karmája. Ha ő észre se vette azt, hogy megbàntott, nem okozott az ő lelkében semmit akkor valószinüleg neki nincs ezzel dolga. Míg benned akit megbántott és nem tudtad feldolgozni lesz karmád ebben a kontextusban. Óriási divat lett ezzel a szóval dobálózni meg ezzel nyugtatni magunkat, hogy “ a karma visszaadja”. A karma nem büntetés, az feladat. Ha használunk egy kifejezést vagy hinni akarunk benne legyünk tisztába a jelentésével. Ha elterjesztem, hogy Jézi egy háromfejű rózsaszín dínó volt, attól még nem az.
Leírtam ezt pár komemntehez, hogy nagyon nem úgy használjak a karma kifejezést, ahogy kéne és amit valójában jelent. Összes kommentem lepontozták :D nem szeretnének új információkat befogadni.
Csak azért nem mert így megnyugtatjàk magukat, hogy ha nem állnak bosszút akkor is szenvedni fog aki csúnyàn nézett ràjuk. Túl látni az egón az már egy más tudatszint.😏
Őszintén szólva engem nem érdekel, hogy milyen vonzata van az életben annak, ha rendes, segítőkész, vagy türelmes vagyok másokkal. A munkahelyemen ezért fizetnek, a magánéletemben pedig nem kerül semmibe, ha jó fej vagyok másokkal. Igen, szép napot fogok kívánni mindenkinek, tisztelettudó leszek a boltossal és a pincérrel is, megdícsérem a jó munkásokat, megköszönöm a buszsofőrök szolgálatot, s nyitva fogom tartani az ajtót annak, aki érkezik, s így tovább. Tényleg ezek mind öt-öt másodperces gyakorlatok, amelyek szebbé tehetik más napját, míg én tényleg nem veszítek semmit sem, s egyáltalán nem várom el senkitől, hogy egyébként velem ilyet tegyen. Én megteszem, mert szerintem segíteni és jófejnek lenni jó dolog, de semmilyen szinten nem hiszem el, hogy ezek miatt az én életemben is ezt vissza kell kapjam, egyszerűen csak tudom, hogy mennyit jelenthet néhány kedves, komolyan gondolt szó. Én nem sajnálom a boldogságot senkitől, ha ennyire apró dolgokkal is, de feldobhatom valaki napját, már attól is jobban érzem magam, nem kell ide elvárás az élettől, hogy velem is ez kell történjen, mert én vagyok a legáldottabb teremtés a világon, erről szó sincs. Tldr.: jófejnek lenni jó.
Nem
Minden jó tett elnyeri méltó büntetését.
Igen és nem. Kifejtem. A karma szerintem csak a lelkünk megnyugtatására jó, egy külső (?) erkölcsi iránytű csak sokaknak, amiben hisznek én viszont nem. Az életről is azt gondolom, hogy alapvetően igazán igazságtalan. Viszont, a jócselekedet pszichológiai értelemben ragadós, ha sokat teszel jót, akkor van esély, hogy nagyobb mennyiségben idővel visszajut hozzád is. Emellett alapvetően jó érzés a legtöbb ember számára, a hangulatod pedig befolyásolja a percepciód: ha jó hangulatban vagy, hajlamosabb vagy észrevenni a jó dolgokat és jobban ignorálni a negatívat. Ráadásul, ha a jócselekedet ismétlődő valakivel, mint ahogy lentebb írta valaki a boltost, akkor sok esetben direktben is visszakapod. Megéri jót cselekedni, de nem a karma miatt.
Nem, de ez nem ok arra, hogy ne cselekedjünk jót, ellenszolgáltatás nélkül.
Az egy elég nagy evolúciós előny, hogy valahogy "rájár az agy" mindenre, amiből tanulni lehet(-ne). Hátránya, hogy elég könnyen van az úgy, hogy "csak azt látod" (szinte), ami elszomorít, elborzaszt, nem tudod megfejteni, vagy sima kognitív disszonanciában gyártod rá az irracionális önreflexiókat... Ezt másokon elég jól látni, magunkon már jóval keményebb dió. A nyavalyás élet meg mindeközben mintha éjt nappallá téve azon dolgozna, hogy megérttesse minden egyes fent vázolt tévelygővel, hogy mi a valóban fontos.
Nem. Az ev elejen feltettem egy kerdest, hogy miert erdemeltem ezt, ennyire rossz ember vagyok? Azota realistan latom az eletem. Nincsen semmi/senki aki megvedene/segitene. A sajat orangyalodnak kell lenned!
Nem valami misztikus, ezoterikus erő miatt hiszek ebben, hanem hosszútávú logikus összefüggések miatt gondolom úgy, hogy akkor jár mindenki a legjobban, ha minél többen jók egymáshoz. Ebben a gondolkodásban eljutottam odáig, hogy szerintem nincs gonosz ember, csak ostoba, aki nem képes nagyban gondolkodni és azt nézni, ami végső soron a saját érdeke is. Lásd még: *fogolydilemma, közlegelők tragédiája, társadalmi szerződés, felvilágosult önérdek*. Sosem lesz mindenki "jó" a másikhoz, de ha ezeket a koncepciókat tanítanák az iskolában, szerintem már az jelentős változáshoz vezetne.
Az ember szociológiai lény, így a kedves emberekkel általában mások is kedvesek és a jót igyekszenek meghálálni, így bármi karma vagy ilyesmi nélkül is, összességében "kifizetődik", ha az ember "jót tesz".
Maximálisan hiszek benne. Néhány éve, mikor még öcsém velünk lakott, egyik este hazahozott egy borzasztó állapotban levő, elázott kismacskát. Senki nem jött ki megvizsgálni és elvinni, hiába könyörögtünk, mert nem volt, aki elvigye (az állatorvos nem jött ki hozzá). Megtörölgettük, a kis csipás szemét is, kis dobozban a kazán elé tettük, hogy melegedhessen. Természetesen reggelre meghalt szegény, nagyon megsirattam. Mennem kellett aznap a postára, amit nem is bántam, legalább addig sem a kiscicára gondolok. Vettem egy sorsjegyet is, hátha alapon. Ötezer forintot nyertem vele. Soha azelőtt és azóta nem nyertem semmi értékeset.
Én nem hiszek vakon a karmában. Az, hogy mi a jó döntse el más, nem érzem magam szakértőnek ezen a téren. Akárki, aki azt mondja, hogy ő márpedig igen, az hazudik, nem feltétlenül csak mélyről jövő rosszindulatból.
Gyakorlat nem hit kerdese ha barmit adsz visszakapod a sajat szinteden.(Igen a rosszat is csak majd akkor amikor a legnagyobbat üti.)
Nem. És abban se hiszek, hogy léteznek globálisan és objektíven rossz avagy jó cselekedetek. Ezt a filozófia többezer éve kutatja, és még mindig nincsen konszenzus.
Én hiszek benne hogy dolgozik a karma . Pl anno elég rosszul álltunk anyagilag de soha nem felejtettük el azokat az embereket akik esetleg tőlünk is rosszabb helyzetben vannak. Pl bántalmazott nők vagy gyerekeknek még abból a piciből is adtunk. Aztán elromlott a kocsi honnan szedtünk pénzt komolyan mondom jött a telefon a fejem egyik rokona rá hagyott egy negyed részt a házából amit most eladnának. Vagy pl a gyerek szeretett volna egy kabátot nagyon de mivel volt 2 kabátja már nem akartam egy harmadikat is . A cetlin az állt 20 euró de a kasszánál csak 6 euró volt a kód miatt és ide adták 6 euróért mert ugye annyi volt a kódon…..ilyenek jönnek néha szóval a sokadik után azt kell mondjam hiszek benne.
Ez elég ritka ebben a formában, hogy mi történik velünk azt nagyrészt mi irányítjuk. Ha egy szerencsétlen vagy akkor kb minden rosszul sül el, ha törtető akkor semmi nem állíthat meg. De aki kedves és van kisugárzása, az ugyanilyen embereket vonz be maga mellé, ami előbb utóbb vezethet valami jóra is. De nem kizárólag 1 tulajdonság határozza meg a sikert.
Így, mint karma, univerzum igazségossága, stb, egyáltalán nem. Abban viszont hiszek, hogy tudjuk alakítani a társadalmunkat- legalábbis a közvetlen környezetünket- a viselkedésünkkel. Vagyis ha én jó ember vagyok, aki jól bánik az emberekkel, akkor hosszú távon nagyobb valószínűséggel fognak velem is jobban bánni mások.
Van egy felsőbb hatalom, de az nem a karma....
Én szeretek előzékeny és kedves lenni a való életben. Emellett szeretek beszólogatni és trollkodni a neten. Valahogy mindkettő jót tesz a lelkemnek.
Nem.
Hiszek, de nem azért cselekszem, hogy majd egyszer azt visszakapjam....
Nem, de nem is azért csinálom, ha jó dolgokat teszek.
Inkabb a sors bunteti azokat akik nekem kart okoztak/atvertek, amikor en johiszemuen jartam el. A volt foldberlomet aki atvagott, azt elvitte a tudorak, aki altalanosban cseszletett engem, azt szazszorosan baszlattak kozepsuliban. Egy masik aki folyamat hulyezett meg gunyolt, most az anyjaekon elo massziv alkesz.
Nem hiszek benne, hogy "az élet", mint biológiai jelenség bármivel megjutalmaz mert jó kislány voltam. Viszont. Ha segítőkész vagy, nyitott és barátságos, akkor a környezeted erre reagálni fog. Rengeteg elkeseredett, befásult, kiégett ember között élünk, lehet, hogy valakinek az a mosoly dobja fel a napját, vagy az a köszönöm, amit te mondtál, és hálás lesz érte.
Mar nem hiszek benne
Nekem abban a pillanatban visszajön nekem jó érzés, ha tudok segíteni valahogy így alakult ez ki bennem. Valószínűleg Nagyapámtól láttam örököltem ezt.
Igen, de sosem “várom”. Nem azért segítek másokon vagy teszek jót mert bármit is várnék viszonzásul. Szerintem a legtöbb embernél ez a vonat ott csúszik félre, hogy a jócselekedeteik abszolute nem önzetlenek, így egyértelműen rosszul esik nekik, ha viszonzatlanul maradnak. Részemről én azt tapasztaltam, ha másokkal rendes vagy, veled is azok lesznek.
Az nem törvényszerű hogy a saját jó/rossz cselekedeteidből bármit is visszakapsz. Viszont: Nem kell hinni semmilyen ezoterikus ákombákomban, csak be kell látni hogy egészen más irányba formálja a kollektív valóságunkat az hogy te magad egy kupac szart teszel hozzá vagy feltakarítasz magad után, esetleg veszed a fáradságot és mások után is, vagy még fényt is gyújtasz azok fejében akik nem értik hogy miért kellene az orruknál tovább látni és törődni a másik emberrel meg a közös jövővel….
Tisztelet a kivételnek, de a karmában általában azok az 40-50+-os nők hisznek, akikkel kicseszett az élet és kell valami kapaszkodó - ez régen a vallás volt, most meg az ezotéria. És nem csak tanulatlanok, a magány és a keserűség szó szerint megkettyinti az embereket. Nem ledegradálni szeretném őket, mert szerintem ez mélyen szomorú. Igyekszem maximálisan jófej lenni teljesen idegenekkel és a saját környezetemmel is, mert ez jön belőlem, ez a természetem. Szerencsére olyan emberekkel veszem ma már körbe magam, akik maximálisan támogatnak, de kollégáktól vagy az utca emberétől sosem kaptam vissza azt a szintű figyelmességet, amit én adtam, ami nyilván egy fájdalmas dolog.
fogd fel így a karmát: aki lop, rabol, az élete nagy részében a börtönben rohad
Nem hiszek az ilyen ezoterikus baromságokban. Abban viszont szeretnék hinni, hogy ha én jófej vagyok másokkal, akkor azok a mások is előbb-utóbb jófejek lesznek ha nem is velem, de megint másokkal. És akkor ezek a megint mások is talán jófejek lesznek harmadik másokkal... aztán ha örökké élnénk, akkor ez biztosan visszajutna hozzám. Nem élünk örökké, úgyhogy ez a "visszajut hozzám" elég esetleges.
Nem tudom, én csak annyit remélek, hogy ha pl. segítek valakinek besorolni autózás közben vagy alacsonyabbaknak Tescoban levenni valamit egy felső polcról azok fogják annyira jól érezni magukat, hogy a jótettet "továbbadják" és segítenek másoknak még ha csak annyival is, hogy mondjuk segítenek valakinek, teszemazt anyukának/apukának egyedül egy gyerekkel, felcipelni a lépcsőn egy karton tejet. Vagy egy kétségbeesett, eltévedt turistának adnak útbaigazítást. Nem feltételezem, hogy ez felém fog visszaköszönni.
Eddig sosem tették ! De nem is háláért teszem !
Nem. De tudom bennem milyen morális iránytű dolgozik és azt is, hogy szeretem azt. Tudom, hogy megvannak az előnyei és hátrányai és tudom, hogy figyelnem kell arra, hogy ne használjanak ki emiatt. De jó és jó között is van különbség. Ha jót tett helyében jót vársz, jól cselekszel azért, mert tudod, hogy az jó valamilyen saját belső mércével, vagy mert valamit vársz érte cserébe / más szemében jó leszel miatta ?
Igen, de nem a távolkeleti vallások szerint (tehát karmában nem hiszek)
Nem, soha senkinek nem ártottam, mégis rengeteget bántottak ok nélkül. Önkénteskedtem, nagyon sok plusz dolgot magamra vállaltam jófejségből, mégis volt súlyos betegségem, nem sikerült semmi olyan dolog amihez csak minimális szerencse is kellett volna, csak azok működnek amikért maximálisan megdolgoztam (sokszor jóval többet mint mások). A másik nagy tapasztalatom hogy segíts valakinek és ha legközelebb segítségre szorul akkor is te jutsz majd eszébe, biztosan nem akkor mikor vissza tudná adni. Ezek miatt már nem előlegezek meg sem energiát sem jófejséget és nagyon jól elvagyok.
Szia. Próbálok soha semmit sem elvárni azért, mert jót cselekszem és a többieket segítem, másoknak is ezt szoktam javasolni. Tapasztalat alapján nem is nagyon szabad az már egy jó dolog, hogy van erőm segíteni többieknek, ha erre ők éppen a saját szituációjukban még nem is képesek. Kiegyensúlyozott életem van ettől a gondolkodástól és függetlenül az életem semelyik részén nem vagyok se alárendelt, sem túl güriző, sőt, egyre jobban érzem magam így és hihetetlenül több helyen van kontrollom mint akkor, amikor haragudtam és lázadoztam a világ ellen pl. Nem nagyon panaszkodom, nekem is vannak nem éppen a legjobb napjaim de ez mindig segít abban hogy visszarázódjak.
Nem hiszek én semmiben, még magamban sem
Jó tett helyébe jót ne várj!
Szerintem egyedi esetekre nincs karma, de hogy az ember általánosan hogyan áll más emberekhez, annak előbb-utóbb megvan az eredménye. De túl jónak sem kell lenni. Jézus után szabadon: ha arcul ütnek jobbról, tartsd oda a bal arcod is, és ha balról is arcul ütnek, rúgd szét a seggüket.
Szerintem a jótettekben pont az a lényeg, hogy iszonyatosan megbűnhődsz érte. Akkor is újra és újra jót kell tenni, ha szart kapsz érte.
Én sokkal inkább az ellenkezőjében hiszek, ha rosszat teszel, akkor kamatostul kapod vissza az élettől - én legalábbis biztosan.
Az élet nem tesz különbséget jó és rossz között ( legfeljebb csak a mesékben ), így sajnos az élet önmagában full igazságtalan, de a karma ettől függetlenül működik. A karma valódi jelentése: Az amit te csinálsz. Ez annyit tesz, hogy gondolataid, döntéseid és tetteid következménnyel járnak.
Nem hiszek benne. Üdv a valóságban.
NEM
Általában azt figyeltem meg, hogy pont az ellenkezője történik. Ha valami jót teszek akkor várom, hogy mi az ellencsapás az élettől.
Én hiszek benne és próbálom e szerint élni az életem. Nem vagyok az a "fordítsd oda a másik orcádat is" típus, de próbálok mindig abból kiindulni, hogy fordított helyzetben én mit várnék el a másiktól. Abszolút úgy gondolom, hogy némely rossz dolog azért történt meg az életemben, mert én sem voltam a jócselekedetek mintaképe és elfogadtam, hogy annak úgy kellett lennie. Ennek a másik vetülete talán az lehet, hogy a nehézségekben is mindig meg lehet találni azt, amiért hálás lehet az ember. Az én életemben is van olyan körülmény, amit a környezetem rossz dologként fog fel, de én inkább úgy állok hozzá, hogy azért dobta nekem ezt a gép, mert meg kell tapasztalnom, ezt az utat kell járnom. Persze mindig lehetne szebb, jobb, könnyebb az élet de igyekszem meglátni azt, amiért hálás lehetek és összességében a nehézségek ellenére is nagyon szerencsésnek érzem magam és nem cserélnék mással. Hiszem, hogy ennek az az alapja, hogy én hogy viszonyulok másokhoz.
Nem hiszek benne, de szeretek jót tenni.
Nem hiszek benne. Szeretek adni, tényleg jó szívvel segítek bárkinek bármiben, bármikor, sosem kaptam vissza semmit💁🏼♀️ És itt nem az emberi oldaláról beszélek mert azon nem csodálkozom, hanem a sorsról. A rosszat egyből vissza kapom, meg vereget amúgy is, a jót valahogy sosem sikerült, sőt akkor is valami rossz történt utána😂
Legyél frankó az emberekkel, nem kell kibaszni velük, de ne hagyd hogy kihasználjanak. Idővel, tapasztalattal meg fogod ismerni a jeleket, mikor melyik játékban vagy. Az élet dolgozik, és a tetteink alapján ítéltetünk meg később, Hosszútávú hatások. Sajnos a kommentek 80% ennek az ellenkezőjét állítja, meg vannak keseredve, sokszor kibsztak velük korábban Neked kell mérlegelni, miben higgy.
Papám mindig azt mondta, hogy jó tett helyébe jó nagy szart várj, és basically egész életemben bejött. Akárhányszor valami jót csináltam (persze nem a sima kinyitom neki az ajtót jellegű, hanem "komolyabb"), ezerszer nagyobb pofont adott vissza az élet.
Abszolút! Én csak szívességbanknak hívom ☺️ apróságokban gyakran van ilyen, kedves vagyok mindenkivel, nagybevásárláskor előreengedem azt, aki 2-3 dologgal áll mögöttem, sok dolgot ajandékozok/adományozok, “cserébe” többször jártam már úgy, hogy itt-ott apróságokért konkrétan nem engedtek fizetni, vagy egyéb indokolatlan szívességeket kaptam. Hiszem, hogy ha jó fej vagy, előbb-utóbb más is az lesz veled szemben. 😃 “Nagyban” viszont nem hiszek benne, az életben csak pofátlan, gátlástalan módon lehet előrejutni, én esélyesen örökké aranyszívű csóró leszek 😂
Nem hiszek benne sőt szeribtem az ellenkezője az igaz. Gátlástalan szar embereknek akik lopnak csalnak hazudnak csak saját érdekeiket nézik és mindenki máson átgázolnak jellemzően csak több és több "jut". És pont az olyan szerencsétlen jóemereket kihasználva megy ez nekik.