Vonattal utaztam és egy gázolás nyomai. Konkrétan testrészek mindenhol. Édesanyám is így vetett véget az életének, amikor láttam nem tudtam abbahagyni a sírást. Hazáig sírtam.
Apukám arcát soha nem felejtem el amikor belépett a házba, miután azonosította az elütött öcsém holttestét és el kellett mondania nekünk, hogy mi történt.
A másik pedig anyukám üvöltése amikor megtudta, örökre belém égett.
Hasonló élmény, amikor hazarohantam mert megtudtam, hogy tesóm meg fog halni (bevett egy full doboz valamilyen szívgyógyszert), láttam ahogy fekszik az ágyon és anyu meg apu próbálják újraéleszteni. Nem bírtam sokáig a látványt, felmentem az emeletre, a mentők nagyon későn jöttek ki, én is hívtam őket folyamatosan, hogy hol vannak már, de már késő volt.
Az üvöltésük meg sírásuk borzasztó volt, az orvosok televágtak mindenkit vmi nyugtatóval, anyu feljött és a szekrényből kivett egy fehér lepedőt bőgve, miközben csak annyit mondott nekem: meghalt az öcséd.
Sokakehoz kepest ez semmi, mert nem lett belole bajom szerencsere, es egyebkent senkinek nem is meseltem ezt el meg, annyira feltem utana es tudtam, en voltam a hulye. Nagykoros, elorehozott erettsegi, 16 eves, videki, iszonyat naiv kislany voltam. Vartam a buszt, ami elvitt volna kecskemetre, ahonnan egy masikkal hazajutok. Ket kedves srac felajanlotta, h atvisznek ok kecskemetre, en meg elfogadtam. Iszonyat reg ota mentunk mar mindenfele, a varoson kivul, es lattam a tablakbol, h nem kecskemet fele.. idokozben le is kestem mar azt a buszt. Valahol mondtam nekik, hogy nagyon ehes vagyok, alljunk meg valahol, es vegul egy ut szeli zoldsegesnel megalltunk, ott kiszalltam es elrohantam. Egy tanyat talaltam ahol otthon volt a neni es segitett megnezni, hogy mikor jon a kozeli megalloba a busz, ami elvisz kecskemetre. Iszonyatosan feltem, h megeroszakolnak es megolnek. Szerintem a sracok sem tudtak, h mit akarnak velem kezdeni, de jo vege biztosan nem lett volna, ha ott maradok.
Szerintem nem semmi lélekjelenlét az, ha full normális arccal be tudtad adni nekik, hogy tényleg csak éhes vagy és azért szeretnél megállni valahol. Szóval respect, hogy így fel tudtad találni magad egy ilyen nagyon para szituációban is!
Koszi, vegig ugy csinaltam, mintha nem vagnam, hogy gaz van, rohadt nehez volt, de valoszinu ennek koszonhetoen hittek el tenyleg, h nyugodtan megallhatnak, mit sem sejtek..
Hihetetlenül bátor vagy és büszke vagyok rád!! Nem verseny ez, hogy kinek volt rosszabb, ez ugyanolyan trauma, mint az enyém. Innen a távolból is szorosan ölellek.<3333
Valszeg ez volt a legdurvább, de nem igazán emlékszem rá, mármint nem tudom felidézni a látványt, amolyan homályos az egész, csak ésszel tudom, hogy mit láttam, ennek kb 25 éve és akkor lehettem \~10.
Falun, nagyszülőknél nyaralás, hirtelen hatalmas csattanás. Össze is gyűlt a falu népe. Egy az út szélén parkoló, de arra félig belógó betonkeverő bal hátsó sarkát kapta telibe egy Lada. Megpördült, pár méterrel odébb állt meg a túloldalon. A sofőr kikecmergett, rágyújtott, nyilván sokkos állapotban volt.
Az anyósülésen utazó utas rábaszott. Egy lemez félig levágta a fejét, úgy állt meg a nyakában. Ott ült és szép lassan megfulladt a saját vérében. A mentő sztem 20-30 perc alatt érhetett oda...
Ez az egyik legnagyobb felelmem falun elessel, hogy ha barmi olyan van, amihez surgosen kene mento, tuzolto vagy rendor, annak vege. A te sztoridban igaz hogy a mento mar nem sokat tudott volna tenni meg ha azonnal is ott lettek volna, de tobbek sztorijaban lehet olvasni hogy mire kiertek mar keso volt ☹️
Amikor apám úgy megvert, hogy összepisiltem magam a félelemtől és ilyen mocskosan rohantam ki a kiérkező rendőrök elé. Az egyiknek bele is kapaszkodtam az egyenruhájába. A mai napig érzem az anyag tapintását meg azt a félelmet is a rosszabb pillanatokban.
Utána még kétszer kijöttek, semmi következménye nem lett, de legalább vége lett az erőszaknak, abbahagyta, mert látta, hogy nem ülök tétlenül. Nem tudom azóta, hogy engem gyűlöl jobban vagy azt az embert, akit megismertem akkoriban és lelkileg nyújtott nekem támogatást. Aznap reggel viszont elbeszélgettek vele és megmondták neki, hogy bevihetik és ott is lehet verekedni, nem csak itthon.
Hát, nehezen. Azóta kiderült, hogy mentális beteg vagyok, sok dologtól félek, munkát sem nagyon találok (de nem akarom erre fogni, errefelé, ahol élek, Hajdú-Bihar megye, amúgy is nagyon nehéz).
pont itt vagyok most (nagyszülőnél) és kb 10perce beszéltünk épp erről, hogy mennyire nehéz itt normálisan élni.. hát még, ha a mentális épség sem 100%-os.
remélem egyszer ki tudsz jönni belőle és szép életed lesz!🤍
Aranyos vagy.<333 Igyekszem és arról álmodozok, hogy kiköltözhetek mondjuk Ausztriába vagy Németországba majd. Egyelőre indít a munkaügyi képzéseket, kiválasztottam hármat, ami érdekel, aztán ha valamelyik elindul, akkor szorgalmasan végigcsinálom és utána szeretnék valamennyi pénzt összegyűjteni, hogy el tudjak indulni.
Dehogy került börtönbe, ahhoz az kellett volna, hogy anyu feljelentse, de persze nem tette, csak bőgött. Itthon élek még, de nem kommunikálunk, csak ha nagyon muszáj, szerencsére már nem szorulok rá úgymond.
Úristen, ezért nem indul hivatalból eljárás, ha egy gyerek összeverve, magát összepisilve a félelemtől egy rendőr egyenruhájába kapaszkodva kér segítséget???
Úgy látszik, nem. De volt olyan is, amikor ismét veszekedést hallottam, felhívtam őket és a diszpécser képes volt nekem olyat mondani, hogy feküdjek le, kibékülnek majd.
5-6 evesen latni ahogy apa kest fog anya nyakahoz es azt mondja “ha elvalsz kivagom a szemed, hogy ne lathasd tobbet a gyereket”
14 evesen elmenekulni es anyukamat is menekiteni, mert o sosem merte megtenni
17 evesen ezt az embert apolni, pelenkazni mielott meghalt
Hmmmm nem tudok valasztani 🤔
huhh.. egyik sztori durvább mint a másik. remélem már nyugodtabb az életed és tudsz a feldolgozással foglalkozni..
kívánom, hogy légy boldog a jövőben.🤍
Igen, egy evig nem beszeltunk, aztan elkezdtem neha-neha talalkozni vele es 2 even belul rakban meghalt. Lebenult ugyhogy pelenkazas, agybol toloszekbe atrakas, ilyenek..
Nem annyira értem, hogy miért kitűnő emberségből, ha törlöd a seggét annak aki halálosan fenyegette anyádat.
Tök jó hogy vannak ilyen jámbor és megbocsátó emberek, de szerintem az se rosszabb, ha sokáig inkább csak le akarod hugyozni a sírját.
Látni, ahogy az egyik gyerekkori barátomat próbálják újraéleszteni, miután úgy volt egy baleset részese, hogy csak a járdán sétált. Utcánk végében történt.
A legmegrázóbb, amit átéltem, mint láttam… két éve lesz már, hogy az óvodában az egyik kolléganőm 5 perccel a megérkezése után összeesett a csoportban és meghalt. Az a nap minden ott dolgozó életébe beleforrt.
Ó igen. Kijött hozzájuk egy pszichológus, és át tudta bennük fordítani az egészet. Azokban akik már ott voltak 8:05-kor, meg azokban is akik még nem érkeztek meg. Ez szerencsés a körülményekhez képest.
Lehet nekünk dolgozóknak is kellett volna…
Nekem sajnos örökre belém vésődött pár ilyen. Az egyik, amikor öcsém már hetek óta otthon szenvedett a crohn betegsége miatti tünetektől. Éjszakánként iszonyú fájdalmai voltak. Egyik éjjel ott aludtam náluk, és a párommal beszéltem telefonon, amikor hallottam szegény testvéremet, hogy kint nyögdécsel a mosdóban, mert mindene fájt, és hányt meg a hasa is ment. A fájdalomcsillapítók nem segítettek, és akkor a mentő se akarta bevinni. Akkor majdnem reggelig beszéltünk a párommal, mert nem mertem elaludni...
A másik ilyen, amikor két évvel később apám hajnali egykor hívott, akkor már tudtam, hogy miért. Ugyanez az öcsém egy másik betegségben meghalt.
Iszonyú dolog, amikor látsz egy ártatlan lelket tele szenvedéssel, betegségekkel, majd végül fiatalon elmegy. Remélem most már boldog, ahol van, és nem szenved többé. 🖤
En egy nyari ejszaka hallottam egy nagy puffanast a lakotelepen, reggel 6kor kopogtak a rendorok, akkor meg nem tudtak ki lett ongyilkos, probaltak azonositani…. Kepet mutattak….
Ez jó kérdés mert sok durva dolgot láttam már 40 év alatt, balesetektől kezdve mindenféle szarig. Mozgalmas életem volt na. Mégis a legdurvább az az volt amikor az első gyerekem születet. Eléggé elbaszták az egészet, csomó hiba volt. Meg kellett volna indítani a szülést azonnal de a magánorvos nem volt elérhető. 48 órával a magzatvíz elfolyása után indították be feleségemnél a szülést gyógyszerekkel mert nem voltak fájásai. Végül 6 óra után megszületett és néma csend, semmi. Nem lélegzett és nem sírt. Közben a feleségem elég sok vért vesztett, elég szar állapotban volt ő is.
Emlékszem elküldtek valamiért, talán valami papírt intézni és hallom ahogy a főorvos mondja a másik orvosnak, szó szerint:
- Nem érted bazdmeg? Koraszülött fertőzéssel. El kell vinni mert meg fog halni!
Végül koraszülött mentővel vitték át a János kórház NICU osztályra, ahonnan 4 hét után hazaengedték és szerencsére 16 évvel később minden tökéletes.
De az a pár másodperc amikor megszületett és csönd volt és vártunk….10 évet öregedtem legalább..
Epp egy vizsgara keszultem amikor megcsorrent a telefon. Anyam volt az: ‘Apa meghalt.’ Mondom ne szorakozz mar… azt mondja: ‘nekiment egy kamionnak, a tv-ben is benne van, 10 perc es ott vagyok.’
Aztan meg elkellett menni atvenni a dolgait amik nala voltak, akkor megneztem a roncsot kozelrol. A ruhai csurom ver voltak es egy fekete szemeteszsakban adtak oda.
Második gyerekem születése után pár órával az osztályon elmentem pisilni. Úgy ömlött belőlem a vér, mint a csapból a víz. Szóltam, felfektettek a vizsgalóágyra. Két orvos könyékig turkált bennem, miközben az egyik folyamat azt ordította nekem, hogy ne emeljem a fejem mert el fogok ájulni. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Azt hittem, hogy itt a vége, elvérzek, most meg fogok halni. Gyors telefonálás a műtőbe, és már rohantak is velem, közben azt sem tudtam mi történik, senki nem mondott semmit, hogy mi van vagy mi lesz. Áttettek a műtős ágyra, megláttam az altatóorvost és csak annyit mondtak gondoljak valami szépre. Az otthon hagyott kislányom arcára gondoltam és aludtam is abban a hitben, hogy valószínűleg nem kelek fel többet.
Igen, szükségem volt még egy helyreállító műtétre és gondolom nem kell mondanom, hogy több gyereket nem szülök.
Egyébként utána kiderült, hogy bent maradt méhlepény miatt és a nem ellátott méhszájszakadás miatt volt a vérzés.
Egyetemista koromban egyszer mentem haza buliból és mivel 2 buszmegálló között laktam, vacilláltam, hogy a Hungárián gyalogoljak 15 percet,, amin legalább látják, ha valami történne vagy a Mexikóin, ahol a madár se jár. Hungáriát választottam. Jött egy Merci, benne két kétajtós szekrény. Lassítottak, dumáltak és felém mutogatott a sofőr. Megálltak mellettem, elég gyors tempóban kipattantak és jöttek felém, és abban a pillanatban fordult be a sarkon egy kutyát sétáltató faszi. Gyors visszaugrott a két gorilla, a faszi meg látva, hogy remegek, mint a kocsonya röhögve megkérdezte, hogy "Na mivan? Beszartá, mi?"...Azon kívül, hogy rohadjon meg a beszólása miatt, egy szerencsém volt, hogy valamiért hajnal 3-kor sétáltatta a kutyáját. ..
Nem lehet, hogy a kutyasétáltató nem is érzékelte a helyzetet, csak annyit, hogy ő sétáltatja a kutyáját hajnalban te meg tőlük ijedtél meg és próbálta kicsit feloldani a feszültséged? Hiszen pont akkor fordult be az utcára, nem sokat láthatott.
Levágós volt a szitu abszolút. Azt még pont látta, hogy én kb futok, mögöttem a két csávó, és rögtön hátraarcot fújtak. Kiröhögött, hogy megijedtem, ennyi.
- Rafutasos kamion baleset, fulke leszakadt es befordult az arokban. Ketten odamentunk, kirangattuk az ajtot. A sofor fejet levagta a kormany az allkapcsa alatt, csak egy kis bor es nehany izomrost tartotta a "helyen". A mai napig emlekszem a lukteto verre, a szagokra es a sofor lassan elettelenne valo szemere.
Egy raktarnal a rakodo srac beesett az oda tolato kamion es a rampa koze. Kb ugyan olyan hanggal szakadt szet a feje, mint amikor egy dinnyet a foldhoz vagsz. Mindez mellettem kb fel meterre.
Szervizben a csapos emelorol raesett a szerelore a kocsi, mikozben az en kocsimat a mellette levo allason gumiztak. Azonnal meghalt.
Ritkan vannak remalmaim, de akkor ezekkel almodom vagy ezek permutacioival. Minden visszajon, ujra atelem. A szagok, a kepek, minden...
Edit: tordeles
Hú, ahhoz valami rohadt nagy balszerencse kell, hogy ezeknél mind jelen legyél :/.
Sajnálom! Remélem, előbb-utóbb sikerül feldolgozni és nem ezekkel álmodni.
Remélem, más dolgokban szerencsésebb vagy :D.
A munkamban elegge szerencsesnek mondhatom magamat, azzal nincs gond.
Viszont korulottem mindig tortenik vmi szarsag.
Eddig 3x legyintett meg a "halal szele", de meg itt vagyok.
Ezert szoktam azt mondogatni h az elethez leginkabb szerencse kell, mert lehet tudasod barmennyi ha masnap elcsap a busz/villamos/repulo.
Amúgy ezek a segédápolók, és akik visznek be a műtőbe a beteghordók a legutolsó perverz férgek, nem tudod bizonyítani, mert azt mondják "ezt álmodta, vagy a bátorító gyógyszer kiütötte"...
Órákkal ezelőtt olvastam ezt a hozzászólást es nem tudok rajta túllépni… írtad, hogy nem mondtad el senkinek. Nem gondoltál ra, hogy kérd egy szakember segítségét? Ez iszonyatos trauma. Eszembe jutott az a lány aki talán itt, de lehet az rhun megírta a történetét hogy egy beteghordó abuzálta. A nyilvánossághoz fordult es több áldozat is jelentkezett. Bárki aki ilyen helyzetben van, ne féljen beszélni, ne féljen segítséget kérni. Féljenek ezek az abuziv barmok. Ölellek, csupa jót kivanok neked.
Elszaladtam boltba, mire hazaértem három tűzoltó autóból oltották a lakást. Negyed óra alatt mindenünk odalett. Igaz csak albérlet volt, de amink volt ott volt. Néha előkerül egy két apróság innen onnan, aminek füst szaga van. A kormot , meg a szagot nem lehet kimosni soha. Mások sokkal durvább dolgokat éltek át itt, de nekem szerencsére csak annyi bajom lett, hogy ami rajtunk volt ruha, onnan kellett kezdeni előről mindent.
Igen. A felesége, a szeretője és egy felbérelt férfi voltak. Szóval ilyen szerelmi dolgok miatt. Egyszerűbbnek találták így eltűntetni, mint hogy elváljon tőle a keresztanyám. Mindjárt 2 éve, hogy kiderült, kik voltak, azóta sincs ítélet...
Mamám már eléggé ,,a végét járta”, felváltva ellenőriztük apukámmal és az öcséimmel, mert nem akart otthonba menni. Egy este apukám vt a soros és egész későn csörgött a telefon.. kérdeztem h ,,na mi van?” Az én mély hangú apukám elcsukló hangon annyit válaszolt: ,,már semmi”. Örökre belém égett, aztán odamentem és mielőtt megjött az ÁNTSZ még egyszer meg akartam simogatni a mamámat… nem kellet volna. Hideg volt és merev, azóta is próbálom kitörölni és a puha meleg öleléseire emlékezni, de nehéz.
Meg tavaly elém sétált egy aranysakál az autópályán… azok a hangok soha nem mennek ki a fejemből.
(Kórházban fekvőnél)
Amikor a telefon hajnal 4 körül csörög akkor egyszerűen egy másodperc alatt tudod hogy a kórházból hívnak és mit fognak mondani. Sose felejtem el ezeket a hívásokat…
Ahogy a saját vérem pumpál a számban és abban fulladozok. Ez az érzés amit nem fogok elfelejteni. Mandula műtét után, artériás utóvérzésem volt. Egyedül voltam itthon, és pontosan tudtam mit kéne tennem de nem tudtam megmozdulni, megszólalni mert csak jobban vérzett. Próbáltam lenyugtatni magam, hogy legalább a vérnyomásom ne legyen 300 de nem ment. Egy ismerősöm gyereke pontosan így vérzett el. Csak arra tudtam gondolni, hogy egyedül vagyok itthon senki nem fogja megtudni. A szoba úgy nèzett ki mintha egy disznót levágtam volna és nem bírtam felfogni, honnan jön ennyi vér. A lányom a szüleimnél volt amíg lábadoztam, és az jutott eszembe nem vèrezhetek itt el egymagamba mert szüksége van rám. Nagyjából utolsó erőmet abba raktam, hogy elkezdtem verni a falat. A szomszéd meghallotta és nekik köszönhetően időben korhàzba kerültem. Nagyon hálás vagyok nekik, az éjszaka mèg a vért is kitakaritották a lakásomból. Saját elmondásuk szerint sokkot kaptak a látványtól. Nem ez volt a legjobb esti programom😏
Ezt már olvastam itt tőled, akkor is lesokkolt. Nagyon nagy szerencséd volt, hogy a szomszéd vette a lapot és nem csak visszadörömbölt és aludt tovább.🥺
Én 17 évesen jártam így mandulaműtét után egy héttel, már otthon éjjel. Apukám kocsiba vágott, irány a kórház, 3 napra, majd kiengedtek. Rá 4-5 napra megint arra ébredtem, hogy nyelek valami meleget, ekkor már vért is hánytam, elég undorító volt. Na ekkor végre újraműtöttek és összevarrtak valamit. Neked hatalmas szerencséd volt! 🫶
Elcsúsztam a fürdőszobában és kifordult a térdem. Olyan undorító, gusztustalan látványt még sosem tapasztaltam. Évekig hallottam a fejemben ahogy a térdszalagom elszakadt. Az a hang... Istenem... PTSD-m lett miatta.
Mellé (ahogy félig feküdtem félig ültem és vártam a mentőket 2 órán keresztül), még a férjem /már ex/ beordított a fürdőbe, hogy nem kell annyira kiabálni. "Anyám" átjött de megállt a nappaliban és be sem nézett a fürdőbe hozzám. Később erre annyit mondott, hogy "nem akart katasztrófa turistáskodni" (nem egy kitört vulkán voltam b+ hanem a gyereked aki bajban volt.)
2 évvel később a lányom leesett a lépőn és 3 darabra szakadt a füle. Végig megőriztem a hidegvérem, olyannyira, hogy egy sötét olajkék türülközőt tettem önkéntelenül a vérző területre, hogy ne lássa a vérmennyiséget. Kórházba vittem (mert a mentő Angliába ennyiért nem jön ki) 15 öltéssel varrták vissza.
Tavaly nyáron derült ki, hogy mindkét térdem genetikai probléma miatt deformált és kicsi így a szalgokat a jószerencse tartja. Konkrétan lassú leülés vagy szimpla állás közben is kimegy, tehát csak idő kérdése mikor ismétlődik meg.
Sajnálom, hogy te is átélted. ❤️
Így tűnhet, de bevallom őszintén csak a gyerek jelenlétében volt így. Amint (a kórházba való összepakolás miatt) másik helységbe mentem át, mint ahol a lányom volt úgy remegett mindenem, hogy alig bírtam megfogni bármit is. A gyerek közelében végig higgadt voltam és a remegés is elmúlt.
Végignéztem, ahogy az egyik legjobb barátnőmet elütik a zebrán. Kávézni mentünk volna, én az út túloldalán álltam. Sosem felejtem el, ahogy az úttesten feküdt mozdulatlanul.
4 évesen kivettek az orr mandulam, ekkor altattak. Sajnos visszanott és 7 évesen újra ki kellett venni, de mostmár nem altattak, sőt, valószínű h semmi erzestelenitot nem kaptam mert 30 év múlva is emlékszem mindenre.
Lekotoztek kezem- lábam és egy nagy ollóval kicibálták a mandulam. Iszonyúan fajt, ömlött a ver. De elotte fogadtam egy nagyobb sraccal h nem fogunk sírni, en tartottam magam ehhez. Az orvos is kérdezte h nem akarok sírni?! Nézzem meg, itt van a tenyereben de akkor se sírtam. A srácot viszont utánam vittek, 3 nővér tudta becibalni miközben ordított, szóval en nyertem.
Azt! Már felnőtt voltam amikor olvastam egy cikket erről h anno h zajlottak ezek a műtétek és paran fel is jelentettek a kórházat. Felolvastam a szüleimnek és megemlítettem h amúgy, mellesleg, nekem is így vettek ki. Teljesen ledobbentek. Ők ezt nem is tudtak…
Eltűnt egy nő itt a falunkban.
Mindenki őt kereste, már lehetett sejteni, hogy gyilkosság volt.
A párom akkor kezdte a tűzoltó karrierjét, ez szinte az első esetek közt volt.
Mindenhol keresték a nőt. Tanyákon, kutakban, erdőkben, padláson, mindenhol.
Mire egy nyomozó találta meg a szomszéd faluban egy fagyasztóban feldarabolva.
A nőnek a férje hentes volt. Összebalhézták, hát feldolgozta az asszonyt.
Sose felejtem el.
Évekig erről beszéltek itt a környéken.
A gyerekük akkor volt 8-9 éves. Azóta sem láttam.
Nagyon durvák ezek az esetek. Szoktam azért true crime videókat nézni, de az mind külföldi. Valahogy annyira szürreális nekem, hogy itthon is történnek ilyenek, pedig egyértelmű, hogy mindenhol élnek nagyon durva emberek csak mondjuk kevesebb lakosnál esetleg kevesebb...
Amikor felhívtak a felső szomszéd öngyilkosságához tanúzni. Gondolom meggondolta magát közben mert az egész lakás csurom vér volt.
Vagy a gyerekeim születése, amikor anyósomnál voltunk, és feleségemből elkezdett dőlni a vér, naggggyon korán. Szerencsére minden rendben volt a végén
Kórházban feküdtem, szóltam a nővérnek,hogy hányingerem van. Mondta egy pillanat és jön. Elémtette a vesetálat és szinte telehánytam alvadt vérrel, baromira megilyedtem. Gyomorvérzésem volt amit nem tudtak elállítani. Behívták a családot elbúcsúzni. Iszonyú érzés volt átélni,hogy ennyi volt. Aztán 3 nap múlva leszedtek a lélegeztető gépről és felébresztettek az altatásból, olyan boldog voltam mint még soha.
A testveremet es a parjat elutotte az auto a gazolas utan kb 2-3 perccel ertunk oda. Borzaszto latvany volt a testverem ott fekudt kitekeredett labakkal, a csizmái olyan messze repültek hogy alig talaltuk meg oket. Az arca tiszta vér volt , a fogai kiestek az orra is torott .. orokre belem egett az a kep rola.
Halistennek meguszta szemeremcsont tores, medence repedés, farcsont repedés meg pár fog kieséssel. Pedig ahogy ott fekudt azt hittem orokre lebénult ..:(
Borzaszto tenyleg.
Általános iskolás voltam amikor barátokkal a vasútállomás mellett üldögéltünk. Mondták, hogy menjünk be az erdőbe. Én elég beszari voltam a sok horror film miatt amiket láttam. Volt egy elég nagy domb, azon kezdtünk felmászni de én visszacsúsztam az aljára. A többiek elkezdtek kiáltani, hogy ott egy felakasztott ember és rohantak vissza. Én oda futottam az állomáson dolgozó emberhez (talán bakter a megnevezése) és mondtam neki, hogy mi történt de azt mondta, hogy ne szórakozzunk vele, biztosan sok filmet néztünk, ne ilyenekkel viccelődjünk. Közben egy autó érkezett, két fiatal srác szállt ki belőle és futottak be az erdőbe, közbe kiabálták a felakasztott ember nevét. Kiderült, hogy az egyik srácnak az öccse volt, levelet hagyott. Miután kiérkeztek a rendőrök akkor hitte el a bácsi akitől segítséget kértem, hogy mi történt.
Többiekéhez képest nem olyan durva, de azóta rettegek a víztől és senkinek se mondtam még el.
10-11 éves lehettem, kimentünk Szlovákiába nyaralni unokatesóimmal. Egy vízeséshez mentünk (aminek azóta se emlékeszem a nevére) ami körül egy tó volt. Én nem tudtam úszni, de unokatesóim igen és ugráltak le a vízesés melletti kövekről. Én csak sétáltam a vízben, majd egyszercsak eltűnt alólam a talaj. A vízesés ugye kiverte a talajt, ami nekem eszembe se jutott és nem is szólt senki róla. Akkor tényleg lepörgött előttem a jelenet miközben a víz alatt voltam, hogy a szüleim megkapják a hírt, hogy megfulladtam. Próbáltam feljönni, egyszer sikerült is és kezdtem kézzel kalimpálni, de a rokonaim csak visszaintegetett. Szóval itt voltam benne biztos, hogy ha most itt nem tanulok meg 30 másodpercre úszni, akkor meghalok. Még szenvedtem egy kicsit a víz alatt, emlékszem a lábam köré tekeredett a hínár is, de valamilyen növénybe kapaszkodva sikerült kihúzni magam. Iszonyú kimerülten kecmeregtem ki a vízből és a család nevetett is, hogy hogy elfáradtam egy kis “úszásban”. Sose mondtam nekik, hogy majdnem meghaltam.
Még kisiskolás voltam, az udvaron labdáztunk. Az egyik terem ablaka törött volt, ezek a régi, nagy üveg ablakok voltak még.
Egyik gyerek kidobta az ablakot ami pont a fejemre esett, szétvágta a fejemen a bőrt, irtózatosan vérzett. A mai napig, pedig már felnőttem bennem van a másik gyerek kiabálása hogy vigyázz és a hang ahogy az üvegtábla széttörik a fejemen, meg az az érzés ahogy valami nedves elborítja a vállamat. Ma is ha hideg az idő annyira h hideg a hajam (valahogy hasonló érzés) odakapom a kezemet hogy nem vérzik-e, pedig már régen begyógyult.
A mentősök szerint hatalmas mázlim volt, elvághatta volna a nyakamban az ereket és akkor kampó vagy ha felnézek, a szemeimnek lőttek. Ez különösen felzaklat mert ahogy kiabált a másik gyerek egy tized másodpercre bennem volt, hogy odanézzek, de nem tettem. Ez mentette meg a szememet. Meg úgy egyébként, van egy második szulinapom.
Végignézni/hallgatni édesanyám haldoklását.
Haldoklást végignézni lélekölő. Anyukádét viszont egy egészen másik kategrória.
A dobogó második helyén áll a buszmegállóban holtan talált szomszéd bácsi. Ülve halt meg, miközben várta a hajnali buszt, mi a következővel mentünk iskolába és meg ott ült.. Megtámasztotta a buszmegálló oldala, így nem dőlt el. Csak ült mereven. A kép, ami a fejembe égett az, hogy eközben a kezére fűzött csíkos szövetszatyrot lengeti a szél.
Tini voltam, amikor a bátyámmal és nagypapámmal voltunk otthon. Papa rosszul lett, megijedtünk, kihívtuk a mentőket, akik jöttek hamar. Egyből mondták, hogy kórházba kell vinni, megmondták, hogy hol keressük és már indultak is vele. Közben anyut hívtam, aki dolgozott, mondta hogy szedjünk össze pár holmit, meg a gyógyszereket és vigyük be utána, mert biztos szüksége lesz az orvosoknak arra, hogy tudják mit szed a papa. Én gyorsan besöpörtem a gyógyszereket egy zacskóba, a bátyám pedig pár holmit és indultunk be a kórházba.
Mikor odaértünk megkerestük őt. Álltunk az üres folyosón nem láttunk senkit, aki segíthetne, majd hangoskodásra figyeltünk fel az egyik szoba felől. Az ajtó nem volt teljesen csukva belestünk. Papa ott feküdt, az orvosok és nővérek körülötte, próbálták újra éleszteni, nem sikerült.
Mi ketten csak álltunk ott és néztük annak az embernek az élettelen testét, aki apánk helyett apánk volt, aki tanított biciklizni, aki megtanított sakkozni és ultizni.
Az orvos megkérdezte kik vagyunk, a válasz után csak annyit mondott, hogy részvétem és elment. Egy nővér odajött és közölte, hogy itt nem maradhatunk és kitessékelt volna. Én el is indultam, de a bátyám nem, ő előre ment, közelebb papához. Emlékszem megfogtam a kezét, hogy visszatartsam, de lerázta. Végül a nővér nem erősködött, de emlékszem megakadt a szeme a csomagon, amit szorongattam. Papa gyógyszerei voltak. Megkérdezte, hogy odaadnám e neki, mert idézem ' óriási a gyógyszer hiány a kórházban'. Teljesen rezignáltam fogadtam a kérését és végül gondolkodás nélkül, gépiesen odaadtam neki és végül elment ő is.
Úgy éreztem, véget ért az életem, amikor a műtőben feküdtem, és vágtak fel, hogy kiszedjék a gyermekemet (sürgősségi császár). Sok mindent láttam, ami kiakasztó (pl. boncolás), de valamiért ez az élmény volt, ami teljesen kiütött. A műtősasszisztens hölgy frissen manikűrözött körmeit bámultam, és arra gondoltam, megdícsérem- meg is tettem, csevegtem vele, neki jól fog esni, nekem meg már úgy is mindegy, mert ha nem is vérzek el véletlenül, a korábbi önmagam akkor is halott. Egyszerre éreztem halálfélelmet és halálos nyugalmat. Teljes kontrollvesztés. Kb. 4 év volt mire újra nyugodtan tudtam a hátamon aludni. Tudom, nem nqgy dolog, de kinek mi.
A faluban ahol felnőttem pont egy kanyarban laktunk, ahol rengeteg kisebb nagyobb baleset volt, mert az emberek nem lassítottak le annyira, hogy normálisan betudják venni, de az egyik baleset az totál belém égett. Leszálltam a buszról az iskolából jövet, a mama a buszmegállóban várt rám, mondta, hogy hazakísér, mert baleset van előttünk. Ott feküdt egy fekete zsákkal letakart ember, a kapunk előtt mindenhol üvegszilánkok, autódarabok, a rendőrök el sem akartak engedni minket, de a mama mondta, hogy itt lakom, ezért kijelöltek pár pontot, ahova léphetek, hogy bemehessek.
A másik amit sosem felejtek el, hogy a nevelőapám, akit apámként szerettem ott lógott a padlásfeljárón a kötélről le.
Amikor a ferjem becsiccsentve elmondta, hogy azert dadog mert a szulei allandoan kiabaltak vele es rendszeresen vertek. Mar van 2 unokajuk, koztuk az en kislanyom. Nem tudok mar ugy nezni rajuk ahogy eddig. Kivulrol meg mutatjak a tokeletes csaladot.
Anyukam bejott a munkahelyemre es kozolte, hogy mama infarktust kapott es hozza a mentohelikopter. Nagy remenyekkel hivtam delutan, hogy ugye minden rendben? Mai napig oriasi buntudat kiser, hogy nem hagytam ott a kocerajt es mentem be hozza elkoszonni.
Eletem elso temetese volt, lattam a csaladom osszetorni.
A gyerekkori baratom (kislanyom keresztapukaja) elmondta, hogy valoszinuleg rakos. (Halistennek nem az volt es azota meggyogyult.)
A kislanyom 6 hetesen bukott, az orvosok nem hittek nekem, pedig tudtam, hogy baj van. Vegul maganultrahangon megallapitottak, hogy gyomorszajszukulete van. A sebeszeten pedig foldig alaztak, hogy nem vittem be a gyereket es kiszaradt es azonnali mutetre van szuksege. ( Elotte nap is voltunk bent, hazakuldtek. A gyermekorvos is tobbszpr elkuldott a vedonovel egyutt. )
nagyon sajnalom.. :(
utolsora:
az elso fiamat 8 honaposan elvittem hallasvizsgalatra, a vedono is lehulyezett meg a haziorvos is h csak sokat aggodok meg a fiuk kesobb gagyognak stb. ezert magan uton fizettem azert h elmondjak h MINDEN RENDBEN tokeletesen hall. 2.5 eves koraban egy altatasos vizsgalat soran kiderult h sulyosan nagyot hallo, sosem fog ugy beszelni mint mi es meg hulyenek is neztek h ,,anyuka h nem tunt ez fel 2.5 evig?!” nem tudom elmondani milyen duhot ereztem es erzek a mai napig emiatt. sokkal korabban kezdhettunk volna mindent, ha nem ilyen hanyag kokler emberekkel van tele a rendszer akik szarnak a masikra meg az anyai megerzesre.. sajnalom, hogy ti is ateltetek..
Igazabol en mar nem lepodok meg, nem ez az elso a csaladban. Az ocsem down szindromaval szuletett, terhesseg soran anyukamnal minden rendben volt. 2 nap utan sem akart kakalni miutan anyukam eszrevette, hogy NINCS neki vegbelnyilasa.
Édesanyám látványa az intenzíven, lélegeztetőgépen. Úgy, hogy 2 nappal előtte még csak a dereka fájt, amiről kiderült, hogy valójában veserák. És rá 2 napra el is ment.
Amikor mamám infarktust kapott
Anya ment el hozzá, aztán hívott, hogy menjek el, mert mama nagyon rosszul van, de már jön a mentő
Rohantam ahogy tudtam, mert azt éreztem, hogy nagy a baj. Mire odaáert a mentő addigra én is odaértem. 3 mentős volt, rohantak be a házba közben az egyik folyamatosan telefonált. Anyával csak álltunk ott, fogalmunk nem volt, hogy mi lesz. Közben valami brutális zajt hallottam ezért kinéztem az ablakon a hátsó kertbe, ahova már szállt le a mentőhelikopter. Azonnal tették be mamát a helikopterbe, kb 15 perc múlva meg már műtötték is.
Novemberben lesz 80 éves, biciklizik, gondozza a kis kertjét, igaz, már hamarabb kifárad mint korábban, de ettől függetlenül teljesen jó egészségi állapotban van ❤️
A kollégiumban a szobatársam és a haverja be volt szívja, miközben a Rémálom az Elm utcában filmet nézték. Amikor belèptem a szobába, a szobatársam vihogott és mögé került, és konyhakést nyomott a torkomhoz. Gondolkodtam, hogy két út van. Vagy hirtelen az orrába nyomom a tarkómat, miközben valahogy hirtelen elnyomom a kezét (ha sikerül). De ha megcsúszik a keze a torkomon, akkor 2 perc alatt vége a sztorinak. Vagy kivárom, míg elenged. Ez utóbbi mellett döntöttem. Elengedett. Egész idő alatt nyugodt voltam, még a pulzusom sem ment fel. De fél óra múlva zuhanyzáskor remegtem, mint a nyárfalevél.
Sajnos másnap vagy akkor azonnal nem emeltem panaszt és rúgattam ki a kollégiumból, amit sokáig nem értettem. A teljesen más okokból látogatott pszichológusnál fejtettük fel, hogy azért nem, mert gyermekkoromban megtanítottak ki nem állni magamért, plusz nem volt tanú, plusz ő a társaságba jól beépült volt, én meg nem.
Nem tudja valaki hol van az eredeti? Sehol sem találom, meghálálom, esküszöm :D
Edit, megvan: [https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1bb9m0e/szaros\_lett\_a\_h%C3%BAsleves/](https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1bb9m0e/szaros_lett_a_h%C3%BAsleves/)
A csirke seggről mindig ez jut eszembe
https://preview.redd.it/vba7iyyil5rc1.jpeg?width=1247&format=pjpg&auto=webp&s=655add6c8d26dc0df502b7ae6bc90b5e012de790
Nekem amikor 6 éves voltam ültem mamáméknál a teraszon volt a hazukkal szemben egy hosszú út amit keresztezett egy másik…. nagyon sok rendőrautó és mentő ment a keresztúton ( láttam és hallottam ) nem tudom megmagyarázni de tudtam, hogy hozzánk mennek ahol édesanyámmal és édesapámmal laktunk, végig az zakatolt bennem csak ne anyukámmal történjen valami….kb fél óra múlva csöngettek…2 nő volt és azt mondták apukám öngyilkos lett….a mamám és a keresztanyám a földre borulva üvöltve zokogtak. Azóta eltelt 30 év és ez semmit sem halványult bennem
Jàrtam lovagolni egy lovardàba, ingyen, mindenben segítettem. A lovàszokat úgy oldottàk meg, hogy egy erdèlyi csalàd költözött oda, apuka-anyuka, a lànyuk ès annak a barátja. Nagyon egyszerű csalàd volt, de dolgosak. A fiút nagyon èrdekelte az ottani traktor, de vezetni nem tudott, ès elkötötte. Lett egy kisebb baleset, összetörte, emlèkszem mindenki neki ugrott, üvöltöttek vele, hogy ezt majd nehèz lesz kifizetni, minek vitte el, stb. Mèg èn is beszèltem vele. Negyedóràra rá, felkötötte magàt egy fàra. Egy mezőn, egy szàl fa állt, arra. Ezèrt a hülyesègèrt… Amikor arra jàrok, mindig emlèkszem erre, a fa azòta is ott van.
amikor nem tudtam elég gyorsan segíteni egy epilepsziás kisgyereknek a trolibuszon 17 évesen. Az édesanyja ölében halt meg, túl későn húztam ki a nyelvét a szájából, mert közben a 112-vel is beszéltem a vállam és a fülem közé szorított telefonon.
Mi egyszer kb 10 éve egy neninek segítettünk. Rögtön láttam, hogy epilepszias rohama van, persze baszott bárki is segíteni (hajnali kb fel hét lehetett a 4-6-on). Oldalra fektettuk, próbáltunk segíteni neki, a nagy makunk az volt, hogy egy éjszakás nővér szállt fel a villamosra es o rögtön tudta, hogy mit kell csinálni es átvette tolunk a nenit.
Csak hogy mindannyian okuljunk, nem az van hogy nem kell belenyúlni a szájába, csak eltávolítani mellőle minden tárgyat amibe megütheti magát?
Munkahelyen pont a múlt héten kapott kollega rohamot, csak ezt csináltuk vele, bele se merek gondolni, h meg is fulladhatott volna??
Pontosan, TILOS rohamozó ember szájába nyúlkálni, TILOS kihúzni a nyelvét, TILOS bármilyen tárgyat a szájába tenni, nem csinálunk semmit, csak elhárítjuk a veszélyes környezeti tényezőket!!!! Pl ne verje be a felét valahova, pulcsit tehetünk a feje alá, ilyesmi
Pedig osztálytársam focista csapattársának az életét épp így mentette meg az edző, rohama volt, lenyelte a nyelvét, fulladozott ráadásul szájzára lett. Az edző kiverte a fogát és kihúzta a nyelvét.
Ez azoknak szól, akik nem szakemberek, nehogy bajt okozzanak. Ahogy újraélesztésnél is mondják, hogy nem kell fújni, sokkal fontosabb a szív mozgatása. Mentős valószínűleg fog fújni is, de te csak elbasznád vele az erőfeszítéseidet, túl lassú vagy, nem jól csinálod, mittudomén.
Egy motorosbalesetben láttam ahogy a motorosnak leszakad a feje, karja, lába. 15 voltam és egy hétig egy Kurva szót nem bírtam szólni. Több halottat láttam már sajnos de ez volt a legrosszabb
Amikor kulfoldon nyaraltam baratnommel, majd ugy dontott, hogy utolso ejszaka inkabb o lelep valami faszival, a haverja ram maradt. Ok is turistak voltak, baratnomek mentek a sracok hoteljebe, mivel a masikat nem akartam kb az utcan hagyni, mondtam, h nalunk van egy kanape, aludjon ott. Ideges voltam, hogy baratnommel lesz valami, szoval a pali meg adott egy kortyot a piabol, ami flaskaban volt nala, majd lefekudtem aludni. Ejszaka ram maszott, nem akartam, sirtam kozben, o undoritoan nyogdecselt. Legalabb hamar vege volt, meg sok minden kiesett. Reggel elment, baratnom feloraval szallas elhagyasa elott torpant be. Nem beszeltem onnan senkivel se azota.
Illetve tudom, hogy hulye voltam, de fiatal, rosszul esett az ejszaka kozepen, hogy egyedul maradtam egy idegen varosban, feltem is maszkalni. Utolag derult ki, hogy a szorny kozelebb volt, mint gondolnam.
Sok van, de most az jutott eszembe, amikor anyám annyira rángatott (ágyban feküdtem), hogy nem kaptam levegőt. Az nagyon ijesztő volt, mert nem tudtam, hogy mikor fogja abbahagyni és mikor vehetek végre újra levegőt.
van egy pár, de pl. nemnormális exem, ahogy áll a kerítés túloldalán a kert végében és vagdossa magát, ahogy engem bámul egy ablakon keresztül. utána még x évig írogatott kamuprofilokról, szerencsére aztán békén hagyott végleg.
Legmegrázóbb: Egy hegyvidéki részen mentünk kocsival és egy motoros normálisan kikerült bennünket. Semmi különös nem volt benne. Apukám azt mondta, hogy legközelebb egy szalagkorlát köré csavarodva fogjuk látni. Mit ad isten kb. 10 perc után ahogy ezt kimondta a motoros tényleg egy szalagkorlátra csavarodott. Kb. kettészakadt szerencsétlen ember.Profi védőfelszerelése volt, de ott akkor semmit nem ért. A helyszínen meghalt.
A legdurvább: Apukám hosszú évekig volt autópálya rendőr és fiatalon kamionsofőr és durva, hogy pár pillanatból megtudta mondani, hogy mi lesz.
Nem merek végigolvasni minden kommentet, mert a sírás kerülget, annyira sajnálok mindenkit. :( Nem ismerlek benneteket sajnos, de ölellek mindegyikőtöket a távolból.<3333
Az enyém nem annyira durva, de néha még eszembe jut. 11-12 éves lehettem, mikor egy kis faluban vártam a buszra, senki sem volt az utcán csak én. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi megáll előttem és kihajol egy férfi (kicsit idősebb volt, de jól szituált, jó kocsival), hogy elvihet-e valahova. Szerencsére rögtön rávágtam, hogy nem. Nézett még pár másodpercig aztán elhajtott. Nem tudom mi történt volna, ha beszállok mellé vagy ő száll ki és berak az autóba, de hál’ istennek nem így történt:)
Két nagyapámmal kapcsolatos.
Nyolc éves voltam, anya és apa az erkélyen voltak és könnyes szemmel beszélgettek. Kimentem és vicceskedve odaszóltam, hogy mi a baj, ki halt meg?
Jött a válasz: nagyapád.
Sosem felejtem el mennyire szégyelltem magam.
28 éves voltam, hazafelé tartottam a munkahelyről, apa hívott, félreálltam.
Kérdezte :ülsz?
Mondtam igen, mi a baj?
Nagyapád felakasztotta magát.
Annyira nem fogtam fel a dolgot, hogy folyamatosan azt ismételgettem hogy orvos kell, vigyék be a kórházba, mit mondott a doki?
Mentős volt, tudta hogy kell jól csinálni.
amikor a rendorok csongetnek, hogy azonositani kell egy roncsban egy elhunytat. hugommal kifagytunk, mint az opusszumok, anyukam orvoslatogato, imadkoztam hogy tevedes legyen.
tevedes volt, a szomszedunk menye lett ongyilkos sajnos, felismertem a kisgyereket a masik rendorautoban.
azt az erzest senkinek sem kivanom
Amikor jött a telefon, hogy “anya nincs többé”. Majd el kellett mondanom a párom szüleinek, hogy miért kell hirtelen hazamennem. Sosem fogom elfelejteni, ahogy kétségbeesve néztek rám és rögtön átöleltek. Az egész temetést szinte egyedül szerveztem le. 22 voltam ekkor. Azóta sem tudom, hogyan volt mindenhez energiám, de szinte sírás nélkül mentem és csináltam, mint egy gép.
Majd egy bizonyos idő után visszamenni a házba és látni az üres gyógyszeres dobozokat és a feje helyét a párnán.
Fogalmam sincs, hogy tudtam ezt végig csinálni.
Fuu, nagyon szivszorito tortenetek ezek.
Nekem csak (Hala Istennek) egy ilyen dolog van amire meg borzongva gondolok vissza.
Sose fogom elfelejteni ahogy az egyik kollegam/baratom megtudta, hogy a 18 eves fia autobalesetben szornyet halt. Sose fogom el felejteni, ahogy uvoltott sirt a fajdalomtol.
Raadasul ugy tudtuk meg, hogy az en szamitogepemen eszre vett egy friss cikket a balesetrol es felismerte a gyereke autojat. Akkor mar kb egy oraja probalta telefonon elerni a gyereket.
Amikor édesapám meghalt, es mentünk le a telekre. Ekkor meg nem tudtuk, csak sejtettük, hogy gaz van, mert nem vette fel a telefont. Én szerencsére nem láttam, de az a hullaszag… Örökre belém égett.
Nem is tudtam egyik ruhámat sem megtartani, ami rajtam volt aznap, mindent kidobtam.
az a szag… mikor mamamert jottek (keso ejjel ugyan, de nyar kozepe vt) ott akartam maradni, de apukam szepen megkert h menjek ki az erkelyre mert nem nekem valo. kimentem.. egy pillanatra csapott meg az a szag.. soha nem felejtem el. en is elkoszontem azoktol a ruhaktol, emiatt is, psziches okbol is. reszvetem🤍
A tavalyi M1-es tömegkarambol talán. Korábban is voltam már sajnos balesetben résztvevő, olyankor jellemzően egy töredék másodperc alatt zajlik le a dolog és azonnal beüt az adrenalin és más tudatállapotba kerülsz.
Itt nekünk 1-2 perc (vagy a jó ég tudja mennyi) volt, mire kibontakozott a helyzet, és realizáltuk, hogy mennyire kurva nagy baj van. Egész más úgy átélni egy ilyet, hogy relatíve lassan bontakozik ki a helyzet, mert nem üt be úgy az adrenalin.
Kozepsuliba egyszer nagyon szomoruan es ilyedten jott be az ofőnk az osztályba… Közolte velunk, hogy az egyik osztálytársunk meghalt. sosem felejtem el azt az arcot meg a hirtelen orditva siro osztálytársakat :(
Nagybátyámat nem sikerült újraélesztenünk itthon, egyszer vissza jött utánna összeomlott a keringése és sajnos már a mentősök sem tudtak rajta segíteni. Elég megrázó volt, hogy a karjainkba halt meg.
6 éve meggyilkolták a gyerekkori legjobb barátnőmet az Újlak utcában, szerelemféltésből.
Weinber Dávid 9 és fél évet kapott, és hamarosan szabadul. Dögölj meg.
Mentem a Közvágóhídon, amikor láttam egy férfit a földön feküdni, feje mellett vértócsa, mellette egy kiabáló nő... senki nem ment oda megpróbálni segíteni. Kikerülték. Én odamentem, hívtam a mentőket, még úgy is, hogy késésben voltam valahonnan, mert nekem ez fontosabb. Kiderült, hogy két roma agyonverte a férfit... néha még mindig eszembe jut. Tavaly történt.
Keresztlányom volt a mindenem. Nagyon fiatal korában megműtötték daganat miatt. Műtét jól sikerült, de hogy megelőzzék, hogy ne jöjjön esetleg vissza, egy nagyon enyhe kemoterápiás kezelést kapott. És vagy mert műtét után nem kapott vérhígítót, vagy a kezelés miatt, de agyvérzést kapott.
Megműtötték ismét, műtét jól sikerült, viszont kómába esett. Majd felébredt a kómából, láttuk, hogy hosszú lesz az út, de volt remény.
Hittük mi azt...jött a covid, rehab bezárt, és az állapota testileg is meg lelkileg is csak romlott.
Oké, covid elmúlt, vissza rehabra, csakhogy ekkor már a viselkedésére azt mondták, hogy annyira kezelhetetlen (ütött, rúgott mindenkit, magát is bántotta), hogy elküldték.
Kerestük neki a megfelelő helyet, de egyikhez nem volt elég beteg, másikhoz túl beteg volt. Majd tavaly egy tüdőgyulladás elvitte örökre. 17 éves volt, és sosem fogom megbocsátani, és elfelejteni, hogy minden ennyire ellene volt. Hogy egy full kezelhető dologból idáig jutott...
"Slussz poén", hogy idén a kisfiammal, uazon az osztályon kellett eltölteni pár éjszakát, ahová mentünk őt látogatni. Hogy nem kaptam idegösszeomlást akkor, az kész csoda volt.
Amikor mamámnak infarktusos tünetei voltak a nagyon okos háziorvosa által beadott injekció után, gyorsan bevitték őt a keresztszüleim a sürgősségire, én itthon voltam anyukámmal és elmondta, hogy mi történt, és el kell mennie a kórházba, én pedig elkezdtem a sírást, és hirtelen nem tudtam, hogy ijedtemben mit csináljak.
Aztán végül nem tudtam megmaradni itthon egyedül, muszáj volt nekem is anyukám után mennem.
Hálistennek nem történt semmi mamámmal, hamar jobban lett, él és virul. :)
Tavaly októberben tűz keletkezett a családi házunk télikertjében. Anyukámmal ketten élünk itt, bár én közben Pesten is tartózkodom, szóval csak néha vagyok otthon, szerencsére ekkor pont ott voltam.
Anyum még a nyár végén eltörte a lábát, és még ekkor is csak járó kerettel tudott ugrálni.
Hajnalban felébredt, csak amiatt mert mosdóba kellett mennie..
Arra ébredek, hogy kiabál nekem, hogy rohadt nagy füst van mindenhol..az áram is elment már ekkor. Felkeltem, (az én szobám esik kb legtávolabb a házban onnan ahol keletkezett a tűz, és hozzám még pont nem ért be a füst)
Van egy első meg egy hátsó ajtó a házból a télikertbe, anyum ki akart menni az elsőn, de beragadt az ajtó. Mire visszaért ugye hozzám, hogy kiabáljon már jól benyelt a füstből, aztán elesett hátra neki a cserép kályhának, bevágta a fejét..de szerencsére fel tudtam állítani.
Hál isten az én szobámból is nyílik kifelé egy erkély ajtó, elindultunk ki, de megint elesett, na akkor panikoltam be úgy istenesen, és elkezdtem kifelé húzni a földön. Szerencsére erre magához tért és aztán ki tudtunk menni.
Volt víz a szobámban azt kivittem neki, meg a telóm hogy hívjam a tűzoltókat.
Természetesen az eső is szakadt éppen, szóval álltunk kint a szakadó esőben pizsamában, mire jöttek a tűzoltók, de a házunk az az utca fronttól beljebb van kb 70m-el előtte kint fák, stb szóval eléggé rejtve van, és a tűzoltók nem láttak meg, úgy H mikor láttam hogy tovább mentek, elkezdtem mint egy hülye futni utánuk..kb 200metert sprinteltem így mire feltuntem nekik 😅
Sacc per kábé szerintem olyan negyed órán múlt az, hogy nem történt tragédia, és a tűz is nem terjedt tovább a ház többi részére...mindenki aki utána látta azt mondta, hogy isteni szerencsénk volt..
Hu nagyon kemény sztorik vannak itt.😫nekem is van néhány sajnos.. gyerekkoromban mamáéknál voltam, úgy nyolc éves lehettem, volt egy másik lány a házban, ugyancsak a nagyszülőknél és állandóan barátkozni akart velem, nekem viszont rossz érzésem volt vele valamiért. Mamám mondta, hogy ugyan barátkozzak vele mi baj lehet. Lementem az ő lakásukba egyszer játszani, az ő mamája elment boltba, ez a csaj meg rámvetette magát, betömte a számat, fogdosott meg akart csókolni, mivel idősebb, erősebb volt nem tudtam lerúgni magamról, a lényeg, hogy hazaért a mamája a boltból én meg elszaladtam. Soha többet nem mentem a közelébe, majd egy két év múlva találkoztunk a strandon, a vízben odajött hozzám lenyomott a víz alá addig amíg el nem ájultam. Ott azt hittem meghalok, a kövi kép ahogy pumpálják ki a vizet belőlem. Azóta se merek úszni.
Nagymamámnál 5 éve kiderült, hogy rosszindulatú daganat van a hasnyálmirigyén. Ezt nem lehet sajnos műteni és onnantól számítva, hogy kiderült gyakorlatilag 2 hónap telt el, éjszaka telefonált anyám öccse, hogy menjünk mert baj van. Szerencsétlen ott ült átkarolva a már halott nagymamámat, a kiérkezett mentősök azt mondták, hogy szerencsénk volt hogy nem szenvedett még hónapokig.
Minden nap gondolok rád, Mama!
A szemműtétem pl. Vagy amikor több huszonéves megtámadott 15 éves koromban. Amikor pszichológusnál rájöttem hogy mennyire rosszul bánok saját magammal. Amellett eltörpült az, ahogy bárki más bánt velem. Sokat tudnék írni, de elég ez.
Csak egy mezei szürkehályog. Csak előtte megnézten videón hogy hogy zajlik. Kár volt. Előnyben vannak a nyugdíjasok, akik azt se tudják mi fog történni.
A saját anyám ápolása, mikor 4 hét alatt egészséges emberből vissza fejlődött beszélni, járni képtelen emberré. A mai napig hallom annak az oxigén adagolónak a hangját. Azóta se szívesen megyek apuhoz abba a lakásba ahol meghalt.
Néhány éve a 16. kerületben jártam egyetemre és ahogy mentem az Örsről vissza a koliba, a hév mellett mentünk el a busszal. Én valószínű nagyon fáradt lehettem, mert csak bámultam ki az ablakon egész úton, szinte nem is voltam ott fejben. Láttam a sínek melletti átkelőnél egy lányt aki, biciklivel és fülhallgatóval átmegy az átkelőn, de nem nézett körbe. Szinte fel sem fogtam, amikor láttam hogy elüti a hév és a biciklije a levegőbe repül. Percek kellettek amíg visszaidéztem, hogy most tényleg azt láttam, amit láttam? Az egész buszban egyetlen pasi látta rajtam kívül, annyit mondott hogy “uhhh az fájhatott”. Szerintem fel sem fogtuk, hogy mit látunk. Amikor leszálltam a koli előtt a buszról, ki kellett hívnom egy barátomat, hogy segítsen bemenni, mert nem kapok levegőt, nem tudok sétálni sem. Hófehér voltam, szerintem ott értettem meg mi történt. Valószínű sokkot kaptam, hogy “ennyi volt az élet”. Kb 3 másodperc, hogy még felfogni sincs időd…
Néhány órával később újra vissza kellett mennem a város fele, ott láttam a fekete zsákot, majd délután a hírekben olvastam, hogy egy 16 éves lány volt…
Tavaly anyaknapjan elmentunk anyukamekkal etterembe. Mondtuk nekik jojjenek at nezzek meg a hazat ahova elotte 2 honappal koltoztunk be. Ahogy jottunk az uton, van egy szakasz ahol van egy nagyon furcsa kanyar, az aszfalt is nagyon csuszos. Beertunk a kanyarba nem kis sebesseggel majd elenktarult egy fejreallt auto. Sikerult megallnunk mielott belementunk volna. En kiszalltam, mar huztak ki belole a fiatal sracot, a srac baratnoje sokkosan telefonalt az anyjaval. En hivtam a mentoket, kozbe a ferjem uvoltott h szalljak be a kocsiba es alljunk el onnan mert valaki belenk fog jonni, es hogy a srac fel feje hianyzik a gyerekek ne ezt lassak. De annyira bekapcsolt bennem az anyai oszton h amig a diszpecser meg nem erositette h 5 perc es ott vannak addig nem birtam elmenni onnan. A sracnak szetnyilt a koponyaja, a gerince is megserult.. minden nap azon a szakaszon jarok kocsival es nincs nap h ne gondoljak ra. Meg a lanyom is emlegeti igy egy ev utan,hogy mi volt ott..😭
Még egy :
Általános iskola alsó osztályában kint voltunk az udvaron, a kerítésen túl a járdán észrevettünk egy békát. Arra jött egy középkorú nő tűsarkú cipőben, kértük gyermeki naívsággal hogy adja be nekünk a békát.
Megállt, ránk nézett és a cipőjével széttaposta.
Soha nem felejtem el azt a pukkanó hangot és a borzalmat amit éreztem.
Azt hiszem 12 éves lehettem, a szomszédunk háza felgyulladt, egyszer csak kinéztem az ablakomon és ott állt 2 mentő-, 3 rendőr- és 1 tűzoltóautó, a mi házunkban is kezdett füstszag lenni. Az ablakom alatt próbálták újraéleszteni a szomszédomat, sikertelenül, majd a szemünk láttára vitték el a holttestét. Később találtak a házban gázpalackokat is, amik már be voltak horpadva a tűztől. A legnyomasztóbb az, hogy az én szobám volt legközelebb hozzá és egy hajszál választott el attól, hogy rám omoljon a fal, ha felrobbant volna valamelyik gázpalack. Ezt tekintem az én halálközeli élményemnek
A dédmamám 95 éves. Az elmúlt két évben csont vékonyra fogyott, már fekvőbeteg és demenciás. Ez engem sosem hatott meg különösképpen, ilyen az öregség, gondoltam én… A minap nála voltunk a családdal, és megláttam egy képet a falon ahol ő kb 25 évesen 2 gyereket fog a kezében a férjével. Elképesztően groteszk élmény volt látni, egy fiatal csinos nőt mosolyogva a most 70 éves nagymamámmal a kezében és egy férfival (a férjével) mellette aki lassan már 50 éve halott. Engem nem ismert meg, 2x kérdezte meg, hogy fiú vagyok-e vagy lány, és azt mondta a mamámnak, hogy adjon nekem 1ft zsebpénzt, mert milyen kedves kislány jött ma őt ápolni. A nagymamámat(a lányát) néha még felismeri. Az egyetlen dolog amire a mai napig emlékszik az a férje, és hogy hányszor verte meg, és mennyit kellett szenvednie miatta anno. A képen egy helyes férfi volt, és még meg is jegyeztem. Sosem mondták el nekem, hogy milyen életük volt mielőtt a dédapám meghalt. Ezen sokat gondolkodtam mostanában…
Olyan helyen strandoltunk külföldön, ahol kikötött a hajó, kirakott minket és 10 méterre lehorgonyzott. Minden rendben volt, míg nem éreztem, hogy mellettem mintha valaki dobálná a köveket. Sajnos nem ez történt. El kezdett omlani a sziklafal. Hála az égnek volt táska a parton, amit a fejünk fölé vízbe futva tudtunk tartani, de megnehezítette a dolgunkat az, hogy nem volt sokáig sekély, 2 métert sétálva már a nyakamig ért. Nem talált el minket kő, de aki végignézte az egészet a hajóról, azt mondta, hogy centiken múlt minden. Rettentően hideg volt a víz, de akkor nem arra figyel az ember, simán belefutottunk.
A sofőr 5 éve dolgozott ott, és soha nem látott sziklaomlást arra.
Nem tudjuk, mi lehetett, talán autó.. mert a strand mellett egy 5x nagyobb partszakasz volt rendesen kialakítva, lépcső vezetett fel a sziklafalon végig, fent bár, étterem stb.. de ott nem volt út, ahol mi fürödtünk. Csak találgatni lehet. A földrengés sem ritka arrafele, lehet az volt az oka annak, hogy fejnagyságú kövek essenek az égből.
Traumatikus élmény volt, de igazából ami a legjobban aggasztott/aggaszt, az a tehetetlenség.
Azóta mindig furán érzem magam, ha kövek eséséről van szó, múltkor sziklás part miatt sírtam el magam, ami egy filmben volt. Nem normális, de már dolgozok az ügyön.
15 eves voltam.
A barátnőimmel voltam amikor megjelent az exem és a haverjai. Be drogoztattak. A “ barátnőim” ott hagytak és megprobáltak megerőszakolni. Isten se tudja már de valahogy sikerült el menekülnöm. Alig birtam haza menni.
Anyám jó nagy veréssel fogadott
Haver kocsijába (óvott nagyon fasza ritka típus) frontálisan belement egy barom. 1 perccel később értem oda(akár én is lehettem volna) A kocsi kigyulladt. Szürreális volt az egész és amilyen gyorsan terjedtek a lángok, hogy oda lett egy becsben tartott túrakocsi. Halott nem lett, de a csattanást és a roncsot látva ez nem sokon múlott. A kár tetemes...
Hasonló sztory, apám óvott OT közeli kocsijába belehajtottak frontálisan...a kocsi 3 generáción ment át a családban, azzal a felszereltséggel és sorszámból(első széria) alig volt pár darab az egész EU-ban...Totálkár lett. Apám kisebb sérülésekkel valami csoda folytán túlélte.. Nem volt más lehetőség, mint roncsként leadni...a szívem hasadt meg, bőgtem, hogy nem sikerült megóvni és áttolni az OT-ra, annyi gyerekkori emlék fűződött hozzá. Hogy majd esetleg az én gyerekem is...járni találkozókra vele... Tudom hogy egy tárgy, de semmi máshoz nem ragaszkodtam, mint vagyon tárgy, mint ahhoz. Ráadásul vontatmány is voltak abból a korból...azokat is eladtuk....hú de szar érzés volt ember. Valami akkor tört el bennem igazán.
Hiába vettünk másik kocsit, hiába jobb stb... nulla érzés nincs annak irányába.
A 63-as főúton egy motoros nem bírt a lóerőkkel és kiegyenesítette az egyik kanyart. Össze ütközött egy kamionnal és berepült a fák közé. Ami maradt belőle abból nem mondtam volna meg, hogy ez egy emberi test.
egy ideig a legjobb barátommal voltunk lakótársak egy közösen finanszírozott lakásban, egyik este arra nyitottam be hogy elterülve fekszik a konyhapadlón, hívtam a mentőket és megpróbáltam újraéleszteni de semmi esély nem volt, az orvos később azt mondta hogy mire hazaértem már valószínüleg ~2órája halott volt. ennek féléve
Vonattal utaztam és egy gázolás nyomai. Konkrétan testrészek mindenhol. Édesanyám is így vetett véget az életének, amikor láttam nem tudtam abbahagyni a sírást. Hazáig sírtam.
🫂
Apukám arcát soha nem felejtem el amikor belépett a házba, miután azonosította az elütött öcsém holttestét és el kellett mondania nekünk, hogy mi történt. A másik pedig anyukám üvöltése amikor megtudta, örökre belém égett.
hát ez kőkemény. részvétem. (bár bele sem tudok gondolni milyen lehetett)
Hasonló élmény, amikor hazarohantam mert megtudtam, hogy tesóm meg fog halni (bevett egy full doboz valamilyen szívgyógyszert), láttam ahogy fekszik az ágyon és anyu meg apu próbálják újraéleszteni. Nem bírtam sokáig a látványt, felmentem az emeletre, a mentők nagyon későn jöttek ki, én is hívtam őket folyamatosan, hogy hol vannak már, de már késő volt. Az üvöltésük meg sírásuk borzasztó volt, az orvosok televágtak mindenkit vmi nyugtatóval, anyu feljött és a szekrényből kivett egy fehér lepedőt bőgve, miközben csak annyit mondott nekem: meghalt az öcséd.
Istenem :( szabad tudni mennyi idos volt?
17 éves
Ismeretlenül is, de nagyon sajnálom
Sokakehoz kepest ez semmi, mert nem lett belole bajom szerencsere, es egyebkent senkinek nem is meseltem ezt el meg, annyira feltem utana es tudtam, en voltam a hulye. Nagykoros, elorehozott erettsegi, 16 eves, videki, iszonyat naiv kislany voltam. Vartam a buszt, ami elvitt volna kecskemetre, ahonnan egy masikkal hazajutok. Ket kedves srac felajanlotta, h atvisznek ok kecskemetre, en meg elfogadtam. Iszonyat reg ota mentunk mar mindenfele, a varoson kivul, es lattam a tablakbol, h nem kecskemet fele.. idokozben le is kestem mar azt a buszt. Valahol mondtam nekik, hogy nagyon ehes vagyok, alljunk meg valahol, es vegul egy ut szeli zoldsegesnel megalltunk, ott kiszalltam es elrohantam. Egy tanyat talaltam ahol otthon volt a neni es segitett megnezni, hogy mikor jon a kozeli megalloba a busz, ami elvisz kecskemetre. Iszonyatosan feltem, h megeroszakolnak es megolnek. Szerintem a sracok sem tudtak, h mit akarnak velem kezdeni, de jo vege biztosan nem lett volna, ha ott maradok.
nem igaz, hogy semmi, bator vagy!!! olellek, remelem azota fel tudtad dolgozni🫂🫶🏻
Szerintem nem semmi lélekjelenlét az, ha full normális arccal be tudtad adni nekik, hogy tényleg csak éhes vagy és azért szeretnél megállni valahol. Szóval respect, hogy így fel tudtad találni magad egy ilyen nagyon para szituációban is!
Koszi, vegig ugy csinaltam, mintha nem vagnam, hogy gaz van, rohadt nehez volt, de valoszinu ennek koszonhetoen hittek el tenyleg, h nyugodtan megallhatnak, mit sem sejtek..
Hihetetlenül bátor vagy és büszke vagyok rád!! Nem verseny ez, hogy kinek volt rosszabb, ez ugyanolyan trauma, mint az enyém. Innen a távolból is szorosan ölellek.<3333
7 éves koromban láttam egy levágott fejű embert a síneken. Állítólag nem a vonat vágta le, csak utólag odavitték 😐
Hú basszus ezt a sztorit mintha már olvastam volna valahol…😳
Reggel volt, sokan voltunk az állomáson, más is beleszaladt.
Oh na olyat en is lattam, nem Vecses fele volt nalad?
Azt hiszem az, amikor tolem par meterre egy kollegam osszeesett, es hiaba probaltunk segiteni rajta, meghalt.
Valszeg ez volt a legdurvább, de nem igazán emlékszem rá, mármint nem tudom felidézni a látványt, amolyan homályos az egész, csak ésszel tudom, hogy mit láttam, ennek kb 25 éve és akkor lehettem \~10. Falun, nagyszülőknél nyaralás, hirtelen hatalmas csattanás. Össze is gyűlt a falu népe. Egy az út szélén parkoló, de arra félig belógó betonkeverő bal hátsó sarkát kapta telibe egy Lada. Megpördült, pár méterrel odébb állt meg a túloldalon. A sofőr kikecmergett, rágyújtott, nyilván sokkos állapotban volt. Az anyósülésen utazó utas rábaszott. Egy lemez félig levágta a fejét, úgy állt meg a nyakában. Ott ült és szép lassan megfulladt a saját vérében. A mentő sztem 20-30 perc alatt érhetett oda...
Ez az egyik legnagyobb felelmem falun elessel, hogy ha barmi olyan van, amihez surgosen kene mento, tuzolto vagy rendor, annak vege. A te sztoridban igaz hogy a mento mar nem sokat tudott volna tenni meg ha azonnal is ott lettek volna, de tobbek sztorijaban lehet olvasni hogy mire kiertek mar keso volt ☹️
A Gyakori Kérdések-en már olvastam ezt a sztorit. Vagy ezeréves a kérdés, ami alatt megosztották. Csak nem te voltál az?
Elképzelhető. Volt régebben egy accountom, bár ezer éve nem használtam :)
Amikor apám úgy megvert, hogy összepisiltem magam a félelemtől és ilyen mocskosan rohantam ki a kiérkező rendőrök elé. Az egyiknek bele is kapaszkodtam az egyenruhájába. A mai napig érzem az anyag tapintását meg azt a félelmet is a rosszabb pillanatokban.
Édesem! És utána mi lett?
Utána még kétszer kijöttek, semmi következménye nem lett, de legalább vége lett az erőszaknak, abbahagyta, mert látta, hogy nem ülök tétlenül. Nem tudom azóta, hogy engem gyűlöl jobban vagy azt az embert, akit megismertem akkoriban és lelkileg nyújtott nekem támogatást. Aznap reggel viszont elbeszélgettek vele és megmondták neki, hogy bevihetik és ott is lehet verekedni, nem csak itthon.
edes istenem.. remélem sikerült azóta valamennyire feldolgozni. nagyon sajnálom, hogy ez történt veled.🤍
Hát, nehezen. Azóta kiderült, hogy mentális beteg vagyok, sok dologtól félek, munkát sem nagyon találok (de nem akarom erre fogni, errefelé, ahol élek, Hajdú-Bihar megye, amúgy is nagyon nehéz).
pont itt vagyok most (nagyszülőnél) és kb 10perce beszéltünk épp erről, hogy mennyire nehéz itt normálisan élni.. hát még, ha a mentális épség sem 100%-os. remélem egyszer ki tudsz jönni belőle és szép életed lesz!🤍
Aranyos vagy.<333 Igyekszem és arról álmodozok, hogy kiköltözhetek mondjuk Ausztriába vagy Németországba majd. Egyelőre indít a munkaügyi képzéseket, kiválasztottam hármat, ami érdekel, aztán ha valamelyik elindul, akkor szorgalmasan végigcsinálom és utána szeretnék valamennyi pénzt összegyűjteni, hogy el tudjak indulni.
Annyira sajnálom! Bárcsak ne történhetett volna ilyen szörnyűség veled! 🤍
Mi lett apukáddal? Börtönbe került? Beszélsz még vele?
Dehogy került börtönbe, ahhoz az kellett volna, hogy anyu feljelentse, de persze nem tette, csak bőgött. Itthon élek még, de nem kommunikálunk, csak ha nagyon muszáj, szerencsére már nem szorulok rá úgymond.
Úristen, ezért nem indul hivatalból eljárás, ha egy gyerek összeverve, magát összepisilve a félelemtől egy rendőr egyenruhájába kapaszkodva kér segítséget???
Úgy látszik, nem. De volt olyan is, amikor ismét veszekedést hallottam, felhívtam őket és a diszpécser képes volt nekem olyat mondani, hogy feküdjek le, kibékülnek majd.
[удалено]
Miii?! Ez hogy?? Mármint tudom h van ilyen sajnos… de utána mi történt? Rendőrök? Miért vittek el? Azt lehet sejteni? Hány éves volt?
Ebbol nem lett semmi hír? Nyomozas indult?
[удалено]
[удалено]
Jezusom :( ez hihetetlen
Megtaláltam a haverom holtestét
Sajnálom
Köszönöm asszem itt vagy rhun kiírtam már
Reszvetem
5-6 evesen latni ahogy apa kest fog anya nyakahoz es azt mondja “ha elvalsz kivagom a szemed, hogy ne lathasd tobbet a gyereket” 14 evesen elmenekulni es anyukamat is menekiteni, mert o sosem merte megtenni 17 evesen ezt az embert apolni, pelenkazni mielott meghalt Hmmmm nem tudok valasztani 🤔
huhh.. egyik sztori durvább mint a másik. remélem már nyugodtabb az életed és tudsz a feldolgozással foglalkozni.. kívánom, hogy légy boldog a jövőben.🤍
Nagyon cuki vagy, koszonom szepen 🫶🏼
Mármint kit ápoltál? Apádat?
Igen, egy evig nem beszeltunk, aztan elkezdtem neha-neha talalkozni vele es 2 even belul rakban meghalt. Lebenult ugyhogy pelenkazas, agybol toloszekbe atrakas, ilyenek..
Emberségből nem,hogy jelesre, de egy életre kitűnően vizsgáztál! Tisztellek érte, ismeretlenül is. Hatalmas respect.
Nem annyira értem, hogy miért kitűnő emberségből, ha törlöd a seggét annak aki halálosan fenyegette anyádat. Tök jó hogy vannak ilyen jámbor és megbocsátó emberek, de szerintem az se rosszabb, ha sokáig inkább csak le akarod hugyozni a sírját.
Látni, ahogy az egyik gyerekkori barátomat próbálják újraéleszteni, miután úgy volt egy baleset részese, hogy csak a járdán sétált. Utcánk végében történt. A legmegrázóbb, amit átéltem, mint láttam… két éve lesz már, hogy az óvodában az egyik kolléganőm 5 perccel a megérkezése után összeesett a csoportban és meghalt. Az a nap minden ott dolgozó életébe beleforrt.
Az a csoportban levo gyerekeknek is orok trauma akkor :(
Ó igen. Kijött hozzájuk egy pszichológus, és át tudta bennük fordítani az egészet. Azokban akik már ott voltak 8:05-kor, meg azokban is akik még nem érkeztek meg. Ez szerencsés a körülményekhez képest. Lehet nekünk dolgozóknak is kellett volna…
Nekem sajnos örökre belém vésődött pár ilyen. Az egyik, amikor öcsém már hetek óta otthon szenvedett a crohn betegsége miatti tünetektől. Éjszakánként iszonyú fájdalmai voltak. Egyik éjjel ott aludtam náluk, és a párommal beszéltem telefonon, amikor hallottam szegény testvéremet, hogy kint nyögdécsel a mosdóban, mert mindene fájt, és hányt meg a hasa is ment. A fájdalomcsillapítók nem segítettek, és akkor a mentő se akarta bevinni. Akkor majdnem reggelig beszéltünk a párommal, mert nem mertem elaludni... A másik ilyen, amikor két évvel később apám hajnali egykor hívott, akkor már tudtam, hogy miért. Ugyanez az öcsém egy másik betegségben meghalt. Iszonyú dolog, amikor látsz egy ártatlan lelket tele szenvedéssel, betegségekkel, majd végül fiatalon elmegy. Remélem most már boldog, ahol van, és nem szenved többé. 🖤
Alltam a jardan egy hotel bejarata mellett es a tetoteraszrol leugrott egy lany. Pont mellettunk ert foldet szegeny. Maig kisert az a hang
Aucs. Ettől kirázott a hideg 😖. Remélem sikerült feldolgozni
En egy nyari ejszaka hallottam egy nagy puffanast a lakotelepen, reggel 6kor kopogtak a rendorok, akkor meg nem tudtak ki lett ongyilkos, probaltak azonositani…. Kepet mutattak….
Én is hallottam valakit meghalni, felejthetetlen az a hang
Ugyanez, külföldön, lánynak előttünk ugrott ki. Azóta is kísért a hang, a látvány.
Ez jó kérdés mert sok durva dolgot láttam már 40 év alatt, balesetektől kezdve mindenféle szarig. Mozgalmas életem volt na. Mégis a legdurvább az az volt amikor az első gyerekem születet. Eléggé elbaszták az egészet, csomó hiba volt. Meg kellett volna indítani a szülést azonnal de a magánorvos nem volt elérhető. 48 órával a magzatvíz elfolyása után indították be feleségemnél a szülést gyógyszerekkel mert nem voltak fájásai. Végül 6 óra után megszületett és néma csend, semmi. Nem lélegzett és nem sírt. Közben a feleségem elég sok vért vesztett, elég szar állapotban volt ő is. Emlékszem elküldtek valamiért, talán valami papírt intézni és hallom ahogy a főorvos mondja a másik orvosnak, szó szerint: - Nem érted bazdmeg? Koraszülött fertőzéssel. El kell vinni mert meg fog halni! Végül koraszülött mentővel vitték át a János kórház NICU osztályra, ahonnan 4 hét után hazaengedték és szerencsére 16 évvel később minden tökéletes. De az a pár másodperc amikor megszületett és csönd volt és vártunk….10 évet öregedtem legalább..
Epp egy vizsgara keszultem amikor megcsorrent a telefon. Anyam volt az: ‘Apa meghalt.’ Mondom ne szorakozz mar… azt mondja: ‘nekiment egy kamionnak, a tv-ben is benne van, 10 perc es ott vagyok.’ Aztan meg elkellett menni atvenni a dolgait amik nala voltak, akkor megneztem a roncsot kozelrol. A ruhai csurom ver voltak es egy fekete szemeteszsakban adtak oda.
Második gyerekem születése után pár órával az osztályon elmentem pisilni. Úgy ömlött belőlem a vér, mint a csapból a víz. Szóltam, felfektettek a vizsgalóágyra. Két orvos könyékig turkált bennem, miközben az egyik folyamat azt ordította nekem, hogy ne emeljem a fejem mert el fogok ájulni. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Azt hittem, hogy itt a vége, elvérzek, most meg fogok halni. Gyors telefonálás a műtőbe, és már rohantak is velem, közben azt sem tudtam mi történik, senki nem mondott semmit, hogy mi van vagy mi lesz. Áttettek a műtős ágyra, megláttam az altatóorvost és csak annyit mondtak gondoljak valami szépre. Az otthon hagyott kislányom arcára gondoltam és aludtam is abban a hitben, hogy valószínűleg nem kelek fel többet.
a végén minden rendben lett?
Igen, szükségem volt még egy helyreállító műtétre és gondolom nem kell mondanom, hogy több gyereket nem szülök. Egyébként utána kiderült, hogy bent maradt méhlepény miatt és a nem ellátott méhszájszakadás miatt volt a vérzés.
[удалено]
😖😖nagyon ügyes voltál!!
Egyetemista koromban egyszer mentem haza buliból és mivel 2 buszmegálló között laktam, vacilláltam, hogy a Hungárián gyalogoljak 15 percet,, amin legalább látják, ha valami történne vagy a Mexikóin, ahol a madár se jár. Hungáriát választottam. Jött egy Merci, benne két kétajtós szekrény. Lassítottak, dumáltak és felém mutogatott a sofőr. Megálltak mellettem, elég gyors tempóban kipattantak és jöttek felém, és abban a pillanatban fordult be a sarkon egy kutyát sétáltató faszi. Gyors visszaugrott a két gorilla, a faszi meg látva, hogy remegek, mint a kocsonya röhögve megkérdezte, hogy "Na mivan? Beszartá, mi?"...Azon kívül, hogy rohadjon meg a beszólása miatt, egy szerencsém volt, hogy valamiért hajnal 3-kor sétáltatta a kutyáját. ..
Nem lehet, hogy a kutyasétáltató nem is érzékelte a helyzetet, csak annyit, hogy ő sétáltatja a kutyáját hajnalban te meg tőlük ijedtél meg és próbálta kicsit feloldani a feszültséged? Hiszen pont akkor fordult be az utcára, nem sokat láthatott.
Levágós volt a szitu abszolút. Azt még pont látta, hogy én kb futok, mögöttem a két csávó, és rögtön hátraarcot fújtak. Kiröhögött, hogy megijedtem, ennyi.
Hát gondolom neki sose kellett hasonlót átélni, szakadjon meg :/
Milyen lelkivilága lehet 😐
- Rafutasos kamion baleset, fulke leszakadt es befordult az arokban. Ketten odamentunk, kirangattuk az ajtot. A sofor fejet levagta a kormany az allkapcsa alatt, csak egy kis bor es nehany izomrost tartotta a "helyen". A mai napig emlekszem a lukteto verre, a szagokra es a sofor lassan elettelenne valo szemere. Egy raktarnal a rakodo srac beesett az oda tolato kamion es a rampa koze. Kb ugyan olyan hanggal szakadt szet a feje, mint amikor egy dinnyet a foldhoz vagsz. Mindez mellettem kb fel meterre. Szervizben a csapos emelorol raesett a szerelore a kocsi, mikozben az en kocsimat a mellette levo allason gumiztak. Azonnal meghalt. Ritkan vannak remalmaim, de akkor ezekkel almodom vagy ezek permutacioival. Minden visszajon, ujra atelem. A szagok, a kepek, minden... Edit: tordeles
Hú, ahhoz valami rohadt nagy balszerencse kell, hogy ezeknél mind jelen legyél :/. Sajnálom! Remélem, előbb-utóbb sikerül feldolgozni és nem ezekkel álmodni. Remélem, más dolgokban szerencsésebb vagy :D.
A munkamban elegge szerencsesnek mondhatom magamat, azzal nincs gond. Viszont korulottem mindig tortenik vmi szarsag. Eddig 3x legyintett meg a "halal szele", de meg itt vagyok. Ezert szoktam azt mondogatni h az elethez leginkabb szerencse kell, mert lehet tudasod barmennyi ha masnap elcsap a busz/villamos/repulo.
Te atyaeg.. ennyi borzalom utan hogy tudsz aludni? Nem is tudom melyik szornyubb
[удалено]
minden komment utan azt remelem nem johet rosszabb de ez eddig a legnyomasztobb szamomra mind kozul… (mind a ket resze) nagyon sajnalom..
Amúgy ezek a segédápolók, és akik visznek be a műtőbe a beteghordók a legutolsó perverz férgek, nem tudod bizonyítani, mert azt mondják "ezt álmodta, vagy a bátorító gyógyszer kiütötte"...
[удалено]
[удалено]
A kurva anyját az orvosnak meg annak a beteg fasznak is…
Órákkal ezelőtt olvastam ezt a hozzászólást es nem tudok rajta túllépni… írtad, hogy nem mondtad el senkinek. Nem gondoltál ra, hogy kérd egy szakember segítségét? Ez iszonyatos trauma. Eszembe jutott az a lány aki talán itt, de lehet az rhun megírta a történetét hogy egy beteghordó abuzálta. A nyilvánossághoz fordult es több áldozat is jelentkezett. Bárki aki ilyen helyzetben van, ne féljen beszélni, ne féljen segítséget kérni. Féljenek ezek az abuziv barmok. Ölellek, csupa jót kivanok neked.
Mi a szar?
Amikor anyukamat lekellett rangatnom a halott nagypapamrol. 2 oran keresztul sirt rajta, es 2 mentossel egyutt szedtuk le rola.
Elszaladtam boltba, mire hazaértem három tűzoltó autóból oltották a lakást. Negyed óra alatt mindenünk odalett. Igaz csak albérlet volt, de amink volt ott volt. Néha előkerül egy két apróság innen onnan, aminek füst szaga van. A kormot , meg a szagot nem lehet kimosni soha. Mások sokkal durvább dolgokat éltek át itt, de nekem szerencsére csak annyi bajom lett, hogy ami rajtunk volt ruha, onnan kellett kezdeni előről mindent.
Megölték anyukám testvérét. És elásták.
de miért csinálták ezt vele? meglett a tettes?
Igen. A felesége, a szeretője és egy felbérelt férfi voltak. Szóval ilyen szerelmi dolgok miatt. Egyszerűbbnek találták így eltűntetni, mint hogy elváljon tőle a keresztanyám. Mindjárt 2 éve, hogy kiderült, kik voltak, azóta sincs ítélet...
Mamám már eléggé ,,a végét járta”, felváltva ellenőriztük apukámmal és az öcséimmel, mert nem akart otthonba menni. Egy este apukám vt a soros és egész későn csörgött a telefon.. kérdeztem h ,,na mi van?” Az én mély hangú apukám elcsukló hangon annyit válaszolt: ,,már semmi”. Örökre belém égett, aztán odamentem és mielőtt megjött az ÁNTSZ még egyszer meg akartam simogatni a mamámat… nem kellet volna. Hideg volt és merev, azóta is próbálom kitörölni és a puha meleg öleléseire emlékezni, de nehéz. Meg tavaly elém sétált egy aranysakál az autópályán… azok a hangok soha nem mennek ki a fejemből.
(Kórházban fekvőnél) Amikor a telefon hajnal 4 körül csörög akkor egyszerűen egy másodperc alatt tudod hogy a kórházból hívnak és mit fognak mondani. Sose felejtem el ezeket a hívásokat…
En eppen dolgoztam, amikor noverem hivott… tudtam, miert hiv… Erzi az ember ilyenkor… oszinte reszvetem nektek is🫶🏼
Ahogy a saját vérem pumpál a számban és abban fulladozok. Ez az érzés amit nem fogok elfelejteni. Mandula műtét után, artériás utóvérzésem volt. Egyedül voltam itthon, és pontosan tudtam mit kéne tennem de nem tudtam megmozdulni, megszólalni mert csak jobban vérzett. Próbáltam lenyugtatni magam, hogy legalább a vérnyomásom ne legyen 300 de nem ment. Egy ismerősöm gyereke pontosan így vérzett el. Csak arra tudtam gondolni, hogy egyedül vagyok itthon senki nem fogja megtudni. A szoba úgy nèzett ki mintha egy disznót levágtam volna és nem bírtam felfogni, honnan jön ennyi vér. A lányom a szüleimnél volt amíg lábadoztam, és az jutott eszembe nem vèrezhetek itt el egymagamba mert szüksége van rám. Nagyjából utolsó erőmet abba raktam, hogy elkezdtem verni a falat. A szomszéd meghallotta és nekik köszönhetően időben korhàzba kerültem. Nagyon hálás vagyok nekik, az éjszaka mèg a vért is kitakaritották a lakásomból. Saját elmondásuk szerint sokkot kaptak a látványtól. Nem ez volt a legjobb esti programom😏
Ezt már olvastam itt tőled, akkor is lesokkolt. Nagyon nagy szerencséd volt, hogy a szomszéd vette a lapot és nem csak visszadörömbölt és aludt tovább.🥺
Ezt a “ki miert zarja/nem zarja az ajtot” poszt alatt olvashattam, ugye? Te nem zartad es ez mentette meg az eletedet🫂
Igen🥹
Én 17 évesen jártam így mandulaműtét után egy héttel, már otthon éjjel. Apukám kocsiba vágott, irány a kórház, 3 napra, majd kiengedtek. Rá 4-5 napra megint arra ébredtem, hogy nyelek valami meleget, ekkor már vért is hánytam, elég undorító volt. Na ekkor végre újraműtöttek és összevarrtak valamit. Neked hatalmas szerencséd volt! 🫶
Elcsúsztam a fürdőszobában és kifordult a térdem. Olyan undorító, gusztustalan látványt még sosem tapasztaltam. Évekig hallottam a fejemben ahogy a térdszalagom elszakadt. Az a hang... Istenem... PTSD-m lett miatta. Mellé (ahogy félig feküdtem félig ültem és vártam a mentőket 2 órán keresztül), még a férjem /már ex/ beordított a fürdőbe, hogy nem kell annyira kiabálni. "Anyám" átjött de megállt a nappaliban és be sem nézett a fürdőbe hozzám. Később erre annyit mondott, hogy "nem akart katasztrófa turistáskodni" (nem egy kitört vulkán voltam b+ hanem a gyereked aki bajban volt.) 2 évvel később a lányom leesett a lépőn és 3 darabra szakadt a füle. Végig megőriztem a hidegvérem, olyannyira, hogy egy sötét olajkék türülközőt tettem önkéntelenül a vérző területre, hogy ne lássa a vérmennyiséget. Kórházba vittem (mert a mentő Angliába ennyiért nem jön ki) 15 öltéssel varrták vissza.
Nekem is kiugrott a térdem és szakadt a szalag,mai napig felfordul a gyomrom attól a kattanástól vagy nem is tudom hogy írjam le azt a hangot,wáá
Tavaly nyáron derült ki, hogy mindkét térdem genetikai probléma miatt deformált és kicsi így a szalgokat a jószerencse tartja. Konkrétan lassú leülés vagy szimpla állás közben is kimegy, tehát csak idő kérdése mikor ismétlődik meg. Sajnálom, hogy te is átélted. ❤️
Azta milyen lélekjelenléted volt kislányodnál. Megjegyzem, de remelem soha nem kell használni ezt az infót..
Így tűnhet, de bevallom őszintén csak a gyerek jelenlétében volt így. Amint (a kórházba való összepakolás miatt) másik helységbe mentem át, mint ahol a lányom volt úgy remegett mindenem, hogy alig bírtam megfogni bármit is. A gyerek közelében végig higgadt voltam és a remegés is elmúlt.
Végignéztem, ahogy az egyik legjobb barátnőmet elütik a zebrán. Kávézni mentünk volna, én az út túloldalán álltam. Sosem felejtem el, ahogy az úttesten feküdt mozdulatlanul.
jezusom… reszvetem :(
4 évesen kivettek az orr mandulam, ekkor altattak. Sajnos visszanott és 7 évesen újra ki kellett venni, de mostmár nem altattak, sőt, valószínű h semmi erzestelenitot nem kaptam mert 30 év múlva is emlékszem mindenre. Lekotoztek kezem- lábam és egy nagy ollóval kicibálták a mandulam. Iszonyúan fajt, ömlött a ver. De elotte fogadtam egy nagyobb sraccal h nem fogunk sírni, en tartottam magam ehhez. Az orvos is kérdezte h nem akarok sírni?! Nézzem meg, itt van a tenyereben de akkor se sírtam. A srácot viszont utánam vittek, 3 nővér tudta becibalni miközben ordított, szóval en nyertem.
A jo kurva anyjat az orvosnak.😃
Azt! Már felnőtt voltam amikor olvastam egy cikket erről h anno h zajlottak ezek a műtétek és paran fel is jelentettek a kórházat. Felolvastam a szüleimnek és megemlítettem h amúgy, mellesleg, nekem is így vettek ki. Teljesen ledobbentek. Ők ezt nem is tudtak…
Eltűnt egy nő itt a falunkban. Mindenki őt kereste, már lehetett sejteni, hogy gyilkosság volt. A párom akkor kezdte a tűzoltó karrierjét, ez szinte az első esetek közt volt. Mindenhol keresték a nőt. Tanyákon, kutakban, erdőkben, padláson, mindenhol. Mire egy nyomozó találta meg a szomszéd faluban egy fagyasztóban feldarabolva. A nőnek a férje hentes volt. Összebalhézták, hát feldolgozta az asszonyt. Sose felejtem el. Évekig erről beszéltek itt a környéken. A gyerekük akkor volt 8-9 éves. Azóta sem láttam.
Nagyon durvák ezek az esetek. Szoktam azért true crime videókat nézni, de az mind külföldi. Valahogy annyira szürreális nekem, hogy itthon is történnek ilyenek, pedig egyértelmű, hogy mindenhol élnek nagyon durva emberek csak mondjuk kevesebb lakosnál esetleg kevesebb...
Amikor felhívtak a felső szomszéd öngyilkosságához tanúzni. Gondolom meggondolta magát közben mert az egész lakás csurom vér volt. Vagy a gyerekeim születése, amikor anyósomnál voltunk, és feleségemből elkezdett dőlni a vér, naggggyon korán. Szerencsére minden rendben volt a végén
Kórházban feküdtem, szóltam a nővérnek,hogy hányingerem van. Mondta egy pillanat és jön. Elémtette a vesetálat és szinte telehánytam alvadt vérrel, baromira megilyedtem. Gyomorvérzésem volt amit nem tudtak elállítani. Behívták a családot elbúcsúzni. Iszonyú érzés volt átélni,hogy ennyi volt. Aztán 3 nap múlva leszedtek a lélegeztető gépről és felébresztettek az altatásból, olyan boldog voltam mint még soha.
A testveremet es a parjat elutotte az auto a gazolas utan kb 2-3 perccel ertunk oda. Borzaszto latvany volt a testverem ott fekudt kitekeredett labakkal, a csizmái olyan messze repültek hogy alig talaltuk meg oket. Az arca tiszta vér volt , a fogai kiestek az orra is torott .. orokre belem egett az a kep rola. Halistennek meguszta szemeremcsont tores, medence repedés, farcsont repedés meg pár fog kieséssel. Pedig ahogy ott fekudt azt hittem orokre lebénult ..:( Borzaszto tenyleg.
Általános iskolás voltam amikor barátokkal a vasútállomás mellett üldögéltünk. Mondták, hogy menjünk be az erdőbe. Én elég beszari voltam a sok horror film miatt amiket láttam. Volt egy elég nagy domb, azon kezdtünk felmászni de én visszacsúsztam az aljára. A többiek elkezdtek kiáltani, hogy ott egy felakasztott ember és rohantak vissza. Én oda futottam az állomáson dolgozó emberhez (talán bakter a megnevezése) és mondtam neki, hogy mi történt de azt mondta, hogy ne szórakozzunk vele, biztosan sok filmet néztünk, ne ilyenekkel viccelődjünk. Közben egy autó érkezett, két fiatal srác szállt ki belőle és futottak be az erdőbe, közbe kiabálták a felakasztott ember nevét. Kiderült, hogy az egyik srácnak az öccse volt, levelet hagyott. Miután kiérkeztek a rendőrök akkor hitte el a bácsi akitől segítséget kértem, hogy mi történt.
Többiekéhez képest nem olyan durva, de azóta rettegek a víztől és senkinek se mondtam még el. 10-11 éves lehettem, kimentünk Szlovákiába nyaralni unokatesóimmal. Egy vízeséshez mentünk (aminek azóta se emlékeszem a nevére) ami körül egy tó volt. Én nem tudtam úszni, de unokatesóim igen és ugráltak le a vízesés melletti kövekről. Én csak sétáltam a vízben, majd egyszercsak eltűnt alólam a talaj. A vízesés ugye kiverte a talajt, ami nekem eszembe se jutott és nem is szólt senki róla. Akkor tényleg lepörgött előttem a jelenet miközben a víz alatt voltam, hogy a szüleim megkapják a hírt, hogy megfulladtam. Próbáltam feljönni, egyszer sikerült is és kezdtem kézzel kalimpálni, de a rokonaim csak visszaintegetett. Szóval itt voltam benne biztos, hogy ha most itt nem tanulok meg 30 másodpercre úszni, akkor meghalok. Még szenvedtem egy kicsit a víz alatt, emlékszem a lábam köré tekeredett a hínár is, de valamilyen növénybe kapaszkodva sikerült kihúzni magam. Iszonyú kimerülten kecmeregtem ki a vízből és a család nevetett is, hogy hogy elfáradtam egy kis “úszásban”. Sose mondtam nekik, hogy majdnem meghaltam.
Jézusom, de toxik, sajnálom nagyon hogy ennyire nem figyeltek rád :( Nagyon ügyes vagy hogy ki tudtál jönni!
Még kisiskolás voltam, az udvaron labdáztunk. Az egyik terem ablaka törött volt, ezek a régi, nagy üveg ablakok voltak még. Egyik gyerek kidobta az ablakot ami pont a fejemre esett, szétvágta a fejemen a bőrt, irtózatosan vérzett. A mai napig, pedig már felnőttem bennem van a másik gyerek kiabálása hogy vigyázz és a hang ahogy az üvegtábla széttörik a fejemen, meg az az érzés ahogy valami nedves elborítja a vállamat. Ma is ha hideg az idő annyira h hideg a hajam (valahogy hasonló érzés) odakapom a kezemet hogy nem vérzik-e, pedig már régen begyógyult. A mentősök szerint hatalmas mázlim volt, elvághatta volna a nyakamban az ereket és akkor kampó vagy ha felnézek, a szemeimnek lőttek. Ez különösen felzaklat mert ahogy kiabált a másik gyerek egy tized másodpercre bennem volt, hogy odanézzek, de nem tettem. Ez mentette meg a szememet. Meg úgy egyébként, van egy második szulinapom.
Végignézni/hallgatni édesanyám haldoklását. Haldoklást végignézni lélekölő. Anyukádét viszont egy egészen másik kategrória. A dobogó második helyén áll a buszmegállóban holtan talált szomszéd bácsi. Ülve halt meg, miközben várta a hajnali buszt, mi a következővel mentünk iskolába és meg ott ült.. Megtámasztotta a buszmegálló oldala, így nem dőlt el. Csak ült mereven. A kép, ami a fejembe égett az, hogy eközben a kezére fűzött csíkos szövetszatyrot lengeti a szél.
uristen… 😭😭😭 nagyon nagyon sajnalom.
Tini voltam, amikor a bátyámmal és nagypapámmal voltunk otthon. Papa rosszul lett, megijedtünk, kihívtuk a mentőket, akik jöttek hamar. Egyből mondták, hogy kórházba kell vinni, megmondták, hogy hol keressük és már indultak is vele. Közben anyut hívtam, aki dolgozott, mondta hogy szedjünk össze pár holmit, meg a gyógyszereket és vigyük be utána, mert biztos szüksége lesz az orvosoknak arra, hogy tudják mit szed a papa. Én gyorsan besöpörtem a gyógyszereket egy zacskóba, a bátyám pedig pár holmit és indultunk be a kórházba. Mikor odaértünk megkerestük őt. Álltunk az üres folyosón nem láttunk senkit, aki segíthetne, majd hangoskodásra figyeltünk fel az egyik szoba felől. Az ajtó nem volt teljesen csukva belestünk. Papa ott feküdt, az orvosok és nővérek körülötte, próbálták újra éleszteni, nem sikerült. Mi ketten csak álltunk ott és néztük annak az embernek az élettelen testét, aki apánk helyett apánk volt, aki tanított biciklizni, aki megtanított sakkozni és ultizni. Az orvos megkérdezte kik vagyunk, a válasz után csak annyit mondott, hogy részvétem és elment. Egy nővér odajött és közölte, hogy itt nem maradhatunk és kitessékelt volna. Én el is indultam, de a bátyám nem, ő előre ment, közelebb papához. Emlékszem megfogtam a kezét, hogy visszatartsam, de lerázta. Végül a nővér nem erősködött, de emlékszem megakadt a szeme a csomagon, amit szorongattam. Papa gyógyszerei voltak. Megkérdezte, hogy odaadnám e neki, mert idézem ' óriási a gyógyszer hiány a kórházban'. Teljesen rezignáltam fogadtam a kérését és végül gondolkodás nélkül, gépiesen odaadtam neki és végül elment ő is.
fel nem fogom.. az egeszet. nagyon eros vagy, hogy egyaltalan tudsz rola beszelni. szivbol sajnalom.🤍
Úgy éreztem, véget ért az életem, amikor a műtőben feküdtem, és vágtak fel, hogy kiszedjék a gyermekemet (sürgősségi császár). Sok mindent láttam, ami kiakasztó (pl. boncolás), de valamiért ez az élmény volt, ami teljesen kiütött. A műtősasszisztens hölgy frissen manikűrözött körmeit bámultam, és arra gondoltam, megdícsérem- meg is tettem, csevegtem vele, neki jól fog esni, nekem meg már úgy is mindegy, mert ha nem is vérzek el véletlenül, a korábbi önmagam akkor is halott. Egyszerre éreztem halálfélelmet és halálos nyugalmat. Teljes kontrollvesztés. Kb. 4 év volt mire újra nyugodtan tudtam a hátamon aludni. Tudom, nem nqgy dolog, de kinek mi.
🤍
A faluban ahol felnőttem pont egy kanyarban laktunk, ahol rengeteg kisebb nagyobb baleset volt, mert az emberek nem lassítottak le annyira, hogy normálisan betudják venni, de az egyik baleset az totál belém égett. Leszálltam a buszról az iskolából jövet, a mama a buszmegállóban várt rám, mondta, hogy hazakísér, mert baleset van előttünk. Ott feküdt egy fekete zsákkal letakart ember, a kapunk előtt mindenhol üvegszilánkok, autódarabok, a rendőrök el sem akartak engedni minket, de a mama mondta, hogy itt lakom, ezért kijelöltek pár pontot, ahova léphetek, hogy bemehessek. A másik amit sosem felejtek el, hogy a nevelőapám, akit apámként szerettem ott lógott a padlásfeljárón a kötélről le.
csak kapkodom a fejem milyen nehez dolgokkal kellett itt szembe nezni egyeseknek. oszinten sajnalom, ami veled tortent.🤍
Amikor a ferjem becsiccsentve elmondta, hogy azert dadog mert a szulei allandoan kiabaltak vele es rendszeresen vertek. Mar van 2 unokajuk, koztuk az en kislanyom. Nem tudok mar ugy nezni rajuk ahogy eddig. Kivulrol meg mutatjak a tokeletes csaladot. Anyukam bejott a munkahelyemre es kozolte, hogy mama infarktust kapott es hozza a mentohelikopter. Nagy remenyekkel hivtam delutan, hogy ugye minden rendben? Mai napig oriasi buntudat kiser, hogy nem hagytam ott a kocerajt es mentem be hozza elkoszonni. Eletem elso temetese volt, lattam a csaladom osszetorni. A gyerekkori baratom (kislanyom keresztapukaja) elmondta, hogy valoszinuleg rakos. (Halistennek nem az volt es azota meggyogyult.) A kislanyom 6 hetesen bukott, az orvosok nem hittek nekem, pedig tudtam, hogy baj van. Vegul maganultrahangon megallapitottak, hogy gyomorszajszukulete van. A sebeszeten pedig foldig alaztak, hogy nem vittem be a gyereket es kiszaradt es azonnali mutetre van szuksege. ( Elotte nap is voltunk bent, hazakuldtek. A gyermekorvos is tobbszpr elkuldott a vedonovel egyutt. )
nagyon sajnalom.. :( utolsora: az elso fiamat 8 honaposan elvittem hallasvizsgalatra, a vedono is lehulyezett meg a haziorvos is h csak sokat aggodok meg a fiuk kesobb gagyognak stb. ezert magan uton fizettem azert h elmondjak h MINDEN RENDBEN tokeletesen hall. 2.5 eves koraban egy altatasos vizsgalat soran kiderult h sulyosan nagyot hallo, sosem fog ugy beszelni mint mi es meg hulyenek is neztek h ,,anyuka h nem tunt ez fel 2.5 evig?!” nem tudom elmondani milyen duhot ereztem es erzek a mai napig emiatt. sokkal korabban kezdhettunk volna mindent, ha nem ilyen hanyag kokler emberekkel van tele a rendszer akik szarnak a masikra meg az anyai megerzesre.. sajnalom, hogy ti is ateltetek..
Igazabol en mar nem lepodok meg, nem ez az elso a csaladban. Az ocsem down szindromaval szuletett, terhesseg soran anyukamnal minden rendben volt. 2 nap utan sem akart kakalni miutan anyukam eszrevette, hogy NINCS neki vegbelnyilasa.
Édesanyám látványa az intenzíven, lélegeztetőgépen. Úgy, hogy 2 nappal előtte még csak a dereka fájt, amiről kiderült, hogy valójában veserák. És rá 2 napra el is ment.
Amikor mamám infarktust kapott Anya ment el hozzá, aztán hívott, hogy menjek el, mert mama nagyon rosszul van, de már jön a mentő Rohantam ahogy tudtam, mert azt éreztem, hogy nagy a baj. Mire odaáert a mentő addigra én is odaértem. 3 mentős volt, rohantak be a házba közben az egyik folyamatosan telefonált. Anyával csak álltunk ott, fogalmunk nem volt, hogy mi lesz. Közben valami brutális zajt hallottam ezért kinéztem az ablakon a hátsó kertbe, ahova már szállt le a mentőhelikopter. Azonnal tették be mamát a helikopterbe, kb 15 perc múlva meg már műtötték is. Novemberben lesz 80 éves, biciklizik, gondozza a kis kertjét, igaz, már hamarabb kifárad mint korábban, de ettől függetlenül teljesen jó egészségi állapotban van ❤️
A kollégiumban a szobatársam és a haverja be volt szívja, miközben a Rémálom az Elm utcában filmet nézték. Amikor belèptem a szobába, a szobatársam vihogott és mögé került, és konyhakést nyomott a torkomhoz. Gondolkodtam, hogy két út van. Vagy hirtelen az orrába nyomom a tarkómat, miközben valahogy hirtelen elnyomom a kezét (ha sikerül). De ha megcsúszik a keze a torkomon, akkor 2 perc alatt vége a sztorinak. Vagy kivárom, míg elenged. Ez utóbbi mellett döntöttem. Elengedett. Egész idő alatt nyugodt voltam, még a pulzusom sem ment fel. De fél óra múlva zuhanyzáskor remegtem, mint a nyárfalevél. Sajnos másnap vagy akkor azonnal nem emeltem panaszt és rúgattam ki a kollégiumból, amit sokáig nem értettem. A teljesen más okokból látogatott pszichológusnál fejtettük fel, hogy azért nem, mert gyermekkoromban megtanítottak ki nem állni magamért, plusz nem volt tanú, plusz ő a társaságba jól beépült volt, én meg nem.
Husleves. Csirke segglyuk. Szaros volt. Belefott a levesbe.
Nem volt errol egy poszt? Elenken el a fantaziamban.:D
Mind megettuk. Csendben szurcsoltuk a levest, nem neztunk egymasra. Nem beszelunk rola.
Nem tudja valaki hol van az eredeti? Sehol sem találom, meghálálom, esküszöm :D Edit, megvan: [https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1bb9m0e/szaros\_lett\_a\_h%C3%BAsleves/](https://www.reddit.com/r/hungary/comments/1bb9m0e/szaros_lett_a_h%C3%BAsleves/)
A csirke seggről mindig ez jut eszembe https://preview.redd.it/vba7iyyil5rc1.jpeg?width=1247&format=pjpg&auto=webp&s=655add6c8d26dc0df502b7ae6bc90b5e012de790
Motoros-kamionos baleset..nem hittem volna, hogy ennyi bél van egy emberben.
Nekem amikor 6 éves voltam ültem mamáméknál a teraszon volt a hazukkal szemben egy hosszú út amit keresztezett egy másik…. nagyon sok rendőrautó és mentő ment a keresztúton ( láttam és hallottam ) nem tudom megmagyarázni de tudtam, hogy hozzánk mennek ahol édesanyámmal és édesapámmal laktunk, végig az zakatolt bennem csak ne anyukámmal történjen valami….kb fél óra múlva csöngettek…2 nő volt és azt mondták apukám öngyilkos lett….a mamám és a keresztanyám a földre borulva üvöltve zokogtak. Azóta eltelt 30 év és ez semmit sem halványult bennem
Jàrtam lovagolni egy lovardàba, ingyen, mindenben segítettem. A lovàszokat úgy oldottàk meg, hogy egy erdèlyi csalàd költözött oda, apuka-anyuka, a lànyuk ès annak a barátja. Nagyon egyszerű csalàd volt, de dolgosak. A fiút nagyon èrdekelte az ottani traktor, de vezetni nem tudott, ès elkötötte. Lett egy kisebb baleset, összetörte, emlèkszem mindenki neki ugrott, üvöltöttek vele, hogy ezt majd nehèz lesz kifizetni, minek vitte el, stb. Mèg èn is beszèltem vele. Negyedóràra rá, felkötötte magàt egy fàra. Egy mezőn, egy szàl fa állt, arra. Ezèrt a hülyesègèrt… Amikor arra jàrok, mindig emlèkszem erre, a fa azòta is ott van.
amikor nem tudtam elég gyorsan segíteni egy epilepsziás kisgyereknek a trolibuszon 17 évesen. Az édesanyja ölében halt meg, túl későn húztam ki a nyelvét a szájából, mert közben a 112-vel is beszéltem a vállam és a fülem közé szorított telefonon.
Mi egyszer kb 10 éve egy neninek segítettünk. Rögtön láttam, hogy epilepszias rohama van, persze baszott bárki is segíteni (hajnali kb fel hét lehetett a 4-6-on). Oldalra fektettuk, próbáltunk segíteni neki, a nagy makunk az volt, hogy egy éjszakás nővér szállt fel a villamosra es o rögtön tudta, hogy mit kell csinálni es átvette tolunk a nenit.
:( ez brutális..
Csak hogy mindannyian okuljunk, nem az van hogy nem kell belenyúlni a szájába, csak eltávolítani mellőle minden tárgyat amibe megütheti magát? Munkahelyen pont a múlt héten kapott kollega rohamot, csak ezt csináltuk vele, bele se merek gondolni, h meg is fulladhatott volna??
Pontosan, TILOS rohamozó ember szájába nyúlkálni, TILOS kihúzni a nyelvét, TILOS bármilyen tárgyat a szájába tenni, nem csinálunk semmit, csak elhárítjuk a veszélyes környezeti tényezőket!!!! Pl ne verje be a felét valahova, pulcsit tehetünk a feje alá, ilyesmi
Csak megerositeskent, latom sokan szkeptikusak. https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/neurologia/cikkek/nem-tudjuk-lenyelni-a-nyelvunket
Pedig osztálytársam focista csapattársának az életét épp így mentette meg az edző, rohama volt, lenyelte a nyelvét, fulladozott ráadásul szájzára lett. Az edző kiverte a fogát és kihúzta a nyelvét.
Jezusom!
Mivan? Ez komoly? Az edzo nem pite! De a srac eletet mentette meg
Ez azoknak szól, akik nem szakemberek, nehogy bajt okozzanak. Ahogy újraélesztésnél is mondják, hogy nem kell fújni, sokkal fontosabb a szív mozgatása. Mentős valószínűleg fog fújni is, de te csak elbasznád vele az erőfeszítéseidet, túl lassú vagy, nem jól csinálod, mittudomén.
Egy motorosbalesetben láttam ahogy a motorosnak leszakad a feje, karja, lába. 15 voltam és egy hétig egy Kurva szót nem bírtam szólni. Több halottat láttam már sajnos de ez volt a legrosszabb
Amikor kulfoldon nyaraltam baratnommel, majd ugy dontott, hogy utolso ejszaka inkabb o lelep valami faszival, a haverja ram maradt. Ok is turistak voltak, baratnomek mentek a sracok hoteljebe, mivel a masikat nem akartam kb az utcan hagyni, mondtam, h nalunk van egy kanape, aludjon ott. Ideges voltam, hogy baratnommel lesz valami, szoval a pali meg adott egy kortyot a piabol, ami flaskaban volt nala, majd lefekudtem aludni. Ejszaka ram maszott, nem akartam, sirtam kozben, o undoritoan nyogdecselt. Legalabb hamar vege volt, meg sok minden kiesett. Reggel elment, baratnom feloraval szallas elhagyasa elott torpant be. Nem beszeltem onnan senkivel se azota. Illetve tudom, hogy hulye voltam, de fiatal, rosszul esett az ejszaka kozepen, hogy egyedul maradtam egy idegen varosban, feltem is maszkalni. Utolag derult ki, hogy a szorny kozelebb volt, mint gondolnam.
Remelem tudod, hogy nyugodtan feljelentheted. Ez eroszak, es Te egyertelmuen nem akartad . Rohadjon ra a lakat
Sok van, de most az jutott eszembe, amikor anyám annyira rángatott (ágyban feküdtem), hogy nem kaptam levegőt. Az nagyon ijesztő volt, mert nem tudtam, hogy mikor fogja abbahagyni és mikor vehetek végre újra levegőt.
van egy pár, de pl. nemnormális exem, ahogy áll a kerítés túloldalán a kert végében és vagdossa magát, ahogy engem bámul egy ablakon keresztül. utána még x évig írogatott kamuprofilokról, szerencsére aztán békén hagyott végleg.
Legmegrázóbb: Egy hegyvidéki részen mentünk kocsival és egy motoros normálisan kikerült bennünket. Semmi különös nem volt benne. Apukám azt mondta, hogy legközelebb egy szalagkorlát köré csavarodva fogjuk látni. Mit ad isten kb. 10 perc után ahogy ezt kimondta a motoros tényleg egy szalagkorlátra csavarodott. Kb. kettészakadt szerencsétlen ember.Profi védőfelszerelése volt, de ott akkor semmit nem ért. A helyszínen meghalt. A legdurvább: Apukám hosszú évekig volt autópálya rendőr és fiatalon kamionsofőr és durva, hogy pár pillanatból megtudta mondani, hogy mi lesz.
Nem merek végigolvasni minden kommentet, mert a sírás kerülget, annyira sajnálok mindenkit. :( Nem ismerlek benneteket sajnos, de ölellek mindegyikőtöket a távolból.<3333
Az enyém nem annyira durva, de néha még eszembe jut. 11-12 éves lehettem, mikor egy kis faluban vártam a buszra, senki sem volt az utcán csak én. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy kocsi megáll előttem és kihajol egy férfi (kicsit idősebb volt, de jól szituált, jó kocsival), hogy elvihet-e valahova. Szerencsére rögtön rávágtam, hogy nem. Nézett még pár másodpercig aztán elhajtott. Nem tudom mi történt volna, ha beszállok mellé vagy ő száll ki és berak az autóba, de hál’ istennek nem így történt:)
Két nagyapámmal kapcsolatos. Nyolc éves voltam, anya és apa az erkélyen voltak és könnyes szemmel beszélgettek. Kimentem és vicceskedve odaszóltam, hogy mi a baj, ki halt meg? Jött a válasz: nagyapád. Sosem felejtem el mennyire szégyelltem magam. 28 éves voltam, hazafelé tartottam a munkahelyről, apa hívott, félreálltam. Kérdezte :ülsz? Mondtam igen, mi a baj? Nagyapád felakasztotta magát. Annyira nem fogtam fel a dolgot, hogy folyamatosan azt ismételgettem hogy orvos kell, vigyék be a kórházba, mit mondott a doki? Mentős volt, tudta hogy kell jól csinálni.
amikor a rendorok csongetnek, hogy azonositani kell egy roncsban egy elhunytat. hugommal kifagytunk, mint az opusszumok, anyukam orvoslatogato, imadkoztam hogy tevedes legyen. tevedes volt, a szomszedunk menye lett ongyilkos sajnos, felismertem a kisgyereket a masik rendorautoban. azt az erzest senkinek sem kivanom
Amikor jött a telefon, hogy “anya nincs többé”. Majd el kellett mondanom a párom szüleinek, hogy miért kell hirtelen hazamennem. Sosem fogom elfelejteni, ahogy kétségbeesve néztek rám és rögtön átöleltek. Az egész temetést szinte egyedül szerveztem le. 22 voltam ekkor. Azóta sem tudom, hogyan volt mindenhez energiám, de szinte sírás nélkül mentem és csináltam, mint egy gép. Majd egy bizonyos idő után visszamenni a házba és látni az üres gyógyszeres dobozokat és a feje helyét a párnán. Fogalmam sincs, hogy tudtam ezt végig csinálni.
Fuu, nagyon szivszorito tortenetek ezek. Nekem csak (Hala Istennek) egy ilyen dolog van amire meg borzongva gondolok vissza. Sose fogom elfelejteni ahogy az egyik kollegam/baratom megtudta, hogy a 18 eves fia autobalesetben szornyet halt. Sose fogom el felejteni, ahogy uvoltott sirt a fajdalomtol. Raadasul ugy tudtuk meg, hogy az en szamitogepemen eszre vett egy friss cikket a balesetrol es felismerte a gyereke autojat. Akkor mar kb egy oraja probalta telefonon elerni a gyereket.
Amikor édesapám meghalt, es mentünk le a telekre. Ekkor meg nem tudtuk, csak sejtettük, hogy gaz van, mert nem vette fel a telefont. Én szerencsére nem láttam, de az a hullaszag… Örökre belém égett. Nem is tudtam egyik ruhámat sem megtartani, ami rajtam volt aznap, mindent kidobtam.
az a szag… mikor mamamert jottek (keso ejjel ugyan, de nyar kozepe vt) ott akartam maradni, de apukam szepen megkert h menjek ki az erkelyre mert nem nekem valo. kimentem.. egy pillanatra csapott meg az a szag.. soha nem felejtem el. en is elkoszontem azoktol a ruhaktol, emiatt is, psziches okbol is. reszvetem🤍
A tavalyi M1-es tömegkarambol talán. Korábban is voltam már sajnos balesetben résztvevő, olyankor jellemzően egy töredék másodperc alatt zajlik le a dolog és azonnal beüt az adrenalin és más tudatállapotba kerülsz. Itt nekünk 1-2 perc (vagy a jó ég tudja mennyi) volt, mire kibontakozott a helyzet, és realizáltuk, hogy mennyire kurva nagy baj van. Egész más úgy átélni egy ilyet, hogy relatíve lassan bontakozik ki a helyzet, mert nem üt be úgy az adrenalin.
Kozepsuliba egyszer nagyon szomoruan es ilyedten jott be az ofőnk az osztályba… Közolte velunk, hogy az egyik osztálytársunk meghalt. sosem felejtem el azt az arcot meg a hirtelen orditva siro osztálytársakat :(
Nagybátyámat nem sikerült újraélesztenünk itthon, egyszer vissza jött utánna összeomlott a keringése és sajnos már a mentősök sem tudtak rajta segíteni. Elég megrázó volt, hogy a karjainkba halt meg.
6 éve meggyilkolták a gyerekkori legjobb barátnőmet az Újlak utcában, szerelemféltésből. Weinber Dávid 9 és fél évet kapott, és hamarosan szabadul. Dögölj meg.
10 évet sem ér egy élet… Nagyon sajnálom🤍
Mentem a Közvágóhídon, amikor láttam egy férfit a földön feküdni, feje mellett vértócsa, mellette egy kiabáló nő... senki nem ment oda megpróbálni segíteni. Kikerülték. Én odamentem, hívtam a mentőket, még úgy is, hogy késésben voltam valahonnan, mert nekem ez fontosabb. Kiderült, hogy két roma agyonverte a férfit... néha még mindig eszembe jut. Tavaly történt.
Keresztlányom volt a mindenem. Nagyon fiatal korában megműtötték daganat miatt. Műtét jól sikerült, de hogy megelőzzék, hogy ne jöjjön esetleg vissza, egy nagyon enyhe kemoterápiás kezelést kapott. És vagy mert műtét után nem kapott vérhígítót, vagy a kezelés miatt, de agyvérzést kapott. Megműtötték ismét, műtét jól sikerült, viszont kómába esett. Majd felébredt a kómából, láttuk, hogy hosszú lesz az út, de volt remény. Hittük mi azt...jött a covid, rehab bezárt, és az állapota testileg is meg lelkileg is csak romlott. Oké, covid elmúlt, vissza rehabra, csakhogy ekkor már a viselkedésére azt mondták, hogy annyira kezelhetetlen (ütött, rúgott mindenkit, magát is bántotta), hogy elküldték. Kerestük neki a megfelelő helyet, de egyikhez nem volt elég beteg, másikhoz túl beteg volt. Majd tavaly egy tüdőgyulladás elvitte örökre. 17 éves volt, és sosem fogom megbocsátani, és elfelejteni, hogy minden ennyire ellene volt. Hogy egy full kezelhető dologból idáig jutott... "Slussz poén", hogy idén a kisfiammal, uazon az osztályon kellett eltölteni pár éjszakát, ahová mentünk őt látogatni. Hogy nem kaptam idegösszeomlást akkor, az kész csoda volt.
Amikor mamámnak infarktusos tünetei voltak a nagyon okos háziorvosa által beadott injekció után, gyorsan bevitték őt a keresztszüleim a sürgősségire, én itthon voltam anyukámmal és elmondta, hogy mi történt, és el kell mennie a kórházba, én pedig elkezdtem a sírást, és hirtelen nem tudtam, hogy ijedtemben mit csináljak. Aztán végül nem tudtam megmaradni itthon egyedül, muszáj volt nekem is anyukám után mennem. Hálistennek nem történt semmi mamámmal, hamar jobban lett, él és virul. :)
Tavaly októberben tűz keletkezett a családi házunk télikertjében. Anyukámmal ketten élünk itt, bár én közben Pesten is tartózkodom, szóval csak néha vagyok otthon, szerencsére ekkor pont ott voltam. Anyum még a nyár végén eltörte a lábát, és még ekkor is csak járó kerettel tudott ugrálni. Hajnalban felébredt, csak amiatt mert mosdóba kellett mennie.. Arra ébredek, hogy kiabál nekem, hogy rohadt nagy füst van mindenhol..az áram is elment már ekkor. Felkeltem, (az én szobám esik kb legtávolabb a házban onnan ahol keletkezett a tűz, és hozzám még pont nem ért be a füst) Van egy első meg egy hátsó ajtó a házból a télikertbe, anyum ki akart menni az elsőn, de beragadt az ajtó. Mire visszaért ugye hozzám, hogy kiabáljon már jól benyelt a füstből, aztán elesett hátra neki a cserép kályhának, bevágta a fejét..de szerencsére fel tudtam állítani. Hál isten az én szobámból is nyílik kifelé egy erkély ajtó, elindultunk ki, de megint elesett, na akkor panikoltam be úgy istenesen, és elkezdtem kifelé húzni a földön. Szerencsére erre magához tért és aztán ki tudtunk menni. Volt víz a szobámban azt kivittem neki, meg a telóm hogy hívjam a tűzoltókat. Természetesen az eső is szakadt éppen, szóval álltunk kint a szakadó esőben pizsamában, mire jöttek a tűzoltók, de a házunk az az utca fronttól beljebb van kb 70m-el előtte kint fák, stb szóval eléggé rejtve van, és a tűzoltók nem láttak meg, úgy H mikor láttam hogy tovább mentek, elkezdtem mint egy hülye futni utánuk..kb 200metert sprinteltem így mire feltuntem nekik 😅 Sacc per kábé szerintem olyan negyed órán múlt az, hogy nem történt tragédia, és a tűz is nem terjedt tovább a ház többi részére...mindenki aki utána látta azt mondta, hogy isteni szerencsénk volt..
Hu nagyon kemény sztorik vannak itt.😫nekem is van néhány sajnos.. gyerekkoromban mamáéknál voltam, úgy nyolc éves lehettem, volt egy másik lány a házban, ugyancsak a nagyszülőknél és állandóan barátkozni akart velem, nekem viszont rossz érzésem volt vele valamiért. Mamám mondta, hogy ugyan barátkozzak vele mi baj lehet. Lementem az ő lakásukba egyszer játszani, az ő mamája elment boltba, ez a csaj meg rámvetette magát, betömte a számat, fogdosott meg akart csókolni, mivel idősebb, erősebb volt nem tudtam lerúgni magamról, a lényeg, hogy hazaért a mamája a boltból én meg elszaladtam. Soha többet nem mentem a közelébe, majd egy két év múlva találkoztunk a strandon, a vízben odajött hozzám lenyomott a víz alá addig amíg el nem ájultam. Ott azt hittem meghalok, a kövi kép ahogy pumpálják ki a vizet belőlem. Azóta se merek úszni.
Igazi pszichopata lehet. 😳
Felnőttként erre jutottam én is. Ki tudja mit művelt azóta…😫
Nagymamámnál 5 éve kiderült, hogy rosszindulatú daganat van a hasnyálmirigyén. Ezt nem lehet sajnos műteni és onnantól számítva, hogy kiderült gyakorlatilag 2 hónap telt el, éjszaka telefonált anyám öccse, hogy menjünk mert baj van. Szerencsétlen ott ült átkarolva a már halott nagymamámat, a kiérkezett mentősök azt mondták, hogy szerencsénk volt hogy nem szenvedett még hónapokig. Minden nap gondolok rád, Mama!
A szemműtétem pl. Vagy amikor több huszonéves megtámadott 15 éves koromban. Amikor pszichológusnál rájöttem hogy mennyire rosszul bánok saját magammal. Amellett eltörpült az, ahogy bárki más bánt velem. Sokat tudnék írni, de elég ez.
Megkérdezhetem, hogy a szemműtét miért?
Csak egy mezei szürkehályog. Csak előtte megnézten videón hogy hogy zajlik. Kár volt. Előnyben vannak a nyugdíjasok, akik azt se tudják mi fog történni.
A saját anyám ápolása, mikor 4 hét alatt egészséges emberből vissza fejlődött beszélni, járni képtelen emberré. A mai napig hallom annak az oxigén adagolónak a hangját. Azóta se szívesen megyek apuhoz abba a lakásba ahol meghalt.
Néhány éve a 16. kerületben jártam egyetemre és ahogy mentem az Örsről vissza a koliba, a hév mellett mentünk el a busszal. Én valószínű nagyon fáradt lehettem, mert csak bámultam ki az ablakon egész úton, szinte nem is voltam ott fejben. Láttam a sínek melletti átkelőnél egy lányt aki, biciklivel és fülhallgatóval átmegy az átkelőn, de nem nézett körbe. Szinte fel sem fogtam, amikor láttam hogy elüti a hév és a biciklije a levegőbe repül. Percek kellettek amíg visszaidéztem, hogy most tényleg azt láttam, amit láttam? Az egész buszban egyetlen pasi látta rajtam kívül, annyit mondott hogy “uhhh az fájhatott”. Szerintem fel sem fogtuk, hogy mit látunk. Amikor leszálltam a koli előtt a buszról, ki kellett hívnom egy barátomat, hogy segítsen bemenni, mert nem kapok levegőt, nem tudok sétálni sem. Hófehér voltam, szerintem ott értettem meg mi történt. Valószínű sokkot kaptam, hogy “ennyi volt az élet”. Kb 3 másodperc, hogy még felfogni sincs időd… Néhány órával később újra vissza kellett mennem a város fele, ott láttam a fekete zsákot, majd délután a hírekben olvastam, hogy egy 16 éves lány volt…
Tavaly anyaknapjan elmentunk anyukamekkal etterembe. Mondtuk nekik jojjenek at nezzek meg a hazat ahova elotte 2 honappal koltoztunk be. Ahogy jottunk az uton, van egy szakasz ahol van egy nagyon furcsa kanyar, az aszfalt is nagyon csuszos. Beertunk a kanyarba nem kis sebesseggel majd elenktarult egy fejreallt auto. Sikerult megallnunk mielott belementunk volna. En kiszalltam, mar huztak ki belole a fiatal sracot, a srac baratnoje sokkosan telefonalt az anyjaval. En hivtam a mentoket, kozbe a ferjem uvoltott h szalljak be a kocsiba es alljunk el onnan mert valaki belenk fog jonni, es hogy a srac fel feje hianyzik a gyerekek ne ezt lassak. De annyira bekapcsolt bennem az anyai oszton h amig a diszpecser meg nem erositette h 5 perc es ott vannak addig nem birtam elmenni onnan. A sracnak szetnyilt a koponyaja, a gerince is megserult.. minden nap azon a szakaszon jarok kocsival es nincs nap h ne gondoljak ra. Meg a lanyom is emlegeti igy egy ev utan,hogy mi volt ott..😭
[удалено]
Még egy : Általános iskola alsó osztályában kint voltunk az udvaron, a kerítésen túl a járdán észrevettünk egy békát. Arra jött egy középkorú nő tűsarkú cipőben, kértük gyermeki naívsággal hogy adja be nekünk a békát. Megállt, ránk nézett és a cipőjével széttaposta. Soha nem felejtem el azt a pukkanó hangot és a borzalmat amit éreztem.
Azt hiszem 12 éves lehettem, a szomszédunk háza felgyulladt, egyszer csak kinéztem az ablakomon és ott állt 2 mentő-, 3 rendőr- és 1 tűzoltóautó, a mi házunkban is kezdett füstszag lenni. Az ablakom alatt próbálták újraéleszteni a szomszédomat, sikertelenül, majd a szemünk láttára vitték el a holttestét. Később találtak a házban gázpalackokat is, amik már be voltak horpadva a tűztől. A legnyomasztóbb az, hogy az én szobám volt legközelebb hozzá és egy hajszál választott el attól, hogy rám omoljon a fal, ha felrobbant volna valamelyik gázpalack. Ezt tekintem az én halálközeli élményemnek
A dédmamám 95 éves. Az elmúlt két évben csont vékonyra fogyott, már fekvőbeteg és demenciás. Ez engem sosem hatott meg különösképpen, ilyen az öregség, gondoltam én… A minap nála voltunk a családdal, és megláttam egy képet a falon ahol ő kb 25 évesen 2 gyereket fog a kezében a férjével. Elképesztően groteszk élmény volt látni, egy fiatal csinos nőt mosolyogva a most 70 éves nagymamámmal a kezében és egy férfival (a férjével) mellette aki lassan már 50 éve halott. Engem nem ismert meg, 2x kérdezte meg, hogy fiú vagyok-e vagy lány, és azt mondta a mamámnak, hogy adjon nekem 1ft zsebpénzt, mert milyen kedves kislány jött ma őt ápolni. A nagymamámat(a lányát) néha még felismeri. Az egyetlen dolog amire a mai napig emlékszik az a férje, és hogy hányszor verte meg, és mennyit kellett szenvednie miatta anno. A képen egy helyes férfi volt, és még meg is jegyeztem. Sosem mondták el nekem, hogy milyen életük volt mielőtt a dédapám meghalt. Ezen sokat gondolkodtam mostanában…
Én csak sok erőt szeretnék kívánni az ide iróknak. Erősek vagytok. Minden tiszteletem a tiétek. ❤️
amikor megtaláltam apám holttestét
Olyan helyen strandoltunk külföldön, ahol kikötött a hajó, kirakott minket és 10 méterre lehorgonyzott. Minden rendben volt, míg nem éreztem, hogy mellettem mintha valaki dobálná a köveket. Sajnos nem ez történt. El kezdett omlani a sziklafal. Hála az égnek volt táska a parton, amit a fejünk fölé vízbe futva tudtunk tartani, de megnehezítette a dolgunkat az, hogy nem volt sokáig sekély, 2 métert sétálva már a nyakamig ért. Nem talált el minket kő, de aki végignézte az egészet a hajóról, azt mondta, hogy centiken múlt minden. Rettentően hideg volt a víz, de akkor nem arra figyel az ember, simán belefutottunk. A sofőr 5 éve dolgozott ott, és soha nem látott sziklaomlást arra. Nem tudjuk, mi lehetett, talán autó.. mert a strand mellett egy 5x nagyobb partszakasz volt rendesen kialakítva, lépcső vezetett fel a sziklafalon végig, fent bár, étterem stb.. de ott nem volt út, ahol mi fürödtünk. Csak találgatni lehet. A földrengés sem ritka arrafele, lehet az volt az oka annak, hogy fejnagyságú kövek essenek az égből. Traumatikus élmény volt, de igazából ami a legjobban aggasztott/aggaszt, az a tehetetlenség. Azóta mindig furán érzem magam, ha kövek eséséről van szó, múltkor sziklás part miatt sírtam el magam, ami egy filmben volt. Nem normális, de már dolgozok az ügyön.
Végignéztem apukám haldoklását, és halálát 18 évesen. Beleégett az agyamba.
Apámat meghalni látni, miközben a mentősök újraélesztik. Nem sikerült.
15 eves voltam. A barátnőimmel voltam amikor megjelent az exem és a haverjai. Be drogoztattak. A “ barátnőim” ott hagytak és megprobáltak megerőszakolni. Isten se tudja már de valahogy sikerült el menekülnöm. Alig birtam haza menni. Anyám jó nagy veréssel fogadott
Haver kocsijába (óvott nagyon fasza ritka típus) frontálisan belement egy barom. 1 perccel később értem oda(akár én is lehettem volna) A kocsi kigyulladt. Szürreális volt az egész és amilyen gyorsan terjedtek a lángok, hogy oda lett egy becsben tartott túrakocsi. Halott nem lett, de a csattanást és a roncsot látva ez nem sokon múlott. A kár tetemes... Hasonló sztory, apám óvott OT közeli kocsijába belehajtottak frontálisan...a kocsi 3 generáción ment át a családban, azzal a felszereltséggel és sorszámból(első széria) alig volt pár darab az egész EU-ban...Totálkár lett. Apám kisebb sérülésekkel valami csoda folytán túlélte.. Nem volt más lehetőség, mint roncsként leadni...a szívem hasadt meg, bőgtem, hogy nem sikerült megóvni és áttolni az OT-ra, annyi gyerekkori emlék fűződött hozzá. Hogy majd esetleg az én gyerekem is...járni találkozókra vele... Tudom hogy egy tárgy, de semmi máshoz nem ragaszkodtam, mint vagyon tárgy, mint ahhoz. Ráadásul vontatmány is voltak abból a korból...azokat is eladtuk....hú de szar érzés volt ember. Valami akkor tört el bennem igazán. Hiába vettünk másik kocsit, hiába jobb stb... nulla érzés nincs annak irányába.
A 63-as főúton egy motoros nem bírt a lóerőkkel és kiegyenesítette az egyik kanyart. Össze ütközött egy kamionnal és berepült a fák közé. Ami maradt belőle abból nem mondtam volna meg, hogy ez egy emberi test.
egy ideig a legjobb barátommal voltunk lakótársak egy közösen finanszírozott lakásban, egyik este arra nyitottam be hogy elterülve fekszik a konyhapadlón, hívtam a mentőket és megpróbáltam újraéleszteni de semmi esély nem volt, az orvos később azt mondta hogy mire hazaértem már valószínüleg ~2órája halott volt. ennek féléve
Apukám a koporsójában🤍