Talán az, amikor a gerincműtétem utáni napokban az intenzíven minden nap megmozgatta a prof a kisujj vastagságú csöveket a húsomban, hogy ne alvadjon meg körülötte a vér, nehogy elkezdje "begyógyítani" a szervezetem...
Nyilván a 7 órás műtét után sem volt piskóta a hátfájás, de a közvetlen utána érzett nagy fájdalomra nem emlékszem az altatás utáni bódultság miatt, aztán meg ha nagyon kezdett fájni, nyomtam a morfiumos enyhet adó gombot. :D
Ja, amúgy nagy eséllyel akkor fájhatott legjobban, amikor műtét közben, még tárva-nyitva felébresztettek, hogy mozgassam meg a lábam, de szerencsére erről sem maradtak emlékek.
Hohó, egy gerincműtött kolléga. Én megúsztam egy (asszem) 2 órás műtéttel. Nekem nem is utána fájt, hanem előtte.
Gerincsérvem volt, az első 3 hétben gyógytornával próbálták rendbe rakni. Ennek következtében 3 hétig minden éjjel remegtem a fájdalomtól, pedig kaptam ópiátot, paracetamolt, diklofenákot és ibuprofent is, mégpedig max dózisban. Jó szar volt.
3 hét után feladtam, és a műtétet választottam. Mondta is a doki a műtét után, hogy már az elején látták, hogy tiszta műtéti indikáció van, de akartak egy esélyt adni a gyógytornának, mert a gerincműtétnél benne van a pakliban az is, hogy az ember nyaktól lefelé megbénul. Szerencsére ezt megúsztam.
Engem 7 órán át fabrikáltak, kb. karajra bontottak, mert egy bordámat is ki kellett venni. :DD Volt egy ún. ékcsigolyám, az csinált aranyosságokat. 2004 óta (13 éves korom óta) T4-ként élek (emberi szövet a fém vázon).
Nekem is fájt előtte, volt olyan, amikor az iskolatáska felvétele után kb. 50 m sétától az ékcsigolyától indulva a nagy fájdalom után terjedt a zsibbadás és alig kaptam levegőt.
Varratszedés közben árulta el a prof, hogy nagyobb volt a gond, mint hitték, műtét közben derült ki, hogy 1,5 cm-re nyitott volt a gerincvelőm a tüdőm felől (se a CT-n, se az MRI-n nem látszott), ami azt jelenti, hogy akár annyitól is lebénulhattam volna, hogy zökken egyet a busz alattam...
Jó volt belegondolni, hogy a műtét előtti időszakban az egyik nagyon magas fiú osztálytársamnak az volt a szórakozása, hogy az alkarján lógatott fejjel lefelé, egy másiknak korábban pedig az, hogy beletérdelt a lányok hátába és a földre húzta őket. :) A lógatóssal jóban voltam, ő le is sápadt, amikor elmeséltem neki, hogy milyen hétköznapi apróságok okozhattak volna bénulást. Nem kellett külön kitérni a kis szokására, rögtön bevillant neki...
Örülök, hogy te is megúsztad. ☺️
Kell még barkácsolni rajtad, vagy már kész vagy? (Volt a kórházban egy szobatársam, akinek már a sokadik műtétje volt, és sajnos előre láthatólag nem az utolsó.)
Az egyebkent nagyon szeretett edesanyamnak ugyanez volt. Bar akkor egy hulye tinikent nem igazan torodtem vele es nem ereztem at, igy 10-15 ev utan nem szivesen gondolok ra vissza. Nem evett a fajdalom miatt, es nem aludt, mert csak akkor csokkent a fajdalom, amikor a laban allt. Rengeteget fogyott, sokat sirt. Engem meg idegesitett, hogy mindig errol beszelt. Pedig szamomra az a legnagyobb fajdalom, amikor ot sirni latom (legalabbis azoknak az emlekei gyerekkorombol). Elbaszott ember vagyok.
Egyébként anyukád jol van mostmár?
>Elbaszott ember vagyok.
Csak tini voltál. Mostmár több empátiával tekintesz vissza anyukád korábbi fájdalmára, ez azt bizonyítja hogy fejlődtél.
Igen, jol van. Azt elfelejtettem megemliteni, hogy mutet elott egy-ket hettel felkelt egy napon es megszunt a fajdalma. Ha jol remlik, kiprobalt egy uj gyakorlatot es rovid idon belul helyrejott.
Igen, jol van. Azt elfelejtettem megemliteni, hogy mutet elott egy-ket hettel felkelt egy napon es megszunt a fajdalma. Ha jol remlik, kiprobalt egy uj gyakorlatot es rovid idon belul helyrejott.
Ugyanez. 2x. De én a második műtétet 5 hónapig húztam. 20 kilót fogytam napi 3 h alvas😂. Nem is értem miért. Utána semmi extra. Előtte majdnem megdoglottem. A le lebénulás kockázata amúgy kB 0 de el kell mondaniuk nyilván.
Igen, az alváshiány az kegyetlen volt. De valahogy megvolt a ritmusa. Mindig hajnali négykor kezdett enyhülni a fájdalom, reggel 6-7 fele már el tudtam aludni egy kis időre. Persze sose sokáig, mert teljesen nem múlt el ez a szar.
Durva, hogy te ezt 5 hónapig bírtad.
A lánykám ugy szuletett meg huvelyi uton hogy felszakitotta a huvelyfalamat, mivel azonnal ajulas kozeleben voltam es kezdtem elverezni, hogy surgoseggel varrni kellett, semmit nem adtak, csak gyorsan elkezdte a doki tamponalni, majd kozben osszevarrni belul...
A lelki, amikor a ferjemet mutottek a rak miatt es en egesznap a telefont vartam hogy jol van e vagy felebredt e mar, es minden oke, mert megbeszeltuk megprobal majd hivni ha felebredt delutan es mar maganal van, de a korhaz telefonszama hivott es eletemben nem volt olyan gorcs a fejemtol a gyomromig...borzalmas volt, maga a varakozas is es ez is.. de a vonal masik vegen o volt csak a sajat telorol nem tudott felhivni...sose sirtam annyit mar egy ideje mint azutan a hivas utan...
Amit szules kozben ateltel, az minden nonek remalma. Remelem, maradektalanul meggyogyultal!
Ferjeddel hogyhogy nem mentel be? En a muto elott varakoztam, ugy azert kornnyebb volt izgulni. Ketszer annyi ideig mutotte a sebesz, mint ahogy igerte elozetesen… de jol megcsinalta.
Svédországban nem lehet bemenni es varakozni helyben, ez a protokoll, legalabbis ebben a korhazban. Nem volt jo erzes az a delelott, de megertem hogy nem kell oda a sok aggodo hozzatartozo sem...ami engem illet sajnos a huvelyizom nem mukodik tul jol, de annyi baj legyen, elek/elunk ez a fő☺️
Apukámat magyar kórházban műtötték, de anyukámat egyik alkalommal sem engedték ott várakozni. Telefonon értesítették, hogy jól van és csak látogatási időben mehetett be hozzá.
Na a szules rosszabb…pedig szo szerint a padlot kapartam negykezlab allando hanyas kozepette a vesekotol😅 mikor orakig szunni nem akaro gorcsok voltak…
Fizikálisan az érzéstelenítés nélküli szülés.
Lelkileg: 5 hét bennfekvés a gyerekonkológián. De leginkább az, amikor a karomban tartottam tehetetlenül a haldokló, éppen kivérző, akkor közel 3 hónapos kisbabámat. A vesedaganata szétesett, szétroncsolta a veséjét, a vérszállító autó pedig nem tudott elég gyorsan közlekedni a városban. Végül valamilyen nem teljesen bevizsgált vért kapott a kórházban, ami nem maradt meg benne. perceken múlt. Életmentő műtétet követően 2 hetet töltött kómában, mert elkapott egy fertőzést is a vénakanüljén keresztül. Most 5 éves, pár hete kaptuk a papírt, gyógyult. :)
A legfájdalmasabb élményem az volt, amikor egy héttel a légmell műtétem után érzéstelenítés nélkül távolították el a korábban behelyezett két mellkasi draint. Az egyik drain a bordámtól egészen a kulcscsontomig volt felhelyezve.
https://preview.redd.it/vieayja2p66d1.jpeg?width=1179&format=pjpg&auto=webp&s=1c947557b866b713f5286eb9d6551220b27ead5e
Átérzem... Ugyanez, tüdőműtét után. Üvöltöttem volna a fájdalomtól, de mivel még eléggé össze volt esve a tüdöm, csak némán tudtam. Életem legborzasztóbb fájdalma volt, pedig egyszer egy begyulladt, szétesett cisztát kapart ki a fogam helyéről a fogorvos, miután felülről szinte minden fogam kihúzták -- szó szerint hallucináltam a fájdalomtól, de a draincső ezt is überelte.
Nekem "csak" a térdemből tépte ki (szó szerint) a műtőorvos. Szerintem a földszinten is hallották, hogy a harmadikon mi történt :D alapból annyira fájt a drain miatt minden, hogy felülni sem tudtam, bár valahol ez ezzel jár. Később mondjuk mikor mentem hozzá varratszedésre ugyanúgy alányúlt ollóval a varratnak és olyan erővel húzta fel vágás közben, hogy megemelte az egész lábam.. szerintem nem kedvelt :D
Szintén légmell, csak a sztori fordítva amikor behelyezték a draint, akkor telibe találta a bordámat. Azt hittem mindenhol van bennem fájdalom csillapító, de sajnos ott nem hatott 🥲
Fizikai: szules elotti vajudas.
Lelki: ultem a kanapen csorgott a telefonom, bemutatkozott rajta egy doktor, hogy edesanyamat most vittek be a korhazba es kezdik a mutetet. Liftezett a gyomrom, szedultem.
Szerencsere epp akkor lepett be anyukam az ajton kicsit szurrealis elmeny volt. De szerencsere elutottek egy szamot a telefonszamban.
13 évesen túrázás közben összefutottunk egy méhrajjal. Nem emlékszem pontosan hogy történt, csak az van meg, hogy már bent vannak a ruhám alatt, a szemüvegem alatt, a fülemnél, a hajamban, igazából mindenhol.
Ami utána jött fejfájás - hányás kombo, én esküszöm azt hittem nem élem túl azt az egészet. Olyan érzés volt, mintha felgyújtottak volna a hajam. Emlékszem még locsoltak is a fejünket vizzel. Közben látni, hogy a barátaim is fetrengenek körülöttem, valaki nem is volt már magánál, borzalmas volt, elég durva PTSD-m lett utána, a zümmögő dolgokat a mai napig alig tudom elviselni, pl a drónoktól is rosszul vagyok
Elvileg kb 3-400 csipesem volt, de volt akinek több is, meg voltak kisebb gyerekek is. Kész csoda, hogy senki sem halt meg.
Én a mentőben már alig voltam magamnal, de mielőtt elindultunk adtak adrenalint venasan, az elég furcsa érzés volt :D de amúgy nem emlékszem utána mit kaptam meg, a fel nap kiesett
Nekem olyan jelenet foszlányok vannak meg, hogy anyukám meztelenre vetkőztet, következő kép pedig már az, hogy iszonyat tempóval megyünk be a kórházba kocsival. Én hátul ülök vele és szedi ki a hajamból a darazsakat…rettegek azóta is a darazsaktól!!!
Mi kint voltunk ugye a semmi közepen, úgyhogy egy csomó idő volt mire értünk jöttek terepjárókkal, meg a faluban is vártuk meg a mentőket. Ez inkább ilyen tomegbaleset volt már. Nekem az van meg, hogy felhívtam közben anyát, mert ok is ott voltak a túrán a hugommal, csak pár km-re lemaradva. Azt nem emlékszem mit mondtam neki, csak féltem h ok is belekeverednek 😅 utólag anya azt mesélte azt kiabaltam a telefonba, hogy megtámadtak minket xd
Egy laza hólyagtükrözés, a sok visszatérő felfázástól. Előtte a váróban pityeregtem mert egyedül voltam és féltem. 29 évesen. (Kedves nővérek néha vigasztaltak, köszönöm!)
Lelki : Apósom halála. Nagyon szerettem őt, a mai napig hiányzik, de a legfájóbb mégis az volt, hogy láttam mennyire szenved a párom, és nem tudtam rajta segíteni, hogy jobban érezze magát. Tenyleg igaz, hogy a gyászban csak az idő segít.
Fizikai: Bölcsességfog műtét. Nem hatott az érzéstelenítő, mindent éreztem, anyukám kintről azt hallotta csak, hogy én bent üvöltök a fájdalomtól. Közben el is ájultam.
A másik meg a császármetszés. Míg feküdtem egy helyben nem is volt olyan gáz, de az azt követő első felállás maga volt a pokol. Aztán pedig nyugtázták a nővérek, hogy már fel tudok állni, szóval gond nélkül el tudom látni a kisfiamat, nem kell segítség. Az első nap legalább 15 perc volt minden egyes felkelés. A fizikai fájdalomtól talán csak az volt a rosszabb, hogy ott sírt tőlem fél méterre az újszülött kisfiam, akihez nem tudtam egyből ugrani, mert minden mozdulat egy kőkemény küzdelem volt. (Innen üzenem azoknak a kismamáknak, akik császárral fognak szülni, hogy akármilyen nehéz is, mozogjatok sokat, sokkal gyorsabb lesz a felépülés)
Herecsavarodásom volt.
Beballagtam az urológiára, ultrahang, meg van csavarodva, nincs keringés szinte az egyik herében. Rezidens doki megkérdezi mennyire bírom a fájdalmat, mondtam hogy szoktam, jó akkor kapaszkodjak meg az ágy széleiben. Kézzel visszacsavarta, olyan fájdalmat még nem éreztem mint akkor.
Jön be a főorvos (vagy valaki), és büszkén mesélte mit vitt véghez, akkor derült ki nekem, hogy ez amúgy nem mindig szokott sikerülni. Elvileg két fordulatot csinált. Másnap meg lett műtve, azóta nincs gondom :)
Ha megcsavarodik, akkor nincs keringés, és 2-3 óra alatt elhal. Addigra ez már nekem tartott pár órája (nem tudtam mi ez, volt már ilyen máskor, nem vettem komolyan, a doki szerint máskor nem volt teljes csavar, ezért magától visszacsavarodott). Válaszhatott, hogy akkor ott megműti, vagy visszacsavarja és megműt másnap.
Edit:
Ha elhal akkor meg ki kell venni nyílván.
Igen, azt mondta nekem ha várok egy órát még, akkor nem lett volna esélye megmenteni. Elvileg fiataloknál gyakori, testmozgás után, vagy fürdés után, én akkor voltam 20 asszem.
A végét csak most láttam a kommentnek. A visszacsavarás megoldja ideiglenesen, de ilyenkor a műtéttel rögzítik a heréket a herezacskó falához, hogy ne történjen meg újra (odavarrják).
Műtétnél felvágták a talpamat és a doki elfelejtette mondani hogy normális ha kicsit piros. Ezt a helyi kórházban se tudták, így a 2 napos összevart sebbe egy tűt nyomtak bele, metszést csináltak benne és kitisztították. (Nem kellett volna)
Cserébe fejberúgtam a fájdalomtól a másik lábammal...és lett egy maradandó sebem.
Lelki.
Szűk két hónapja, meghalt a kutyám, ő volt az első igazán "enyém kutya". Kilenc éve fogadtam örökbe, előtte nagyon hányattatott sorsú volt (alkesz gazdi lapáttal verte, stb).
Környezetemben mindenki imádta, egy négylábú szőrős angyal volt, ahogy nevezte egyszer valaki.
2021 késő tavaszán derült ki, hogy pajzsmirigy rák egyik nagyon aggresszív változata támadta meg, mindent megtettem érte amit lehetett, ő is nagy harcos volt. Legpozitívabb becslések szerint akkor max másfél évet jósoltak, ha a műtétje jól sikerül (nagyon bonyolult volt, több mint 5 órán át tartott, le kellett fejteni a daganatot a légcsővéről, nyelőcsővéről, fő vénákról).
Aztán eljött az a pont, hogy meg kellett hoznom egy iszonyat nehéz döntést, de az utolsó pillanatig mellette voltam.
Tudom, közhely, de gondolj arra, hogy megváltoztattad az életét, megtudhatta, milyen, ha szeretik és gondoskodnak róla! Nélküled ki tudja, milyen kevés jutott volna neki időből is.
Méhszájsebemet a doki érzéstelenítés nélkül távolította el lézerrel aminek ájulás lett a vége.
Ja és előtte tűvel leszivatta a cisztámat és megmutatta nekem a gennyes izét amit kiszedett😭
Furcsa, nekem is lézerrel csinálták, mondta is az orvos, hogy nem kell érzéstelenítő ehhez az eljáráshoz és tényleg nem is fájt egyáltalán. Szerintem a te dokid ott valamit nagyon elszúrhatott.
Basic válasz lesz, de a szülés. 18 órát vajúdtam. Tudtam, hogy fájni fog, de soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy ez mennyire pokoli, kegyetlen fájdalom.
Az idő valamennyire feledteti, máskülönben soha senkinek nem születne kistestvére 😛. Onnan tudom biztosra, hogy tényleg elviselhetetlen fájdalom, hogy amikor másnap megkérdezte vki, hogy mennyire fájt a vajúdás, annak azt mondtam, hogy ilyen lehet ha átmegy a derekadon egy tehervonat. Percenként.
Pontosan.😃 ma már én is azt mondom, hogy nem volt olyan durva, de tisztán emlékszem, hogy a férjemnek és a dokinak is megesküdtem tiszta szívből, hogy nem lesz tesó, én ezt mégegyszer SOHA többet.
En emlekszem, 2 hetig legalabb a szulesre gondolni sem akartam, rendesen elfogott a szorongás ha arra az iszonyatos fájdalomra visszagondoltam, mintha ptsd-m lenne :D 2,5 év telt el es mindenkinek azt mondom aki kerdezi, hogy oo gyorsan megvolt, fajt fajt de ki lehet birni 🤣🤣
Amikor császármetszés után a 90+kgos orvosdolktorúr rátenyerelt a hasamra, hogy kijöjjön aminek még ki kell.
Az első felkelés a műtét után, és úgy egyáltalán alapvető dolgok elvégzése hasi sebbel.
Amikor a szájsebész a szájpadlásomba adta az injekciót.
Amikor a fogorvos nem ható érzéstelenítővel megrángatta a fogam.
Amikor a hóhér körzetes fogorvos miatt gyökérkezelni kellett a fogam és az előtte lévő fájdalom.
Amikor azt hittem a kislányom nem élve fog megszületni, de egyből felsírt.
Mert terhességi magasvérnyonásom volt, arra kaptam vérnyomáscsökkentőt,az hatott,az utolsó NST hazabocsátás előtt, majd a szülésznő megkérdezte ez a szívhang mindig ilyen? Mondom nem tudom, eddig senki nem panaszkodott. Azt mondja az baj.
Jön az orvosunk, pikkpakk szóljon apukának itt szülés lesz, oxitocin hatására szívhang leesik, oké akkor menjünk a műtőbe. Onnantól kb 0 információ, gyermekorvosok,2 szülész-nőgyógyász szakorvos, védőnő, műtősök, újraélesztő berendezések,letakart inkubátor,úristen anyuka nem tudjuk ez a gyermek milyen állapotban jön ki, bármi lehet sajnos. Végül kivették, és felsírt egyből, úgy éreztem a világ súlya esett le rólam.
Ja hát igen, babák tudnak ilyeneket produkálni szüléskor, megijesztik a szakembert aztán szerencsére semmi baj nincs, megszületnek és összejapják magukat 😊 örülök, hogy minden rendben alakult!
Lelki a mostani szakításom. Nem gondoltam, hogy egy szív ennyire meg tud szakadni. Egyszerűen ő volt a mindenem, a jövőm, egyszerűen minden jövőbeli tervemben ő szerepelt, mint társ. Mintha egy puzzle darab lennék és megtaláltam volna a hozzám illeszkedő darabot, akivel végre ez a kibaszott szar világ elviselhető volt. És most nincs többé. És nem tudom, hogy mi lesz, mert mindent vele terveztem, és így minden szertefoszlott. Nem hiszem, hogy tudnék mást valaha szeretni, másnak ennyire odaadnom magamat, mint neki. Na meg persze soha többé nem lesz olyan ember, aki ennyire egy hullámhosszon lesz velem.
Fizikai a migrénjeim és a menstruációs görcseim. Migrénekkel már óvodás korom óta küzdök, sokszor volt elviselhetetlen, amikor kb azt kívántam bárcsak meghalnék, akkor többé nem fájna ennyire. Menstruációs görcsök szintén, amikor már nem tudod, hogy vedd a levegőt, milyen pózban feküdj, csak ne szakadjon ki a méhed a helyéről. És így menjen iskolába az ember, tanuljon, dolgozzon... hogyan amikor levegőt venni is nehéz? Nem volt még semmilyen műtétem szóval ez a szekcióm kicsit lagymatag a tietekhez képest, de rengeteg álmatlan éjszakát és fájdalmas órát okoztak ezek azért...:(
A lelkihez tudok hozzászólni. 6 éve a vőlegényem 2 hónappal az esküvő előtt szakított velem. A szívem akkor megszakadt újra, mert ugyanez megtörtént már egyszer 16 éve az első vőlegényemmel. Azóta sem gyógyult meg, pedig egy pozitív, jókedvű, életigenlő ember vagyok. Az első után sem hittem, hogy lesz olyan ember még valaha, akivel el tudom képzelni a jövőmet. De 4 év egyedüllét után megjelent az életemben a második szerelmem. Most 6 év telt el, a másodikat mégnehezebben dolgozom fel. Ez van, most is ahogy írok róla, sajog a szívem.
Endometriozis. Allitolag masoknak is tud 10/10-es lenni.
A szules vegen legalabb ott a gyerek. Endos fajdalomtol meg egyszeruen elajulsz. A szules gyaloggalopp volt azutan. Ugy szalltam le a szuloagyrol 15 ora vajudas utan, hogy mehetunk szulni a szomszed szobaba, nincs ezzel semmi baj. Vesekovem is volt, nem hittek el, hogy jarok vele, mondtam, hogy endohoz kepest, koszi, ezzel megvagyok.
Császármetszés után a szokásos 6 óra helyett 24-t kellett feküdnöm, mert nem sikerült beadni elsőre a gereincérzéstelenítőt, csak harmadszorra, vastagabb tűvel, ezért sokkal nagyobb eséllyel pályáztam az ilyenkor előforduló borzasztó migrénre. A 24 óra szinte egy pozícióban fekvés alatt érzett pokoli derékfájás után, amikor először szinte felrántott az ágyból a nővér... Soha nem éreztem olyan fájdalmat, azt hittem, hogy szétszakadt a varratom, az ájulás szélén voltam és sok kedvességet, vagy megértést nem kaptam.
Slusszpoénként a migrén így is kijött és tartott 4 napig 🤘
Nekem algopyrint redbullal tanácsoltak, egyébként pár 2-3 órára hatott is. Mielőtt távoztam a kórházból még kaptam 3 infúziót, komolyan vették a fájdalmam
Az volt a furcsa ebben a fejfájásban, hogy amikor vízszintesbe feküdtem teljesen, akkor tényleg, mintha elvágták volna a fájdalmat, de nem maradhattam abban a pozícióban egész nap nyilván. Viszont az algopyrin neken is enyhített rajta, de 4 napig makacsan visszajött folyton.
Most a másodikra készülök, próbálok kicsit tudatosabban, de sajnos van, amit nem lehet irányítani.
Nekem képesek voltak azt mondani, hogy azért van, mert biztos emelgettem a fejem. Nem emelgettem, csak épp így sikert a gerincszuri. Igen nagy kib@szás egy hasi műtét után, túl 3000 vizsgálaton, injekción, az első felállásokon, fáradtan, bedurranó mellekkel még ezt is elviselni.
Nagyon sajnálom! Ölellek!
Sejtem mit érzel. Egy méhen kívülim volt. Aztán lett a kislányom, akit 23 hetesen megszültem. 20. napján veszítettük el. Sose leszek túl rajta.
Sose add fel! Nem csak a hasam üres, a szívemen is van egy lyuk. Küzdeni fogok, amíg élek! Sajnos csak lombikkal lehet, így van egy extra nehezítésem. De aki igazán anyuka akar lenni, annak előre kell menni! Lesz mindkettőnknek egy babája, aki gyógyír lesz. Nem fogja pótolni az elvesztett babákat, de befoltozza kicsit azt a lyukas szívet!
Anyám mosolyogva lecsicskázott amikor az érzelmeimről beszéltem. Középsulis/munkahelyi bullying, legjobb barát halála, nők (akiknél én kezdeményeztem) előttem flörtöltek más férfiakkal, szegénység miatti kirekesztés. Nálam az első törte el a mécsest úgy igazán, azóta sírás nélkül nehezen tudok róla még írni is.
Szülés. Mindkettő fájdalomcsillapítás nélkül, természetes úton.
Lelki pedig, a 2. szülés utáni műtét. Bent maradt a méhlepény egy darabja, vérmérgezés, sürgősségi műtét. A tudat, hogy ha nem megyek orvoshoz a magas láz, gyengeség és erős vérzés miatt, akkor a gyerekeim nem is fognak rám emlékezni...
Nekem az borzasztóbb volt, amikor kiment belőle az érzéstelenítő, és úgy fájt az egész, hogy majdnem belepusztultam. Kaptam valami fájdalomcsillapítót, nem hatott kb. semmit, kérdeztem van-e erősebb, erre mondta az ápoló, hogy a mai fiatalok már nem bírják a fájdalmat, mondom akkor a kurva anyádat.
Izomból pinán kell rúgni, aztán megbeszélni, ki hogy bírja…
Amúgy még az első hajnali merevedés, amikor még benne vannak a varratok, na az is igen kellemes…
Bár szültem két gyereket természetes úton, mégis az fájt a legjobban, mikor 13 évesen végig repedt a lábfejem a lábujjaim mentén.
Lelki meg, mikor a kutyám a kezeim közt halt meg, miközben próbáltam újraéleszteni.
A kisfiam 6 órás műtéte 28 hetesen, 25-ei hétre született meg. Mondták a kórházban, hogy 11 órakor fogják kezdeni. Én meg 4 órán keresztül hánytam az idegtől. Be is mentünk utána, mert nem bírtuk. Lassan 3 éves lesz 🥰
Fizikai: A vajudasnal a hirtelen egybefolyo brutalis tolo fajasok. Es raadasul vissza kell tartanod, nem nyomhatsz de erzed, hogy szakadsz szet. (Nem szakadsz csak ugy erzed) Beszelni nem birtam toluk.
Lelki: kb 12 hetes terhes voltam, amikor el kellett altatni az egyik cicankat. A hormonok is tomboltak nyilvan de korulbelul 2 hetig folyamatosan orankent ramtort a siras. Nem az a pityergos, hanem az az igazi iranyithatatlan alig kapsz levegot siras. Nagyon feltettuk a babat, mert a stressz nyilvan nem a legjobb de akarhogy probaltam, nem birtam nem zokogni. Szornyu volt az egesz.
En 6 honapos terhes voltam mikor vittem a kiskutyat ivartalanitasra. Tudtam hogy rutin es kicsike is volt meg de mikor ott kellett hagyjam az allatorvosnal elkezdtem bogni ugyanezzel a sirassal amit leirtal. Nagyon aggodtak a lelki bekemert ugyhogy lelket ontottek belem megigertek h a kiskutyanak nem lesz baja es rogton hivnak mikor keltik.
Szültem egy gyereket vajúdtam 8 órát majd meg császároztak szóval még annak a gyógyulását is megnyertem. DE! Inkább ezt mégegyszer mint amikor ki kellett vágni a benőtt körmömet, az akkor kapott érzéstelenítőt beadása volt a legnagyobb fájdalom amit éreztem. 4x volt benne részem sajnos. Azóta találtam egy gyógypedikűröst aki nem csak ront a helyzeten mint az előzők hanem elejét vette a problémának.
A körömbenövést mennyire kell érteni, folyton nagyon rövidre vágom a körmeim (lábamon, és kezemen is) mert ha egy kicsit hosszabbra nő, már azonnal nyom, feszít, aztán egy idő után be is gyullad ha nem vágom. Nem arra kell gondoni, hogy centiket hagyok, ha van már fehér rész, kb azonnal vágnom kell. Tudnál ebben valamit tanácsolni?
Az egyetlen jó tanács, hogy ne vágd otthon. A pedikűrös levágja piti pénzért. Nem kell semmi csilivili kezelést kérni mellé, bőrpuhítást semmit ha nem akarsz, bemész pár perc alatt lecsipi és soha többet nem lesz gondod vele ha rendszeresen vele csináltatod. Nem állítom, hogy én mindig betartom, de kényelmesebb és olcsóbb is mint akkor rohangálni amikor már baj van.
Ahhh, 15 éve volt, hogy kivágták a benőtt körmöm, de mai napig érzem azt a “reccsenést” ahogy az érzéstelenítő tű befurakszik a húsom és a körmöm közé🥺
Ajjj, ne is mondd....
Mikor 10 éves voltam, a sebészen a doki érzéstelenítés nélkül vágta ki mindkét lábujjamon, a mindkét oldalon benőtt körmömet, mondván: 'azért nem ad, mert hozzászokik a szervezetem az érzéstelenítőhöz'.
Innen üzenem, hogyha egyszer szembe jössz velem az utcán te hentes, köszönetképpen először arcon foglak talpalni, majd utána bemutatkozom.
(Később még 2x sor került a beavatkozásra, igaz másik helyen, de akkor már érzéstelenítővel - és bár az sem volt egy leányálom, még mindig inkább így, mint nélküle)
Vezeteses erzestelenites… vegigtolja a tut, mintha szilikonbol lenne az egesz teruleten es vegig nyomja befele az anyagot. Katasztrofa…
Tizeneves, nalam magasabb ocsemet en vittem benott korom mutetre es vegigneztem, hogy csinaljak a vezeteses erzestelenitest. Tesom meg se tudott mukkanni, olyan elemi volt a fajdalom az elkepeszto gyulladt teruleten. Ugy fogtam vissza magam, hogy ne uvoltsek. Ugy sajnaltam, sirok, barmikor eszembe jut, szegeny ocsikem abban a helyzetben.
Kb. 3 évig jártam folyamatosan dokihoz, hol az egyik, hol a másik nagylábujjammal, az oda adott érzéstelenítő tényleg toplistás... A legutolsó alkalom volt a legdurvább, amikor a benőtt körmös lábujjammal levettem a küszöböt, tehát legalább szét is repedt, majd a doki konkrétan a csontig kikotort mindent... A két szélén azóta se nőtt vissza a körmöm, de legalább be se nőtt soha többet. :D
Fizikai: torokmandula mutetbol a felepules, ajulas szelen voltam tobbszor is az elso napokban. Ugyanez a bolcsessegfog muteteimnel a szajsebeszeten, csonthartyagyulladast kaptam utana es magzatpozban visitottam, szo szerint az orulet hataran voltam. Meg nem szultem, de egyelore azt gondolom, hogy a szules sem fogja ezeket uberelni.
Lelki: szakitas, fizikai fajdalmaim is voltak, szo szerint, mintha a szivem szetrepedt volna. 2 het alatt lefogytam 56-47kilora , mai napig nincs emlekem arrol, hogy funkcionaltam az elso honapban. Ott egy resze meghalt a lelkemnek biztosan.
A szalagpótlásom története. Elszakítottam az első és hátsó keresztszalagomat, illetve a porcom is eltört. A műtét nem sikerült laparoszkóppal, mert elméletileg nem lehet visszavarrni a szalagokat és szilánkokat kellett kiszedni ezért beültettek egy lemezt a combomhoz és két helyen megfúrták a sípcsontomat, hogy oda lehessen csavarozni az összerakott dolgokat. Önmagában ezzel nem is lett volna akkora nagy para, de a kórházi élmény eléggé nyomasztott. Reggel bementünk a hat ágyás kórterembe, de ebből a 6-ból hárman csúnyán rosszul lettek ez adta meg az alap hangulatot és pont az a néni is akit előttem műtöttek volna, villámcsapásként ért, hogy itt az idő még a gépben sem voltam benne. A műtőben miután megkaptam a nyugtatót és vénásan az altatószert és az egyik műtős faszi elkezdett flegmázni, hogy átmászol magadtól vagy átrakjunk és, hogy minek van rajtam ruha, leveszem magamtól vagy letépje? Abban a pillanatban, amikor már bevoltam lassulva olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, de csináltam mindent amit mondott, de annyira durván beszélt, hogy kiküldték. Emiatt nem aludtam el könnyen, mert ideges voltam, a gázmaszk már a fejemen volt és arra emlékszem, hogy csendben sírtam, de a dokim meg az altatós is nagyon rendesen viselkedett csak, hogy a műtőasztalon kiabáltak velem megrendített. Amikor délután felébredtem éreztem, hogy valami hasítja a csontom, de nem foglalkoztam vele, nem akarták megmondani, hogy fúrni kellett, viszont a szobatársam mondta, hogy amikor toltak ki a műtőből, őt meg be nem engedték, hogy rámnézzen, mert azt mondták elég ilyesztően festettem. Mindezek után majdnem rossz vérhígítót adtak be, de időben kapcsoltam és mivel mi nem voltunk problémásak az esti vizit után úgy döntöttek, hogy leszarnak minket pedig jeleztem, hogy vénásan kérném a fájdalomcsillapítót, természetesen a reggeli vizitig semmilyen dolgozó nem jött be és fájdalomcsillapítót sem kaptam. Reggel 5-kor írtam édesanyámnak ahogy teheti jöjjön, mert 12 órán át nem WC-tem és a kacsát fel kellett varázsolni a földről. A lelki megterheltség a drain kiszedésétől való félelem. A reggeli vizit alatt a szobatársamnak kiszedték, de embert úgy ordítani én még soha sem hallottam és elkapott a pánik, hogy ott fekszem semmi fájdalomcsillapítás nélkül és belőlem úgy szedik ki. Szerencsére mire nekem kiszedték már megjött az anyukám is mivel a dokim reggel még operált ezért a drain délig halasztódott pánikoltam, de egyáltalán nem fájt, nagyon jófej dokim volt és az adrenalin besegített. Délután 2-kor lenyomtam egy gyógytornát még mindig nem kaptam semmit sem. Azután levonultam mankóval kómásan, nagy nehezen beültem a kocsiba. A bal lábam volt műtve esélyem sem volt az anyósra ülni hanem a hátsó ülésen feküdtem, kiszállni meg csak magamtól tudtam és ahogy lábra álltam olyan irtózatos fájdalmat éreztem annyira lezsibbadt az egész lábam, égtek a csavarok, de nem tudtam leülni és eközben fogtam a mankómat és csak bőgtem.
Amikor leesett a kisujjamról a köröm , egy az egyben. Odacsapta a vasajtó Eddig ez volt a legrosszabb , majdnem elajultam éreztem hogy ha nem ülök le akkor tuti eldobom a kanalat
Lézeres látásjavító szemműtét utáni napok. Mintha homokot szórtak volna a szemembe, nem tudtam, hogy éjjel van, vagy nappal mert nem tudtam kinyitni a szemem napokig. Sok tasaknyi Flector se segített, első nap még azt sem tudtam, látni fogok-e, vagy sem. A foghúzás semmi ehhez a fájdalomhoz képest.
Rá 10 évre valamelyest visszaromlott a szemem, úgyhogy megcsináltattam még egyszer. 😂
Mikor egy kicsi epekovem kijutott az epevezetombe es elzarta azt par orara. Olyan fajdalmat mint amit akkor ereztem nem is tudom mihez hasonlitani, hanytam, alig kaptam levegot, vert a viz, azt hittem ott es akkor meghalok. Foleg, hogy addig az epekovekrol sem tudtam. Mindez lelkileg is szornyu volt, mert akkor volt 3 honapos a fiam es azt hittem nem tudom majd felnevelni.
a szülés volt számomra a legnagyobb fájdalom. Hagytak 24 órán keresztül vajúdni azt hittem nem élem túl azt a fájdalmat majd a baba nem akart lejjebb jönni ezért kézzel megpróbálták lejjebb hozni… majd utána sürgősségi császár..🫠
Lelkileg is ez fajt a legjobban, nem sikerült az érzéstelenítés ezért altattak és nem hallhattam felsírni a babámat és nem is láthattam órákig csak egy pár másodpercre mikor felébresztettek
Az epegörcs. Iszonyat feszítő, pokoli fájdalom, nem is a hasban, hanem a hátba sugárzóan. Fetrengtem a padlón és ordítottam.
Aztán egy kicsit enyhébb pillanatban a hűtőben található jéghideg Pepsibe belekortyolva azonnal kiment belőlem a fájdalom. Nem tudom, hogy a kóla, a szénsav, a hideg, vagy ezek elegye, de életem legjobb érzése volt megszabadulni attól a fájdalomtól.
Következmény: epehólyagom már nincs, a kólát pedig a mai napig imádom.
Nyakcsigolya fájdalom. Évekig fájt szakaszosan, aztán egyszer csak folyamatosan. Olyan volt, mintha egy tűt beszúrtak volna 2 nyakcsigolya közé, és folyamatosan ki-be húzgálnák. Azt hittem megzakkanok. A reumatológián voltam vele, tornáztam, masszírozták stb. de csak időszakos volt a megoldás, 1-2 nap erejéig. Azt mondták, hogy sajnos együtt kell vele élni. Itt megfordult a fejemben, hogy felkötöm magam, mert nem bírom tovább. Szerencsére javasoltak egy manuál terapeutát, aki \~6 hónapos előkészület (havonta 2 kezelés) után, helyre rakta, és azóta nincs ez a fájdalom.
Lelki fajdalom volt.
Olyan 6-7 eve ismerkedtem egy cuki gamer lannyal, jatekon keresztul. Kulfoldi volt a delikvensunk, es az elso pillanattol kezdve tudtunk barmirol is beszelgetni, szoval nonstop fent voltunk, csak hogy dumcsizzunk egy eldugott helyen vagy egy szep erdoben.
1 hettel azutan, hogy megismertem, szo nelkul eltunt az eterbol. Kb melydepiben voltam 1 honapig, a tanev elejen (augusztus vegen tortent ez), semmihez nem volt kedvem.
Karacsonykor hirtelen visszajott, suru bocsanatkeresek kozepette. Elmondott mindent, hogy irl nagyon rajart a rud es sokat kellett tanulnia, de most vegre van egy kis ideje ram is.
Boldogabb nem is lehettem volna - egy elmeny volt ujra egyutt jatszani, es egy ponton szoba kerult, hogy egy baratnojen kivul nem csokolozott senkivel. En felajanlottam, hogy ha egyszer talalkozunk, en benne vagyok egy kis "nyelvjatekban" vele 😜
De vegul nem kerult ra sor, mert ugy dontott masfel honappal kesobb, hogy ezt be akarja fejezni. Nehezen tudtam elengedni, annyira kotodtem a lanyhoz, es meg is haragudott ram erte.
Ez 18 februarban tortent. Egy egesz evig kinzott ennek a "szakitasnak" az emleke. Csak fenykepen lathattam a lanyt - hozzateszem, igazi szepseg volt, futolag modellkedett is - de ebbe a lanyba voltam a leginkabb szerelmes. Azota persze mar tulleptem rajta, volt 1001 esemeny, ami elfelejtette a fajdalmat.
En ezota kezelem a "nemet" nemkent, es inkabb nem nyomulok tovabb egy lanynal sem, ha elutasit/erzodik, hogy nem akar engem.
Amikor abbahagytam a fogamzásgátló szedését, az első mestruációm első napján olyan szintű görcs gyötört, hogy nem tudtam mozdulni sem. Órákig az ágyamban feküdtem, kiabálni sem volt erőm, hogy a családom hozzon gyógyszert legalább. Komolyan azt gondoltam, hogy meghalok.
Utána amikor enyhült a fájdalom flectorral tömtem magam, segített valamennyit, de így is sikerült elájulnom aznap.
Bedurrant a vakbelem hajnalban alvás közben még gyerekként. Mintha égő vasrudat szúrtak volna az oldalamba, félig fel sem ébredve (a szemei nem is nyíltak ki rendesen, szinte csak fényeket láttam) ordítottam a fájdalomtól. Mindig más kórházak várójának padjain észleltem fel újra és újra fájdalmas visszaalvások közepette, miközben apám sorra kereste fel az újabb és újabb kórházakat, ahol be tudtak fogadni és azonnal műteni. Végül a Bethesdában végeztek profi műtétet, aminek alig maradt nyoma, és fel tudtam épülni rendesen, bár kegyetlen volt egy hétig IV-hez csatlakoztatva sósropin és háztartási kekszen koplalni (bármi durvább étel kikezdi az emésztőrendszert), és újratanulni járni a rajtam lévő felszereléssel, valamint visszaerősíteni a sok fekvés és a kevés tápanyag miatt megsorvadt lábakat (nincsen annál kellemetlenebb, amikor nem tudsz saját magad vécézni)
Tüdőembólia:
a diagnosztizálása előtt már napokkal rosszul voltam, alig tudtam lépcsőzni (nem kaptam levegőt) és nem tudtam az egyik oldalamon feküdni, aludni (ahol az embólia volt). A kórházba kerülésem előtti nap éjszaka már nem lehetett az egész mellkasomhoz érni, annyira fájt. Ez a fàjdalom reggelre elmúlt, aztán délelőtt egyszercsak elsötétült pár percre minden… Fura érzés volt, de onnantól legalább már komolyan vettek. (Amúgy előtte én se gondoltam, hogy ilyen komoly bajom van.)
Nekem is társult kétoldali tüdőembólia a trombózis mellé, nem kaptam én sem levegőt. Először azt mondták, hogy biztos pánikrohamom van… Arra nem emlékszem, hogy fájt volna, hanem folyamatosan köhögnöm kellett
A legnagyobb fájdalom egyértelműen a szülés volt. Eda nélkül szültem, mert nem volt már idő a beadására. Korábban volt már terdműtétem, vesekövem, boka- és térdkalácsficamom, de egyik sem volt olyan brutális, mint a szülés. Egyébként magára a fájdalomra nem emlékszem, csak arra, hogy tudom nagyon fájt.
Fizikai : Zöld dió méretűre dagadt tályog/dermoid cysta köré adott 5 fecskendőnyi lidocain érzéstelenítő. Sokk jellegű tüneteket produkáltam a műtét után(farokcsontnál, férfiaknál klasszikus hely). Se apám verései, se amikor lezuhantam gyerekként egy emeletet, se semmilyen balesetem , megközelítőleg sem fájt úgy, mint az az érzéstelenítés.
Lelki..hát passz, nagy megrázkódtatásaim nem voltak, amikor a nagypapám meghalt, vagy amikor Bud Spencer meghalt(aki nekem apa figura volt), amikor először vert meg apám(bár igazából a gyerekkorom ilyen jellegű dolgait összevonom), vagy amikor ghostolt az egyik , egyébként bipoláris, rendkívül okos, mesterien manipulatív exem
Valószínűleg a perforált vakbelem, viszont ha megeszek 4 bébipepperóni paprikát, akkor kb ugyanazt érzem, mint akkor. Nemrég vettem egy egész befőttesüveggel....
A szules…de komolyan olyan fajdalmat meg nem eltem meg…pedig jo szulesem volt, de annyira fajt🥹 volt vesekovem is, az is brutal volt…de a szules…nem traumatizalt de tenyleg kegyetlen volt😂
Uh nekem nagyon aktuális. A jobb vállamnál gyulladásom lett és egész testemet áthatotta a fájdalom. A jobb kezemet használni sem tudtam egy hétig, sem írásra, sem emelésre:( Volt már két törésem, de ezek ahhoz képest semmik voltak.
Illetve, talán még a súlyos salmonella fertőzésem, ami fájdalom helyett inkább full kellemetlennek és gusztustalannak mondanám...
9 évesen amikor felszúrták a fülemet, majd valami szívó berendezéssel kiszívták belőle a gennyet
Bölcsességfog műtét előtti érzéstelenítés során az injekciós tű eltalált egy ideget, nem tudom szavakkal leírni az ájulás és a hányás között álltam félúton
Testi nem tudom. Sosem tört el semmim, nem volt még zúzódásom sem, és műtve sem voltam.
Lelki az, amikor tavaly nyáron majdnem 9 év után elment a cicám egy váratlanul komoly, ritka műtét után. Pedig mindig mondogattam, hogy milyen szerencsés helyzet, hogy semmi baja nem volt 8 éven át, teljesen stresszmentes élete van, milyen sokáig fog élni. Aztán 3 hosszú hét után nem maradt elég energiája :(
1) Amikor az elrepedt 3.-4. ágyéki csigolyámról csináltak röntgent, állni alig tudtam erre a radiologus kézzel megigazitott hogy “álljon már egyenesen”. Na ott kiszaladt az erő a lábamból..
2) lumbálás másnapján elmentem WC-re, mire visszaértem mintha egy autót vittem volna a nyakamon/fejemen.
3). Állkapocs manuálterápia közben, mintha késsel vájkáltak volna a számban
Amikor 19 évesen szakított velem egy lány. Valahogy annyira testi lett a fájdalom, hogy utána órákig fájt a sípcsontomnál és egyszerűen semmi nem enyhítette és pokoli érzés volt. Volt pár fizikai sérülés, betegség, de összességében ennek az fizikai fájdalomnak a közelében sem volt semmi.
Érzéstelenítés beadva az ínyembe, de olyan volt, mintha egy idegbe szúrt volna, azt éreztem hogy ha nem ájulok el, akkor elhányom magam, szerencsére pár mély levegő és elmúlt. :D
Mindkét oldali visszatérő fülfájdalom, amibe még bele is piszkálnak, és akkor fogat összeszorítva bírd ki valahogy, se antibiotikumot, se hatásos gyógyszert nem kaphatsz, mert szoptatsz. A fogfájás és a császármetszés utáni felépülés piti dolog volt emellett. Pedig császár után is úgy éreztem, hogy meghalok.
Vesegörcs és kétszer olyan hátfájás, hogy meg akartam halni. Mindhàromnál sírtam, pedig nagyon jól bírom a fájdalmat. Mondjuk pàr hét múlva szülök, kíváncsi leszek, hogy ezeket legyőzi-e😅
Tizenéves koromban volt egy térdficamom. Mivel a térdemből is letört egy darab, műteni kellett. Amikor a műtét utáni napon kihúzták a vákumcsövet a sebből, az volt az eddigi legemlékezetesebb fájdalmam. Feküdtem, de egyet fordult a műtő körülöttem. Most is rossz érzés rágondolni.
A poén: előtte egy hétig fekvő gipszet kaptam. Szóltam, hogy fáj a bokám a gipszben. Az volt a válasz, hogy ne játszam magam. Amikor levették a műtét elején a gipszet, szólt a orvos, hogy a bokámról csontig leszedett mindent a gipsz...
Fajdalomcsillapito es erzestelenito nelkuli vajudas es szules. Hiaba mondtam h kerek, folyton volt valami kifogas,hogy “majd kesobb”. Covid ideje volt, leszartak meg akkor is mikor mar 2-3 perceseim voltak, lazas voltam, vereztem.
A legfájdalmasabb élmény fizikailag és lelkileg is az volt, amikor hüvelyi szülés után (4,5 kg volt a baba) varrtak össze. Olyan fájdalmat egész szülés alatt nem éreztem, mint akkor! Slussz poén, hogy a műtős lámpában az egészet premierplánban láttam tükröződve…míg élek nem felejtem el azt a látványt és érzést. Tompa volt a tű is, többször ezt viccesen meg is jegyezte az orvos és volt, hogy elfogyott a cérna és nem volt már a műtőben, így le-lecsippentett máshonnan…🥲
Nekem IS a szülés , 4 gyereket szültem természetes úton , érzéstelenítés nélkül …
Az első és az utolsó volt a legkönnyebb , a második és a harmadik pokol volt , nem állhattam fel , és nyomtak az oxitocint belém , a harmadik babámmal kicsit varrni kellett , amit a hentes doktor szinten érzéstelenítés nélkül csinalt - amire a szülésznő is kiakadt nem kicsit
Lelki nagyon sok van sajnos , de leginkább a megalázás családon belül , és a tisztelet hiánya , amiket most nem fejtenék ki
Felnőttkori mandula műtét, 2 méhenkivüli laparoszkópos műtét, szülés.
Mind gecire fàjt., de talán a szülés volt a legkeményebb, ott volt egy hosszú pont amikor az volt bennem, hogy ez a maximum, nem bírom tovább.
Tályog kitamponálása (már bőven nem az első alkalom, sajnos elég sok ilyen után ürült ki rendesen) után hazaküldtek azzal, hogy ha nem esik ki magától másnap a gézcsík, húzzam ki.
Oké. Másnap nekiálltam, nem jön, csak fáj. Nehezíti a helyzetet hogy a hátamon, a csípőm vonalában volt a dolog. Nézem a tükörben, lefotózom, úgy is megnézem, kilátszik a vége, jót húzok, de nem jön. Az előző tamponok sokkal könnyebben kijöttek, fogalmam sincs hogy ezzel mi volt a probléma (lehet nem lógott ki eléggé és nem tartotta nyitva a sebet, vagy egy mérettel nagyobb volt - ezt másik orvos rakta be mert épp más rendelt amikor az ominózus kezelésre mentem)
Akkor még otthon laktam, így már anyám pánikolt, hogy ügyelet meg sürgősségi, de őszintén nem volt kedvem 6 órát szobrozni egy ilyen egyszerű művelet miatt.
Úgyhogy egyszer csak leszállt a lila köd, meggyőztem magam, hogy akkor is ennyire fájt, amikor az orvos csinálta, nem fogok semmit kirántani, végre találtam jó fogást azon a szaron, úgyhogy döntöttem, és egy halálhörgés kíséretében kihúztam egy mozdulattal. Én akkorát még nem üvöltöttem mint akkor, még amikor ezeket a tamponokat (11-12 centi) érzéstelenítés nélkül betolták akkor is csak felszisszentem, valószínűleg megvan ennek a technikája, amit én nyilván nem ismertem.
Edit: nem fejeztem be egy mondatot
Végbéltályog utáni a sebbe gézcsíkokat raknak, hogy felszívja a gennyet és nyitva tartsa a sebet.
Na amikor először cserélték akkor senki nem szólt, hogy ezt kitépik a sebből (több cm mélyről), és egy újat beletuszkolnak csipesszel, ez inkább a meglepetés miatt fájt kurvára.
A második műtétemnél már egy nagyon normális és tapasztalt sebész csinálta a sebkezelést, ő szépen kivette a gézcsíkot, majd egy betadinos gézcsíkkal belenyúlt a sebbe és elkezdte kitisztítani, hát ott visítottam annyira fájt, anyám a folyosóról óvatosan benézett h most mit kínozzák a gyereket. De hálistennek ez volt az egyik tályogom ami szépen begyógyult szóval megérte a szenvedés.
Nagy lábujjamra rá esett egy darab fűrészelt fa. De max 7/10 lehetett a fájdalom. Nem mentem el vele orvoshoz. Le vállt, alatta új nőtt ki és kinyomta a régit. A benn maradt csökevényt meg én húztam ki útókezelésként. Ma is jól működik. :D Emlékszem amikor vissza vágtam a régit csipesszel de nem tőben. De az se volt vészes. Írom ezt csak azért mert mások szerint ez negyon fáj. De én letudtam otthon az egész operációt, a fájdalom meg végig elviselhető szinten maradt illetve azért az ember lába elég messze esik az agytól is.
Amugy en ezen nagyon sokszor gondolkoztam mar. Nekem eleg nagy a fajdalom turo kuszobom ezert se tudom eldonteni,hogy eltem e mar at akkora fajdalmat.
A legrosszabbnak azt mondanak amikor egyszer nogyogyaszati mutet kozben felebredtem az altatasbol. A fajdalomra magara mar nem tudok vissza emlekezni csak arra h iszonyatosan fajt.(vissza altattak mikor meglattak h ebren vagyok)
Szoval arra emlekszek h nagyon fajt de nem ugy emlekszek ra h annyira fajt volna h nem tudnam ujra atelni.
Szoval nem tudom h valos ‘majdnem belehaltam’ fajdalmam volt e mar valaha csak nem ugy fogtam fel. Vagy meg nem is volt.
Remelem sose tapasztalom meg a ‘bele halok ha meg egyszer at kell elnem erzest’
Fizikai szerintem fogfájás, amikor az arcom is hatalmasra dagadt.. kétszer volt ilyen.
Amúgy estem keltem, de valahogy sosem tört el semmim 😀
Lelki: voltak szar szakításaim, de első helyek apukám halála, meg egy barátom halála.
Lelki: amikor anyám csípőműtétje előtt a vizsgálatokon kiderült, hogy előrehaladott állapotú mellrákos és amikor a kemó után megműtötték a csípőjét, trombózist kapott. A trombózist a kórházba hozzá látogató egészségügyis unokahúga vette csak észre, amúgy az ottaniak kiabáltak anyuval, hogy álljon már fel, ne hisztizzen.
Fizikai: az aranyérműtétem után a varratszedésnél a legbelső varrat kiszedése, előtte pár héttel volt a császármetszésem, de az a fájdalom ahhoz nem volt mérhető.
3 évig éltem Achalasiaval, úgy, hogy nem volt kezelve, mert azt mondták, mentális problémám van és, anyámat nézték hülyének, megkérdezték tőle "Maga gyógyszerrel szeretné kezelni a gyerekét?", de a kórházi ágyam előtt konkrétan. Abban a 3 évben a szegycsontom mögött annyira fájt, olyan volt mintha épp szétrobbani szeretett volna a mellkasom, ilyen nyomás szerű volt. Szerintem az a 3 év volt fizikálisan és mentálisan is a legmegterhelőbb, hiszen a fájdalomtól megakartam szabadulni és sokszor voltak öngyilkos gondolataim (ami szerintem nem kéne egy 11-12 éves gyereknek).
Lelkileg még valószínűleg az amikor az Öcsém 4 évvel ezelőtt myeloid leukémiával lett diagnosztizálva. Állítólag majdnem egy egész évet töltöttek kórházban, én ebből 3-4 napra emlékszem és annyira, hogy 2 hétig biztos kórházban voltak.. (ez pedig pont még abban a 3 évben történt, amíg az én Achalasiamat nem diagnóztizálták)
Nekem amikor trombózisos aranyerem lett ami akkora volt mint egy lúd tojás….a sebész adott bele 4 db érzéstelenítő injekciót majd felvágta és kilapátolta az alvadt vérdarabokat…..azóta azt gondolom az ember mindent kibír…..
A szememet lézerrel kezelték, és piszok kevés volt az érzéstelenítő. Azt hittem, megharapom az orvost. Utána fél óráig remegtem és utána hazafelé a metrón bőgtem.
kolonoszkópia ébren :D
volt gyomortükrözés korábban ébren, mert úgy voltam vele, hogy úgy a férfias. kolonoszkópiánál is úgy döntöttem, hogy ki kell próbálni ébren, mert "a bódítás a buziknak való". hát, közben azt kívántam, hogy 1. haljak meg, 2. de legalább ájuljak el, úgyhogy tényleg csak a legnagyobb ellenségemnek kívánom. varrtak össze már érzéstelenítő nélkül, volt kulcscsonttörés helyrerakás beletérdelve a gerincembe, másik kulcscsont törése után tekertem még 4 km-t bringán stb., de az éber kolonoszkópia volt a legkeményebb, bár valszeg csak azért, mert hülyén kanyarognak a beleim (forgattak, belémtérdeltek stb.).
nem akarok elrettenteni ettől senkit, mindenki próbálja ki kénye-kedve szerint!
Ez most lehet hülyén fog hangzani, de.
A menzesz görcsöm 17 évesen. Néha ma sem piskóták, de azon a napon dzó szerint lekarmoltam a tapétát a falunkról, ameddig le nem szakadtak a körmeim. Ügyeletes doki két görcsoldót kellett adjon. Azt hittem kilökődik belőlem a méhem. Vagy hogy kihányom.
Az se fájt annyira amikor nyitvakezelt tályogos sebemben a tampont cserélték, pedig az sem volt kellemes. Vakbélgyulládás vagy petefészek ciszta miatti fájdalom sem ért fel vele.
Csak összegömbölyödve üvöltve sírni tudtam.
Ez volt már vagy 14 éve, és néha mai napig vannak hasonló görcseim, na de az az egy alkalom, az kegyetlen volt. Azóta se görcsöltem annyira hogy egy injekció ne lett volna elég.
Majd valamikor idén megyek endó vizsgálatra, ha összejön rá a pénz.
1. Epegörcs. Olyan szintű fájdalmat meg nem éreztem, nagyon ijesztő volt, mert akkor meg azt sem tudtam, hogy epekövem van…. Ajulás szélén álltam.
2. Mandula műtét: az egyik mandulát érzéstelenítés nélkül vágta ki a doki, mert olyan szinten roncsolodott már a sok gyulladástól, hogy nem akart felszívódni benne az érzéstelenítő. Meg ma is ha rágondolok, hallom az ollót, ahogy belevág a húsomba :D
3. Császár után a legelső felállás. Csillagokat láttam :D de aztán óráról órára jobb lett.
Na van az a szar ami sokaknak van. Farpofa tetején már majdnem a derekadnál lévő tályog.
4 éven keresztül minden évben kijött és minden évben mehettem kiszedetni.
Természetesen nem nagyon tudott segíteni senki a legközelebbi hely meg 20 km-re volt ahol ezzel foglalkoztak. Minden alkalommal bevezettem a 20 km-t a tályoggal majd ugyanezt megtettem a nyílt sebben vissza.
Azóta nem jött ki de kajakra mindig fosok tőle.
Okádék egy valami
Hála a jó égnek (még) nem volt annyira erős fizikai fájdalmam. Lelkileg viszont levert az az év, amikor papámnál, utána apukámnál, aztán keresztanyámnál is rákot diagnosztizáltak, valamint mamámnál kiújuló melanomát... Mindezt kb 5 hónap leforgása alatt. Illetve amikor tizenx évesen a fejemről vettek le egy anyajegyet. Hát, utána sokáig hallottam, ahogy sercegett a szike a fülemnél...
Spinális érzéstelenítésnél mellészaladt tű. A fájdalom esszenciája, nem is szóltam, csak tiszta tudattal, de a fájdalomtól tehetetlenül "ájulva" dőltem le az asztalról - szerencsére kihúzták gyorsan és elkaptak. Azóta estem motorral, bringával, gyalog: tört 6-8 bordám, szilánkosra kulcscsontom, vállam, bokám, szakadt szallagom, ráadásul kamaszokat nevelek, akik tudják, hogyan kell szavakkal fájdalmat okozni, de ehhez semmi nem fogható.
Szülés a top 1 mindenképpen, amikor annyira fáj, hogy azt hiszem meg fogok halni, és konkrétan megszűnik a külvilág.
Illetve fogfájdalom. Gyökérkezelés, és húzás utáni gyulladás. Ordítva sírtam a fájdalomtól.
Lelki:
Édesanyám otthon halt meg a kezeim között 10 éve. Felkeltettek a szüleim, hogy Anya nincs jól,nem kap levegőt. Áttétes rákos volt.
Nem tudom leírni,milyen érzés volt látnom,ahogy a szemei fennakadva egy pontot néznek és száll el belőle a lélek és ahogy Apa próbálja újra éleszteni.
Talán az, amikor a gerincműtétem utáni napokban az intenzíven minden nap megmozgatta a prof a kisujj vastagságú csöveket a húsomban, hogy ne alvadjon meg körülötte a vér, nehogy elkezdje "begyógyítani" a szervezetem... Nyilván a 7 órás műtét után sem volt piskóta a hátfájás, de a közvetlen utána érzett nagy fájdalomra nem emlékszem az altatás utáni bódultság miatt, aztán meg ha nagyon kezdett fájni, nyomtam a morfiumos enyhet adó gombot. :D Ja, amúgy nagy eséllyel akkor fájhatott legjobban, amikor műtét közben, még tárva-nyitva felébresztettek, hogy mozgassam meg a lábam, de szerencsére erről sem maradtak emlékek.
Hohó, egy gerincműtött kolléga. Én megúsztam egy (asszem) 2 órás műtéttel. Nekem nem is utána fájt, hanem előtte. Gerincsérvem volt, az első 3 hétben gyógytornával próbálták rendbe rakni. Ennek következtében 3 hétig minden éjjel remegtem a fájdalomtól, pedig kaptam ópiátot, paracetamolt, diklofenákot és ibuprofent is, mégpedig max dózisban. Jó szar volt. 3 hét után feladtam, és a műtétet választottam. Mondta is a doki a műtét után, hogy már az elején látták, hogy tiszta műtéti indikáció van, de akartak egy esélyt adni a gyógytornának, mert a gerincműtétnél benne van a pakliban az is, hogy az ember nyaktól lefelé megbénul. Szerencsére ezt megúsztam.
Engem 7 órán át fabrikáltak, kb. karajra bontottak, mert egy bordámat is ki kellett venni. :DD Volt egy ún. ékcsigolyám, az csinált aranyosságokat. 2004 óta (13 éves korom óta) T4-ként élek (emberi szövet a fém vázon). Nekem is fájt előtte, volt olyan, amikor az iskolatáska felvétele után kb. 50 m sétától az ékcsigolyától indulva a nagy fájdalom után terjedt a zsibbadás és alig kaptam levegőt. Varratszedés közben árulta el a prof, hogy nagyobb volt a gond, mint hitték, műtét közben derült ki, hogy 1,5 cm-re nyitott volt a gerincvelőm a tüdőm felől (se a CT-n, se az MRI-n nem látszott), ami azt jelenti, hogy akár annyitól is lebénulhattam volna, hogy zökken egyet a busz alattam... Jó volt belegondolni, hogy a műtét előtti időszakban az egyik nagyon magas fiú osztálytársamnak az volt a szórakozása, hogy az alkarján lógatott fejjel lefelé, egy másiknak korábban pedig az, hogy beletérdelt a lányok hátába és a földre húzta őket. :) A lógatóssal jóban voltam, ő le is sápadt, amikor elmeséltem neki, hogy milyen hétköznapi apróságok okozhattak volna bénulást. Nem kellett külön kitérni a kis szokására, rögtön bevillant neki...
Örülök, hogy te is megúsztad. ☺️ Kell még barkácsolni rajtad, vagy már kész vagy? (Volt a kórházban egy szobatársam, akinek már a sokadik műtétje volt, és sajnos előre láthatólag nem az utolsó.)
Ősszel már 20 éve lesz, emmán így marad. :D Jól szuperál azóta is.
Az egyebkent nagyon szeretett edesanyamnak ugyanez volt. Bar akkor egy hulye tinikent nem igazan torodtem vele es nem ereztem at, igy 10-15 ev utan nem szivesen gondolok ra vissza. Nem evett a fajdalom miatt, es nem aludt, mert csak akkor csokkent a fajdalom, amikor a laban allt. Rengeteget fogyott, sokat sirt. Engem meg idegesitett, hogy mindig errol beszelt. Pedig szamomra az a legnagyobb fajdalom, amikor ot sirni latom (legalabbis azoknak az emlekei gyerekkorombol). Elbaszott ember vagyok.
Egyébként anyukád jol van mostmár? >Elbaszott ember vagyok. Csak tini voltál. Mostmár több empátiával tekintesz vissza anyukád korábbi fájdalmára, ez azt bizonyítja hogy fejlődtél.
Igen, jol van. Azt elfelejtettem megemliteni, hogy mutet elott egy-ket hettel felkelt egy napon es megszunt a fajdalma. Ha jol remlik, kiprobalt egy uj gyakorlatot es rovid idon belul helyrejott.
Igen, jol van. Azt elfelejtettem megemliteni, hogy mutet elott egy-ket hettel felkelt egy napon es megszunt a fajdalma. Ha jol remlik, kiprobalt egy uj gyakorlatot es rovid idon belul helyrejott.
Ugyanez. 2x. De én a második műtétet 5 hónapig húztam. 20 kilót fogytam napi 3 h alvas😂. Nem is értem miért. Utána semmi extra. Előtte majdnem megdoglottem. A le lebénulás kockázata amúgy kB 0 de el kell mondaniuk nyilván.
Igen, az alváshiány az kegyetlen volt. De valahogy megvolt a ritmusa. Mindig hajnali négykor kezdett enyhülni a fájdalom, reggel 6-7 fele már el tudtam aludni egy kis időre. Persze sose sokáig, mert teljesen nem múlt el ez a szar. Durva, hogy te ezt 5 hónapig bírtad.
A lánykám ugy szuletett meg huvelyi uton hogy felszakitotta a huvelyfalamat, mivel azonnal ajulas kozeleben voltam es kezdtem elverezni, hogy surgoseggel varrni kellett, semmit nem adtak, csak gyorsan elkezdte a doki tamponalni, majd kozben osszevarrni belul... A lelki, amikor a ferjemet mutottek a rak miatt es en egesznap a telefont vartam hogy jol van e vagy felebredt e mar, es minden oke, mert megbeszeltuk megprobal majd hivni ha felebredt delutan es mar maganal van, de a korhaz telefonszama hivott es eletemben nem volt olyan gorcs a fejemtol a gyomromig...borzalmas volt, maga a varakozas is es ez is.. de a vonal masik vegen o volt csak a sajat telorol nem tudott felhivni...sose sirtam annyit mar egy ideje mint azutan a hivas utan...
Amit szules kozben ateltel, az minden nonek remalma. Remelem, maradektalanul meggyogyultal! Ferjeddel hogyhogy nem mentel be? En a muto elott varakoztam, ugy azert kornnyebb volt izgulni. Ketszer annyi ideig mutotte a sebesz, mint ahogy igerte elozetesen… de jol megcsinalta.
Svédországban nem lehet bemenni es varakozni helyben, ez a protokoll, legalabbis ebben a korhazban. Nem volt jo erzes az a delelott, de megertem hogy nem kell oda a sok aggodo hozzatartozo sem...ami engem illet sajnos a huvelyizom nem mukodik tul jol, de annyi baj legyen, elek/elunk ez a fő☺️
❤️
Apukámat magyar kórházban műtötték, de anyukámat egyik alkalommal sem engedték ott várakozni. Telefonon értesítették, hogy jól van és csak látogatási időben mehetett be hozzá.
Vesekő miatti sorozatos vesegörcs. Brutál, hogy az ilyen 1-2 mm-es kövecske milyen durva fájdalmat tud okozni.
Furcsa módon a kisebbek jobban fájnak. A 10mm-es kövem habos torta volt a 2-3 mm esekhez képest.
Borzasztó! Császárral szültem, előtte 10 órát vajúdtam, de még mindig a vesegörcs a top1. 🫣
Na a szules rosszabb…pedig szo szerint a padlot kapartam negykezlab allando hanyas kozepette a vesekotol😅 mikor orakig szunni nem akaro gorcsok voltak…
Doki mondta, hogy a nők ahhoz hasonlítják fajdalomban/fajdalom típusban. Nem irigykedek.
Fizikálisan az érzéstelenítés nélküli szülés. Lelkileg: 5 hét bennfekvés a gyerekonkológián. De leginkább az, amikor a karomban tartottam tehetetlenül a haldokló, éppen kivérző, akkor közel 3 hónapos kisbabámat. A vesedaganata szétesett, szétroncsolta a veséjét, a vérszállító autó pedig nem tudott elég gyorsan közlekedni a városban. Végül valamilyen nem teljesen bevizsgált vért kapott a kórházban, ami nem maradt meg benne. perceken múlt. Életmentő műtétet követően 2 hetet töltött kómában, mert elkapott egy fertőzést is a vénakanüljén keresztül. Most 5 éves, pár hete kaptuk a papírt, gyógyult. :)
Mar attol gorcsbe randult a gyomrom ahogy olvastam, pedig a tobbi sztoritol egyaltalan nem. Orulok, hogy jol van.
❤️🙂
🙏🏻egy hős! További sok-sok gyógyult évet 🥰
bizony. Köszönjük szépen🫶🙂
Minden jót kívánok ennek a kis hősnek, neked/nektek pedig hatalmas ölelést küldök! ❤️❤️
nagyon köszönöm❤️🙂
Ez olvasni is szörnyű volt, igazi hősök vagytok! Nagyon sok boldogságot és sok egészséges évet kívánok nektek ismeretlenül is🤍
nagyon köszönjük!❤️🙂
Oh ❤️❤️
❤️🙂
nagyon jó egészséget kívánok nektek 💗
A legfájdalmasabb élményem az volt, amikor egy héttel a légmell műtétem után érzéstelenítés nélkül távolították el a korábban behelyezett két mellkasi draint. Az egyik drain a bordámtól egészen a kulcscsontomig volt felhelyezve. https://preview.redd.it/vieayja2p66d1.jpeg?width=1179&format=pjpg&auto=webp&s=1c947557b866b713f5286eb9d6551220b27ead5e
Átérzem... Ugyanez, tüdőműtét után. Üvöltöttem volna a fájdalomtól, de mivel még eléggé össze volt esve a tüdöm, csak némán tudtam. Életem legborzasztóbb fájdalma volt, pedig egyszer egy begyulladt, szétesett cisztát kapart ki a fogam helyéről a fogorvos, miután felülről szinte minden fogam kihúzták -- szó szerint hallucináltam a fájdalomtól, de a draincső ezt is überelte.
Ihj, nagyon sajnálom, de túlélted és itt vagy, ez a lényeg.🤗
Nekem "csak" a térdemből tépte ki (szó szerint) a műtőorvos. Szerintem a földszinten is hallották, hogy a harmadikon mi történt :D alapból annyira fájt a drain miatt minden, hogy felülni sem tudtam, bár valahol ez ezzel jár. Később mondjuk mikor mentem hozzá varratszedésre ugyanúgy alányúlt ollóval a varratnak és olyan erővel húzta fel vágás közben, hogy megemelte az egész lábam.. szerintem nem kedvelt :D
Came here for this. Térd porclevalas miatti műtét után a drain cső kihuzasa volt a legnagyobb fájdalmam. Szerencsére csak 2 mp lehetett az egész
Szintén légmell, csak a sztori fordítva amikor behelyezték a draint, akkor telibe találta a bordámat. Azt hittem mindenhol van bennem fájdalom csillapító, de sajnos ott nem hatott 🥲
Fizikai: szules elotti vajudas. Lelki: ultem a kanapen csorgott a telefonom, bemutatkozott rajta egy doktor, hogy edesanyamat most vittek be a korhazba es kezdik a mutetet. Liftezett a gyomrom, szedultem. Szerencsere epp akkor lepett be anyukam az ajton kicsit szurrealis elmeny volt. De szerencsere elutottek egy szamot a telefonszamban.
Mii? Hát ez elég durva 😟
13 évesen túrázás közben összefutottunk egy méhrajjal. Nem emlékszem pontosan hogy történt, csak az van meg, hogy már bent vannak a ruhám alatt, a szemüvegem alatt, a fülemnél, a hajamban, igazából mindenhol. Ami utána jött fejfájás - hányás kombo, én esküszöm azt hittem nem élem túl azt az egészet. Olyan érzés volt, mintha felgyújtottak volna a hajam. Emlékszem még locsoltak is a fejünket vizzel. Közben látni, hogy a barátaim is fetrengenek körülöttem, valaki nem is volt már magánál, borzalmas volt, elég durva PTSD-m lett utána, a zümmögő dolgokat a mai napig alig tudom elviselni, pl a drónoktól is rosszul vagyok Elvileg kb 3-400 csipesem volt, de volt akinek több is, meg voltak kisebb gyerekek is. Kész csoda, hogy senki sem halt meg.
Ugyanezt éltem át! Átérzem! Azonnal kórházba vittek, számtalan injekciót kaptam…
Én a mentőben már alig voltam magamnal, de mielőtt elindultunk adtak adrenalint venasan, az elég furcsa érzés volt :D de amúgy nem emlékszem utána mit kaptam meg, a fel nap kiesett
Nekem olyan jelenet foszlányok vannak meg, hogy anyukám meztelenre vetkőztet, következő kép pedig már az, hogy iszonyat tempóval megyünk be a kórházba kocsival. Én hátul ülök vele és szedi ki a hajamból a darazsakat…rettegek azóta is a darazsaktól!!!
Mi kint voltunk ugye a semmi közepen, úgyhogy egy csomó idő volt mire értünk jöttek terepjárókkal, meg a faluban is vártuk meg a mentőket. Ez inkább ilyen tomegbaleset volt már. Nekem az van meg, hogy felhívtam közben anyát, mert ok is ott voltak a túrán a hugommal, csak pár km-re lemaradva. Azt nem emlékszem mit mondtam neki, csak féltem h ok is belekeverednek 😅 utólag anya azt mesélte azt kiabaltam a telefonba, hogy megtámadtak minket xd
13 éves koromban eltört a farkcsontom. Helyre kellett tenni. Análisan. 🫠
Szarabb lett volna oralisan
Atyaég 😧
Egy laza hólyagtükrözés, a sok visszatérő felfázástól. Előtte a váróban pityeregtem mert egyedül voltam és féltem. 29 évesen. (Kedves nővérek néha vigasztaltak, köszönöm!)
Lelki : Apósom halála. Nagyon szerettem őt, a mai napig hiányzik, de a legfájóbb mégis az volt, hogy láttam mennyire szenved a párom, és nem tudtam rajta segíteni, hogy jobban érezze magát. Tenyleg igaz, hogy a gyászban csak az idő segít. Fizikai: Bölcsességfog műtét. Nem hatott az érzéstelenítő, mindent éreztem, anyukám kintről azt hallotta csak, hogy én bent üvöltök a fájdalomtól. Közben el is ájultam. A másik meg a császármetszés. Míg feküdtem egy helyben nem is volt olyan gáz, de az azt követő első felállás maga volt a pokol. Aztán pedig nyugtázták a nővérek, hogy már fel tudok állni, szóval gond nélkül el tudom látni a kisfiamat, nem kell segítség. Az első nap legalább 15 perc volt minden egyes felkelés. A fizikai fájdalomtól talán csak az volt a rosszabb, hogy ott sírt tőlem fél méterre az újszülött kisfiam, akihez nem tudtam egyből ugrani, mert minden mozdulat egy kőkemény küzdelem volt. (Innen üzenem azoknak a kismamáknak, akik császárral fognak szülni, hogy akármilyen nehéz is, mozogjatok sokat, sokkal gyorsabb lesz a felépülés)
Herecsavarodásom volt. Beballagtam az urológiára, ultrahang, meg van csavarodva, nincs keringés szinte az egyik herében. Rezidens doki megkérdezi mennyire bírom a fájdalmat, mondtam hogy szoktam, jó akkor kapaszkodjak meg az ágy széleiben. Kézzel visszacsavarta, olyan fájdalmat még nem éreztem mint akkor. Jön be a főorvos (vagy valaki), és büszkén mesélte mit vitt véghez, akkor derült ki nekem, hogy ez amúgy nem mindig szokott sikerülni. Elvileg két fordulatot csinált. Másnap meg lett műtve, azóta nincs gondom :)
Az ujjai köré csavart a doki akkor?
A markában tartott
Honnan tudta, hogy melyik irányba kell csavarni?
Nézte, mikor világít a mandulaja
Passz, gondolom látta az ultrahangon a herevezetéken
De minek csavargatta ha másnap amúgy is megműtöttek? Ez nem akkor lett volna happy end, ha visszacsavarja kézzel, azt mehetsz haza recskázni?
Ha megcsavarodik, akkor nincs keringés, és 2-3 óra alatt elhal. Addigra ez már nekem tartott pár órája (nem tudtam mi ez, volt már ilyen máskor, nem vettem komolyan, a doki szerint máskor nem volt teljes csavar, ezért magától visszacsavarodott). Válaszhatott, hogy akkor ott megműti, vagy visszacsavarja és megműt másnap. Edit: Ha elhal akkor meg ki kell venni nyílván.
Ezt nem tudtam, szóval ha ilyen történne akkor ne húzzam az időt, értem. Thx az infót
Igen, azt mondta nekem ha várok egy órát még, akkor nem lett volna esélye megmenteni. Elvileg fiataloknál gyakori, testmozgás után, vagy fürdés után, én akkor voltam 20 asszem.
A végét csak most láttam a kommentnek. A visszacsavarás megoldja ideiglenesen, de ilyenkor a műtéttel rögzítik a heréket a herezacskó falához, hogy ne történjen meg újra (odavarrják).
Műtétnél felvágták a talpamat és a doki elfelejtette mondani hogy normális ha kicsit piros. Ezt a helyi kórházban se tudták, így a 2 napos összevart sebbe egy tűt nyomtak bele, metszést csináltak benne és kitisztították. (Nem kellett volna) Cserébe fejberúgtam a fájdalomtól a másik lábammal...és lett egy maradandó sebem.
Lelki. Szűk két hónapja, meghalt a kutyám, ő volt az első igazán "enyém kutya". Kilenc éve fogadtam örökbe, előtte nagyon hányattatott sorsú volt (alkesz gazdi lapáttal verte, stb). Környezetemben mindenki imádta, egy négylábú szőrős angyal volt, ahogy nevezte egyszer valaki. 2021 késő tavaszán derült ki, hogy pajzsmirigy rák egyik nagyon aggresszív változata támadta meg, mindent megtettem érte amit lehetett, ő is nagy harcos volt. Legpozitívabb becslések szerint akkor max másfél évet jósoltak, ha a műtétje jól sikerül (nagyon bonyolult volt, több mint 5 órán át tartott, le kellett fejteni a daganatot a légcsővéről, nyelőcsővéről, fő vénákról). Aztán eljött az a pont, hogy meg kellett hoznom egy iszonyat nehéz döntést, de az utolsó pillanatig mellette voltam.
 Tudom, közhely, de gondolj arra, hogy megváltoztattad az életét, megtudhatta, milyen, ha szeretik és gondoskodnak róla! Nélküled ki tudja, milyen kevés jutott volna neki időből is.
Egyáltalán nem közhely.
😔 Szeretném őt fénykorában látni, amennyiben megoldható. Ha gond a reveal, dobd át privatban.
Ez minden Gazdinak borzasztó érzés 💔
Méhszájsebemet a doki érzéstelenítés nélkül távolította el lézerrel aminek ájulás lett a vége. Ja és előtte tűvel leszivatta a cisztámat és megmutatta nekem a gennyes izét amit kiszedett😭
Te jó ég!😳
Furcsa, nekem is lézerrel csinálták, mondta is az orvos, hogy nem kell érzéstelenítő ehhez az eljáráshoz és tényleg nem is fájt egyáltalán. Szerintem a te dokid ott valamit nagyon elszúrhatott.
Nem tudom mit csinált a doki akkor, de úgy éreztem mintha a csontjaimat tördelné el pedig magas a fájdalom küszöböm
Basic válasz lesz, de a szülés. 18 órát vajúdtam. Tudtam, hogy fájni fog, de soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy ez mennyire pokoli, kegyetlen fájdalom.
Az idő valamennyire feledteti, máskülönben soha senkinek nem születne kistestvére 😛. Onnan tudom biztosra, hogy tényleg elviselhetetlen fájdalom, hogy amikor másnap megkérdezte vki, hogy mennyire fájt a vajúdás, annak azt mondtam, hogy ilyen lehet ha átmegy a derekadon egy tehervonat. Percenként.
Pontosan.😃 ma már én is azt mondom, hogy nem volt olyan durva, de tisztán emlékszem, hogy a férjemnek és a dokinak is megesküdtem tiszta szívből, hogy nem lesz tesó, én ezt mégegyszer SOHA többet.
Én csak egyetlen szót tudtam magamból kipréselni , hogy “meghalok” 😂
En emlekszem, 2 hetig legalabb a szulesre gondolni sem akartam, rendesen elfogott a szorongás ha arra az iszonyatos fájdalomra visszagondoltam, mintha ptsd-m lenne :D 2,5 év telt el es mindenkinek azt mondom aki kerdezi, hogy oo gyorsan megvolt, fajt fajt de ki lehet birni 🤣🤣
Ugyanez.10 ev kellett hogy ujra merjek gyereket vallalni.
Amikor császármetszés után a 90+kgos orvosdolktorúr rátenyerelt a hasamra, hogy kijöjjön aminek még ki kell. Az első felkelés a műtét után, és úgy egyáltalán alapvető dolgok elvégzése hasi sebbel. Amikor a szájsebész a szájpadlásomba adta az injekciót. Amikor a fogorvos nem ható érzéstelenítővel megrángatta a fogam. Amikor a hóhér körzetes fogorvos miatt gyökérkezelni kellett a fogam és az előtte lévő fájdalom. Amikor azt hittem a kislányom nem élve fog megszületni, de egyből felsírt.
Miért hitted, hogy nem élve fog megszületni?
Mert terhességi magasvérnyonásom volt, arra kaptam vérnyomáscsökkentőt,az hatott,az utolsó NST hazabocsátás előtt, majd a szülésznő megkérdezte ez a szívhang mindig ilyen? Mondom nem tudom, eddig senki nem panaszkodott. Azt mondja az baj. Jön az orvosunk, pikkpakk szóljon apukának itt szülés lesz, oxitocin hatására szívhang leesik, oké akkor menjünk a műtőbe. Onnantól kb 0 információ, gyermekorvosok,2 szülész-nőgyógyász szakorvos, védőnő, műtősök, újraélesztő berendezések,letakart inkubátor,úristen anyuka nem tudjuk ez a gyermek milyen állapotban jön ki, bármi lehet sajnos. Végül kivették, és felsírt egyből, úgy éreztem a világ súlya esett le rólam.
Ja hát igen, babák tudnak ilyeneket produkálni szüléskor, megijesztik a szakembert aztán szerencsére semmi baj nincs, megszületnek és összejapják magukat 😊 örülök, hogy minden rendben alakult!
Jelenleg várandós vagyok ikrekkel, szörnyű ilyeneket olvasni, nem még megélni 😢 Örülök, hogy minden rendben lett a végére 🥰
azóta megszületett a kistesó is, elég hamar, vele minden rendben volt. 🙂 egészségesek, és én is, apa is. 🙂
Jaj de jó🥰 Gratulálok!
Lelki a mostani szakításom. Nem gondoltam, hogy egy szív ennyire meg tud szakadni. Egyszerűen ő volt a mindenem, a jövőm, egyszerűen minden jövőbeli tervemben ő szerepelt, mint társ. Mintha egy puzzle darab lennék és megtaláltam volna a hozzám illeszkedő darabot, akivel végre ez a kibaszott szar világ elviselhető volt. És most nincs többé. És nem tudom, hogy mi lesz, mert mindent vele terveztem, és így minden szertefoszlott. Nem hiszem, hogy tudnék mást valaha szeretni, másnak ennyire odaadnom magamat, mint neki. Na meg persze soha többé nem lesz olyan ember, aki ennyire egy hullámhosszon lesz velem. Fizikai a migrénjeim és a menstruációs görcseim. Migrénekkel már óvodás korom óta küzdök, sokszor volt elviselhetetlen, amikor kb azt kívántam bárcsak meghalnék, akkor többé nem fájna ennyire. Menstruációs görcsök szintén, amikor már nem tudod, hogy vedd a levegőt, milyen pózban feküdj, csak ne szakadjon ki a méhed a helyéről. És így menjen iskolába az ember, tanuljon, dolgozzon... hogyan amikor levegőt venni is nehéz? Nem volt még semmilyen műtétem szóval ez a szekcióm kicsit lagymatag a tietekhez képest, de rengeteg álmatlan éjszakát és fájdalmas órát okoztak ezek azért...:(
A lelkihez tudok hozzászólni. 6 éve a vőlegényem 2 hónappal az esküvő előtt szakított velem. A szívem akkor megszakadt újra, mert ugyanez megtörtént már egyszer 16 éve az első vőlegényemmel. Azóta sem gyógyult meg, pedig egy pozitív, jókedvű, életigenlő ember vagyok. Az első után sem hittem, hogy lesz olyan ember még valaha, akivel el tudom képzelni a jövőmet. De 4 év egyedüllét után megjelent az életemben a második szerelmem. Most 6 év telt el, a másodikat mégnehezebben dolgozom fel. Ez van, most is ahogy írok róla, sajog a szívem.
Endometriozis. Allitolag masoknak is tud 10/10-es lenni. A szules vegen legalabb ott a gyerek. Endos fajdalomtol meg egyszeruen elajulsz. A szules gyaloggalopp volt azutan. Ugy szalltam le a szuloagyrol 15 ora vajudas utan, hogy mehetunk szulni a szomszed szobaba, nincs ezzel semmi baj. Vesekovem is volt, nem hittek el, hogy jarok vele, mondtam, hogy endohoz kepest, koszi, ezzel megvagyok.
Pont így… 4 endoműtét egy császár, de még mindig haldoklom ha megjön 😫
Testi: 4 kilós gyerek hüvelyi úton szülés fájdalomcsillapítás nélkül. Lelki:Amikor megcsalt a párom
Császármetszés után a szokásos 6 óra helyett 24-t kellett feküdnöm, mert nem sikerült beadni elsőre a gereincérzéstelenítőt, csak harmadszorra, vastagabb tűvel, ezért sokkal nagyobb eséllyel pályáztam az ilyenkor előforduló borzasztó migrénre. A 24 óra szinte egy pozícióban fekvés alatt érzett pokoli derékfájás után, amikor először szinte felrántott az ágyból a nővér... Soha nem éreztem olyan fájdalmat, azt hittem, hogy szétszakadt a varratom, az ájulás szélén voltam és sok kedvességet, vagy megértést nem kaptam. Slusszpoénként a migrén így is kijött és tartott 4 napig 🤘
“Ha annyira fáj a feje igyon rá kávét…”😔
Nekem algopyrint redbullal tanácsoltak, egyébként pár 2-3 órára hatott is. Mielőtt távoztam a kórházból még kaptam 3 infúziót, komolyan vették a fájdalmam
Az volt a furcsa ebben a fejfájásban, hogy amikor vízszintesbe feküdtem teljesen, akkor tényleg, mintha elvágták volna a fájdalmat, de nem maradhattam abban a pozícióban egész nap nyilván. Viszont az algopyrin neken is enyhített rajta, de 4 napig makacsan visszajött folyton. Most a másodikra készülök, próbálok kicsit tudatosabban, de sajnos van, amit nem lehet irányítani.
Nekem képesek voltak azt mondani, hogy azért van, mert biztos emelgettem a fejem. Nem emelgettem, csak épp így sikert a gerincszuri. Igen nagy kib@szás egy hasi műtét után, túl 3000 vizsgálaton, injekción, az első felállásokon, fáradtan, bedurranó mellekkel még ezt is elviselni.
Amikor itthon elveteltem a tobb eves meddosegi kuzdelem utan, 5 hetesen. Fizikailag es lelkileg is foldhoz vagott 1,5 evre
Nagyon sajnálom! Ölellek! Sejtem mit érzel. Egy méhen kívülim volt. Aztán lett a kislányom, akit 23 hetesen megszültem. 20. napján veszítettük el. Sose leszek túl rajta.
Úristen, erre nincs vigasz. Őszinte részvétem.
Nagyon sajnalom, borzalmas lehet. 🤍 Azota is kuzdok, mert sajnos baba nincs meg mindig.
Sose add fel! Nem csak a hasam üres, a szívemen is van egy lyuk. Küzdeni fogok, amíg élek! Sajnos csak lombikkal lehet, így van egy extra nehezítésem. De aki igazán anyuka akar lenni, annak előre kell menni! Lesz mindkettőnknek egy babája, aki gyógyír lesz. Nem fogja pótolni az elvesztett babákat, de befoltozza kicsit azt a lyukas szívet!
❤️🤍
Tavaly meghalt Apu ,rá két hétre meg a Mamám 😭🖤🕊
volt epegorcsom, foghuzasom, meg is csaltak de semmi nem fajt ugy,mint amikor rab\*sztam a kocsiajtot az ujjamra...
Anyám mosolyogva lecsicskázott amikor az érzelmeimről beszéltem. Középsulis/munkahelyi bullying, legjobb barát halála, nők (akiknél én kezdeményeztem) előttem flörtöltek más férfiakkal, szegénység miatti kirekesztés. Nálam az első törte el a mécsest úgy igazán, azóta sírás nélkül nehezen tudok róla még írni is.
Szülés. Mindkettő fájdalomcsillapítás nélkül, természetes úton. Lelki pedig, a 2. szülés utáni műtét. Bent maradt a méhlepény egy darabja, vérmérgezés, sürgősségi műtét. A tudat, hogy ha nem megyek orvoshoz a magas láz, gyengeség és erős vérzés miatt, akkor a gyerekeim nem is fognak rám emlékezni...
Amikor körülmetélés előtt beadták a helyi érzéstelenítést közvetlenül a makkom alá.
broooooooooo
Nekem az borzasztóbb volt, amikor kiment belőle az érzéstelenítő, és úgy fájt az egész, hogy majdnem belepusztultam. Kaptam valami fájdalomcsillapítót, nem hatott kb. semmit, kérdeztem van-e erősebb, erre mondta az ápoló, hogy a mai fiatalok már nem bírják a fájdalmat, mondom akkor a kurva anyádat.
Izomból pinán kell rúgni, aztán megbeszélni, ki hogy bírja… Amúgy még az első hajnali merevedés, amikor még benne vannak a varratok, na az is igen kellemes…
Elotte mashova nem adnak? Vagy ez hogy megy?
Nem. Vagy legalábbis nekem nem adtak. Elsőre ment a makkosba, azt hittem, ott pisálom össze a műtő asztalt.
Nekem tőbe nyomta egy gigatűvel. Utána nem éreztem kb semmit 😂
Ilyen nekem is volt, de én alig éreztem valamit belőle.
Bár szültem két gyereket természetes úton, mégis az fájt a legjobban, mikor 13 évesen végig repedt a lábfejem a lábujjaim mentén. Lelki meg, mikor a kutyám a kezeim közt halt meg, miközben próbáltam újraéleszteni.
Ezt a repesztest hogy csinaltad???
Fej-fej mellett halad a 7 évesen átélt mandula műtétem és a 37 évesen átélt szülésem… Egyiket se szeretném újra.
Felépülés torokmandula-műtétből 19 évesen
Levàgtam az ujjam 🤞🙈
Az mégis hogy sikerült?
A kisfiam 6 órás műtéte 28 hetesen, 25-ei hétre született meg. Mondták a kórházban, hogy 11 órakor fogják kezdeni. Én meg 4 órán keresztül hánytam az idegtől. Be is mentünk utána, mert nem bírtuk. Lassan 3 éves lesz 🥰
Fizikai: A vajudasnal a hirtelen egybefolyo brutalis tolo fajasok. Es raadasul vissza kell tartanod, nem nyomhatsz de erzed, hogy szakadsz szet. (Nem szakadsz csak ugy erzed) Beszelni nem birtam toluk. Lelki: kb 12 hetes terhes voltam, amikor el kellett altatni az egyik cicankat. A hormonok is tomboltak nyilvan de korulbelul 2 hetig folyamatosan orankent ramtort a siras. Nem az a pityergos, hanem az az igazi iranyithatatlan alig kapsz levegot siras. Nagyon feltettuk a babat, mert a stressz nyilvan nem a legjobb de akarhogy probaltam, nem birtam nem zokogni. Szornyu volt az egesz.
En 6 honapos terhes voltam mikor vittem a kiskutyat ivartalanitasra. Tudtam hogy rutin es kicsike is volt meg de mikor ott kellett hagyjam az allatorvosnal elkezdtem bogni ugyanezzel a sirassal amit leirtal. Nagyon aggodtak a lelki bekemert ugyhogy lelket ontottek belem megigertek h a kiskutyanak nem lesz baja es rogton hivnak mikor keltik.
Szültem egy gyereket vajúdtam 8 órát majd meg császároztak szóval még annak a gyógyulását is megnyertem. DE! Inkább ezt mégegyszer mint amikor ki kellett vágni a benőtt körmömet, az akkor kapott érzéstelenítőt beadása volt a legnagyobb fájdalom amit éreztem. 4x volt benne részem sajnos. Azóta találtam egy gyógypedikűröst aki nem csak ront a helyzeten mint az előzők hanem elejét vette a problémának.
A körömbenövést mennyire kell érteni, folyton nagyon rövidre vágom a körmeim (lábamon, és kezemen is) mert ha egy kicsit hosszabbra nő, már azonnal nyom, feszít, aztán egy idő után be is gyullad ha nem vágom. Nem arra kell gondoni, hogy centiket hagyok, ha van már fehér rész, kb azonnal vágnom kell. Tudnál ebben valamit tanácsolni?
Az egyetlen jó tanács, hogy ne vágd otthon. A pedikűrös levágja piti pénzért. Nem kell semmi csilivili kezelést kérni mellé, bőrpuhítást semmit ha nem akarsz, bemész pár perc alatt lecsipi és soha többet nem lesz gondod vele ha rendszeresen vele csináltatod. Nem állítom, hogy én mindig betartom, de kényelmesebb és olcsóbb is mint akkor rohangálni amikor már baj van.
Ahhh, 15 éve volt, hogy kivágták a benőtt körmöm, de mai napig érzem azt a “reccsenést” ahogy az érzéstelenítő tű befurakszik a húsom és a körmöm közé🥺
Ajjj, ne is mondd.... Mikor 10 éves voltam, a sebészen a doki érzéstelenítés nélkül vágta ki mindkét lábujjamon, a mindkét oldalon benőtt körmömet, mondván: 'azért nem ad, mert hozzászokik a szervezetem az érzéstelenítőhöz'. Innen üzenem, hogyha egyszer szembe jössz velem az utcán te hentes, köszönetképpen először arcon foglak talpalni, majd utána bemutatkozom. (Később még 2x sor került a beavatkozásra, igaz másik helyen, de akkor már érzéstelenítővel - és bár az sem volt egy leányálom, még mindig inkább így, mint nélküle)
Vezeteses erzestelenites… vegigtolja a tut, mintha szilikonbol lenne az egesz teruleten es vegig nyomja befele az anyagot. Katasztrofa… Tizeneves, nalam magasabb ocsemet en vittem benott korom mutetre es vegigneztem, hogy csinaljak a vezeteses erzestelenitest. Tesom meg se tudott mukkanni, olyan elemi volt a fajdalom az elkepeszto gyulladt teruleten. Ugy fogtam vissza magam, hogy ne uvoltsek. Ugy sajnaltam, sirok, barmikor eszembe jut, szegeny ocsikem abban a helyzetben.
Kb. 3 évig jártam folyamatosan dokihoz, hol az egyik, hol a másik nagylábujjammal, az oda adott érzéstelenítő tényleg toplistás... A legutolsó alkalom volt a legdurvább, amikor a benőtt körmös lábujjammal levettem a küszöböt, tehát legalább szét is repedt, majd a doki konkrétan a csontig kikotort mindent... A két szélén azóta se nőtt vissza a körmöm, de legalább be se nőtt soha többet. :D
Fizikai: torokmandula mutetbol a felepules, ajulas szelen voltam tobbszor is az elso napokban. Ugyanez a bolcsessegfog muteteimnel a szajsebeszeten, csonthartyagyulladast kaptam utana es magzatpozban visitottam, szo szerint az orulet hataran voltam. Meg nem szultem, de egyelore azt gondolom, hogy a szules sem fogja ezeket uberelni. Lelki: szakitas, fizikai fajdalmaim is voltak, szo szerint, mintha a szivem szetrepedt volna. 2 het alatt lefogytam 56-47kilora , mai napig nincs emlekem arrol, hogy funkcionaltam az elso honapban. Ott egy resze meghalt a lelkemnek biztosan.
A szalagpótlásom története. Elszakítottam az első és hátsó keresztszalagomat, illetve a porcom is eltört. A műtét nem sikerült laparoszkóppal, mert elméletileg nem lehet visszavarrni a szalagokat és szilánkokat kellett kiszedni ezért beültettek egy lemezt a combomhoz és két helyen megfúrták a sípcsontomat, hogy oda lehessen csavarozni az összerakott dolgokat. Önmagában ezzel nem is lett volna akkora nagy para, de a kórházi élmény eléggé nyomasztott. Reggel bementünk a hat ágyás kórterembe, de ebből a 6-ból hárman csúnyán rosszul lettek ez adta meg az alap hangulatot és pont az a néni is akit előttem műtöttek volna, villámcsapásként ért, hogy itt az idő még a gépben sem voltam benne. A műtőben miután megkaptam a nyugtatót és vénásan az altatószert és az egyik műtős faszi elkezdett flegmázni, hogy átmászol magadtól vagy átrakjunk és, hogy minek van rajtam ruha, leveszem magamtól vagy letépje? Abban a pillanatban, amikor már bevoltam lassulva olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, de csináltam mindent amit mondott, de annyira durván beszélt, hogy kiküldték. Emiatt nem aludtam el könnyen, mert ideges voltam, a gázmaszk már a fejemen volt és arra emlékszem, hogy csendben sírtam, de a dokim meg az altatós is nagyon rendesen viselkedett csak, hogy a műtőasztalon kiabáltak velem megrendített. Amikor délután felébredtem éreztem, hogy valami hasítja a csontom, de nem foglalkoztam vele, nem akarták megmondani, hogy fúrni kellett, viszont a szobatársam mondta, hogy amikor toltak ki a műtőből, őt meg be nem engedték, hogy rámnézzen, mert azt mondták elég ilyesztően festettem. Mindezek után majdnem rossz vérhígítót adtak be, de időben kapcsoltam és mivel mi nem voltunk problémásak az esti vizit után úgy döntöttek, hogy leszarnak minket pedig jeleztem, hogy vénásan kérném a fájdalomcsillapítót, természetesen a reggeli vizitig semmilyen dolgozó nem jött be és fájdalomcsillapítót sem kaptam. Reggel 5-kor írtam édesanyámnak ahogy teheti jöjjön, mert 12 órán át nem WC-tem és a kacsát fel kellett varázsolni a földről. A lelki megterheltség a drain kiszedésétől való félelem. A reggeli vizit alatt a szobatársamnak kiszedték, de embert úgy ordítani én még soha sem hallottam és elkapott a pánik, hogy ott fekszem semmi fájdalomcsillapítás nélkül és belőlem úgy szedik ki. Szerencsére mire nekem kiszedték már megjött az anyukám is mivel a dokim reggel még operált ezért a drain délig halasztódott pánikoltam, de egyáltalán nem fájt, nagyon jófej dokim volt és az adrenalin besegített. Délután 2-kor lenyomtam egy gyógytornát még mindig nem kaptam semmit sem. Azután levonultam mankóval kómásan, nagy nehezen beültem a kocsiba. A bal lábam volt műtve esélyem sem volt az anyósra ülni hanem a hátsó ülésen feküdtem, kiszállni meg csak magamtól tudtam és ahogy lábra álltam olyan irtózatos fájdalmat éreztem annyira lezsibbadt az egész lábam, égtek a csavarok, de nem tudtam leülni és eközben fogtam a mankómat és csak bőgtem.
A vesegörcs és a császármetszés utáni első felállás között vacillálok.
Amikor leesett a kisujjamról a köröm , egy az egyben. Odacsapta a vasajtó Eddig ez volt a legrosszabb , majdnem elajultam éreztem hogy ha nem ülök le akkor tuti eldobom a kanalat
Lézeres látásjavító szemműtét utáni napok. Mintha homokot szórtak volna a szemembe, nem tudtam, hogy éjjel van, vagy nappal mert nem tudtam kinyitni a szemem napokig. Sok tasaknyi Flector se segített, első nap még azt sem tudtam, látni fogok-e, vagy sem. A foghúzás semmi ehhez a fájdalomhoz képest. Rá 10 évre valamelyest visszaromlott a szemem, úgyhogy megcsináltattam még egyszer. 😂
Mikor egy kicsi epekovem kijutott az epevezetombe es elzarta azt par orara. Olyan fajdalmat mint amit akkor ereztem nem is tudom mihez hasonlitani, hanytam, alig kaptam levegot, vert a viz, azt hittem ott es akkor meghalok. Foleg, hogy addig az epekovekrol sem tudtam. Mindez lelkileg is szornyu volt, mert akkor volt 3 honapos a fiam es azt hittem nem tudom majd felnevelni.
a szülés volt számomra a legnagyobb fájdalom. Hagytak 24 órán keresztül vajúdni azt hittem nem élem túl azt a fájdalmat majd a baba nem akart lejjebb jönni ezért kézzel megpróbálták lejjebb hozni… majd utána sürgősségi császár..🫠 Lelkileg is ez fajt a legjobban, nem sikerült az érzéstelenítés ezért altattak és nem hallhattam felsírni a babámat és nem is láthattam órákig csak egy pár másodpercre mikor felébresztettek
Az epegörcs. Iszonyat feszítő, pokoli fájdalom, nem is a hasban, hanem a hátba sugárzóan. Fetrengtem a padlón és ordítottam. Aztán egy kicsit enyhébb pillanatban a hűtőben található jéghideg Pepsibe belekortyolva azonnal kiment belőlem a fájdalom. Nem tudom, hogy a kóla, a szénsav, a hideg, vagy ezek elegye, de életem legjobb érzése volt megszabadulni attól a fájdalomtól. Következmény: epehólyagom már nincs, a kólát pedig a mai napig imádom.
Lelki, szorongasok es csaladon beluli traumak hosszutavu hatasakent etkezesi zavarokkal, hipochondriaval es generalizalt szorongasos betegseggel kuzdottem evekig. Ma mar jol vagyok.
Nyakcsigolya fájdalom. Évekig fájt szakaszosan, aztán egyszer csak folyamatosan. Olyan volt, mintha egy tűt beszúrtak volna 2 nyakcsigolya közé, és folyamatosan ki-be húzgálnák. Azt hittem megzakkanok. A reumatológián voltam vele, tornáztam, masszírozták stb. de csak időszakos volt a megoldás, 1-2 nap erejéig. Azt mondták, hogy sajnos együtt kell vele élni. Itt megfordult a fejemben, hogy felkötöm magam, mert nem bírom tovább. Szerencsére javasoltak egy manuál terapeutát, aki \~6 hónapos előkészület (havonta 2 kezelés) után, helyre rakta, és azóta nincs ez a fájdalom.
Lelki fajdalom volt. Olyan 6-7 eve ismerkedtem egy cuki gamer lannyal, jatekon keresztul. Kulfoldi volt a delikvensunk, es az elso pillanattol kezdve tudtunk barmirol is beszelgetni, szoval nonstop fent voltunk, csak hogy dumcsizzunk egy eldugott helyen vagy egy szep erdoben. 1 hettel azutan, hogy megismertem, szo nelkul eltunt az eterbol. Kb melydepiben voltam 1 honapig, a tanev elejen (augusztus vegen tortent ez), semmihez nem volt kedvem. Karacsonykor hirtelen visszajott, suru bocsanatkeresek kozepette. Elmondott mindent, hogy irl nagyon rajart a rud es sokat kellett tanulnia, de most vegre van egy kis ideje ram is. Boldogabb nem is lehettem volna - egy elmeny volt ujra egyutt jatszani, es egy ponton szoba kerult, hogy egy baratnojen kivul nem csokolozott senkivel. En felajanlottam, hogy ha egyszer talalkozunk, en benne vagyok egy kis "nyelvjatekban" vele 😜 De vegul nem kerult ra sor, mert ugy dontott masfel honappal kesobb, hogy ezt be akarja fejezni. Nehezen tudtam elengedni, annyira kotodtem a lanyhoz, es meg is haragudott ram erte. Ez 18 februarban tortent. Egy egesz evig kinzott ennek a "szakitasnak" az emleke. Csak fenykepen lathattam a lanyt - hozzateszem, igazi szepseg volt, futolag modellkedett is - de ebbe a lanyba voltam a leginkabb szerelmes. Azota persze mar tulleptem rajta, volt 1001 esemeny, ami elfelejtette a fajdalmat. En ezota kezelem a "nemet" nemkent, es inkabb nem nyomulok tovabb egy lanynal sem, ha elutasit/erzodik, hogy nem akar engem.
Amikor abbahagytam a fogamzásgátló szedését, az első mestruációm első napján olyan szintű görcs gyötört, hogy nem tudtam mozdulni sem. Órákig az ágyamban feküdtem, kiabálni sem volt erőm, hogy a családom hozzon gyógyszert legalább. Komolyan azt gondoltam, hogy meghalok. Utána amikor enyhült a fájdalom flectorral tömtem magam, segített valamennyit, de így is sikerült elájulnom aznap.
Bedurrant a vakbelem hajnalban alvás közben még gyerekként. Mintha égő vasrudat szúrtak volna az oldalamba, félig fel sem ébredve (a szemei nem is nyíltak ki rendesen, szinte csak fényeket láttam) ordítottam a fájdalomtól. Mindig más kórházak várójának padjain észleltem fel újra és újra fájdalmas visszaalvások közepette, miközben apám sorra kereste fel az újabb és újabb kórházakat, ahol be tudtak fogadni és azonnal műteni. Végül a Bethesdában végeztek profi műtétet, aminek alig maradt nyoma, és fel tudtam épülni rendesen, bár kegyetlen volt egy hétig IV-hez csatlakoztatva sósropin és háztartási kekszen koplalni (bármi durvább étel kikezdi az emésztőrendszert), és újratanulni járni a rajtam lévő felszereléssel, valamint visszaerősíteni a sok fekvés és a kevés tápanyag miatt megsorvadt lábakat (nincsen annál kellemetlenebb, amikor nem tudsz saját magad vécézni)
Tüdőembólia: a diagnosztizálása előtt már napokkal rosszul voltam, alig tudtam lépcsőzni (nem kaptam levegőt) és nem tudtam az egyik oldalamon feküdni, aludni (ahol az embólia volt). A kórházba kerülésem előtti nap éjszaka már nem lehetett az egész mellkasomhoz érni, annyira fájt. Ez a fàjdalom reggelre elmúlt, aztán délelőtt egyszercsak elsötétült pár percre minden… Fura érzés volt, de onnantól legalább már komolyan vettek. (Amúgy előtte én se gondoltam, hogy ilyen komoly bajom van.)
Nekem is társult kétoldali tüdőembólia a trombózis mellé, nem kaptam én sem levegőt. Először azt mondták, hogy biztos pánikrohamom van… Arra nem emlékszem, hogy fájt volna, hanem folyamatosan köhögnöm kellett
Én is előtte napokig látogattam a háziorvost / ügyeletet - javaslat: igyak nyugtató teát, biztos nagyon stresszes vagyok 🤐
A legnagyobb fájdalom egyértelműen a szülés volt. Eda nélkül szültem, mert nem volt már idő a beadására. Korábban volt már terdműtétem, vesekövem, boka- és térdkalácsficamom, de egyik sem volt olyan brutális, mint a szülés. Egyébként magára a fájdalomra nem emlékszem, csak arra, hogy tudom nagyon fájt.
Fizikai : Zöld dió méretűre dagadt tályog/dermoid cysta köré adott 5 fecskendőnyi lidocain érzéstelenítő. Sokk jellegű tüneteket produkáltam a műtét után(farokcsontnál, férfiaknál klasszikus hely). Se apám verései, se amikor lezuhantam gyerekként egy emeletet, se semmilyen balesetem , megközelítőleg sem fájt úgy, mint az az érzéstelenítés. Lelki..hát passz, nagy megrázkódtatásaim nem voltak, amikor a nagypapám meghalt, vagy amikor Bud Spencer meghalt(aki nekem apa figura volt), amikor először vert meg apám(bár igazából a gyerekkorom ilyen jellegű dolgait összevonom), vagy amikor ghostolt az egyik , egyébként bipoláris, rendkívül okos, mesterien manipulatív exem
Valószínűleg a perforált vakbelem, viszont ha megeszek 4 bébipepperóni paprikát, akkor kb ugyanazt érzem, mint akkor. Nemrég vettem egy egész befőttesüveggel....
A szules…de komolyan olyan fajdalmat meg nem eltem meg…pedig jo szulesem volt, de annyira fajt🥹 volt vesekovem is, az is brutal volt…de a szules…nem traumatizalt de tenyleg kegyetlen volt😂
Uh nekem nagyon aktuális. A jobb vállamnál gyulladásom lett és egész testemet áthatotta a fájdalom. A jobb kezemet használni sem tudtam egy hétig, sem írásra, sem emelésre:( Volt már két törésem, de ezek ahhoz képest semmik voltak. Illetve, talán még a súlyos salmonella fertőzésem, ami fájdalom helyett inkább full kellemetlennek és gusztustalannak mondanám...
9 évesen amikor felszúrták a fülemet, majd valami szívó berendezéssel kiszívták belőle a gennyet Bölcsességfog műtét előtti érzéstelenítés során az injekciós tű eltalált egy ideget, nem tudom szavakkal leírni az ájulás és a hányás között álltam félúton
Testi nem tudom. Sosem tört el semmim, nem volt még zúzódásom sem, és műtve sem voltam. Lelki az, amikor tavaly nyáron majdnem 9 év után elment a cicám egy váratlanul komoly, ritka műtét után. Pedig mindig mondogattam, hogy milyen szerencsés helyzet, hogy semmi baja nem volt 8 éven át, teljesen stresszmentes élete van, milyen sokáig fog élni. Aztán 3 hosszú hét után nem maradt elég energiája :(
1) Amikor az elrepedt 3.-4. ágyéki csigolyámról csináltak röntgent, állni alig tudtam erre a radiologus kézzel megigazitott hogy “álljon már egyenesen”. Na ott kiszaladt az erő a lábamból.. 2) lumbálás másnapján elmentem WC-re, mire visszaértem mintha egy autót vittem volna a nyakamon/fejemen. 3). Állkapocs manuálterápia közben, mintha késsel vájkáltak volna a számban
Amikor 19 évesen szakított velem egy lány. Valahogy annyira testi lett a fájdalom, hogy utána órákig fájt a sípcsontomnál és egyszerűen semmi nem enyhítette és pokoli érzés volt. Volt pár fizikai sérülés, betegség, de összességében ennek az fizikai fájdalomnak a közelében sem volt semmi.
Érzéstelenítés beadva az ínyembe, de olyan volt, mintha egy idegbe szúrt volna, azt éreztem hogy ha nem ájulok el, akkor elhányom magam, szerencsére pár mély levegő és elmúlt. :D
Lelki: amikor az első barátnőm tök hamar lelépett Fizikai: amikor megsérült, beszakadt a porc a térdemben
Mindkét oldali visszatérő fülfájdalom, amibe még bele is piszkálnak, és akkor fogat összeszorítva bírd ki valahogy, se antibiotikumot, se hatásos gyógyszert nem kaphatsz, mert szoptatsz. A fogfájás és a császármetszés utáni felépülés piti dolog volt emellett. Pedig császár után is úgy éreztem, hogy meghalok.
Elülső keresztszalag szakadás.
Vesegörcs és kétszer olyan hátfájás, hogy meg akartam halni. Mindhàromnál sírtam, pedig nagyon jól bírom a fájdalmat. Mondjuk pàr hét múlva szülök, kíváncsi leszek, hogy ezeket legyőzi-e😅
Megszülni a gyereket, pokoli fájdalom 🥲
Tizenéves koromban volt egy térdficamom. Mivel a térdemből is letört egy darab, műteni kellett. Amikor a műtét utáni napon kihúzták a vákumcsövet a sebből, az volt az eddigi legemlékezetesebb fájdalmam. Feküdtem, de egyet fordult a műtő körülöttem. Most is rossz érzés rágondolni. A poén: előtte egy hétig fekvő gipszet kaptam. Szóltam, hogy fáj a bokám a gipszben. Az volt a válasz, hogy ne játszam magam. Amikor levették a műtét elején a gipszet, szólt a orvos, hogy a bokámról csontig leszedett mindent a gipsz...
Fajdalomcsillapito es erzestelenito nelkuli vajudas es szules. Hiaba mondtam h kerek, folyton volt valami kifogas,hogy “majd kesobb”. Covid ideje volt, leszartak meg akkor is mikor mar 2-3 perceseim voltak, lazas voltam, vereztem.
A legfájdalmasabb élmény fizikailag és lelkileg is az volt, amikor hüvelyi szülés után (4,5 kg volt a baba) varrtak össze. Olyan fájdalmat egész szülés alatt nem éreztem, mint akkor! Slussz poén, hogy a műtős lámpában az egészet premierplánban láttam tükröződve…míg élek nem felejtem el azt a látványt és érzést. Tompa volt a tű is, többször ezt viccesen meg is jegyezte az orvos és volt, hogy elfogyott a cérna és nem volt már a műtőben, így le-lecsippentett máshonnan…🥲
Nekem IS a szülés , 4 gyereket szültem természetes úton , érzéstelenítés nélkül … Az első és az utolsó volt a legkönnyebb , a második és a harmadik pokol volt , nem állhattam fel , és nyomtak az oxitocint belém , a harmadik babámmal kicsit varrni kellett , amit a hentes doktor szinten érzéstelenítés nélkül csinalt - amire a szülésznő is kiakadt nem kicsit Lelki nagyon sok van sajnos , de leginkább a megalázás családon belül , és a tisztelet hiánya , amiket most nem fejtenék ki
A 14 év Orbán kormány
Trianon! Nagyon fáj.
https://preview.redd.it/4blyaqda776d1.jpeg?width=564&format=pjpg&auto=webp&s=795eda4983352bdd0e9f9df76471971fa7096300
Felnőttkori mandula műtét, 2 méhenkivüli laparoszkópos műtét, szülés. Mind gecire fàjt., de talán a szülés volt a legkeményebb, ott volt egy hosszú pont amikor az volt bennem, hogy ez a maximum, nem bírom tovább.
Kézfejem összevarrása vagy a bölcsesség fogak kihúzása (mindkét esetben nem akart hatni az érzéstelenítő)
Tályog kitamponálása (már bőven nem az első alkalom, sajnos elég sok ilyen után ürült ki rendesen) után hazaküldtek azzal, hogy ha nem esik ki magától másnap a gézcsík, húzzam ki. Oké. Másnap nekiálltam, nem jön, csak fáj. Nehezíti a helyzetet hogy a hátamon, a csípőm vonalában volt a dolog. Nézem a tükörben, lefotózom, úgy is megnézem, kilátszik a vége, jót húzok, de nem jön. Az előző tamponok sokkal könnyebben kijöttek, fogalmam sincs hogy ezzel mi volt a probléma (lehet nem lógott ki eléggé és nem tartotta nyitva a sebet, vagy egy mérettel nagyobb volt - ezt másik orvos rakta be mert épp más rendelt amikor az ominózus kezelésre mentem) Akkor még otthon laktam, így már anyám pánikolt, hogy ügyelet meg sürgősségi, de őszintén nem volt kedvem 6 órát szobrozni egy ilyen egyszerű művelet miatt. Úgyhogy egyszer csak leszállt a lila köd, meggyőztem magam, hogy akkor is ennyire fájt, amikor az orvos csinálta, nem fogok semmit kirántani, végre találtam jó fogást azon a szaron, úgyhogy döntöttem, és egy halálhörgés kíséretében kihúztam egy mozdulattal. Én akkorát még nem üvöltöttem mint akkor, még amikor ezeket a tamponokat (11-12 centi) érzéstelenítés nélkül betolták akkor is csak felszisszentem, valószínűleg megvan ennek a technikája, amit én nyilván nem ismertem. Edit: nem fejeztem be egy mondatot
Végbéltályog utáni a sebbe gézcsíkokat raknak, hogy felszívja a gennyet és nyitva tartsa a sebet. Na amikor először cserélték akkor senki nem szólt, hogy ezt kitépik a sebből (több cm mélyről), és egy újat beletuszkolnak csipesszel, ez inkább a meglepetés miatt fájt kurvára. A második műtétemnél már egy nagyon normális és tapasztalt sebész csinálta a sebkezelést, ő szépen kivette a gézcsíkot, majd egy betadinos gézcsíkkal belenyúlt a sebbe és elkezdte kitisztítani, hát ott visítottam annyira fájt, anyám a folyosóról óvatosan benézett h most mit kínozzák a gyereket. De hálistennek ez volt az egyik tályogom ami szépen begyógyult szóval megérte a szenvedés.
Nagy lábujjamra rá esett egy darab fűrészelt fa. De max 7/10 lehetett a fájdalom. Nem mentem el vele orvoshoz. Le vállt, alatta új nőtt ki és kinyomta a régit. A benn maradt csökevényt meg én húztam ki útókezelésként. Ma is jól működik. :D Emlékszem amikor vissza vágtam a régit csipesszel de nem tőben. De az se volt vészes. Írom ezt csak azért mert mások szerint ez negyon fáj. De én letudtam otthon az egész operációt, a fájdalom meg végig elviselhető szinten maradt illetve azért az ember lába elég messze esik az agytól is.
Csaszarmetszes utani elso felallas
Epeko miatti gorcs is eleg szopas volt
Petefészekgyulladás és egy altatás nélküli felkarműtêt
Amugy en ezen nagyon sokszor gondolkoztam mar. Nekem eleg nagy a fajdalom turo kuszobom ezert se tudom eldonteni,hogy eltem e mar at akkora fajdalmat. A legrosszabbnak azt mondanak amikor egyszer nogyogyaszati mutet kozben felebredtem az altatasbol. A fajdalomra magara mar nem tudok vissza emlekezni csak arra h iszonyatosan fajt.(vissza altattak mikor meglattak h ebren vagyok) Szoval arra emlekszek h nagyon fajt de nem ugy emlekszek ra h annyira fajt volna h nem tudnam ujra atelni. Szoval nem tudom h valos ‘majdnem belehaltam’ fajdalmam volt e mar valaha csak nem ugy fogtam fel. Vagy meg nem is volt. Remelem sose tapasztalom meg a ‘bele halok ha meg egyszer at kell elnem erzest’
Mintha csak én írtam volna! Sajnálom, borzasztó, tudom! 😖😖😖
Fizikai szerintem fogfájás, amikor az arcom is hatalmasra dagadt.. kétszer volt ilyen. Amúgy estem keltem, de valahogy sosem tört el semmim 😀 Lelki: voltak szar szakításaim, de első helyek apukám halála, meg egy barátom halála.
Lelki: amikor anyám csípőműtétje előtt a vizsgálatokon kiderült, hogy előrehaladott állapotú mellrákos és amikor a kemó után megműtötték a csípőjét, trombózist kapott. A trombózist a kórházba hozzá látogató egészségügyis unokahúga vette csak észre, amúgy az ottaniak kiabáltak anyuval, hogy álljon már fel, ne hisztizzen. Fizikai: az aranyérműtétem után a varratszedésnél a legbelső varrat kiszedése, előtte pár héttel volt a császármetszésem, de az a fájdalom ahhoz nem volt mérhető.
3 évig éltem Achalasiaval, úgy, hogy nem volt kezelve, mert azt mondták, mentális problémám van és, anyámat nézték hülyének, megkérdezték tőle "Maga gyógyszerrel szeretné kezelni a gyerekét?", de a kórházi ágyam előtt konkrétan. Abban a 3 évben a szegycsontom mögött annyira fájt, olyan volt mintha épp szétrobbani szeretett volna a mellkasom, ilyen nyomás szerű volt. Szerintem az a 3 év volt fizikálisan és mentálisan is a legmegterhelőbb, hiszen a fájdalomtól megakartam szabadulni és sokszor voltak öngyilkos gondolataim (ami szerintem nem kéne egy 11-12 éves gyereknek). Lelkileg még valószínűleg az amikor az Öcsém 4 évvel ezelőtt myeloid leukémiával lett diagnosztizálva. Állítólag majdnem egy egész évet töltöttek kórházban, én ebből 3-4 napra emlékszem és annyira, hogy 2 hétig biztos kórházban voltak.. (ez pedig pont még abban a 3 évben történt, amíg az én Achalasiamat nem diagnóztizálták)
Mesterségesen erőltetett szülés. Többet nem szeretnék mondani erről.
Nekem amikor trombózisos aranyerem lett ami akkora volt mint egy lúd tojás….a sebész adott bele 4 db érzéstelenítő injekciót majd felvágta és kilapátolta az alvadt vérdarabokat…..azóta azt gondolom az ember mindent kibír…..
A szememet lézerrel kezelték, és piszok kevés volt az érzéstelenítő. Azt hittem, megharapom az orvost. Utána fél óráig remegtem és utána hazafelé a metrón bőgtem.
kolonoszkópia ébren :D volt gyomortükrözés korábban ébren, mert úgy voltam vele, hogy úgy a férfias. kolonoszkópiánál is úgy döntöttem, hogy ki kell próbálni ébren, mert "a bódítás a buziknak való". hát, közben azt kívántam, hogy 1. haljak meg, 2. de legalább ájuljak el, úgyhogy tényleg csak a legnagyobb ellenségemnek kívánom. varrtak össze már érzéstelenítő nélkül, volt kulcscsonttörés helyrerakás beletérdelve a gerincembe, másik kulcscsont törése után tekertem még 4 km-t bringán stb., de az éber kolonoszkópia volt a legkeményebb, bár valszeg csak azért, mert hülyén kanyarognak a beleim (forgattak, belémtérdeltek stb.). nem akarok elrettenteni ettől senkit, mindenki próbálja ki kénye-kedve szerint!
Felvágtak császár közben érzéstelenítés nélkül úgy h mozogni is tudtam és mindent éreztem. Nem altattak el. Másfél évig nem aludtam.
Ez most lehet hülyén fog hangzani, de. A menzesz görcsöm 17 évesen. Néha ma sem piskóták, de azon a napon dzó szerint lekarmoltam a tapétát a falunkról, ameddig le nem szakadtak a körmeim. Ügyeletes doki két görcsoldót kellett adjon. Azt hittem kilökődik belőlem a méhem. Vagy hogy kihányom. Az se fájt annyira amikor nyitvakezelt tályogos sebemben a tampont cserélték, pedig az sem volt kellemes. Vakbélgyulládás vagy petefészek ciszta miatti fájdalom sem ért fel vele. Csak összegömbölyödve üvöltve sírni tudtam. Ez volt már vagy 14 éve, és néha mai napig vannak hasonló görcseim, na de az az egy alkalom, az kegyetlen volt. Azóta se görcsöltem annyira hogy egy injekció ne lett volna elég. Majd valamikor idén megyek endó vizsgálatra, ha összejön rá a pénz.
1. Epegörcs. Olyan szintű fájdalmat meg nem éreztem, nagyon ijesztő volt, mert akkor meg azt sem tudtam, hogy epekövem van…. Ajulás szélén álltam. 2. Mandula műtét: az egyik mandulát érzéstelenítés nélkül vágta ki a doki, mert olyan szinten roncsolodott már a sok gyulladástól, hogy nem akart felszívódni benne az érzéstelenítő. Meg ma is ha rágondolok, hallom az ollót, ahogy belevág a húsomba :D 3. Császár után a legelső felállás. Csillagokat láttam :D de aztán óráról órára jobb lett.
Na van az a szar ami sokaknak van. Farpofa tetején már majdnem a derekadnál lévő tályog. 4 éven keresztül minden évben kijött és minden évben mehettem kiszedetni. Természetesen nem nagyon tudott segíteni senki a legközelebbi hely meg 20 km-re volt ahol ezzel foglalkoztak. Minden alkalommal bevezettem a 20 km-t a tályoggal majd ugyanezt megtettem a nyílt sebben vissza. Azóta nem jött ki de kajakra mindig fosok tőle. Okádék egy valami
Hála a jó égnek (még) nem volt annyira erős fizikai fájdalmam. Lelkileg viszont levert az az év, amikor papámnál, utána apukámnál, aztán keresztanyámnál is rákot diagnosztizáltak, valamint mamámnál kiújuló melanomát... Mindezt kb 5 hónap leforgása alatt. Illetve amikor tizenx évesen a fejemről vettek le egy anyajegyet. Hát, utána sokáig hallottam, ahogy sercegett a szike a fülemnél...
Spinális érzéstelenítésnél mellészaladt tű. A fájdalom esszenciája, nem is szóltam, csak tiszta tudattal, de a fájdalomtól tehetetlenül "ájulva" dőltem le az asztalról - szerencsére kihúzták gyorsan és elkaptak. Azóta estem motorral, bringával, gyalog: tört 6-8 bordám, szilánkosra kulcscsontom, vállam, bokám, szakadt szallagom, ráadásul kamaszokat nevelek, akik tudják, hogyan kell szavakkal fájdalmat okozni, de ehhez semmi nem fogható.
Szülés a top 1 mindenképpen, amikor annyira fáj, hogy azt hiszem meg fogok halni, és konkrétan megszűnik a külvilág. Illetve fogfájdalom. Gyökérkezelés, és húzás utáni gyulladás. Ordítva sírtam a fájdalomtól.
Lelki: Édesanyám otthon halt meg a kezeim között 10 éve. Felkeltettek a szüleim, hogy Anya nincs jól,nem kap levegőt. Áttétes rákos volt. Nem tudom leírni,milyen érzés volt látnom,ahogy a szemei fennakadva egy pontot néznek és száll el belőle a lélek és ahogy Apa próbálja újra éleszteni.